Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: Péter Mikó x
Clear All Modify Search

2005–2010 között a Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomasszahasznosítási Bemutató Központjában Gödöllőn másodvetésű zöldtrágyázási kísérletekben vizsgáltuk különböző zöldtrágyanövények (facélia, mustár és olajretek) hatását a talajellenállásra, a talajnedvességre, illetve a gyökérfejlődését. A 2009. száraz, és a 2010. nedves évek kivételével az átlagos évjáratokban minden zöldtrágyanövénynél szignifikánsan nagyobb talajellenállást mértünk, mint a kontrollnál. A zöldtrágyanövények gyökérzete a rövid vegetációs idő miatt csak a talaj felső rétegét hálózta be, ugyanakkor a különbség a gyökerezési mélység alatt, még a 40–50 cm-es talajrétegben is kimutatható volt. A talajnedvesség-mérés egyik évben sem mutatott statisztikai különbséget a kezelések között. Az őszi bedolgozás után tavasszal ismételten elvégzett mérések során sem a talajellenállás, sem a talajnedvesség esetében nem lehetett szignifikáns különbséget kimutatni a kezelések között. A növényborítottság miatt fellépő nagyobb talajellenállás oka, hogy a gyökérzet oldalirányú növekedésével nyomást gyakorolt a talajra. A növények bedolgozását követően a zöld növényi gyökerek gyorsan elbomlottak, a helyükön kialakuló szerkezetes talaj ellenállása pedig tavaszra megegyezett a kontrolléval. A kutatás több paraméterre kiterjedő eredményei alapján mindhárom növényfajt alkalmasnak találtuk zöldtrágyázásra, de talajba dolgozásukat csak későősszel javasoljuk, és lehetőség szerint csak tavaszi vetésű kultúra kövesse azokat.

Restricted access

Bevezetés: Az orális káliumpótlás számos betegség esetében ma is elkerülhetetlen. A gyomor-, bélnyálkahártya irritációjának csökkentése végett általában elnyújtott kálium-klorid-leadású pelletizált vagy mátrixszerkezetű gyógyszerformákat használnak. A kioldódási vizsgálatok segítséget nyújthatnak a kálium-klorid-leadás és a káliumfelszívódás in vivo történéseinek megértéséhez. Célkitűzés: A szerzők egy pellet- és egy mátrixtabletta-szerkezetű, káliumpótlásra használatos gyógyszerforma kálium-klorid-leadását vizsgálták 12 óra időtartamra kiterjesztett kioldódási vizsgálattal. Módszer: A vizsgálatot a CPMP/EWP/QWP/1401/98 irányelvnek megfelelően végezték el. A mérések kilenc időpontban (0, 1, 2, 3, 4, 5, 7, 9, 12 óra) és három kioldóközegben (0,1 M sósav, pH 1,2; acetátpuffer, pH 4,5; foszfátpuffer, pH 6,8) történtek. Eredmények: Mindhárom kioldóközegben hasonló eredményeket kaptak. Következtetések: Feltételezhető, hogy a kálium-klorid felszabadulása mindkét gyógyszerforma esetében már a gyomorban (pH = 1,2) megkezdődik, és átlagos sebességű passzázs során – 6–7 óra alatt – a vastagbélbe való belépés idejére mindkét gyógyszerformából kioldódik a kálium-klorid-tartalom 80%-a. Valószínűnek látszik, hogy in vivo a mátrixtablettából a gastrointestinalis traktus proximalis szakaszán nagyobb arányban oldódik ki a kálium-klorid, mint a pellettechnológiával készült készítményből. Mindkét gyógyszerforma teljesíti a hatékony kálium-klorid-leadás klinikai feltételeit. Orv. Hetil., 2015, 156(12), 479–482.

Open access

A emberek D 3 -vitamin szükségletének legfontosabb forrása a bőrben lezajló D-vitamin szintézis, ennek kulcslépése a D-provitamin ultraibolya sugárzás hatására bekövetkező fotoátalakulása D-previtaminná, amelyből a D 3 -vitamin hő hatására keletkezik. Hazánk elhelyezkedésével azonos szélességi körökön végzett vizsgálatok alapján az ultraibolya-B sugárzás a téli időszakban nem elegendő a D 3 -vitamin szükséglet biztosításához, ez D 3 -vitamin hiányhoz vezethet, és növeli az osteoporosis kialakulásának kockázatát. Célkitűzés: E tanulmány célja annak megítélése volt, hogy a magyar lakosság számára a napból érkező ultraibolya sugárzás az év különböző hónapjaiban biztosítja-e napi 1000 IU D 3 -vitamin keletkezését, illetve az ultraibolya expozíció szempontjából kedvezőtlenebb téli és tavaszi hónapokban kialakulhat-e D 3 -vitamin hiány. Módszer: A szerzők elemzéseikhez a rendszeres méréseken alapuló, a földfelszínt Budapesten érő ultraibolya-B sugárzási adatokat hasnálták fel. Jelen becslés elvégzéséhez a szerzők a D 3 -vitamin termelődés szempontjából legkedvezőbb feltételeket vették figyelembe, és ezekkel az év egyes hónapjainak ultraibolya-B sugárzási átlagértékére vonatkozóan meghatározták a D 3 -vitamin termelődés lehetséges optimális mértékét. Eredmények: A számítások alapján Budapesten a déli órákban a föld felszínét elérő legnagyobb mennyiségű hatékony ultraibolya-B sugárzás júliusban, míg a legkevesebb december hónapban jelentkezik, a két hónap között a különbség több mint 35-szörös a júliusi hónap javára. A november–márciusi időszakban több mint 200 percet kellene a szabadban napon eltölteni, hogy elégséges D 3 -vitamin termelődhessen a bőrben. Ez egyrészt irreálisan hosszú idő, mert már túlnyúlik a dél körüli maximális napsugárzási időszakon, amit a számításokhoz alapul vettünk, másrészt, ha csak az arc és kéz fedetlen, akkor a szükséges besugárzottság meghaladja az 1 minimális erithema dózis értéket, azaz a bőr leégését okozza. Következtetések: A kapott eredmények alapján, Budapesten az egész évi hatékony ultraibolya-B sugárzás több mint 95%-a a márciustól októberig terjedő időszakban mérhető, tehát a november–februári időszak feltehetően akkor sem nyújtana elég mennyiségű ultraibolya sugárzást, ha ennek érvényesülését egyébként nem akadályozná az ebben az időszakban jellemző és elkerülhetetlen zárt ruházkodás és kevesebb szabadban tartózkodás.

Restricted access

Összefoglalás

A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában (Szárítópuszta) 2009-ben vizsgáltuk a műtrágyázás és a talajművelési kezelések kombinációinak hatását cukorcirokra. A kísérleti terület a Gödöllői dombvidék kistáján fekszik. A szabadföldi kísérletet kedvezőtlen adottságú, rozsdabarna erdőtalajon állítottuk be. A terület éghajlata kontinentális típusú, jellemzőek az időjárási szélsőségek. A kísérlet évében a vegetációs időben lehullott csapadék 133 mm volt. A talaj K és foszfor ellátottsága megfelelő, N-ellátottsága gyenge. A kísérletben 4 talajművelési eljárás (szántás, kultivátorozás, tárcsázás, direktvetés) és 6 különböző trágyakezelés (50, 100 kg/ha N hatóanyag; 40, 80 kg/ha K hatóanyag) szerepelt. A kísérletben használt cukorcirokhibrid a Sucrosorgo. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a talajművelés módja és a trágyakezelés is hatással volt a zöldtömeg alakulására és a hektáronkénti etanol kihozatalra. A kontrollhoz képest az 50 kg/ha N hatóanyagszinten 9,8%–47,6%; 100 kg/ha N 9,7%–32%, 40 kg/ha K hatóanyagszinten 8,5%–17,6%, 80 kg/ha K 8,5%–33,9%, és a kombinált műtrágyaszinteken 50 kg/ha N–40 kg/ha K 9,2%–34,4%; 100 kg/ha N–80 kg/ha K 9,9%–39,9% refraktrométeres szárazanyag (Brix) növekedést mértünk a cukorcirok szárában. A talajművelés módja is hatással volt a kapott eredményekre. A direktvetéshez képest kontroll tápanyag-ellátási szinten a szántásos kezelésnél 82%-os, tárcsásnál 57%, kultivátorosnál 47%-os betakarításkori zöldtömeg-többletet mértünk. A direktvetés a 2009-es aszályos évben nem bizonyult megfelelőnek a cukorcirok számára. További kísérletek szükségesek annak megállapítására, hogy az évjárathatás miképpen befolyásolja a cukorcirok beltartalmi paramétereit.

Restricted access

Összefoglalás

A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában Gödöllőn kedvezőtlen termőhelyi körülmények között rozsdabarna erdőtalajon 2007–2009 években három másodvetésű zöldtrágyanövény (facélia, mustár, olajretek) fejlődését, illetve beltartalmi paramétereinek alakulását vizsgáltuk két tápanyagdózis (0 kg/ha N, 50 kg/ha N) függvényében.

A kis mennyiségű 50 kg/ha nitrogén hatóanyag mindhárom növénynél többszörösére növelte a biomasszát – három év átlagában facéliánál 3,11-szeresére, mustárnál 3,09-szeresére, olajreteknél 2,78-szeresére. A szárazanyag növekedése valamivel elmaradt a zöldtömeg-növekedés mértéke mögött, mert nitrogén kiegészítés hatására a zöldtrágyanövények víztartalma is növekedett. Egy kilogramm nitrogén hatóanyag facéliánál három év átlagában hektáronként 455,9 kg-mal növelte a zöldtömeget és 31,8 kg-mal a száraztömeget. Mustárnál a zöldtömeg-növekedés 377,9 kg, a száraztömeg-növekedés 43,5 kg volt. Olajreteknél a zöldtömeg 342,9 kg-mal a száraztömeg 26,6 kg-mal nőtt. Nitrogén-kiegészítés nélkül azonban adott gyenge adottságú termőhelyen nem minden esetben volt elérhető az elégséges biomassza.

A hektáronként felvett NPK mennyisége szintén nőtt a nitrogén hatására − 2008–2009 átlagában facéliánál 3,32/2,89/2,63-szeresére, mustárnál 3,73/2,63/2,94-szeresére, olajreteknél pedig 3,54/2,62/2,51-szeresére. Egy kilogramm nitrogén hatóanyag a 2008–2009 évek átlagában facéliánál további 1,4 kg, mustárnál 3,0 kg, olajreteknél 2,1 kg nitrogén felvételét tette lehetővé. A nitrogén hatóanyag jelentősen elősegítette a foszfor és a kálium felvételét is. A nitrogén a P2O5 felvehetőségét kg-onként facéliánál 0,4 kg-mal, mustárnál és olajreteknél egyaránt 0,6 kg-mal növelte. A plusz nitrogén hatóanyag elősegítette a K2O felvehetőségét, hatóanyag kg-onként facéliánál 1,7 kg-mal, mustárnál 2,6 kg-mal, olajreteknél 1,8 kg-mal.

A kapott eredmények alapján adott termőhelyen másodvetésű zöldtrágyázásnál lehetőség szerint minden esetben, de a kalászosok szalmájának helyben hagyásakor feltétlenül javasolandó a nitrogén kijuttatás.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Csaba Gyuricza, Petra Földesi, Péter Mikó and Apolka Ujj
Restricted access
Restricted access