Search Results

You are looking at 1 - 10 of 23 items for

  • Author or Editor: Péter Pepó x
Clear All Modify Search

Összefoglalás

Tartamkísérletben, Hajdúságban (Kelet-Magyarország), csernozjom talajon vizsgáltuk eltérő évjáratok (2007. év = száraz, 2008. év = kedvező vízellátottságú) és egyes agrotechnikai tényezők (vetésváltás, trágyázás, öntözés) kölcsönhatásait adott őszi búza fajta (Mv Pálma) agronómiai tulajdonságaira és termésére. A levél- (lisztharmat-, DTR-, levélrozsda-fertőzöttség) és kalászbetegségek (kalászfuzárium-fertőzöttség) mértékét döntően a trágyaadagok határozták meg, melyet az évjárat, a vetésváltás és öntözés kisebb-nagyobb mértékben módosított. A búza állományok megdőlését a kedvező vízellátottságú évjárat (2008. év) és a nagyobb trágyaadagok (N150–200+PK) jelentősen növelték. Aszályos évjáratban az őszi búza maximális termése bikultúrában 5590 kg/ha, trikultúrában 7279 kg/ha (nem öntözött), ill. 7835 kg/ha és 8492 kg/ha (öntözött) volt. A kedvező vízellátottságú évjáratban a búza termésmaximuma bikultúrában 7065 kg/ha, trikultúrában 8112 kg/ha (nem öntözött), ill. 6882 kg/ha és 7874 kg/ha (öntözött) volt. Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 2630 kg/ha (bikultúra) és 1579 kg/ha (trikultúra) volt. Az öntözés termésnövelő hatása csak megfelelő tápanyagellátás mellett érvényesült (a víz- és tápanyagellátás interaktív hatása). A trágyázás hatására aszályos évjáratban 2853–3698 kg/ha (nem öntözött) és 3164–5505 kg/ha (öntözött) terméstöbbletet kaptunk. Kedvező vízellátású évjáratban a trágyázás termésnövelő hatását alapvetően meghatározta a vetésváltás (bikultúrában 3990–4050 kg/ha, trikultúrában 524–884 kg/ha terméstöbblet). Az évjárat és vetésváltás befolyásolta az optimális NPK adagot. Száraz évjáratban bikultúrában az N150–200+PK, trikultúrában az N100–150+PK, kedvező vízellátottságú évjáratban pedig az N150+PK (bikultúra) és az N50+PK (trikultúra) trágyakezelés bizonyult optimálisnak.

Restricted access

Összefoglalás

Eltérő évjáratok és különböző agrotechnikai műveletek interaktív hatásait vizsgáltuk tartamkísérletben, csernozjom talajon a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) kukoricánál. Száraz évjáratban a Diabrotica virgifera virgifera nem okozott növénydőlést, optimális vízellátottságú évjáratban viszont monokultúrás termesztésben jelentős megdőlés következett be. Bikultúra (búza-kukorica) és trikultúra (borsó-búza-kukorica) vetésváltásban Diabrotica által okozott szárdőlést nem lehetett tapasztalni. Monokultúrában a növekvő trágyaadagok mérsékelték a Diabrotica miatti növénydőlés mértékét (kontroll kezelésben 37,2–41,1%, N240+PK kezelésben 14,1–15,3%). Száraz évjáratban a kukorica maximális termése 4316–7998 kg/ha (nem öntözött), ill. 8586–10970 kg/ha (öntözött), kedvező évjáratban pedig 13787–14137 kg/ha (előző években nem öntözött), ill. 13729–14180 kg/ha (előző években öntözött) intervallumban változott vetésváltástól és trágyaadagtól függően. Száraz évjáratban a vetésváltás igen jelentős hatást gyakorolt a kukorica termésére, míg kedvező évjáratban ez a hatás mérsékelt volt (a monokultúrához viszonyított terméstöbblet bi- és trikultúrában 3390–3862 kg/ha, ill. 350–150 kg/ha).

Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 4270 kg/ha (mono), 3264 kg/ha (bi) és 2681 kg/ha (trikultúra) volt. A kontroll kezelésben az öntözés hatására lényegesen kisebb terméstöbbletet (2525 kg/ha, 2155 kg/ha és 1436 kg/ha) kaptunk, ami a víz- és tápanyagellátás szoros kölcsönhatását bizonyította kukoricánál.

A trágyázás termésnövelő hatását alapvetően az évjárat vízellátása határozta meg, melyet a vetésváltás és öntözés módosított. Száraz évjáratban a trágyázás terméstöbblete 1282–3376 kg/ha, kedvező évjáratban 1838–4899 kg/ha között változott.

Az évjárat, mint abiotikus stressz módosította a különböző vetésváltási rendszerekben termesztett kukorica trágyaadag optimumát. Száraz évjáratban kisebb műtrágya adagok bizonyultak optimálisnak (mono: N120–180+PK; bi: N180+PK; tri: N60–180+PK), mint kedvező évjárat esetén (N180+PK; N180+PK; N120–180+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy az időjárási stresszhatásokat megfelelő agrotechnikával (vetésváltás, trágyázás, öntözés) mérsékelni, de teljesen megszűntetni nem lehetett.

Restricted access

Összefoglalás

A magyar búzatermesztés rendkívül látványos fejlődést ért el az 1970–1980-as években. Ekkor az országos termésátlagok háromszorosára nőttek. Az 1990-es évektől csökkent a búza termésátlaga (5 t/ha-ról 3–4 t/ha-ra) és jelentősen megnőtt a termésingadozás mértéke (15%-ról 50%-ra). A dolgozatban áttekintést adunk a különböző intenzitású őszi búza technológiai modellek szerepéről, valamint az egyes agrotechnikai elemek (vetésváltás, talajművelés, vetéstechnológia, tápanyagellátás, növényvédelem, betakarítás) őszi búza termésmennyiségére és sütőipari minőségére gyakorolt hatásairól. Ezek alapján a magyar búzatermesztés jövőbeli fejlesztési lehetőségeinek a rövid bemutatását végezzük el.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, csernozjom talajon, a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) vizsgáltuk néhány agrotechnikai tényező (tőszám, tápanyagellátás), néhány kártevő és kórokozó (kukorica bogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte), kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn.), csőfuzárium (Fusarium spp.), valamint az évjárat (eltérő vízellátottságú évek: 2007. év = aszályos, 2008. év = kedvező) hatását a kukorica termésére különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra). A vizsgálatokat nem öntözött körülmények között, csernozjom talajon végeztük. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az évjárat vízellátottsága, mint abiotikus stressz tényező volt a legnagyobb hatással a kukorica termésére, valamint meghatározta az optimális tőszámot és trágyaadagot. Aszályos évjáratban (2007. év) a kukorica termésmaximuma 3874–5681 kg/ha (mono), 7156–7929 kg/ha (bi), 7214–8192 kg/ha (tri), kedvező vízellátottságú évben pedig 12 902–13 787 kg/ha (mono), 13 974–14 603 kg/ha (bi) és 13 594–14 839 kg/ha (tri) intervallumban mozgott nem öntözött feltételek között. Az ökológiai stressz (vízhiány) okozta terméscsökkenés monokultúrában 9,0 t/ha, bikultúrában 7,0 t/ha, trikultúrában pedig 6,0 t/ha körül változott. A kukorica optimális tőszámát és trágyaadagját mind az ökológiai stressz (vízhiány), mind az agrotechnikai stresszhatás (vetésváltás) befolyásolta. Aszályos évjáratban (2007. év) a 40 ezer/ha (mono, bi, tri), kedvező vízellátottságú évjáratban a 60 ezer/ha (mono) és 80 ezer/ha (bi és tri) tőszám esetében kaptuk a termésmaximumokat. Az évjárat és a vetésváltás egyaránt módosította az optimális trágyaadagot. A 2007. év időjárása miatt a növényegészségügyi értékek kedvező szinten mozogtak, a csőfuzárium-fertőzöttség 0,9–3,4%, a molyfertőzöttség 2,1–4,5% között változott, míg a kukoricabogár által okozott növénydőlést nem tapasztaltunk. Ezzel szemben a csapadékos évjáratban a csőfuzárium-fertőzötség értéke 1,0–3,9%, a molykártétel értéke pedig 3,2–6,3% között alakult. 2008-ban monokultúrában jelentős kukoricabogár kártételt is tapasztaltunk. A Diabrotica által okozott növénydőlés (12,3–62,2%) között változott, kezelésektől függően.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, csernozjom talajon, a Hajdúságban vizsgáltuk, hogy adott tőszám (60 ezer/ha) esetén a különböző tápanyagszintek hatására, valamint, hogy adott trágyaszint mellett (N120P90K90) a különböző tőszámok hatására hogyan változik a kukorica növények magassága, az üszögfertőzés, a csőfuzárium-fertőzés, a szárdőlés, valamint a Push-teszt értéke és a termés nagysága.

Vizsgálataink a 2010. év adatait tartalmazzák. Vetésváltás esetén három modell került beállításra (mono-, bi-[búza, kukorica], trikultúra [borsó, búza, kukorica]). A kezelésekben öt tápanyagszintet (kontroll [kezeletlen], N60P45K45, N120P90K90, N180P135K135, N240P180K180) és három állománysűrűségi értéket alkalmaztunk (40 ezer/ha, 60 ezer/ha, 80 ezer/ha).

A növekvő trágyaadagok hatására N240+PK tápanyagszintig szignifikánsan nőtt a növénymagasság, N240P180K180 tápanyagszinten vetésváltástól függően 247,0–286,4 cm közötti értékeket mértünk. A különböző tápanyagszintek befolyásolták az üszög-és a csőfuzárium-fertőzés, a szárdőlés és a Push-teszt nagyságát. A legnagyobb értékeket mind három vetésváltási modellnél a N240+PK trágyaszinten kaptuk. A vetésváltás módosította az optimális trágyaadagot. Monokultúrás termesztés esetén a legnagyobb termést a N240+PK trágyaszintnél (8726 kg/ha), bikultúrában a N180+PK tápanyagszintnél (9371 kg/ha), míg a vetésváltás kedvező hatása következményeként trikultúrában a N120+PK trágyaszintnél értük el (9424 kg/ha).

A három vetésváltási rendszerben adott trágyaszint mellett (N120P90K90) a növényszám növelésének hatására szignifikánsan nem változtak az agronómiai és növényegészségügyi paraméterek. A tőszám növelésének hatására emelkedett a termés. A legnagyobb termésmennyiséget a 80 ezer/ha tőszám esetén tapasztaltuk (monokultúrában 7937 kg/ha, bikultúrában 9290 kg/ha, trikultúrában 9510 kg/ha). Mindhárom vetésváltás esetén érvényesült, hogy 60 ezer/ha állománysűrűségig a terméseredmények szignifikáns mértékben növekedtek, a 80 ezer/ha tőszám esetén már nem tapasztal tunk szignifikáns mértékű termésnövekedést.

A tőszám egyik vetésváltási modell esetén sem mutatott összefüggést egyik agronómiai tulajdonsággal sem. Ezzel szemben mindhárom vetésváltás esetén a trágyázás erős vagy közepes pozitív kapcsolatot adott a kukorica növények magasságával (0,928 – 0,967), az üszögfertőzés (0,734–0,795), a csőfuzárium-fertőzés (0,658–0,817), és a szárdőlés (0,752–0,825) mértékével, valamint a Push-teszt (0,728–0,867) értékével és a termés nagyságával (0,545–0,898).

Restricted access