Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Péter Máthé x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A foszfor a növények nélkülözhetetlen tápeleme, strukturális elem, és nélkülözhetetlen az energiatranszformációban. A foszfatáz enzimek szerepe a P-anyagcseréhez köthetően az élettani folyamatokban széleskörű. A növények foszfátfelvételében kiemelkedő jelentőségű a növényi gyökér felületén kiválasztott foszfatáz enzim, melynek aktivitása számos tényezőtől függ, így a növény környezeti tényezőkre adott válaszreakcióitól, a növény fajától, fajtájától, korától. A repce P-tartalmának alakulását és a gyökérfelszíni foszfatáz-aktivitását vizsgáltuk Nagyhöcsökön, mészlepedékes csernozjom talajon beállított kísérletben, melyben a kontrollal együtt hat trágyakezelést alkalmaztunk. A vizsgált N- és P-adagok a következők voltak: N: 0 és 100 kg·ha-1, P2O5: 0, 100 és 200 kg·ha-1. A mintázást a virágzás kezdetén végeztük, a gyökér és a hajtás nedvesség- és P-tartalmának meghatározásán túl mértük a gyökérfelszín savas foszfatáz-aktivitását, valamint a talaj AL-P2O5-tartalmát. Az eredmények egyértelműen igazolták a hajtások gyökérnél nagyobb P-tartalmát, a P-trágyák növényi P-tartalmat, elsődlegesen a gyökér P-tartalmát növelő hatását. A N-trágyázás minden esetben a hajtás P-tartalom csökkenését eredményezte, a 0 és 100 kg·ha-1 P2O5-adagnál megbízható különbséggel. Vizsgálataink alapján kimutattuk, hogy a gyökér nedvességtartalma a foszfatáz-aktivitással szoros pozitív lineáris korrelációt mutat, s az összefüggés nemcsak a száraz, hanem a friss gyökértömegre vetített foszfatáz-aktivitásnál is megállapítható. A foszfatáz-aktivitás a trágyázás hatására másodfokú polinommal közelíthetően a 250–260 mg P2O5·kg-1 szintig nőtt, azaz a növények jobb foszfátfelvételi lehető-sége stimuláló hatású volt, s csak a legnagyobb P-adag járt enyhe enzimaktivitáscsökkenéssel. Eredményeink alapján tehát, az irodalmi adatokkal ellentétesen, a foszforadagolás gyökérfoszfatáz-aktivitást serkentő hatását tudtuk kimutatni. A N-adagolás növelte a repcegyökér foszfatáz-aktivitását, azonban hatása egymagában nem volt szignifikáns, s ugyancsak korlátozottan, csak egyetlen kezelésben okozott a gyökérvastagság megbízható enzimaktivitás-külöbséget. Vizsgálataink alapján a hajtástömeg P-mennyisége egyértelműen pozitív korrelációt mutatott a gyökér foszfatáz-aktivitásával, tehát a foszfatáz-aktivitás a virágzás kezdetén levő repce foszforfelvételét jól jellemezte. Eredményünk cáfolni látszik azt a feltételezést, mely szerint jó P-ellátásnál a gyökér foszfatáz-aktivitása és a növényi P-felvétel kapcsolata a szerves foszforformák jelentőségének csökkenése miatt nem igazolható.

Restricted access

N-trágyázási tartamkísérlet kontrollparcellájának foszfatázaktivitását vizsgáltuk két talajtípuson: karbonátos homoktalajon (Őrbottyán) és mészlepedékes csernozjom talajon (Nagyhörcsök). A talajmintákat egy, 1985-ben indított N-trágyázási tartamkísérlet kontrollparcelláinak (0 kg N·ha -1 és évente 100 kg P 2 O 5 ·ha -1 ) 0–20 cm-es rétegéből vettük. Jelen közleményünkben a novemberi és májusi minták eredményeit tárgyaljuk. A kísérletben választ kerestünk a savas és lúgos foszfomonoeszteráz aktivitás alakulására, a talajtípus, a mintavételi időpont, illetve a repce rizoszféra hatására. A tartamkísérlet P-műtrágyázásának következményeként mindkét talaj jó foszforellátottságú volt. A homoktalaj AL-oldható foszfortartalma – a talaj kisebb PO 4 -ion megkötő képessége miatt – minden esetben meghaladta a csernozjom talajét. A gyökérzet pH-értéket csökkentő, és AL-oldható foszfortartalmat növelő hatása csupán a csernozjom talajon volt kimutatható. Ezen a talajon a rizoszféra foszfát-tartalma mintegy másfélszeresére emelkedett a növénymentes talajhoz viszonyítva. A foszfatázaktivitás a talajok jelentős különbségét mutatta, a csernozjom talaj enzimaktivitása mintegy háromszorosa volt a homoktalajénak. A foszfatázaktivitás átlagos értéke az őrbottyáni homoktalajon a savas foszfatáznál 23,6; a lúgosnál 90,7 μg pNP·g -1 ·óra -1 volt, míg Nagyhörcsökön a csernozjom talajban az értékek 64,2 és 278,7 μg pNP·g -1 ·óra -1 voltak. Mindkét talajra jellemző volt a lúgos foszfatáz aktivitás dominanciája a savassal szemben. A csernozjom talaj enzimaktivitása mind a savas, mind a lúgos foszfatázok esetében ősszel nagyobb (savasnál 2,9-szeres, lúgosnál 3,2-szeres), tavasszal némileg kisebb fölényt mutatott a homoktalajhoz viszonyítva (savasnál 2,6-szeres, lúgosnál 3-szoros). A szezonális változás mindkét talajon megmutatkozott. A rizoszféra pozitív hatása a foszfatázaktivitásban csupán a májusi mintavételkor jelentkezett, mégpedig mindkét talajon a megemelkedett savas foszfatáz aktivitásban. Az őszi és tavaszi foszfatázaktivitás alakításában a talaj AL-oldható foszfáttartalma és nedvességtartalma egyaránt fontos szerepet játszhat, azonban a rizoszféra változásaiban előbbieken túl a növény szerepe tűnik meghatározónak.

Restricted access

Abstract

The search for nuclear waste deposits have been focusing on formations containing large amounts of clay minerals, as they potentially possess significant isolation capacity due to their radionuclide sorption ability. In this study the immobilization processes for Co, Sr and Cs ions on the recently described analcime-containing rock type of the Boda Siltstone Formation were investigated by batch sorption experiments. Our data suggest a high radionuclide immobilization capacity for this rock formation in the following order: Sr > Co > Cs. The dominant immobilization processes were found to be ion exchange and precipitation for Co and Sr, and chemisorption for Cs. The necessity of further sorption analyses on the studied rock formation is also raised.

Restricted access
Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Gabriella Máthéné Gáspár
,
Péter Máthé
, and
Attila Anton

A talaj foszforforgalmában meghatározó szerepet játszó foszfatázenzimek forrásai az élő szervezetek, ezért az enzimaktivitás a külszíni meddőhányók felszínén az élő szervezetek megtelepedésének és aktivitásának, végső soron a talajfejlődésnek a jellemzője. Észak-Magyarország legnagyobb lignitbányáinak (Bükkábrány, Ecséd, Visonta) meddőhányóin vizsgáltuk a talajban végbemenő változások és fejlődés jelzőjeként a különböző korú és rekultivációs hasznosítású fedőrétegek foszfatázaktivitását. Célunk annak megállapítása volt, hogy a meddőhányók talajfejlődése a foszfatáz-aktivitáson keresztül mennyiben követhető. Vizsgálatunk a fedőréteg tulajdonságainak, a kor, a rétegmélység, a művelés és egyes talajtulajdonságok foszfatázaktivitásra gyakorolt hatásának megismerésére, elkülönítésére irányult. A meddőhányót 20 cm mélységig mintáztuk 3 rétegben (0–2, 2–7 és 7–20 cm). A meddőhányók igen nagy heterogenitását mind a mintázás, mind az értékelés során figyelembe vettük. A meddőhányó foszfatázaktivitása a környező bolygatatlan területekénél jóval alacsonyabb volt. A foszfatázaktivitás a meddőhányó korával nőtt, míg a rétegmélységgel általánosságban csökkent. A rétegmélységgel csökkenő foszfatáz-aktivitás a régi (≥ 5 év) hányófelszínek általános jellemzője, azonban a szántó művelésbe vont részeken jóval kisebb volt a csökkenés mértéke, mint a mechanikai művelés nélküli területeken. Az általános tendencia nem érvényesült valamennyi, új építésű (0–4 éves) meddőrészen, ahol esetenként a mélyebb réteg foszfatáz-aktivitása magasabb volt, mint a felszíni rétegé, jelezve a hányóépítés során felszínről elkerült réteg „megőrzött” foszfatázaktivitását. Az enzimaktivitást alakító talajtulajdonságok hatását a kor és rétegmélység és mintavételi idő szerint csoportosított adatokon vizsgáltuk. A humusztartalom valamennyi vizsgálati helyen és rétegben pozitív kapcsolatot mutatott a foszfatáz-aktivitással. Az Arany-féle kötöttség hatása elsősorban a régi meddőhányó részeken volt jelentős és pozitív. A CaCO3-tartalom magas szintje néhány esetben az enzimaktivitást gátolta. A tápanyagtartalmak összefüggését a foszfatázaktivitással nem tudtuk kimutatni, ugyanakkor a gombaszám pozitív hatása a foszfatázaktivitásra a szántott talajban egyértelműen megállapítható volt. Vizsgálatsorozatunk igazolta, hogy a fedőréteg foszfatázaktivitása jelzi a talajfejlődést, azonban megmutatta azt is, hogy az egyéb, enzimaktivitást alakító tényezők ismerete az elemzésekhez nélkülözhetetlen.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors:
Péter Máthé
,
Gabriella Máthé-Gáspár
,
Tibor Szili-Kovács
,
Emese Sipter
, and
Attila Anton
Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Judit Csöndes
,
Ibolya Fábián
,
Bernadett Szabó
,
Ákos Máthé
, and
Péter Vajdovich

Inflammatory markers and adrenocorticotropic hormone (ACTH) stimulation test results may help us recognise critically ill dogs with poor disease outcome. Systemic inflammatory response syndrome (SIRS) criteria, the fast version of the Acute Patient Physiologic and Laboratory Evaluation Score (APPLEfast), complete blood count, albumin and C-reactive protein (CRP) levels, baseline and stimulated cortisol levels and Δcortisol value were recorded in 50 client-owned dogs admitted to the Small Animal Hospital of the University of Veterinary Medicine Budapest with various inflammatory or neoplastic conditions. Increasing APPLEfast score was associated with a decreasing chance of survival (P = 0.0420). The Δcortisol value was significantly higher in SIRS dogs than in non-SIRS dogs (mean ± SD ΔcortisolSIRS: 342.5 ± 273.96; mean ± SD Δcortisolnon-SIRS: 175.3 ± 150.35; P = 0.0443). Elevated baseline or stimulated cortisol levels were associated with a higher chance of non-survival (P = 0.0135 and P = 0.0311, respectively). These data indicate that pathologically higher baseline and stimulated cortisol levels represent an exaggerated stress response in critically ill dogs, which is negatively associated with survival.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Gabriella Máthéné Gáspár
,
Lajos Szabó
,
Attila Anton
,
Péter Máthé
, and
Balázs Orgoványi

Kadmium-szennyezés (270 kg/ha CdSO4) utóhatását vizsgáltuk a talaj Cd-tartalmára, humuszfrakcióira, a talajlégzés intenzitására, tenyészedényben nevelt hat növényfaj növekedésére és a hajtások elemtartalmára. A méréseink alapjául szolgáló barna erdotalajt szabadföldi nehézfém-szennyezéses tartamkísérlet Cd-terhelt és kontrollparcelláinak felso 20 cm-es rétegébol vettük, a terhelés utáni nyolcadik évben a Gyöngyös melletti Taspusztán (Károly Róbert Foiskola kísérleti tere). A kiszárított, kezelésenként homogenizált talajmintákból meghatároztuk a királyvízzel és ammónium-acetát + EDTA-val kioldott elemtartalmat (23 elemre). A légzésintenzitást elektronikus manométerrel 20 másodpercenként rögzített nyomásadatok alapján állapítottuk meg a 70%-ra nedvesített és 30 napig inkubált talajból. A talaj szerves anyagainak meghatározását az ún. két oldószeres eljárással (NaOH és NaF) végeztük.  A Cd-szennyezett és kontrolltalajon hat növényfajjal (retek, repcsény, sárga viola, sóska, laboda, oroszlánszáj) tenyészedény-kísérletet végeztünk. A 60 napig nevelt növények hajtásfejlodését, növekedését és elemtartalmát (salétromsavas roncsolás után) vizsgáltuk. Az elemanalízist minden esetben ICP-vel végeztük. Eredményeinkbol a következo megállapításokat tehetjük.  - A talaj Cd-szennyezése a nyolcadik évben is kimutatható volt a talaj felso rétegében, értéke (2,3 mg/kg) meghaladta az ún. “B-határértéket” (1,0 mg/kg).  - A talaj-mikroorganizmusok légzésintenzitása a szennyezett talajban magasabb volt a kontrollénál. A kadmium légzést serkento hatása visszavezetheto a Cd-kezelt talaj labilis humusztartalmának növekedésére, azaz egy korábbi, magasabb Cd-szintnél valószínusítheto gátlásra.  - A vizsgált hat növényfaj kelése, fejlodése és növekedése a szennyezést nem jelezte. A növényfajok hajtásának különbözo mértékben, de kivétel nélkül szignifikánsan nott a Cd-tartalma, s kisebb-nagyobb mértékben változott az egyéb elemtartalma is. Csökkent a Zn-tartalom (három fajnál megbízhatóan), többnyire nott a Ni-koncentráció, egy fajnál nott, egynél pedig csökkent a Mn-tartalom. A vizsgált növényfajok Cd-tartalma pozitív összefüggést mutatott S- és P-tartalmuk összegével.  - Megállapítható volt, hogy a Cd-szennyezés utóhatása még a szennyezés utáni nyolcadik évben is jelentos, s mind a talaj-mikroorganizmusok muködésében, mind a növények elemfelvételében megmutatkozik.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Judit Csöndes
,
Gábor Majoros
,
Zoltán Lajos
,
Roland Psáder
,
Péter Vajdovich
,
Ferenc Manczur
, and
Ákos Máthé

Pulmonary angiostrongylosis was diagnosed by the Baermann method and larval identification from faecal and bronchoalveolar lavage samples in a five-month- old male mongrel dog with dyspnoea and cough. Arterial blood gas analysis indicated arterial hypoxaemia and restrictive pneumopathy. In addition to the palliative treatment, fenbendazole was administered (50 mg/kg/24 h per os) for 14 days. The respiratory signs subsided within a short time clinically, but serial arterial blood gas analysis demonstrated an ongoing ventilation disorder. Repeated haematology, thoracic radiography, bronchoscopy and blood gas analysis were performed to follow the course of the disease. The most severe eosinophilia was detected after the beginning of the anthelmintic therapy, and the arterial pO2 level was permanently low. Arterial blood gas analysis provided the most adequate information about the course of the pneumopathy and it greatly facilitated the patient’s medical management.

Restricted access
Pollack Periodica
Authors:
Zoltan Vizvari
,
Tibor Kiss
,
Csaba Ver
,
Kalman Mathe
,
Bojan Kuljic
,
Ferenc Henezi
, and
Peter Odry

Abstract

The presented multichannel measuring system working on various frequencies is suitable either for electrical impedance spectroscopy or tomography. The authors of this paper have developed the complete measurement system and a graphical user interface platform. The accuracy of impedance amplitude and phase are 1 ppm and 0.01°, respectively. The basic instrument works with 8 channels and can be expanded to 64 channels with the application of multiplexing or multiple parallel connected instruments in the same system.

Open access