Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for

  • Author or Editor: Péter Lukovich x
Clear All Modify Search

Absztrakt

2004-ben egy új technikával ismerkedett meg a világ, melyet természetes szájadékokon keresztüli endoscopos sebészetnek (NOTES) neveztek el. A módszerrel kapcsolatosan kérdések sora fogalmazódott meg, s bár számos problémára a mai napig nem sikerült megoldást találni, egyre újabb cikkek jelennek meg a módszer humánalkalmazásáról. A fennálló megoldatlan kérdések megkerülésére számos új műtéttechnikai megoldást fejlesztettek ki (hibrid NOTES, NOTUS, SPS, SLIS stb.), mely a problémákat ugyan nem küszöböli ki teljesen, egyes esetekben mégis reális megoldást jelenthet. Ismeretük és kritikus elemzésük fontos a kor sebészének. A módszerek bármelyikének alkalmazása a korábban lefektetett sebészeti és flexibilis endoscopos elvek felülvizsgálatát igényli. Bár ezeket sok esetben axiómaként kezelik, léteznek irodalmi adatok a tőlük eltérő kezelési elvekre is. A természetes szájadékokon keresztüli sebészet által felvetett szokásos kérdések (melyik behatolási kapu a legalkalmasabb, hogyan zárjuk a viscerotomiás nyílást, hogyan előzzük meg az infekciót, ki fogja végezni a NOTES-műtétet), kritikus elemzése csak a korábban “gold standard”-ként alkalmazott technikák okozta szövődmények (pl. laparoscopos műtétek utáni sebinfekció, sérv) tükrében érdemes. Humánadatok szerint a NOTES-műtét minimális fájdalommal jár, a betegek általában aznap elhagyhatják a kórházat. Elegendő-e ilyen rövid posztoperatív observatio, és elhagyható-e a cholecystectomia utáni drainage? A humáneredmények alkalmasak az új technikával kapcsolatos korai következetések levonására is. A laparoscopia fejlődése során felmerült problémák retrospektív elemzése lehetőséget teremthet a NOTES fejlődése során elkövethető hibák elkerülésére.

Restricted access

Bevezetés: A laparoszkópos sebészet fejlődésével ma már bonyolult műtétek is elvégezhetőek, a specimen eltávolításához azonban gyakran laparotomiára van szükség, ami csökkenti a laparoszkópia előnyeit. Célkitűzés: A közleményben a szerzők e témában szerzett saját tapasztalataikról számolnak be. Módszer: A szerzők 2009 óta azokban az esetekben, amikor a viscerotomia a műtét elkerülhetetlen része volt, a természetes szájadékokat (gyomor, hüvely, végbél), illetve egyes gastrointestinalis laparoszkópos beavatkozásoknál a lágyéksérv kapuját használták fel a specimen eltávolítására. Eredmények: Gyomor benignus elváltozása miatt 3 alkalommal végezték a specimen gasztroszkópos eltávolítását. Belet infiltráló endometriosis miatt 6 esetben transvaginalisan (amikor teljes hüvelyfalkimetszésre volt szükség), 5 esetben pedig transrectalisan távolították el a reszekált belet. 2 esetben laparoszkópos szigmabélreszekciónál a lágyéksérv kapuját használták fel a specimen eltávolítására, egy betegnél a sérvkapuba helyezett single porton keresztül végeztek laparoszkópos cholecystectomiát. Szövődményt kizárólag az endometriosis miatt végzett transvaginalis specimen eltávolításánál észleltek, ahol a műtét után 2 esetben alakult ki rectovaginalis fistula. Következtetések: A specimen eltávolításához a természetes szájadékokat, hasfali defektusokat felhasználva – megfelelő indikációval – az invazivitás tovább csökkenthető. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 552–557.

Open access

Absztrakt

A dustus urachus a foetalis életben az allantoist és a hólyagot összekötő fibromuscularis vezeték, amely általában a 4–5. gestatiós hónapban elzáródik. Az urachus nem teljes záródása a születéskor még fiziológiásnak tekinthető, nyitva maradása a köldök recidiváló gyulladásához, váladékozásához vezethet. Diagnózisában az ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálóeszköz. A szerzők 19 éves, elhízott nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a köldökváladékozás hátterében a hasi ultrahangvizsgálat ductus urachus persistenst írt le. Három portból végzett laparoszkópos műtét során a peritoneum meghasítása után láthatóvá vált vezetéket a hólyagkupoláig felszabadították, majd egy műanyag klippel distalisan elzárták és kiirtották. A műtéti idő 38 perc volt. A posztoperatív szakban a beteg egy alkalommal igényelt minor analgetikumot, és a műtét másnapján távozott a klinikáról. A szerzők kiemelik, hogy a ductus urachus persistens műtéti ellátása laparoszkópos technikával javasolt; az urachus maradványa az első hasfalon a 30 fokos optikával, nagyított képen jobban látható, végig követhető a Retzius-spatiumtól a köldökig, és esztétikailag is szebb eredmény érhető el. Orv. Hetil., 2015, 156(38), 1547–1550.

Open access

Absztrakt

A szerzők 1984 és 2009 között 2952 malignus nyelőcsőszűkületet kezeltek. Célkitűzés: A tanulmány célja a nyelőcsőendoprotézis-beültetés módszerének vizsgálata a használhatóság szempontjából. Módszerek: A protézis beültetése 42 esetben műtéti úton, 1143 esetben endoscopos módszerrel történt. A protézisbeültetésre alkalmatlannak bizonyult betegeknél 125 esetben gastrostomia; 19 esetben percutan endoscopos gastrostomia; 9 esetben katéter-jejunostomia történt, míg 965 beteg csak supportiv kezelésben részesült. Eredmények: Az indikált esetek 61,2%-ában történt sikeres protézisbeültetés. A protézis a nyelési panaszt 6,2%-ban időlegesen, 93,5%-ban végérvényesen megoldotta. Szövődményeket 23,7%-ban észleltek, ezek migratio, perforatio, vérzés, légúti obstructio, korai váratlan halálozás, aspiráció, a protézis eldugulása, tumoros felülnövekedés, fistulaképződés, újdonképződés, reflux voltak. A szövődmények 69,2%-a endoscopos reintervencióval megoldható volt. 27 szövődmény (2,1%) volt letális kimenetelű. A műtéti úton protetizált betegek műtéttel kapcsolatos szövődményeinek aránya 21,9% volt. A protézissel kezelt betegek túlélése átlag 5,4 hónap, a gastrostomiával, percutan endoscopos gastrostomiával, jejunostomiával kezelt betegek túlélése átlag 3,6 hónap, a kizárólag supportiv kezelésben részesült betegek túlélése átlag 3,2 hónap volt. Következtetések: A malignus eredetű nyelőcsőszűkületek palliatív kezelésében az endoprotézis beültetése jól használható módszer, szignifikánsan javítja a betegek túlélési és életminőségi mutatóit. A supportiv táplálási lehetőségként alkalmazott módszerek a betegek szubjektív éhségérzetét csökkentik, de a túlélést nem befolyásolják.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Laparoscopos vastagbél-resectiónál a specimen transrectalis eltávolításával a hasfali metszés elkerülhető, így az invazivitás tovább csökkenthető. A módszer elfogadottságához előnyeinek és hátrányainak értékelése mellett a technika pontos kidolgozása szükséges. Cikkünk célja az általunk kidolgozott technika és első eredményeink ismertetése. Betegek és módszer: Multidiszciplináris együttműködés keretében 2014. április 16. és 2015. november 1. között 45 laparoscopos bélresectio történt belet infiltráló endometriosis miatt, amelynek során az operált betegek közül 11-nél a speciment transrectalisan távolítottuk el. Az eltávolítandó bélszakasz két végének lekötése és a resectiótól proximalis bélszakasz laparoscopos bulldoggal történő lezárása után átvágtuk a belet, majd a speciment a transrectalisan bevezetett kamerazsákon keresztül távolítottuk el. A proximalis bélvégbe laparoscoposan dohányzacskóöltést helyeztünk be, amelybe a transrectalisan bejuttatott körvarrógép fejét helyeztük. A rectumcsonk varrógéppel történő lezárása után körvarró géppel készítettük el az anastomosist. A módszert a rectum felső harmadát, illetve a szigmabelet érintő endometriosis esetén alkalmaztuk. Eredmények: A műtéti idő a transabdominalis és transrectalis specimeneltávolítás során nem különbözött szignifikánsan (108 perc vs. 118 perc). Az operált betegeknél nem volt szignifikáns különbség a postoperativ első és második napon a fehérvérsejtszámban, illetve nem észleltünk varratelégtelenséget. Következtetés: A munkacsoport által kidolgozott technikával az infekció minimálisra csökkenthető. A transrectalis specimeneltávolítás nem növeli a szövődmények esélyét, és biztonsággal alkalmazható a specimen eltávolításához bélresectio esetén.

Restricted access

Absztrakt

A SE I. sz. Sebészeti Klinikáján 2008–2010 között egy sebész által végzett 30 hagyományos (3 port) laparoscopos cholecystectomiát (LC), 30 transumbilicalis laparoscopos cholecystectomiával (SILS) hasonlítottunk össze. A SILS-esetek válogatás nélküli sorozatban történtek. A SILS műtéteknél transabdominalis tartóöltéseket nem alkalmaztunk, 3 esetben volt szükség egy kiegészítő port bevezetésére. 2 eset kivételével egyenes eszközzel történt a műtét. A SILS-csoport életkora (43,2 év) alacsonyabb volt, mint az LC-csoporté (53,5 év), a férfi/nő arány, és a BMI azonos volt. A SILS-eseteknél konverzió nem volt, az LC-csoportban egy. Reoperációra a SILS-csoportban került sor egy esetben nem sebészi eredetű haemascos miatt: transumbilicalis laparoscopos lavage történt. A SILS-csoportban az átlagos műtéti idő 75,9 ± 25 perc, a posztoperatív ápolási idő 2,0 nap. Az LC-csoportban ugyanez: 55,7 ± 17 perc, 2,8 nap. A transumbilicalis cholecystectomia biztonsággal végezhető hagyományos eszközökkel. Az angol nyelvű irodalomban nem találtunk válogatás nélküli SILS cholecystectomia-esetekről közlést.

Restricted access
Authors: Tímea Kakucs, Péter Lukovich, Noémi Dobó, Péter Benkő and László Harsányi

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR® tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett el-végezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.

Restricted access
Authors: Péter Kupcsulik, Judit Tamás, Timea Pálházy, Péter Lukovich and János Weltner

Absztrakt

A laparoscopos (LAP) vastagbélműtéteket egyre szélesebb körben alkalmazzák világszerte. Nagy összehasonlító tanulmányok részletezik az előnyöket, de kevesebb az adat a hétköznapi gyakorlat tapasztalatairól. A jelen közlemény az I. sz. Sebészeti Klinika 2004–2011 közötti, szelekció nélküli colorectalis műtéti beteganyagát dolgozza fel. A 393 beteg közül malignus tumor miatt 333 került műtétre. A T3 daganatok aránya 62,7% volt. Szinkrón májáttétet észleltünk 18 esetben, közülük 3 solitaer, resecabilis, 15 multiplex inoperábilis áttét volt. Minden esetben sikeres bélresectióra került sor. A szövődmények teljes beteganyagra vonatkoztatott aránya 9,9%, a kórházi halálozás 2,0% volt. A szövődménymentes esetek átlagos ápolási ideje 6,7 nap volt. 9 esetben „single incision” műtét történt szövődménymentesen, az ápolási idő itt 4 napot vett igénybe. Rectumtumorok esetében az abdominoperinealis exstirpatiók aránya 9,3%-ot, a resectiós műtéteké 90,7%-ot tett ki. 59 betegnél (15%) került sor konverzióra. A műtéti idők a vizsgált idő alatt csökkentek, de mind a műtéti idő, mind a konverziók aránya jellemzően operatőrfüggő. A laparoscopos módszer alkalmas minden típusú elektív colorectalis sebészi kórkép kezelésére. A módszer elterjesztéséhez rendszeres, szervezett képzés szükséges.

Restricted access
Authors: Péter Lukovich, András Papp, László Nehéz, Katalin Nagy and Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív nyelőcső-exstirpatio a nyelőcsőtumorok sebészetében napjainkban már a hagyományos műtéti technika alternatívája. Beteg és módszer: A szerzők egy 51 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek bizonytalan hasi panaszok miatt végzett endoscopia során derült fény a fogsortól 32 cm magasságban elhelyezkedő, kb. 2 cm-es nyelőcsődaganatára. EUS- és CT-vizsgálat történt, mely szerint a tumor a submucosát elérte, regionális nyirokcsomó-metastasis nem volt kimutatható. A tumor intraluminalis endoscopos eltávolítása nem jött szóba, ezért laparoscopos transhiatalis nyelőcső-exstirpatio történt. A nyelőcső pótlása az intracorporalisan csövesített gyomorral a hátsó mediastinumban történt. Eredmény: A posztoperatív szakban a gyomor középső harmadában ventriculopleuralis fistula alakult ki, mely konzervatív kezelés mellett (mellkasi drainage, Salem-szonda) gyógyult. Az egyik trokár helyén készült tápláló jejunostoma mellett kialakult phlegmone miatt feltárás, majd perzisztáló vékonybélnedvcsorgás miatt a jejunostoma helyének suturája történt. 3 hónappal a műtét után végzett kontrollvizsgálat során a beteg panaszmentes volt, és hízott 2 kg-ot. Következtetés: A laparoscopos transhiatalis nyelőcső-exstirpatio rendelkezik a minimálisan invazív módszer minden előnyével, ugyanakkor – a kifejezetten jó látási viszonyok következtében – a hagyományos transhiatalis műtétnél radikálisabb műtét végezhető ilyen módon. A szerzők az esetismertetés kapcsán egyéb minimálisan invazív módszerekről s ezekkel kapcsolatban a nyirokcsomó-dissectio, a pylorusplasztika és nyelőcsőpótlás kérdésköréről is beszámolnak.

Restricted access