Search Results
You are looking at 1 - 10 of 10 items for
- Author or Editor: Péter Mayer x
- Refine by Access: All Content x
Archilochos első kölni epódosa (196a W) a bevett értelmezés szerint egy bosszú-csábítást beszél el. A narrátor Neobulé visszautasított kérőjeként alattomosan elcsábítja annak húgát, e célját pedig egy hamis házassági ígérettel és egy közönséges ajánlattal éri el. Valójában a szöveg nem tartalmaz kényszerítő okot a feltételezéshez, hogy a férfi házassággal áltatta volna a lányt. A szerelmi ajánlat (21-24. s.) pedig finom humorú, kétszólamú szövegnek tekinthető, amit a lány ártalmatlan, beszélgetésre szóló invitálásként érthetett, s erotikus metaforaként csupán a vers (férfi-) hallgatósága számára nyerhette el valódi értelmét. Az említett megfigyelések, továbbá pszichológiai és recepcióesztétikai megfontolások valószínűvé teszik, hogy a vers egy vágytól - nem: bosszútól - fűtött férfi és egy ismeretlen szűz - vagyis aligha Neobulé húga - találkozását örökíti meg.
Simónidés Plataia-elégiája a communis opinio szerint ünnepi költemény. Minthogy e nyilvánosan elő-adott vers dicsérőleg említi a plataiai csata győztes hadvezérét, Pausaniast, az ő Kr. e. 478-as politikai bukása miatt a kutatás kizártnak tartja, hogy a költemény ezt követően születhetett volna. A dolgozat a vers sym-potikus történő előadása mellett érvel, s ezzel összhangban megalkotásának lehetséges idejét egészen Simónidés haláláig, a Kr. e. 460-as évek első feléig tolja ki. Az elégia kései megszületése esetén számolnunk kell a lehetőséggel, hogy benne a költő Pausanias 470 körüli halálára reflektált, párhuzamba állítva a spártai hadvezért a prooemiumban szereplő Achilleus alakjával.
Aristotelés az iambeion és az iambosköltészet eredetéről
(Poet. 1448b, 30—32—egy áletimológia?)
A vas- és mangán-oxidok fontos szerepet töltenek be a kémiai elemek talajbeli migrációjában, és amennyiben nem reliktum sajátságok, jellemezőik jól tükrözik a befogadó talaj képződésének körülményeit. Jelen tanulmányban egy Ipoly-menti rétitalaj-szelvényben található vaskiválásokat jellemeztük mikroszkópos szöveti, szelektív kémiai kioldásos, valamint röntgen-pordiffrakciós ásványtani vizsgálatokkal. A 20 és 180 cm-es mélységközben megjelenő különféle vaskiválások a legfelső rétegekben elsősorban vörösbarna bevonatokat és laza aggregátumokat alkotnak. 60 és 90 cm között azonban már a geodaszerű borsók és a konkréciók uralkodnak, továbbá itt jelennek meg az amfibol utáni pszeudomorfózák is. A kiválások mérete és gyakorisága is itt a legnagyobb, jelezve a hidromorf hatás maximumát. A különféle vaskiválások 120 cm alatt zömmel gravitációs mozgással vagy bemosódással vannak jelen. Mind a ditionitos, mind pedig az oxalátos kioldással a legfelső rétegből mobilizálódott a legtöbb vas (1,56% Fed és 1,70% Feo) és ezek mennyisége a mélységgel csökken. Az oxalátos és ditionitos Fe- és Mn-tartalom aránya 1 körül van minden vizsgált mintában. Ez az amorf vasfázisok (és mangánfázisok) uralkodó arányára és a jelentős hidromorf hatásra utal a vaskiválásokban. A szelektív kioldásokkal kinyerhető Fe- és Mn-tartalom nem követi a teljes Fe- és Mn-tartalom változásait. A legfelső vizsgált rétegben a teljes vastartalom kb. 30%-a, míg a mangán 90%-a oldható ki minkét módszerrel, és ez az arány a mélységgel csökken. A nedves szitálással szeparált vaskiválások röntgendiffrakciós vizsgálata szerint kristályos vas- és mangánfázisokra jellemző csúcs nem jelenik meg a felvételeken. A felvételek mintázata vas és amorf anyag jelenlétére utal. A vizsgált vasborsókban megjelenő további ásványok megegyeznek a talajt alkotó fázisokkal. Szembetűnő azonban, hogy a jobban fejlett vaskiválások kevesebb és rendezetlenebb szerkezetű agyagásványt tartalmaznak, mint a laza aggregátumok. A vasborsókkal ellentétben az amfibol utáni pszeudomorfózákban egyértelműen kimutatható a goethit, mint vasfázis. Jellemző azonban, hogy ez a fázis is rendezetlen szerkezetű, amely utalhat arra, hogy ferrihidritből képződött. Vizsgálataink alapján a vasas kiválásokat felépítő fázisok röntgenamorf szerkezetűek, rövid távon rendezett ferrihidrit (valamint vernadit) ásványok lehetnek. A kiválások legfejlettebb formája az izometrikus alakú, koncentrikus szerkezetű konkréció. Ennek képződése együtt jár a benne található agyagásványok degradálódásával (és esetleg a kalcit eltűnésével is) szoros összefüggésben a nedvesedési–kiszáradási ciklusokkal. A vaskiválások anyagát szolgáltató fázis a teljesen átalakult amfibol lehetett, amely a legjobban fejlett kiválásokkal egyazon mélységben jelenik meg. A vasforrás közelsége is hozzájárulhatott a kiválások szöveti-morfológiai fejlettségéhez.
We investigate secreted virulence factors of F. graminearum , namely trichothecenes and lipases. The first gene of the trichothecene pathway, the trichodiene synthase ( Tri5 ), was disrupted in different F. graminearum wild-type strains, producing high or medium amounts of deoxynivalenol (DON) or nivalenol. All disruption mutants ceased to produce trichothecenes and showed a similar reduced virulence on wheat but unchanged virulence to barley. Nivalenol proved to be a weak virulence factor to maize, whereas DON production displayed no influence on maize infection. Therefore, trichothecenes are host specific virulence factors. Mutants lacking DON colonized only the inoculated wheat spikelets. These spikelets showed heavy cell-wall thickening that seemed to prevent the mutant from growing through the rachis node into the rachis. No such symptoms were found in spikelets inoculated with the wild type. Disruption mutants of FGL1 , a secreted lipase, showed similar symptoms on wheat spikelets as the Δ tri5 mutants. In contrast to the trichothecene mutants, the lipase mutants were unable to colonize barley and maize, defining the fungal lipase a general virulence factor. In wheat, Δ fgl1 mutants were able to colonize the inoculated spikelet but could not protrude into the rachis and the rest of the spike. The lipase-mutants produced a higher amount of DON compared to the wild type during initial infection of wheat spikelets, despite its inability to further colonize the spike. It seems that both virulence factors, lipases and trichothecenes, have to be present for an effective colonization of wheat.To gain further knowledge of the circumstances that lead to mycotoxin production we created a mutant that expresses eGFP under control of the endogenous tri5 promoter as well as a fully functional tri5 gene. To help tracing the fungus on the plant dsRed under constitutive control of the gpd promoter was additionally transformed into the mutant. Now, we are able to monitor trichothecene biosynthesis induction on the plant with cellular resolution.
Background and aims
This study examines exercise addiction (EA) in amateur runners from a multidimensional approach, including demographics (age, sex, educational attainment, and financial situation), training factors (duration of running activity, weekly time spent running, mean workout distance per session, other sports activities, and childhood physical activity), psychological features (perceived health, life satisfaction, loneliness, stress, anxiety, depression, body shape, and eating disorders), and anthropometrics (body mass index) that might predict EA.
Methods
The well-validated Exercise Dependence Scale (EDS) was applied to evaluate the prevalence of EA in amateur runners. A multinomial logistic regression was performed to find explanatory variables of risk of EA using the SPSS 24.0 statistical software.
Results
A total of 257 runners (48.9% females, M age = 40.49, SD = 8.99 years) with at least 2 years running activity participated in an anonymous questionnaire survey. About 53.6% of respondents were characterized as non-dependent symptomatic and 37.8% as non-dependent asymptomatic. About 8.6% had prevalence of being at risk of EA. The logistic regression model displayed five variables that significantly predicted the risk of EA: (a) anxiety, (b) loneliness, (c) weekly time spent running, (d) childhood physical activity, and (e) education level.
Discussion and conclusions
Findings indicate that loneliness and anxiety may lead to withdrawal and uncontrolled behavior that in turn leads to increased amount of exercise in amateur runners. Lower level of education attainment is also a likely risk of EA development, and childhood sports activity is a predictor.
Gesztelyi Tamás: Antike Gemmen im Ungarischen Nationalmuseum. Budapest 2000. Barton, Tamsyn: Ancient Astrology. London 1994Parker, Victor: Untersuchungen zum Lelantischen Krieg und verwandten Problemen der frühgriechischen Geschichte. StuttgartSchubert, Christoph: Studien zum Nerobild in der Lateinischen Dichtung der Antike. Stuttgart und Leipzig 1998. Hausmaninger, H.-Selb, W: Römisches Privatrecht.Wien 2001.
Az autoszomális domináns öröklődésű facioscapulohumeralis izomdisztrófia (FSHD) betegség hátterében a 4q35-régióban található D4Z4 makroszatellita-ismétlődések kontrakciója áll. A patomechanizmusban számos tényező, így epigenetikai módosító hatások is szerepet játszanak. Célok: Új diagnosztikai panel bevezetése Magyarországon a betegség teljes körű molekuláris genetikai vizsgálatára, amellyel a fenotípus hátterében álló módosító tényezőkről is teljesebb kép adható. Módszerek: Összesen 185, klinikailag FSHD-beteg és 71, tünetmentes hozzátartozó molekuláris genetikai vizsgálata történt meg. A molekuláris diagnosztika a megrövidült 4q35-régió detektálásán alapszik, EcoRI és BlnI restrikciós emésztést követő Southern blot analízissel, p13-E11-próba felhasználásával. Az FSHD-betegséghez kapcsolódó további vizsgálatokhoz a 4qA és 4qB allélasszociációs, a proximalis D4Z4-ismétlődés G/C SNP, valamint a metiláció-szenzitív enzimatikus analízisek járultak hozzá. Eredmények: A vizsgált betegcsoportból 115 betegnél igazolódott a D4Z4-ismétlődés kontrakciója, míg a 71, tünetmentes hozzátartozó közül öt esetben igazolódott a patológiás fragmentumméret öröklődése. Nyolc, FSHD-betegséggel diagnosztizált családnak kellett magzati vizsgálatot felajánlani és négy magzati mintában igazolódott a kóros fragmentumméret. A D4Z4-ismétlődések metilációs vizsgálata 31 igazolt FSHD-betegben történt meg, és minden betegben hipometilált állapot igazolódott. Mind a 115 igazolt FSHD-betegben a 4qA- és a G-polimorfizmust hordozó allél asszociációja volt kimutatható. Ezenfelül a 4q35 és a homológ, de nem patogén 10q26 kromoszomális locus közötti transzlokációs események is detektálásra kerültek. Következtetés: Az FSHD-betegség molekuláris diagnosztikája hazánkban is rutinná vált, a klinikus munkáját, a betegek életvitelét és a családok genetikai tanácsadását segítve. A kutatási eredmények igazolják továbbá, hogy a betegség kialakulásában komplex epigenetikai módosító tényezők kulcsszerepet játszanak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1576–1585.
