Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: Péter Nyirády x
  • All content x
Clear All Modify Search

A hímvesszőrák egy ritka kórelváltozás. Ellátásában az elsődleges tumor és a nyirokcsomóáttét kezelése jelentős. Napjainkban egyre nagyobb igény van kevésbé invazív, de kuratív kezelésre. Célkitűzés és módszer: A szerzők áttekintik az irodalmi adatok alapján a hímvesszőrák kezelésének legújabb lehetőségeit. Az elsődleges daganat ellátásában komoly kihívás és egyben cél egy kozmetikailag elfogadható kinézetű hímvessző hátrahagyása. Az inguinalis lymphadenectomia morbiditása miatt bemutatják a kevésbé invazív ellátás lehetőségét. Eredmények: A sebészi kezelés fejlődése és a korábbi szigorú irányelvek felülértékelése lehetővé tette hímvesszőrák esetében is a szervmegtartó beavatkozások bevezetését. A középtávú eredmények a hímvessző korábbi csonkolásával nyert onkológiai eredményekkel megegyeznek. A őrszemnyirokcsomók kimutatásában és eltávolításában nyert legújabb ismereteink segítenek csökkenteni a beavatkozás morbiditását és így a betegek gyorsabb felépülését. Következtetések: A hímvesszőmegőrző technika kiterjesztésével biztonságos onkológiai eredmény mellett lehetővé válik a csonkolás elkerülése. A legújabb képalkotó vizsgálatoknak köszönhetően a lágyéki nyirokcsomók állapotának pontosabb felmérése lehetővé vált. A nyirokcsomók eltávolításának technikai fejlődésével a beavatkozás morbiditása jelentősen csökkenthető.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, Péter Nyírády, and András Rusz
Restricted access

Absztrakt:

A molekuláris biológia és a bioinformatika fejlődése által lehetőség nyílt a leggyakrabban előforduló daganatok – köztük az izominvazív húgyhólyagrákok – molekuláris hátterének teljes feltérképezésére. Ennek következtében az elmúlt évek során számos, a tumorok génexpressziós és fehérjemintázata alapján történő alcsoportbeosztás látott napvilágot az urothelialis húgyhólyagrákok molekuláris alapon történő elkülönítésére. A közelmúltban megszületett egy széles körű konszenzuson alapuló klasszifikáció, amely hat molekuláris alcsoportot különít el egymástól, és a jövőben jelentősen befolyásolhatja a terápiás döntéshozatalt is. Ezzel párhuzamosan az izominvazív húgyhólyagrák gyógyszeres terápiája is sokrétűbbé vált, hiszen a továbbra is az első vonalban alkalmazott perioperatív ciszplatinalapú kemoterápián túl a közelmúltban elérhetővé váltak új, checkpointgátló készítmények a kemoterápiára rezisztens, illetve alkalmatlan betegek számára. Továbbá ígéretes kezelési lehetőséget jelentenek az FGFR-támadáspontú szerek is. A terápiás fegyvertár bővülésével a molekuláris alcsoportok elkülönítése lényeges szerepet kaphat a legoptimálisabb kezelés kiválasztásában. Jelen munkánkban összefoglalást nyújtunk az izominvazív húgyhólyagrák molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint annak klinikai jelentőségéről. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1647–1654.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Miklós Romics, Judit Demeter, Imre Romics, and Péter Nyirády

A primer testicularis non-Hodgkin-lymphoma igen ritka, főleg időskorban előforduló betegség, amely 1%-át adja az összes non-Hodgkin- és 2%-át az extranodalis lymphomáknak, a heretumoroknak pedig összesen 5%-ában fordul elő. Az entitást először 1866-ban írták le, ám a mai napig igen ritka és multidiszciplináris terápiát igénylő kórállapot, amely az időben megkezdett és adekvát kezelés nélkül letális lehet. A szerzők a testicularis non-Hodgkin-lymphoma felismerését, tulajdonságait és a társszakmák bevonásával történő kezelési lehetőségeit kívánják bemutatni egy általuk kezelt 68 éves beteg esetén keresztül, aki a primer testicularis non-Hodgkin-lymphoma felismerését követően orchidectomiában, majd kemo- és radioterápiában részesült. A kezelést követő kontroll PET-CT és liquorvizsgálat nem talált daganatot vagy patológiás sejtalakokat, a kezeléssel a lymphoma teljes remisszióját érték el. Orv. Hetil., 2014, 155(2), 69–71.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Miklós Szűcs, and Péter Nyirády

Absztrakt:

A nagy áteresztőképességű molekuláris vizsgálómódszereknek az elmúlt évek során végbement rohamos fejlődése lehetővé tette a tumorok genetikai, epigenetikai, transzkriptom- és fehérjeszintű molekuláris hátterének átfogó és mélyreható elemzését. A nagyszámú tumormintán elvégzett vizsgálatok óriási mennyiségű adatot szolgáltattak, melyek klinikai szempontból történő feldolgozása, értelmezése jelenleg még zajlik, de már most is jelentős új felismerésekhez járult hozzá. Az ilyen típusú kutatások a közelmúltban a prosztatarák esetében is azonosították azokat a legfontosabb molekuláris eltéréseket, melyek szerepet játszanak e tumor kialakulásában és progressziójában. Összefoglaló munkánkban áttekintést nyújtunk a primer és az előrehaladott prosztatarák közelmúltban kidolgozott molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint a leggyakrabban sérült jelátviteli utakról, úgymint az androgénreceptor-, PI3K-, sejtciklust szabályozó útvonalakról és a DNS-hiba-javító mechanizmusokról. Ennek kapcsán áttekintjük a prosztatarák genetikai eltéréseire tervezett célzott terápiás szerek már alkalmazott, valamint még klinikai kipróbálás alatt álló típusait. Orv Hetil. 2019; 160(7): 252–263.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Fanni Rencz, Valentin Brodszky, Péter Varga, József Gajdácsi, Péter Nyirády, and László Gulácsi

Bevezetés: A prosztatarák a férfiak leggyakoribb malignus megbetegedése Európában, amelynek a társadalmi terhe is jelentős. Célkitűzés: Az elmúlt 10 évben megjelent, regisztereken alapuló, prosztatarák betegségterhével foglalkozó közlemények szisztematikus áttekintése és a betegséghez kapcsolódó költségeket meghatározó tényezők elemzése. Módszer: A szerzők Medline-keresést végeztek angol nyelvű folyóiratokban a 2003. január 1. és 2013. október 1. közötti időszakra. Eredmények: Tizenöt peer-reviewed folyóiratban megjelent közlemény került beválogatásra. A fejlett országokban a legnagyobb költségtétel a sugárkezelés, a sebészi kezelés és a hormonális terápia volt. Az egy betegre jutó éves terápiás költség Európában a korai stádiumú (4–7 ezer €, 2006), az Egyesült Államokban pedig a metasztatikus prosztatarák (19,9–25,5 ezer $, 2004) esetén volt magasabb. A terápiás fázisok szempontjából Európában a kezdeti terápia (6,4 ezer €/6 hónap, 2008), az Egyesült Államokban pedig a végstádium (életkortól függően: 62,2–93,4 ezer $, 2010) egy betegre jutó éves költségei voltak magasabbak. Következtetések: Viszonylag kevés szakirodalom áll rendelkezésre a prosztatarák betegségterhével kapcsolatosan Európában. Egyre növekvő népegészségügyi jelentősége ellenére hazánkban nem rendelkezünk ilyen adatokkal. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tibor Szarvas, Anita Csizmarik, Nikolett Nagy, Dávid Keresztes, Melinda Váradi, Zsófia Küronya, Péter Riesz, and Péter Nyirády

Absztrakt:

A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésére az elmúlt években számos új, különböző hatásmechanizmusú gyógyszeres kezelés vált elérhetővé. Ez a fejlődés a terápiás döntéshozatalt egyre nehezebbé teszi. Az újabb kezelésekkel szemben is megfigyelhető az alapvonali, a szerzett és a keresztrezisztencia jelensége is. Ezért tehát az elsődleges terápia helyes megválasztása mellett, az azt követő vonalakban alkalmazott kezelések sorrendje és alkalmazásuk ideje is optimalizálásra szorul. Az újabb kezelésekkel kapcsolatos rezisztenciamechanizmusok egyre nagyobb mértékben válnak ismertté. Ezzel a terápiatervezés az eddigi empirikus – főleg a kipróbálásra építő – irányából egyre inkább a racionális – az adott daganat molekuláris sajátságait is figyelembe vevő –, személyre szabott kezelés irányába mozdul el. Ebben az összefoglaló közleményben ismertetjük azokat a rezisztenciamechanizmusokat, amelyek a metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében leggyakrabban használt három gyógyszerrel – docetaxel, abirateron és enzalutamid – kapcsolatosak. Többek között áttekintést nyújtunk a MDR- (multidrogrezisztens) fehérjéken keresztül megvalósuló, az androgénreceptor-, a Wnt-, a p53-szignálút, valamint a DNS hibajavító mechanizmusában részt vevő gének (mint például a BRCA és ATM) sérüléseivel összefüggésben kialakuló és a neuroendokrin differenciáció által kiváltott rezisztenciamechanizmusokról. Orv Hetil. 2020; 161(20): 813–820.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Szendrői, Ákos Tordé, Judit Vargha, Gergely Bánfi, András Horváth, Csaba Horváth, and Péter Nyirády

Absztrakt:

A húgyúti kövesség a fejlett országokban a metabolikus és endokrin okok mellett egyre gyakrabban fordul elő a helytelen táplálkozási szokások, az elhízás és a mozgásszegény életmód miatt. Ezért az urológusok és az alapellátásban dolgozók mindennapi munkájában kiemelt szerepet kellene, hogy kapjon az elsődleges és másodlagos prevenció. A megelőzés a testsúlykontrollon, a testmozgáson és a gyógyszeres kezelésen túl a megfelelő diétán alapul. Az étrend különböző alkotóelemei megváltoztathatják a vizelet összetételét és ezáltal annak túltelítettségét fokozhatják, amely alapja a kőképződésnek. Az étrendi összetevők vagy elősegítik a kövesség megelőzését (fokozott folyadékbevitel, citrát, magnézium, gyümölcsök és zöldségek), vagy hajlamosítóan hatnak annak kialakulására (kevés folyadékbevitel, fehérjében, szénhidrátban, zsírban, oxalátban, sóban, kalciumban gazdag étrend, aszkorbinsav stb.). Összefoglalónkban bizonyítékokkal alátámasztott étrendi javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek a húgyúti kövesség elsődleges és másodlagos megelőzésében gyakorlati haszonnal bírnak. Orv Hetil. 2017; 158(22): 851–855.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csilla Oláh, Melinda Váradi, Orsolya Horváth, Péter Nyirády, and Tibor Szarvas

Összefoglaló. Az immunrendszer nem megfelelő működése meghatározó szerepet játszik a daganatok kialakulásában, progressziójában és az egyes terápiák hatékonyságában is. A bélrendszer baktériumai a szervezet immunitásán keresztül képesek befolyásolni a szervezet gyógyszeres terápiákra adott válaszreakcióját, kiváltképpen az immunellenőrzőpont-gátló kezelések hatását. Az újgenerációs nukleinsav-szekvenálási technológiák felhasználásával részletes képet kaphatunk a szervezetben jelen lévő baktériumok minőségi és mennyiségi viszonyairól. A közelmúltban összefüggést igazoltak a vastagbéldaganat, a melanoma, a vesesejtes carcinoma és a nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazott immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatékonysága és a bél mikrobiom-összetétele között. Számos olyan baktériumot azonosítottak, melynek jelenlétéből, illetve mennyiségéből következtethetünk az egyes kezelésekkel szembeni egyéni érzékenységre. Ezzel összhangban, az antibiotikumkezelés által okozott dysbiosis növelte az immunellenőrzőpont-gátló terápia sikertelenségének kockázatát. Ezen eredmények tükrében a jövőben a mikrobiom-összetétel meghatározása is fontos tényező lehet az immunterápiák hatékonyságának előrejelzésében, illetve egyre inkább bizonyított, hogy a széles spektrumú antibiotikumkezelés a legtöbbször csökkenti a daganatellenes immunterápiák hatékonyságát. Jelenleg folyó klinikai vizsgálatok pedig a mikrobiom-összetétel mesterséges úton történő megváltoztatásának terápiás lehetőségeit tanulmányozzák. Bebizonyosodott, hogy a korábbi állásponttal szemben a vizelet nem steril. DNS-szekvenálás alkalmazásával számos olyan, a vizeletben előforduló baktériumot sikerült azonosítani, melynek jelenléte hozzájárulhat a húgyhólyagrák kialakulásához és progressziójához, illetve a húgyhólyagban lokálisan alkalmazott BCG-terápia hatékonyságához. Jelen munkában a közelmúlt publikációit feldolgozva összefoglaljuk, mely baktériumok jelenléte hozható összefüggésbe a különböző daganatok kialakulásával, progressziójával és terápiarezisztenciájával. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Summary. Dysfunction of the immune system plays a crucial role in the development and progression of cancer as well as the effectiveness of antitumor therapies. Gut microbiota, due to their impact on the immune system, are able to influence response to anticancer drug therapies. Next-generation DNA-sequencing technologies enabled a comprehensive quantitative and qualitative exploration of the gut microbiome. An increasing body of evidence indicates the association between the efficacy of immune checkpoint inhibitor therapies and gut microbiome composition in colorectal cancer, malignant melanoma, renal cell carcinoma, and non-small cell lung cancer. Recently, several bacterial strains and species were shown to be associated with treatment efficacies. In accordance, dysbiosis caused by antibiotic treatment was found to increase the risk of failure to immune checkpoint inhibitor therapies. In the light of these results, examination of microbiome composition may become an important factor for the prediction of immunotherapies. Currently ongoing clinical trials are investigating the potential of therapeutic alteration of microbiome composition. Contrary to the previous view, urine has been shown not to be sterile. By using sensitive DNA-sequencing technologies, several urinary bacteria could be identified which may contribute to the development and progression of bladder cancer and may influence the efficacy of intravesical BCG therapy. In the present work, we summarize recent studies that identified the presence of certain bacteria associated with the development, progression, and therapy resistance of various cancers. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Szabó, Miklós Szűcs, András Horváth, Eszter Székely, Gitta Pánczél, Gabriella Liszkay, Péter Holló, Norbert Wikonkál, and Péter Nyirády

Absztrakt:

Bevezetés: Az urogenitalis lokalizációban előforduló mucosamelanomáknak mind a primer, mind az áttétes esetei ritka daganatok. A primer melanomás esetek mindössze 4–5%-a extracutan eredetű, melyek általában későn kerülnek felismerésre, ezért prognózisuk rossz. Betegek és módszer: Intézetünkben az elmúlt években húgy-ivar szervi melanomát 7 esetben észleltünk. Egy amelanoticus húgycső, egy húgyhólyag, két hímvessző melanomás esetet és három metasztatikus daganatot. A megjelenésről, a kezelésről és a klinikai kimenetelről rendelkezésre álló adatokat retrospektív módon értékeltük. Eredmények: Három inoperábilis áttétes esetben palliatív, urológiai-sebészeti beavatkozás és szisztémás daganatellenes terápia történt. Négy primer urogenitalis tumorból kettő lokalizálódott a péniszre. Az egyik esetben helyi recidíva alakult ki műtéti ellátás után, azonban radikális, ismételt műtéttel a beteg másfél éve tünetmentes. A másik, igen elhanyagolt hímvessző-melanoma radikális műtét és inguinalis blokkdissectio után két évvel disszeminálódott. A nőbeteg primer húgycsőmelanomájánál az első szövettani vizsgálat primer mesenchymalis tumort írt le, a másfél évvel később kialakult recidív tumorból igazolódott a melanoma diagnózisa. A húgycsőérintettség miatt elvégzett radikális műtét 5 év tünetmentességet eredményezett, ezt követően alakult ki helyi recidíva és távoli áttét. A negyedik, először primer húgyhólyag eredetű melanomának tartott esetben a rapid progressziót mutató kórlefolyás és a tumor BRAF-pozitivitása alapján felmerült, hogy nem az elsőként húgyhólyagban diagnosztizált melanoma volt a primer tumor. Következtetés: A húgy-ivar szervi melanoma előfordulása igen ritka. Felfedezése sokszor már disszeminált állapotban történik, ezért az esetek várható prognózisa is rossz. A terápiás hatékonyságot növelő legfontosabb tényezők a korai diagnózis és a radikális műtéti beavatkozás. A cutan melanomához képest prognózisuk rosszabb, aminek hátterében a klinikai és patológiai diagnosztikus nehézség állhat. A legújabb célzott és immunterápiás szerek az áttétes betegek túlélését lényegesen javíthatják. Orv Hetil. 2019; 160(10): 378–385.

Open access