Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Péter Osváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A COVID–19-pandémia mentálhigiénés következményei. Hogyan tudunk felkészülni a pszichodémiás krízisre?

Psychological outcome of COVID-19 pandemic. How can we prepare for a psychodemic crisis?

Orvosi Hetilap
Author:
Péter Osváth

Összefoglaló. Az elmúlt hónapokban életünket alapvetően megváltoztatta a COVID–19-pandémia, melynek egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásai egyelőre szinte felbecsülhetetlenek. A vírusfertőzés akut következményei mellett egyre több adat bizonyítja a teljes népességre kifejtett hatásait: a pszichológiai distressz, a depressziós és szorongásos tünetek, valamint az addiktív viselkedésformák gyakoriságának növekedését. Az is nagyon fontos kérdés, hogy a globális válsághelyzet hogyan befolyásolja az öngyilkossági arányszámokat. Írásomban az elmúlt időszak legjelentősebb pszichiátriai szakirodalma alapján foglalom össze a vírusfertőzés akut és krónikus hatásait, valamint a járványhelyzet általános és specifikus pszichológiai-pszichopatológiai következményeit, kiemelt figyelmet fordítva a suicidiumrizikóra és a leginkább veszélyeztetett csoportokra. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a pandémia következtében kialakuló mentális gondok és a suicid viselkedés egyre fontosabb népegészségügyi problémává válnak. Bár napjainkban még a vírusfertőzöttek gyógyítása és a fertőzés terjedésének lassítása a legfontosabb cél, mindannyiunknak fel kell készülnünk a járvány hosszú távú következményeire. A pandémia várható negatív mentálhigiénés hatásainak megelőzésére és enyhítésére általános és specifikus módszerek kidolgozása és alkalmazása szükséges. Ebben az egészségügyi, mentálhigiénés és közösségi ellátórendszerek mellett szerepet kell vállalniuk a politikai és gazdasági döntéshozóknak, a társadalmi szervezeteknek és a média munkatársainak is. Hatékony együttműködésük kulcsfontosságú az egyéni, közösségi és társadalmi szinten is alkalmazható prevenciós stratégiák megvalósításában, hiszen csak így válik lehetővé a súlyosabb mentálhigiénés problémák járványszerű elterjedésének, a „pszichodémiának” a megelőzése. Orv Hetil. 2021; 162(10): 366–374.

Summary. In recent months, our lives have been fundamentally changed by the COVID-19 pandemic, the health, economic, and social impacts of which are almost invaluable for the time being. In addition to the acute consequences of viral infection, more and more data are proving its effects on the entire population: an increase in the incidence of psychological distress, depressive and anxiety symptoms, and addictive behaviours. It is also a very important question, how the global crisis is affecting suicide rates. In my paper, I summarize the acute and chronic effects of viral infection and the general and specific psychological-psychopathological consequences of the epidemic based on the most significant psychiatric literature of the recent period, paying special attention to suicidal risk and the most vulnerable groups. Studies suggest that mental troubles and suicidal behaviour resulting from a pandemic are becoming an increasingly important public health problem. Although the treatment of viral infections and slowing the spread of the infection are still the most important goals today, we all need to be prepared for the long-term consequences of the epidemic. In order to prevent and mitigate the expected negative mental health effects of a pandemic, it is necessary to develop and apply general and specific methods. In addition to health care, mental health and community care systems, political and economic decision-makers, civil society organizations and the media must also play a role. Their effective cooperation is key to the implementation of prevention strategies that can be applied at the individual, community and social levels, as this is the only way to prevent the epidemic spread of more serious mental health problems, the “psychodemia”. Orv Hetil. 2021; 162(10): 366–374.

Open access

Öngyilkossági halálozás Magyarországon a COVID–19-pandémia idején.

Az első két járványév (2020 és 2021) tapasztalatai

Suicide mortality in Hungary during the COVID–19 pandemic.

Experiences of the first two pandemic years (2020 and 2021)
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Bálint
,
Péter Osváth
,
Attila Németh
,
Balázs Kapitány
,
Zoltán Rihmer
, and
Péter Döme

Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak (esetleg csökkentek) a szuicid ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig hazánkban a befejezett öngyilkosságok száma szignifikánsan emelkedett. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e a második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió segítségével megszakított idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az autoregresszív hatás mellett az idő- és a szezonális hatásokat is, hogy megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es hazai férfi-, női és a teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál és a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt esetszámok meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós becslés szerint a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a járvány előtti évek szintjétől, és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a teljes populáció esetében. Megbeszélés és következtetés: Az első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez a kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895–1901.

Open access

A magyarországi öngyilkossági halálozás változásai a COVID–19-járvány első évében

Changes in suicide mortality of Hungary during the first year of the COVID-19 pandemic

Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Osváth
,
Lajos Bálint
,
Attila Németh
,
Balázs Kapitány
,
Zoltán Rihmer
, and
Péter Döme

Összefoglaló. Bevezetés: Az öngyilkosság fő rizikófaktorának a pszichiátriai zavarokat tekintjük. A COVID–19 többek között neuropszichiátriai kórképek kialakulásához is vezethet. Ezen túl a pandémia egyéb velejárói, mint például az izoláció vagy a munkahelyvesztés, a társadalom egészséges tagjaiban is stresszhez, végül pszichiátriai zavarokhoz vezethetnek. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak a teóriának a tesztelése volt, hogy a fenti tényezők miatt együtt járt-e a járvány a hazai suicid halálozás csökkenő trendjének irányváltásával. Módszer: Vizsgálatunkban a megszakított idősorok elemzésének módszerét használtuk, a becslésekhez kvázi-Poisson-regressziót alkalmazva, hogy összehasonlítsuk a 2010 és 2020 közötti időszak havi bontású adataiból kirajzolódó trendek alapján a járvány időszakában (2020. március–december) „elvárt” öngyilkossági esetszámokat a ténylegesen bekövetkezett esetek számával. Eredmények: A COVID–19-hónapok alatt a férfiak által elkövetett öngyilkosságok száma szignifikánsan, 18%-kal nőtt, ahhoz a trendhez képest, amely a COVID–19 hiányában állt volna elő. A teljes populációban szintén szignifikáns, 16%-os emelkedést lehetett megfigyelni, míg a nők által elkövetett öngyilkosságok száma nem tért el szignifikánsan a pre-COVID–19-időszak trendje alapján elvárt értéktől. Megbeszélés és következtetés: A járvány kitörése utáni időszakban a magyar férfiak szignifikánsan gyakrabban követtek el öngyilkosságot, míg a nőknél az adatok nem tükröztek lényegi változást. A más országokban kivitelezett vizsgálatok eredményei érdekes módon inkább csökkenést vagy nem szignifikáns változást jeleztek, amikor a COVID–19-éra suicid számait az azt megelőző időszakok számaival hasonlították össze. A hazai és a nemzetközi eredmények közti eltérések magyarázata egyelőre még nem ismert, így a téma mindenképpen további vizsgálatokat igényel. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1631–1636.

Summary. Introduction: Psychiatric disorders are the main risk factors for suicide. COVID-19 may result in the appearance of neuropsychiatric syndromes. Moreover, other corollaries of the pandemic (e.g., isolation, job loss) may lead to increasing stress and, ultimately, psychiatric disorders even among the non-infected population. Objective: We aimed to test the theory of whether the pandemic, due to the aforementioned factors, was associated with the reversal of the declining suicide rate trend in Hungary. Method: To compare the observed number of suicides during the COVID-19 months (March–December 2020) with the expected numbers, we used an interrupted time series model and, for the estimations, quasi-Poisson regression. Expected numbers were calculated based on trends derived from monthly data between 2010 and 2020. Results: During the months of the pandemic, the number of suicides among males rose significantly by 18% compared to the hypothetical trend that would have occurred in the absence of COVID-19. A significant increase (16%) was also observed in the total population. By contrast, the number of female suicides did not differ significantly from the number expected based on the pre-COVID-19 trend. Discussion and conclusion: After the outbreak of the epidemic, Hungarian males committed significantly more suicides, while no relevant changes were observed among females. Interestingly, studies from other countries found either no change or decrease when comparing suicide numbers from the COVID-19 period with the corresponding numbers from the pre-COVID-19 period. The explanation for this discrepancy is still lacking, so further investigations are needed. Orv Hetil. 2021; 162(41): 1631–1636.

Open access

Közleményükben a szerzők analgetikum nefropátiában (ANP) szenvedő páciensek pszichés jellemzőit vizsgálták. Az ANP egy olyan gyógyszer (leginkább fájdalomcsillapítók) indukálta, kétoldali, krónikus tubulointersticiális vesebetegség, mely gyakran vezet veseelégtelenséghez. Mivel a kialakulásának hátterében szerepet játszó pszichés tényezők vonatkozásában ma még alig állnak rendelkezésre megbízható adatok, a szerzők a Hungarian Analgesic Nephropathy Study multicentrikus kutatás keretében 91 analgetikum nefropátiás páciens körében vizsgálták a különböző pszichológiai problémák és személyiségjellemzők előfordulását. A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy az analgetikum nefropátiában szenvedők között jelentős gyakorisággal szerepelnek pszichés problémák, különösen a depressziós tünetek és bizonyos személyiségjellemzők (szorongás, illetve érzelemkezelési problémák, önérvényesítési zavarok). Az analgetikum nefropátiások életük során lényegesen nagyobb arányban szedtek tartósan pszichofarmakonokat. A depresszió magas gyakorisága ellenére a gyógyszerek között legnagyobb arányban az altató- és nyugtatószerek szerepeltek, ez a tény pedig a depresszió fel nem ismerésének, illetve alulkezelésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. Eredményeik alapján a szerzők kísérletet tesznek a kapott eredmények értelmezésére, és hangsúlyozzák, hogy az analgetikum nefropátia megelőzésében és kezelésében elengedhetetlennek tűnik a pszichiáterek, pszichológusok bevonása, hiszen csak a multidiszciplináris megközelítés teszi lehetővé, hogy a páciensek tüneteinek enyhítésén túl életminőségük is javuljon.

Restricted access

Az öngyilkossági rizikó becslése a klinikai gyakorlatban.

A jelen kihívásai és a jövő perspektívái

Suicide risk management in clinical practice.

Current challenges and future perspectives
Orvosi Hetilap
Authors:
János Szabó
,
Viktor Vörös
,
Csilla Molnár
,
Sándor Fekete
,
Tamás Tényi
, and
Péter Osváth

A szuicid cselekmény hátterében álló lélektani folyamatok vonatkozásában továbbra is kevés megbízható információval rendelkezünk, továbbá a szuicidrizikó-becslő skálák is csak korlátozott prediktív értékkel bírnak. A nemrégiben leírt, úgynevezett szuicidspecifikus szindrómák – mint az akut szuicid affektív zavar és a szuicidkrízis-szindróma – azonban új lehetőségeket nyitnak a szuicid viselkedés komplex értelmezéséhez és az öngyilkossági rizikó becsléséhez. Írásunkban összefoglaljuk a szuicid viselkedés kialakulását magyarázó korszerű elméleti megközelítéseket és a szuicid viselkedés előrejelzésének lehetőségeit, valamint a praeszuicidális pszichopatológiai tünetek pontos felmérését célzó modern értékelő eljárásokat, kiemelve a szuicidspecifikus szindrómákat és az azok mérőeszközeit használó empirikus kutatások eredményeit. A fenti szindrómákra vonatkozó PubMed adatbázis szisztematikus irodalmi áttekintése alapján mind a szuicid affektív zavarra, mind a szuicidkrízis-szindrómára vonatkozó eredmények pozitívak a szuicid kísérletek megjósolhatósága szempontjából, illetve korrelálnak más, hasonló kérdőívekkel. A szuicidspecifikus szindrómák és mérőeszközeik hatékonynak bizonyulnak az elméleti kutatásokban és a klinikai alkalmazhatóság terén a szuicid kísérletek megjóslása vonatkozásában is, így hazai adaptálásuk és alkalmazásuk javasolható. Orv Hetil. 2022; 163(22): 863–870.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Osváth
,
Attila Kovács
,
Adrienn Boda-Jörg
,
Tamás Tényi
,
Sándor Fekete
, and
Viktor Vörös

Absztrakt:

A modern információs és kommunikációs eszközök egyre inkább a mindennapok nélkülözhetetlen részeivé válnak. Kutatási adatok bizonyítják, hogy az egészség megőrzése és helyreállítása érdekében is eredményesen alkalmazhatók, nemcsak a fiatalok, de az idősebbek körében is, hiszen mára az idősek között is jelentősen elterjedt az internet használata, az egészségügyi alkalmazások azonban kevésbé ismertek. Ez projektünk jelentőségét támasztja alá, hiszen kiemelt fontossággal bír a betegségspecifikus egészségügyi alkalmazások kialakítása és megismertetése. Előzetes felméréseink arra is utaltak, hogy a férfiak erre kevésbé nyitottak, így az ő esetükben specifikus módszerek szükségesek az elektronikus eszközök alkalmazásának elősegítése érdekében. A nagy arányú internetes aktivitás és az információs és kommunikációs érdeklődés megbízható alapot nyújt ezeknek az új technológiáknak az idősek körében való alkalmazására. Így kutatásunk segítségével olyan – a biopszichoszociális alapelveken nyugvó – komplex ellátási modellt tudunk kidolgozni, mely jelentős előrelépést jelenthet az időskori mentális zavarok megelőzésében és korai felismerésében, valamint a dementiával élők és családjuk testi és lelki terheinek enyhítésében. Orv Hetil. 2018; 159(24): 965–973.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Osváth
,
Viktor Vörös
,
Júlia Simon
,
Edina Hamvas
,
Tamás Tényi
, and
Nasri Alotti

Az online romantikus csalás a kiberbűnözés egyik formája, amely a közösségi média és a társkereső alkalmazások megjelenésével terjedt el. A bűnelkövetés e sajátos formájában az elkövetők szerelmi kapcsolatot imitálva csapják be az áldozatot. Feltételezhetjük, hogy a mentális zavarban szenvedő páciensek kiszolgáltatottabbak a kiberbűnözés e formájával szemben is, eddig azonban alig történtek ez irányú vizsgálatok, illetve esetközlések. Egy idős nőbeteg esetének bemutatása során összefoglaljuk az online romantikus csalás jellemzőit, valamint az áldozattá válás felismerésének és a következmények enyhítésének lehetőségeit. A 70 éves nőbeteg gyógyszeres öngyilkossági kísérletet követően került pszichiátriai kezelésbe, mivel férjével való konfliktust követően nagyobb mennyiségben vett be benzodiazepineket. Az öngyilkossági kísérlet hátterében online romantikus csalás és annak negatív következményei körvonalazódtak. A depresszióban és enyhe kognitív zavarban szenvedő páciens esetében az online romantikus csalás erotomán deluzív zavart és szuicid kísérletet indukált. A szakirodalomban elsőként mutatjuk be egy olyan, mentális zavarban szenvedő páciens esetét, akinél az online romantikus csalás elszenvedése erotomán típusú paranoid zavar kialakulásához vezetett. Következtetésünk, hogy mentális zavarral élő pácienseink kezelése során figyelmet kell fordítanunk online aktivitásukra is, hiszen fokozottan veszélyeztetettek arra, hogy online – romantikus – csalás áldozatává váljanak, különösen akkor, ha egyéb rizikófaktorok is jelen vannak. Orv Hetil. 2024; 165(5): 192–196.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert Pilisi
,
Tamás Tényi
,
András Büki
,
Norbert Kovács
,
Antal Zemplényi
,
Gabriella Sebestyén
,
Péter Osváth
,
Sándor Fekete
, and
Viktor Vörös

Absztrakt:

A repetitív transcranialis mágneses stimulációs eljárás egy olyan neuromodulációs technika, melynek gyorsan fejlődő területe jelentheti az egyik biztonságos, alternatív megközelítési módot bizonyos mentális zavarok, elsősorban a terápiarezisztens major depresszív zavar kezelésében. Célunk a transcranialis mágneses stimulációs kezelés jelenlegi kutatási és klinikai alkalmazási lehetőségeinek bemutatása a szakirodalmi adatok és a klinikai gyakorlat áttekintése alapján. Mióta ismertté vált, hogy külső mágneses forrással neuronok depolarizálhatók, mind a neurológia, mind a pszichiátria az eljárás lehetséges klinikai használatát kutatja. Napjainkig a módszer a pszichiátria területén belül a major depresszív zavar és a kényszeres zavar kezelésében engedélyezett, de egyéb betegségek (például szkizofrénia, bipoláris zavar) kezelésében is kutatják lehetséges alkalmazását. A transcranialis mágneses stimulációs rendszerek fejlesztésének következő lépcsőjét jelenti a mágnesesrezonancia-felvétel alapján, helymeghatározó algoritmusok segítségével, valós időben navigált mágneses stimulációs készülékek kidolgozása. Az úgynevezett neuronavigációs rendszerek lehetővé teszik a depresszió kialakulásáért felelős idegi hálózatok pontos célzását, így a dorsolateralis praefrontalis kéreg excitabilitásának fokozását a bal féltekén és csökkentését a jobb féltekén. Az eljárás kevés kontraindikációval bír, és a megfelelő körültekintéssel választott indikáció és betegpopuláció esetén mellékhatások is alacsony számban jelentkeznek. A transcranialis mágneses stimulációs kezelés mára bizonyítottan hatékony módszerré vált bizonyos mentális zavarok, elsősorban a terápiarezisztens major depresszív zavar kezelésében. A jövőben a neuronavigációs neuromodulációs kezelések, azon belül is a repetitív transcranialis mágneses stimulációs kezelés térhódítása várható a pszichiátria és a neurológia területén. Jelenleg Magyarországon több centrumban is végeznek különböző indikációkban mágneses stimulációs kezeléseket, ám az eljárás mentális zavarokban történő alkalmazásának finanszírozási befogadása és beépítése a mindennapi klinikai gyakorlatba még várat magára. Orv Hetil. 2020; 161(1): 3–10.

Open access