Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for

  • Author or Editor: Péter Novák x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
International Review of Applied Sciences and Engineering
Authors: Norbert Novák, Péter Miklós Kőmíves, Mónika Harangi-Rákos, and Károly Pető

Abstract

The role of rural areas partly changed in the last decades. The countryside is still functioning as the main food producer of the world and this role became much more important because of the global population growth and because of the change in dietary habits. But other rural functions appeared just like recreation, health preservation, and on the other hand the different ecological functions' importance increased. The population living in the countryside is continuously decreasing as more and more people try to move into urban areas. One of the main aims of this article is to give a brief literature overview on the services needed in the rural areas in order to stop migration from the countryside to the cities. Based on extensive literature review the article summarizes the changing functions of the countryside and tries to list those developments which are needed to preserve rural population.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Ismert, hogy a fej-nyak daganat miatt műtéten átesett betegek rehabilitációja átfogóan és szignifikánsan javítja ezeknek a betegeknek az életminőségét. Célkitűzés: Célunk volt felmérni, hogy a műtétet és a rehabilitációt követő életminőség-javulásban van-e eltérés a dohányzó és nem dohányzó betegeknél. Módszer: Az EORTC H&N 35 kérdőív segítségével két alkalommal mértük fel 38, fej-nyaki tumor miatt operált (dohányzó és nem dohányzó), majd saját osztályunkon rehabilitált beteg életminőségét, először a műtét után (a gyógyulást követően), majd a rehabilitáció utáni hat hónapos kontroll alkalmával. Eredmények: A dohányzó betegek életminőség-javulása számos aspektusban elmaradt a nem dohányzókétól. Az eredmények alapján a dohányzás nem közvetlenül hat a rehabilitáció sikerességére, hanem önálló hatásai folytán akadályozza meg, hogy a rehabilitáció kifejtse átfogó életminőség-javító hatását. Következtetések: A tanulmány korlátait is figyelembe véve levonható az a következtetés, hogy a fej-nyak régió daganata miatt operált beteg dohányzása jelentősen akadályozza az életminősége javítására tett erőfeszítéseket, ezért a beteget már a diagnózis felállításától kezdve ösztönözni kell, hogy mondjon le káros szokásáról. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 172–177.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Torzsa, Márta Novák, István Mucsi, Ágnes Ádám, and László Kalabay

Az obstruktív alvási apnoe az alvás alatti leggyakoribb légzészavar, kiemelt fontosságú kórkép az alvászavarok körében. Az össznépességben gyakorisága 2–4%, és legfontosabb jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő részleges vagy teljes elzáródása, amelyet oxigéndeszaturáció és hirtelen ébredés követ. A klinikai kép megjelenése komplex. A kórkép gyanúját veti fel a hangos horkolás légzésszünetekkel, amelyhez túlzott nappali aluszékonyság társul, de gondolnunk kell erre a betegségre terápiarezisztens hypertonia, szívelégtelenség, szívritmuszavarok, stroke vagy depresszió, memóriazavar esetén is. Az obstruktív alvási apnoe felismerésében fontos szerepe van a családorvosnak, aki a vezető tünetek alapján és a Berlin-kérdőív segítségével könnyen azonosíthatja a nagy kockázatú betegeket. A kiszűrt betegeket további kivizsgálás és terápiabeállítás céljából alváslaboratóriumba kell irányítani poliszomnográfiás vizsgálatra.

Restricted access

Egyre több adat támasztja alá, hogy az obstruktív alvási apnoe a szív-ér rendszeri betegségek, elsősorban a hypertonia, a myocardialis infarctus és a stroke kockázati tényezője. Szintén nem elhanyagolható jelentőségűek a következményes hypersomnia okozta baleseti kockázatok, valamint a kórkép neuropszichiátriai szövődményei (kognitív hanyatlás, depressziós tünetek, teljesítménycsökkenés, memóriazavarok, koncentrációs nehézségek, életminőség-csökkenés stb.). Az obstruktív alvási apnoénak számos társadalmi és gazdasági következménye is van. A családorvosnak fontos szerepe van a kórkép kiszűrésében, felismerésében. A hatékony szűrés révén jobban megelőzhetők a súlyos, irreverzíbilis szövődmények, jelentősen javítható a betegek életminősége. A betegek kivizsgálását, kezelését, gondozását a családorvosnak az alvásközpont szakorvosával együttműködve kell végeznie. Orv. Hetil., 2010, 42, 1725–1733.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Torzsa, Lilla Szeifert, Klaudia Dunai, László Kalabay, and Márta Novák

A depresszió a külföldi és hazai felmérések szerint is a leggyakoribb pszichiátriai tünetegyüttes. Nyugat-Európában a major depresszió élettartam-prevalenciája 13%, egyéves prevalenciája 4% körül alakul. Magyarországon is hasonló a súlyos depresszió előfordulási aránya; a családorvosnál megjelenő betegek mintegy 5–8%-ánál diagnosztizálható valamilyen depresszív zavar. A megbetegedés nők körében és az életkor előrehaladtával gyakrabban fordul elő. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a depresszió jelenleg a harmadik leggyakoribb munkaképesség-csökkenésért felelős betegség. A kórkép jelentőségét növeli, hogy nagymértékben rontja az életminőséget, gyakran társul szorongással, alvászavarokkal, alkohol- és drogfüggőséggel, valamint egyes szomatikus kórképekkel. A depresszió az öngyilkosság legfőbb rizikófaktora. A depresszió szűrésében, diagnosztizálásában nagy szerep jut a családorvosnak. Nemcsak a levert hangulatról, szomorúságról, öngyilkossági gondolatokról panaszkodó beteg esetén kell depresszióra gondolni, hanem szervi betegséggel nem magyarázható egyéb tünetek, fejfájás, fáradékonyság, hasi fájdalom, gastrointestinalis panaszok, testsúlyváltozás esetén is. A családorvosnak megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie a különböző terápiás lehetőségekről – pszichoterápiás módszerekről, antidepresszív gyógyszerekről, egyéb terápiás lehetőségekről –, hogy betegét hatékonyan tudja kezelni, szükség esetén a pszichológussal, pszichiáter szakorvossal együttműködve. Jelen közleményünkben bemutatjuk a depresszió jelentőségét és előfordulási gyakoriságát vizsgáló irodalmi adatokat, valamint összefoglaljuk a depresszió diagnosztikus és terápiás lehetőségeit a családorvosi gyakorlatban.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: László Entz, Balázs Nemes, Zoltán Szeberin, Gábor Viktor Szabó, Péter Sótonyi, Péter Banga, Csaba Csobay-Novák, Katalin Széphelyi, and Kálmán Hüttl

Absztrakt

Esetismertetések: Első beteg: A 77 éves férfi, multimorbid anamnézissel, egy 5,6 cm legnagyobb átmérőjű juxtarenalis aneurysma megoldására jelentkezett. A jobb vese korábban elpusztult, a mesenterica superior már nem volt érintve. Az egyedüli működő bal arteria renalis megmentése érdekében fenesztrált stent-graft beültetést határoztunk el. A gyártó céggel történt egyeztetés után megtörtént a szövődménymentes beültetés. Az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat korrekt keringési viszonyokat mutatott endoleak nélkül. Négy hónap múlva a bal arteria renalis elzáródott akut uraemiát okozva. Újabb stentbehelyezéssel a vese keringése helyreállt. Második beteg: A 71 éves multimorbid anamnézisű férfi 80 mm-es maximális átmérőjű juxtarenalis aneurysmával került felvételre. Kardiális ok miatt a nyitott műtét nem jött szóba, ezért fenesztrált stent-graft beültetés (FEVAR) mellett döntöttünk. A mesenterica superior és mindkét arteria renalis stentelésére is szükség volt. A 2014. december 4-én történt beavatkozás szövődménymentes volt, az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat kielégítő keringési viszonyokat ábrázolt endoleak nélkül. Megbeszélés: A fenesztrált stent-graft beültetés az aorta oldalágakkal rendelkező szakaszainak aneurysmaticus elváltozása esetén alkalmazható eljárás. Magyarországon az első fenesztrált stent-graft beültetés 2013. szeptember 24-én történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A mintegy 15 évre visszatekintő módszer rövid és középtávú eredményei biztatóak, a hosszú távú eredmények azonban az eltelt idő rövidsége miatt még váratnak magukra.

Restricted access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult tartott ruptura endovascularis műtéte elágazó grafttal

Branched endovascular aortic repair of a contained rupture in chronic aortic dissection

Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Csobay-Novák, Ákos Pataki, Daniele Mariastefano Fontanini, Sarolta Borzsák, Péter Banga, and Péter Sótonyi

Az aortadissectio késői szövődménye a meggyengült érfal tágulata. Ennek megoldására sürgető helyzetben a nagy kockázatú nyitott műtét endovascularis alternatívájaként csak elágazó graft implantációja (branched endovascular aortic repair – BEVAR) jön szóba, melynek beültetését azonban extrém mértékben megnehezíti az aorta lumenében elhelyezkedő intimamembrán, illetve a valódi lumen jellemzően nagyfokú kompressziója. Közleményünkben a BEVAR aortadissectio esetén történő első hazai alkalmazását mutatjuk be. 76 éves férfi betegünk 13 évvel korábban szenvedett el B-típusú aortadissectiót, mely miatt supraaorticus debranching műtétet követően thoracalis sztentgraft-implantációt végeztek. Jelen felvételére heveny mellkasi fájdalom miatt került sor, melynek hátterében a thoracoabdominalis aorta tíz centiméteres tágulatának „tartott” (a haematomát a retroperitoneum tartja) rupturája állt. A bal a. subclavia proximalis szakaszának szelektív embolisatióját követően komplex aortaintervenciót végeztünk. Az in situ thoracalis graftból indított újabb thoracalis sztentgraftot, majd elágazó thoracoabdominalis graftot ültettünk be, melynek négy ágát a truncus coeliacusra, az a. mesenterica superiorra, valamint a két veseartériára vezettük. Az elágazó graft alá bifurkációs graftot, a bal a. iliaca rendszer komplex dissectiója miatt bal oldalra iliacabifurkációs graftot is implantáltunk. Szövődménymentes beavatkozást követően a beteget a 4. posztoperatív napon otthonába bocsátottuk. Orv Hetil. 2022; 163(22): 886–890.

Open access
Imaging
Authors: Ákos Bérczi, Pál Novák Kaposi, Hunor Sarkadi, Csongor Péter, Viktor Bérczi, and Edit Dósa

Abstract

Aim

To assess the impact of the COVID-19 outbreak on trends in hospital admissions and number of diagnostic and therapeutic procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.

Patients and Methods

A retrospective analysis was carried out. The first wave of the COVID-19 pandemic occurred approximately from March 15 until June 1 in Hungary. We have compared the same period of 2020 to 2019. Electronic medical records were reviewed for the clinical status of the patients and treatment-related information.

Results

The total number of diagnostic angiographies and therapeutic interventions in 2020 (N = 233) decreased significantly (P = 0.046) compared to 2019 (N = 373). The ratio of Fontaine stage I–II cases to Fontaine stage III–IV cases for both diagnostic angiographies and therapeutic interventions was significantly lower (OR, 2.11; 95% CI, 1.26–3.59; P = 0.007 and OR, 3.22; 95% CI, 1.67–6.52; P < 0.001) in 2020 (0.36 and 0.27) than in 2019 (0.77 and 0.89). There was also a negative but not significant change in the number of supra-aortic (including internal carotid artery stenting) (P = 0.128) and other vascular therapeutic interventions (superior vena caval stenting, hemodialysis access percutaneous transluminal angioplasty [PTA], visceral artery/vein PTA/stenting, embolization) (P = 0.452) in 2020 (N = 16 and N = 21) compared to 2019 (N = 39 and N = 37).

Conclusion

The first wave of the COVID-19 pandemic had a negative effect on the total number of endovascular procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Tibor József Novák, Árpád Csámer, József Incze, István Papp, and Péter Rózsa

The forms and stocks of secondary carbonate accumulations and the distribution of secondary carbonate content were investigated in 20 soil profiles from Nagy-hegy, Tokaj. The secondary carbonate content varied to a great extent under different lithological conditions. The frequency of carbonate crusts coating the coarse fragments to a thickness of 1–7 mm was especially conspicuous. In selected profiles the amount of secondary carbonates was analysed separately for three carbonate pools: in the fine earth (<2 mm), in carbonate crusts and other concentrations, and in the skeletal part of the soils (dominantly dacite blocks and boulders). In one profile a calculation was made of the calcium carbonate stocks (in kg m−2) in the separate fractions of the fine earth, the skeletal fraction and the carbonate crusts and concentrations. The values obtained for the distinct soil horizons were then summed for the whole profile above the continuous hard rock.

The loess deposits can be regarded as the primary source of calcium carbonate, but many types of secondary carbonate accumulations occurred in places where the loess deposits were completely eroded or the original surface of the soil was only preserved on terraces with retaining walls. The results suggest that the highest accumulation of calcium carbonate occurs in profiles where loess, redeposited loess or colluvial deposit covers weathered volcanic rocks (pyroxene dacite), resulting in lithological discontinuity.

The carbonate crusts consisted of 55–96 % (m/m) CaCO3, and the coarse fraction (dacite boulders and blocks) also had a higher calcium carbonate content (5–10 % m/m) than the non-weathered pyroxene dacite. The calcium carbonate stocks in Calcic accumulation horizons proved to be 2.5 times higher than in the overlying soil horizons.

The accumulation forms of carbonates in the soil profiles and the lack of loess deposits on the top of the soil profiles suggest that the calcium carbonate was accumulated in the transitional zone between the loess and the weathered volcanic rocks. This appears to have taken place under humid climatic conditions, unlike the recent climate, and can thus be regarded at least partially as the result of paleoecological processes.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Viktória Juhász, Ferenc Suhai, Zoltán Szeberin, and Péter Sótonyi

Absztrakt:

Teljes aortára kiterjedő, A-típusú dissectio miatt Bentall-műtéten, mellkasi aortoaorticus interpositum implantáción és mellkasi sztentgraftbeültetésen átesett 79 éves férfi betegnél perzisztáló állumen miatt kialakult, krónikus, 60 mm-es, thoracoabdominalis postdissectiós aortaaneurysma megoldásaként, hazánkban először, az ún. „candy-plug” technikát alkalmaztuk. Az aortadissectio proximalis berepedésének lefedésével az endovascularis mellkasi aortarekonstrukció (TEVAR) elősegíti az állumen thrombosisát és az aorta remodellálódását, a thrombosis azonban gyakran – az esetek kb. 60%-ában – csak részleges, és az állumen keringése a TEVAR mellett is fennmaradhat. Ezekben az esetekben az aorta további jelentős tágulásával kell számolnunk, amely gyakran csak nagy kockázatú nyitott műtéti vagy endovascularis beavatkozásokkal kezelhető. Ezeknek az eseteknek a biztonságosabb megoldása érdekében fejlesztették ki a standard TEVAR és az állumen zárását szolgáló módszerek kombinációját. Ilyen új eljárás az esetünkben is alkalmazott „candy-plug” technika, amely minimálinvazív úton megszüntetve az állumen keringését és megállítva ezzel az aneurysma progresszióját, hatékony és biztonságos megoldást jelenthet az aortadissectiók késői szövődményeként megjelenő postdissectiós aortaaneurysmák ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(11): 437–439.

Open access