Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Péter Ofner x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A szerzők ismertetik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter program létrehozásának körülményeit. A webalapú vizsgálat 2010. január 1-jén „pilot” tanulmányként indult 12 centrum önkéntes részvételével. A szakmai konszenzus eredményeként folyamatosan nőtt a programban részt vevő intézetek száma, majd 2013. március 1-jétől az infarktusellátásban részt vevő intézmények számára az adatszolgáltatás kötelező feladattá vált. A Magyar Országgyűlés 2013 decemberében az Eüak törvény 10. § 2. bekezdésének módosításával törvényben szabályozta a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter működését. 2014. január 1-jén 65 ellátóhely szolgáltatott rendszeresen adatokat, az adatbázisban szereplő infarktusos betegek száma 24 308 volt. A szerzők összefoglalják a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter közel négyéves működése során ismertté vált adatokat. A főváros öt kerületében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a prehospitális és a kórházi esetek számbavételével meghatározták a myocardialis infarctus incidenciáját. Az ST-elevációval járó és a nem ST-elevációval járó infarktusos betegek ellátását vizsgálva megállapítják, hogy az ST-elevációval járó infarktusos betegek 91%-ának kezelése szívkatéteres lehetőséggel rendelkező intézetben történt, és a betegek 82%-ánál primer percutan coronariaintervenció történt. Meghatározták a kétfajta infarktus miatt kezelt betegek kórházi, 30 napos és 1 éves halálozását. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján a szerzők hangsúlyozzák, hogy a betegellátás szakmai jellemzői csak speciális betegregiszterek működtetésével elemezhetők, és ezen adatok nem nélkülözhetők egy hatékony egészségügyi ellátórendszer kialakításához. Orv. Hetil., 2014, 155(19), 740–744.

Restricted access

Bevezetés: Az ST-elevációval járó myocardialis infarctus klinikai adataira és prognózisára vonatkozóan kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A Magyarországi Infarctus Regiszter anyagában szereplő, ST-elevációval járó myocardialis infarctus miatt kezelt férfiak és nők klinikai adatainak és kórházi prognózisának összehasonlítása. Módszer: A szerzők elemzik a 2010. január 1. és 2011. december 31. között a Magyarországi Infarctus Regiszter adatbázisában szereplő 4981 (3038 férfi) beteg adatait. Eredmények: A nők szignifikánsan idősebbek voltak, mint a férfiak (67,7±15,5 vs. 60,5±12,5 év, p<0,001). A társbetegségek közül a hypertonia, a diabetes és az agyi történés előfordulása nőkben, a dohányzás és a megelőző infarktus férfiakban volt szignifikánsan gyakoribb. A katéteres érmegnyitásra férfiaknál hamarabb és nagyobb arányban került sor (82,4% vs. 75,3%, p<0,001). A kórházi halálozás nők esetén magasabb volt (7,5% vs. 4,4%, p<0,001). Következtetések: Az ST-elevációval járó myocarcialis infarctus miatt kezelt nőbetegek kórházi prognózisa rosszabb, mint a férfiaké. Az időben elvégzett revascularisatio arányának növelése a nők prognózisának javulását eredményezheti. Orv. Hetil., 2012, 153, 1465–1468.

Restricted access

Célok: A szerzők összefoglalják a 40 évvel ezelőtt befejeződött Infarktus Regiszter vizsgálat legfontosabb eredményeit. Az eredmények közlését az teszi indokolttá, hogy azok az internetes irodalomkutatás során nem hozzáférhetőek, és az elmúlt 40 évben Magyarországon ezen a területen epidemiológiai vizsgálat nem történt. Eredmények: A dél-pesti terület közel 400 000 főt számláló lakosságában – a 20 év feletti lakosok körében – a myocardialis infarctus incidenciája a férfiaknál 50,9/10 000, a nőknél 23,7/10 000 volt. Az infarktusos férfi betegek 56,2%-a, a nők 60,7%-a az első évben meghalt. Az 1 éven belüli halálozás kétharmada az első 24 órában fordult elő, és ezen halálesetek 85%-a a prehospitális időszakban következett be. Az infarktusos betegek 6%-a került a kórházi kezelés során coronariaőrzőbe. Következtetések: Az Infarktus Regiszter adatai alapján vezették be az infarktusos betegek Intenzív Betegellátási Rendszerét, amely lakossági szinten is mérhető módon csökkentette a 28 napon belüli halálozást. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az elmúlt évtizedekben alapvetően megváltozott a myocardialis infarctus diagnózisa és optimális ellátása, ezért a szerzők ismételten szükségesnek tartják epidemiológiai módszerek alkalmazásával a myocardialis infarctus gyakoriságának és az ellátás jellemzőinek tanulmányozását. Orv. Hetil., 2011, 152, 793–796.

Restricted access

Bevezetés: A heveny szívinfarktus gyakoriságára vonatkozó hazai adatokkal évtizedek óta nem rendelkezünk. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a Magyar Infarctus Regiszter Program működése során a főváros öt kerületében (II., III., IX., X. és XVII. kerület) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a kórházi és a kórházon kívüli esetek számbavételével a myocardialis infarctus incidenciájának vizsgálatát. Módszer: A regiszter adatbázisán kívül – a prehospitális esetek gyakoriságának megállapításához – az Állami Népegészségügyi Intézet, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisát használták fel az adatvédelmi ombudsman korábbi állásfoglalásában leírt szabályok betartásával. Eredmények: A fővárosban a szívizominfarktus 10 000 lakosra számított incidenciája férfiak esetén 28,63 és nőknél 16,21 volt, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a férfiak átlagos incidenciája 32,49, a nőké 18,59 volt. A főváros öt kerületében a myocardialis infarctus incidenciájának átlaga sem a férfiak, sem a nők körében nem különbözött a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei értékek átlagától. Az egyes fővárosi kerületek incidenciaértékeit hasonlítva a vidéki adatokhoz, azt találták, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei értékek mind a férfiak, mind a nők esetén szignifikánsan magasabbak voltak, mint amit a főváros II., III. kerületeiben találtak, míg a X. kerületben csak a férfiak incidenciaértéke volt szignifikánsan kisebb, mint a megyei érték. Következtetések: A megfigyelt átlagos incidenciaértékeket kivetítve a főváros, illetve a vidéki lakosság kor és nem szerinti összetételére, Magyarországon évente 20 000 új infarktusos betegre számíthatunk. Orv. Hetil., 2013, 154, 1106–1110.

Restricted access

Bevezetés: A szívinfarktus különböző megjelenési formái miatt kezelt betegek klinikai jellemzőivel kapcsolatban kevés hazai adattal rendelkezünk. Célkitűzés: A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában szereplő ST-elevációs és nem ST-elevációs szívinfarktus miatt kezelt betegek fontosabb klinikai paramétereinek és ellátásának elemzését tűzték ki célul. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2010. január 1. és 2012. június 30. között rögzített 6670 ST-elevációs és 5237 nem ST-elevációs szívinfarktussal kezelt beteg adatait elemezték. Eredmények: A nem ST-elevációs szívinfarktus miatt kezelt betegek idősebbek voltak és több társbetegséggel rendelkeztek, mint az ST-elevációs infarktusos betegek. Koronarográfiára és katéteres érmegnyitásra gyakrabban került sor ST-elevációs infarktus esetén. A kórházi halálozásban nem volt különbség a két csoport között (5,3% vs. 4,9%). A szekunder prevenciós gyógyszeres kezelést közel 90%-ban kapták meg a betegek mindkét csoportban, a kettős thrombocytaaggregáció-gátló kezelés gyakoribb volt ST-elevációs infarktus esetén. Következtetések: A két betegcsoport fontos klinikai jellemzők tekintetében különbözik egymástól, ugyanakkor a betegek kórházi prognózisa hasonló. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 828–832.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők áttekintik a szívinfarktus halálozásával kapcsolatos adatforrásokat, a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatgyűjtésének fontosabb elemeit és tárgyalják az adatokból levonható következtetéseket. Megállapítják, hogy a finanszírozási adatbázis – céljának megfelelően – a betegellátás során felmerülő költségek követésére, annak fedezésére alkalmas, azonban az ellátás minősége és eredményessége ezen adatbázis alapján nem ítélhető meg. A Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi egyezmények alapján állítja össze a halálozási adatokat, amelynek alapja a halottvizsgálati bizonyítvány, amelynek korrekt kitöltése a statisztikai adatok validitásának alapfeltétele. Az infarktusos betegek ellátásának megítélése pusztán a halálozási statisztikai adatok alapján nem lehetséges. Jelenleg a hazai adatbázisok közül csak a betegregiszterek alkalmasak az ellátás minőségének és eredményességének követésére. Javasolt a szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátásának minőség-ellenőrzésekor a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatainak felhasználása. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 89–93.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A szívinfarktust okozó ér prognosztikai jelentőségére vonatkozóan kevés irodalmi adat áll rendelkezésre, különösen azokban az esetekben, amikor a betegeknél katéteres revascularisatio történt. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak vizsgálatát, hogy a szívinfarktusért felelős érnek (culprit vessel) van-e prognosztikus jelentősége ST-elevációs myocardialis infarctusos betegekben, akiknél sikeres katéteres érmegnyitás (percutan coronariaintervenció) történt. Módszer: Retrospektív vizsgálatukban 10 763 beteg adatait elemezték. A szívinfarktusért felelős ér alapján négy betegcsoportot alakítottak ki: főtörzs, bal leszálló ág, bal körbefutó ág és jobb koszorúér. Az adatok értékelésekor egyváltozós túlélési görbéket konstruáltak, illetve elvégezték a túlélési idő többváltozós modellezését Cox-regresszióval, az életkor, a nem és a társbetegségek figyelembevételével. Eredmények: Leggyakrabban a bal leszálló ág (44,3%), ezt követte a jobb koszorúér (40,9%), majd a bal körbefutó ág (13,7%), míg a főtörzs 1%-ban volt felelős az infarktus kialakulásáért. Az egyéves túlélés szempontjából a szívinfarktusért felelős ér szignifikáns prognosztikai jelentőséggel bírt (p<0,0001): a jobb koszorúér esetén a hazard ratio 0,69 (95%-os CI: 0,61–0,79, p<0,0001), a főtörzs esetén 1,56 (95%-os CI: 1,04–2,35, p = 0,0321) volt a referenciaérhez (bal leszálló ág) viszonyítva. Következtetés: A vizsgálat eredményei igazolják a szívinfarktusért felelős ér prognosztikai jelentőségét. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1282–1288.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Gergely Erdős, Ferenc Péter Pach, Tamás Forster, Imre Ungi, Péter Ofner, and Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés: Az ST-elevációval járó szívinfarktusban (STEMI) a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő (teljes ischaemiás idő = TIT) jelentősége a szívizommentés tekintetében jól ismert. Célkitűzés: A magyarországi, ST-elevációval járó szívinfarktusos betegeknél a TIT meghatározása és prognosztikus jelentőségének vizsgálata Magyarországon. Módszer: A szívinfarktusos betegek klinikai paramétereit, ellátásuk adatait az ellátók 2014. január 1-je óta kötelező jelleggel rögzítik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter rendszerében. 2014. január 1. és 2016. március 31. között 27 157 beteg 28 408 infarktusos eseményének adata került rögzítésre. Vizsgálatunkban 7146, STEMI miatt kezelt beteg szerepelt, akiknél a panasz kezdetétől számított 24 órán belül percutan coronariaintervenció (PCI) történt, és ismertek voltak a részidők. Eredmények: Az utánkövetés átlaga 740 ± 346 nap volt. A TIT mediánja 260 perc, ezen belül a leghosszabbnak a prehospitális időt találtuk (medián 205 perc). A TIT befolyásolta a túlélést: amennyiben ez az idő 400 percnél rövidebb volt, akkor a 30 napos, illetve az 1 éves halálozás 7,5%, illetve 12,2% volt. Az ennél hosszabb idő esetén 9,2%, illetve 19,7% halálozási értékeket találtunk. A többváltozós elemzéskor rövid (<30 nap), közép- (30–364 nap) és hosszú távú (≥365 nap) túlélést vizsgáltunk. A diabetes a rövid, míg a kóros kreatininérték, a súlyos koszorúérstatus a rövid és a középtávú túlélést befolyásolta. A PCI a közép- és a hosszú távú túlélés szempontjából volt jelentős. A megelőző myocardialis infarctus és a TIT a hosszú távú túlélést befolyásolta szignifikáns mértékben. Következtetések: A TIT Magyarországon hosszú, az időveszteség döntő része a prehospitális időszakra esik. A TIT önálló prognosztikai tényező, az időveszteség csökkentése javíthatja a betegek késői életkilátásait. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1113–1120.

Restricted access

Szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátása Magyarország különböző régióiban és a betegek 10 éves túlélése

Management of patients treated for myocardial infarction in different regions of Hungary and patient survival for 10 years

Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Ferenc Péter Pach, Gergely Erdős, Kálmán Tóth, Péter Hári, Péter Ofner, and Péter Andréka

Összefoglaló. Előzmény: A szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátásának regionális adataira és a betegek hosszú távú kórlefolyására vonatkozó hazai kutatás eddig nem történt. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Magyar Infarktus Regiszter pilotidőszakában rögzített betegeknél az ellátás és a 10 éves túlélés elemzése a magyarországi nagyrégiókban. Módszer: A Magyar Infarktus Regiszter (későbbi neve: Nemzeti Szívinfarktus Regiszter) 2010. január 1. és 2013. december 31. között a centrumok önkéntes részvételével 23 142 beteg adatait rögzítette, akik írásban hozzájárultak egészségügyi és klinikai adataik kezeléséhez. Az adatgyűjtés a Kutatásetikai Bizottság engedélyével rendelkezett. A vizsgált populációban 12 104, ST-elevációval járó myocardialis infarctuson (STEMI) és 10 768, ST-elevációval nem járó myocardialis infarctuson (NSTEMI) átesett beteg szerepelt. A feldolgozott adatok 128 220 betegévre vonatkoznak, amelyeket nagyrégiók szerint (Nyugat-, Közép- és Kelet-Magyarország) hasonlítottunk össze. Eredmények: A STEMI-betegek 78,4%-ánál, az NSTEMI-betegek 51,6%-ánál történt katéteres érmegnyitás (PCI). NSTEMI esetén a Közép-Magyarország és Nyugat-Magyarország régiókban a beavatkozás gyakoribb volt, mint a Kelet-Magyarország régióban (p<0,01). Az utánkövetés során a PCI a Nyugat-Magyarország régióban, a revascularisatiós szívműtét (CABG) a Nyugat-Magyarország és a Kelet-Magyarország régióban szignifikánsan gyakoribb volt, mint a Közép-Magyarország régióban (p<0,01). A STEMI-betegek között a 10 év alatt a férfiak 49,2%-a, a nők 46,6%-a halt meg, az NSTEMI-csoportban 63%, illetve 57,6%. Az akut szakban elvégzett PCI mindkét betegcsoportban, nemben, az utánkövetés minden időpontjában és a vizsgált régiókban csökkentette a halálozást (p<0,01). A STEMI-betegek esetén a túlélés a régiók között nem különbözött (p = 0,72), míg az NSTEMI után a 10 éves túlélés a Nyugat-Magyarország régióban jobb volt (p<0,01). Következtetés: A magyarországi nagyrégiók között az infarktusos betegek ellátásában és prognózisában regionális különbségek vannak. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1438–1450.

Summary. History: Regional data on patients’ care for myocardial infarction and the long-term follow up of patients have not yet been studied in Hungary. Objective: The study aims to analyze the care and 10-year survival of patients recorded during the Hungarian Myocardial Infarction Registry’s pilot period in large regions of Hungary. Method: Between Jan 1, 2010 and Dec 31, 2013, the Hungarian Myocardial Infarction Registry recorded data on 23 142 patients with voluntary participation. The Research Ethics Committee approved the program. The study included 12 104 patients with ST-elevation myocardial infarction (STEMI) and 10 768 patients with non-ST-elevation myocardial infarction (NSTEMI). The data processed refer to 128 220 patient years based on large regions (West, Central and East Hungary). Results: Percutaneous coronary intervention occurred in 78.4% of STEMI patients and 51.6% of NSTEMI patients. In the NSTEMI group, percutaneous coronary interventions (PCIs) in the Central-Hungary and West-Hungary regions were significantly more common than in the East-Hungary region (p<0.01). During follow-up, PCI in the West-Hungary region, revascularization surgery in the West-Hungary and East-Hungary regions were significantly more common than in the Central-Hungary region (p<0.01). Among STEMI patients, 49.2% of men and 46.6% of women died within 10 years, while in the NSTEMI group 63% and 57.6%, respectively. PCI reduced mortality in both patient groups, sex, at all times of follow-up and in the regions studied (p<0.01). As for STEMI patients, survival was similar in all regions (p = 0.72), while after NSTEMI, 10-year survival in the West-Hungary region was better (p<0.01). Conclusion: There are regional differences in the care and prognosis of patients with myocardial infarction. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1438–1450.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Gábor Bodor, Sándor Mihályi, Andrea Székely, Imre Kassai, Edit Novák, László Ablonczy, András Szatmári, and Péter Ofner

Másfél éves korában korrekciós szívműtéten átesett Fallot-tetralógiás gyermeken súlyos balkamra-elégtelenség miatt 17 éves korában sikeres szívátültetést végeztek. A szerzők ismertetik azokat a sebésztechnikai nehézségeket, amelyek komplikálják e műtéti beavatkozást. Ez az első olyan szívátültetés Magyarországon, amely nem szívizombetegség miatt, hanem veleszületett szívhiba korrekciós szívműtétjét követően történt. Orv. Hetil., 2011, 152, 23–26.

Restricted access