Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Péter Ragályi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Egy műtrágyázási kísérlet (35. évében, 2008-ban) vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék 8. évének termésére és ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A kísérlet módszerét, beállításainak körülményeit és az előző évek adatait korábbi közleményeink taglalták. A kaszálás 2008. május 26-án történt.A főbb eredmények:

  1. A 35 éve trágyázatlan kontrollon mért 0,9 t·ha−1 szénatermést az együttes NPK-trágyázás 10 t·ha−1-ra növelte. Döntőnek a N, illetve a N×P kölcsönhatások bizonyultak, de a javuló K-ellátás is 2 t·ha−1 körüli szénatöbbletet eredményezett a nitrogénnel és foszforral egyaránt jól ellátott talajon. A kielégítő ellátottság a 150–200 mg AL-P2O5, ill. AL-K2O·kg−1 értékekhez köthető a szántott rétegben.
  2. A nagy szénaterméshez köthető „optimális” összetételt az 1,8% körüli N- és K-, valamint a 0,2% körüli P-koncentráció jelezte növénydiagnosztikai szempontból. A kedvező N/P arány 8–12 közötti, a N/K 1 körüli tartományban volt. A N-trágyázás általában növelte, míg a K-trágyázás csökkentette a kationok beépülését. Érvényesült a nitrát-molibdenát, foszfát-molibdenát, a K-B és a P-Zn antagonizmus. A N×P kölcsönhatások eredőjeként a P 0,10–0,29%, a NO3-N 100–2138 mg·kg−1, a Mn 45–75 mg·kg−1, a Zn 12–25 mg·kg−1, ill. a Mo 0,3–1,3 mg·kg−1 tartományban változott. A N×K kölcsönhatások függvényében 0,7–1,7% K, 0,3–0,6% Ca, 46–1653 mg·kg−1 Na, 4–8 mg·kg−1 B, és 2–4 mg·kg−1 Cu szélsőértékeket mértünk. A Cu-hiányos széna a N-hiányos kezelésekben azonosítható, ahol a Cu/Mo arány 2–3 közötti. A kívánatos 10 körüli, vagy feletti Cu/Mo arány csak a bőséges NP-kínálattal állt elő.
  3. A hektáronkénti elemfelvétel a kezelések függvényében az alábbi szélsőértékek között változott: N 7–141, K 15–131, Ca 4–36, P 2–14, S és Mg 2–11, és Na 0,1–11 kg·ha−1. A termésekkel felvett mikroelemek mennyisége szintén tág határok között ingadozott a termés tömege és összetétele eredőjeként: Fe 54–430, Mn 42–540, Al 30–270, Zn 12–120, Sr 8–116, B 5–46, Ba 3–33, Ni 1–4, és Co 0,1–0,5 g·ha−1.
  4. A hektáronkénti egy tonna szénatermés képződéséhez a pillangósnélküli gyep a kísérlet átlagában 15 kg N, 13 kg K (15 kg K2O), 1,7 kg P (4 kg P2O5), 4,4 kg Ca (6 kg CaO), 1,4 kg Mg (2,3 kg MgO) mennyiséget igényelt. A fajlagos elemtartalom adatai felhasználhatók a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

Restricted access

Összefoglalás

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 34. évében, 2007-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és N-felvételére. Termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést×2 ismétlést=128 parcel lát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg/ha vetőmaggal. Főbb eredményeink: A száraz 2007. évben csak egy kaszálásra került sor. A 37 éve N-trágyázásban nem részesült talajon 0,5 t/ha, a 300 kg/ha/év N-adaggal trágyázott és P-ral is jól ellátott talajon 4,0 t/ha szénatermés képződött. Önmagában a P-trágyzás hatástalan maradt, de a Ntrágyázás hatékonysága is mérsékelt maradt a P-hiányos parcellákon. A K-ellátás növelése érdemi terméstöbblettel nem járt ezen a K-mal közepesen ellátott termőhelyen.

A N-kínálattal a legtöbb vizsgált elem (fémek, kationok) tartalma nőtt a szénában. A nagyobb terméssel előálló hígulás enyhén csökkentette a K, P és a S tartalmát. Érvényesült a nitrát-molibdenát antagonizmus, a N-bőség nyomán a Mo beépülése gátolt volt. A P-kínálat emelkedésével nőtt a P és S, illetve csökkent a Zn és Mo a szénában az ismert P-Zn, illetve foszfát-molibdenát antagonizmus miatt. A K-trágyázás a K-tartalmat emelte és igazolhatóan mérsékelte a Ca, Mg, Na, Sr, Cu kationok és a B beépülését.

Az N és P elemek közötti kölcsönhatások eredményeképpen a P 0,14–0,40%, S 0,13 – 0,23%, a NO3-N 0,2–3,2 g/kg, Zn 12–23 mg/kg, Sr 10–24 mg/kg, Mo 0,5–2,3 mg/kg szélső értékek között változott. Az N és K ellátottsági szinteken/kombinációkban a K 1,1–2,2%, Ca 0,4–0,8%, Na 0,1–1,5 g/kg, B 4–6 mg/kg tartományban volt.

A tápelemarányok is jól jellemezték a széna tápláltsági állapotát. A nagy termés a 2% feletti N és 0,2% feletti P, tehát a 8–10 körüli N/P arányhoz volt köthető. Itt az irodalmi utalásokkal összhangban termékeny talajon a P/Zn aránya 100–150, a P/NO3-N aránya 200 körüli volt, míg a Cu/Mo aránya elérte a 10 körüli értéket. Az extrém N-hiányt jelezte a 3 körüli N/P aránya, a kifejezett Zn-hiányt a 300 feletti P/Zn aránya, valamint az erősödő Cu-hiányt a 2 körülire szűkült Cu/Mo aránya. Növényelemzéssel az indukált elemaránytalanságok feltárhatók, a tápláltsági állapot diagnosztizálható.

Az N és P ellátottság hatásaként a mért hektáronkénti elemfelvételek az alábbiak szerint alakultak: 5–96 kg N, 2–26 kg Ca, 2–11 kg P, 1–7 kg Mg, 0,1–8,0 kg NO3-N. Ami a mikroelemeket illeti: 34–405 g Fe, 25–354 g Mn, 18–210 g Al, 5–95 g Sr, 7–89 g Zn, 2–20 g B, 1–15 g Ba és Cu, 0,7–4,0 g Mo, 0,1–1,4 g Ni, 0,01–0,11 g Cd hektáronként. Az As, Hg, Cr, Se, Co g/ha kimutatási határ alatt maradt. A K 8–84 kg/ha, a Na 0,1–4,9 kg/ha, Mo 0,6–3,6 g/ha szélső értékeket mutatta az N és K szintek függvényében.

A vizsgált pillangós nélküli gyepszéna fajlagos elemigénye 1 t széna előállításához kísérleti körülményeink között, eltekintve a szélső értékektől az alábbinak adódott: 10–23 kg N, 12–20 kg K (14–24 K2O), 4–6 kg Ca (5–8 kg CaO), 2–3 kg P (4–7 kg P2O5) és 2 kg körüli Mg (3–4 kg MgO). Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

Restricted access

The grass herbage had a very favourable wet year in 2001 with more than 700 mm rainfall during the total vegetation period. The hay yield of the unfertilized control plots was 1.7 and 1.2 t/ha in the 1 st and 2 nd cut, while the N 3 P 3 K 3 treatment produced 8.8 and 4.2 t/ha yields, resp. NPK fertilization increased the air-dry hay yield from 3 to 13 t/ha (1 st +2 nd cuts together). The N requirement of the young grass was moderate, while the P response significant in the 1 st cut. The optimum P supply was 150 mg/kg ammonium lactate soluble AL-P 2 O 5 in the ploughed layer. No K responses were observed on the soil with 135 mg/kg AL-K 2 O values. There were no P responses by the 2 nd cut even on the soil with low P supply (66 mg/kg AL-P 2 O 5 value), while the applied N caused a 4-fold increase in hay yield. The optimum N content in the hay, leading to maximum yield, amounted to 2% in the 1 st cut and 2.5-3.0% in the 2 nd . The applied N decreased the air-dry content of the 1 st cut from 33% to 31%, and that of the 2 nd cut from 27% to 21%. Summarizing the above, it can be stated that long-term fertilization can drastically change (in some cases with an order of magnitude) the concentrations and ratios of elements built in hay through synergetic or antagonistic effects. In the hay of the 1 st cut, for example, the minima-maxima contents of measured elements varied in air-dry hay as follows: N 0.90-3.02, Ca 0.4-0.7, S 0.14-0.32, P 0.12-0.30, Mg 0.10-0.24%; Na 70-700, Fe 100-288, Al 45-250, Mn 71-130, Sr 10-22, Zn 7-14, Ba 6-11, B 3.6-8.1, Ni 0.3-1.6, Cr 0.1-0.4, Mo 0.04-0.44, Co 0.04-0.12 mg/kg.

Restricted access

Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon, az MTA TAKI Őrbottyáni Kísérleti Telepén vizsgáltuk az eltérő minőségű komposztok és a húsliszt hatását a kukorica, mustár és tritikále termésére. A heterogén talaj 0–8% közötti CaCO3- és 1,0–1,5% humuszkészlettel rendelkezett. A humuszos szint vastagsága 60–80 cm, a pH(H2O) 6,8–7,5, a pH(KCl) 6,3–7,3 közötti értékeket mutatott. Az agyagfrakció mennyisége 10–15%-ot tett ki. A termőhely felvehető foszforral közepesen, nitrogénnel és káliummal gyengén ellátott volt. A véletlen blokk elrendezésű kísérleteket 2002-ben és 2003-ban állítottuk be egyenként 5 kezeléssel és 4 ismétléssel, azaz 20-20 parcellával. Az egyes parcellák területe 5×8 = 40 m² volt. A kísérlet beállításakor egyszeri terhelésként 0, 25, 50, 100 és 200 t·ha-1 friss komposztot, vagy 0, 2,5, 5, 10, 20 t·ha-1 húslisztet alkalmaztunk. A további években a komposztok és a húsliszt trágyaszerek utóhatásait figyeltük meg. Kísérleti növényként 2002-ben kukoricát, 2003-ban mustárt, majd 2004 és 2010 között tritikálét vetettünk monokultúrában. Igazolható hatásokat a növények összetételére csak 2004-ig kaptunk, ezért a további évek eredményeinek bemutatásától eltekintünk. Az aszályos 2002 évben a tápelemek a trágyázatlan talajon is feldúsultak a kukoricában, érvényesült a „töményedési” effektus. Az érett vágóhídi hulladékkomposzt-terhelés hatására tovább nőtt a kukorica vegetatív részeinek N-, K-, S-, NO3-N-, Zn-, Mo- és Cd-koncentrációja, míg a Mg-, Mn- és Ba-tartalma mérséklődött. A 2. évben termett mustár melléktermésében a S- és Na-mennyiség emelkedett. A 3. évben a tritikále szalma- és szemtermésében a Na- csökkenésével párhuzamosan a Mo-tartalom emelkedett. Az éretlen komposzt a N-, K-, S-, NO3-N-, Na- és Zn-felvételt serkentette, míg a Mg és Mo akkumulációját gátolta a kukoricában. A mustár magjában is igazolható volt a Sr és Na serkentő, illetve a Mo és Cd gátló hatása. A tritikáleban a Ca-, Mg-, Na- és Sr-beépülés mérséklődött, a Cu-felvétel viszont nőtt a terheléssel. Összességében hasonló hatást gyakorolt a félérett komposzt is a mustárra. A tritikáléban a N, K, S, Zn és Fe serkentő hatása, ill. a Mg esetén gátló befolyás volt megfigyelhető. A húslisztterhelés hatására kimutathatóan dúsult a N, S és Na, valamint visszaesett a P, Fe, Ni, Cr, Pb és Mo mennyisége a mustár melléktermésében. Úgy tűnik a csont kalcium-foszfát összetevője kevéssé tárult fel a húslisztben, ami gátolhatta a P és néhány nehézfém felvehetőségét a trágyaszerből, illetve a talajból. A magtermésben a S és Na beépülése nőtt, illetve a Mo elemé csökkent a terheléssel. A tritikále szalmában a N- és K-, a szemben a N- és S-tartalom nőtt igazolhatóan. A húsliszt gyors mineralizációjával akár 1 t·ha-1 N-veszteség (kilúgzás NO3-N formában, illetve légköri elillanás NH3-N formában) léphetett fel a 3 év alatt. A liszt 13% körüli zsírtartalma nem gátolta az ásványosodást ezen a talajon. A maximális zsírterhelés elérhette a 2,6 t·ha-1 értéket. A termesztett növények átlagos összetételében több nagyságrendbeli különbség is előfordult. A mustár magja halmozta fel a legtöbb N, P, S és Zn elemet. Az As-, Hg-, Se- és Pb-koncentráció minden növényi részben a kimutatási határ alatt maradt. Összefoglalva, javasolható a sterilizált vágóhídi érett komposztok minél kiterjedtebb felhasználása termőföldön. Összetételük és hatékonyságuk alapján kifejezetten növelhetik főként a savanyú homoktalajok termékenységét.

Restricted access

Műtrágyázási kísérletünk 36. évében, 2009-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és Kellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangósnélküli gyepkeverék kilencedik évének termésére, ásványi elemtartalmára és elemfelvételére. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben eredetileg közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült.A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Az 1. kaszálás idejéig (május 26-ig) a terület 119 mm, a 2. kaszálás állománya 124 mm csapadékot kapott augusztus 12-ig, tehát a 2,5 hónapos tenyészidő alatt, amikor a napi maximum hőmérséklet általában 30 °C körül vagy felett volt.A főbb eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze:

  1. — A 36 éve trágyázatlan kontrollon 0,8 t·ha−1, a bőségesen trágyázott NPK-kezelésben 6,4 t·ha−1 szénahozam termett a két kaszálással. Az őszi kaszálás átlagos szénatömege a májusi első kaszálás átlagos szénatermésének 63%-át tette ki. Döntőnek a N, illetve a N×P kölcsönhatások bizonyultak. Terméscsökkenést a legnagyobb PK-ellátottság, ill. N-adag sem okozott.
  2. — A javuló N-kínálattal az 1. kaszáláskor a N, NO3-N, Mn, Zn, Ba és Cu; a P-kínálattal a P, S és Sr; a K-kínálattal a K koncentrációja emelkedett a szénában. Mérséklődött viszont a N-trágyázás nyomán a K, P, B és Mo; a P-trágyázás hatására a NO3-N, Zn és Mo; a K-kínálattal a Ca, Mg, Na, Sr és Cr kationok mennyisége.
  3. — A N 1,05–1,86%, a K 0,55–1,52%; a Ca 0,45–0,65%; a P 0,13–0,34%; a Mg 0,13–0,22%; a Na 0,02–0,23%, a NO3-N 52–405 mg·kg−1, a Zn 12–24 mg·kg−1, a Sr 11–23 mg·kg−1, a Mo 0,3–2,1 mg·kg−1, a Cr 0,2–0,4 mg·kg−1 tartományban változott a N×P, ill. N×K kezelések nyomán az 1. kaszálás idején.
  4. — A gyepszénába épült elemek mennyisége az 1. kaszáláskor a kezelések függvényében az alábbi minimum-maximum értékeket mutatta: 5–60 kg N, 7–37 kg K, 2–16 kg Ca, 1–5 kg P és S, 1–4 kg Mg, 0,1–3,4 kg Na, 5–58 g Sr, 7–49 g Zn, 1–2 g Mo hektáronként. Hasonló felvétel jellemezte a 2. kaszálás elemtartalmát, ill. elemfelvételét is.
  5. — A 2. kaszálás idején a kisebb termésben a vizsgált elemek átlagos koncentrációja 20–50%-kal dúsult a szénában, összevetve az 1. kaszáláskorival. A N-trágyázás a széna N- és NO3-N-, a P-trágyázás a P- és Sr-, a K-trágyázás a K-tartalmát növelte. Egyéb elemek mennyisége általában mérséklődött az NPK-terheléssel. A felvett elemek mennyisége az 1. kaszáláskor mérthez viszonyítva a Na és Ni esetében átlagosan 25–30; a K, Ca, Al, S, Cu és Mo elemeknél 50–70; míg a N, Ca, Mg, Sr, Ba, B és Zn esetében (melyek jobban dúsultak az elöregedő szénában) 70–90%-ot tett ki.

Restricted access

Az MTA ATK TAKI Őrbottyáni Kísérleti Telepén karbonátos homoktalajon beállított NPK műtrágyázási tartamkísérlet 36–43. évében, 2006 és 2013 között vizsgáltuk a műtrágyázás hatását a tritikále fejlődésére, termésére és elemfelvételére. A termőhely talaja a főbb tápelemekben (N, P, K) gyengén ellátott, a szántott réteg 1% körüli CaCO3-ot és 1% humuszt tartalmaz. Az altalaj erősen karbonátos, az agyagos rész 5–10%. A talajvíz 8–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Évente a P- (0, 60, 120 kg P2O5·ha−1) és K-műtrágyákat (0, 100, 200, 300, 400 kg K2O·ha−1) ősszel szántás előtt, valamint a N (0, 80, 160 kg N·ha−1) felét ősszel, a másik felét tavasszal szórtuk ki 25%-os pétisó, 18%-os szuperfoszfát és 50%-os kálisó formájában. A kísérletből levonható főbb tanulságok:

  1. Talajgazdagító PK-műtrágyázás eredményeképpen a kontrolltalaj igen gyenge PK-ellátottsága a kielégítő 150–200 mg·kg−1 NH4-acetát+EDTA-oldható tartományba emelkedett a kísérlet 41. évében (2011-ben). A szuperfoszfáttal végzett trágyázás eredményeképpen igazolhatóan nőtt a feltalaj oldható S- és Sr-tartalma, mely az alkalmazott hazai Kóla-alapú/nyersanyagú eredetre vezethető vissza. A hazai szuperfoszfátok 18–22% körüli elemi Ca-, 13% S-, 7–8% P-, 1–2% Srkészlettel rendelkeztek.
  2. Nemcsak a homoktalaj rendkívül heterogén, hanem a rajta fejlődő termés mennyisége is extrém szórásokat mutatott. Az évek és kezelések között egy nagyságrendet elérő különbségek adódtak. Az évek átlagait tekintve ötszörös eltéréseket tapasztaltunk. Az „évhatások” kifejezettek voltak. Termésdepresszió léphet fel egyaránt az aszály/vízhiány és a túlbő csapadék fennállása esetén.
  3. A P-kínálattal nőtt a növényi részek P-, Mn- és Sr-készlete, míg a beépült Znmennyiség visszaesett. Fellépett a P-Mn szinergizmus, illetve a P-Zn antagonizmus. A Mo-koncentráció a növekvő NPK-műtrágyázással a szalmában 1/3-ára, a szemtermésben a felére zuhant.
  4. A vizsgált nyolc év alapján még nem ítélhető meg, hogy a tritikále mennyire alkalmas a monokultúrás termesztésre, de összevetve a telepen 52 éves ún. „örökrozs” kísérletünkkel, ez lehetővé válhat a jövőben.

Restricted access

Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon, az MTA ATK TAKI Õrbottyáni Kísérleti Telepén vizsgáltuk az eltérő minőségű komposztok és a húsliszt hatását a talajtulajdonságokra, ill. néhány talajvizsgálati jellemzőre. A heterogén talaj 0–8% közötti CaCO3- és 1,0–1,5% humuszkészlettel rendelkezett. A humuszos szint vastagsága 60–80 cm, a pH(H2O) 6,8–7,5, a pH(KCl) 6,3–7,3 közötti értékeket mutatott. Az agyagfrakció mennyisége 10–15%-ot tett ki. A termőhely felvehető foszforral közepesen, nitrogénnel és káliummal gyengén ellátott volt. A kísérleteket 2002-ben és 2003-ban állítottuk be egyenként 5 kezeléssel (0, 25, 50, 100 és 200 t·ha-1 friss komposzt, vagy 0, 2,5, 5, 10 és 20 t·ha-1 húsliszt), 4 ismétléssel, azaz 20-20 (egyenként 5×8= 40 m²-es) parcellával, véletlen blokk elrendezésben. Egyszeri terhelést alkalmaztunk 2002-ben, a további években a komposztok és húsliszt trágyaszerek utóhatásait figyeltük meg. A maximális 200 t·ha-1 komposzt-, illetve a 20 t·ha-1 csontos húslisztadag kereken 20–120 t·ha-1 szárazanyag, 12–48 t·ha-1 szerves anyag, 0,6–6,8 t·ha-1 zsír bevitelét jelentette. Az ásványi elemek maximuma elérte a 13,5 t·ha-1 Ca (33,7 t·ha-1 CaCO3), illetve a 11,6 t·ha-1 P (26,6 t·ha-1 P2O5) mennyiséget. A K-, Mg-, Na- és S-bevitel is több száz kg·ha-1-nak adódott a komposztok esetén. A Zn kereken 42, a Mn 21, a Sr 18, a Ba 12, a Cu 8, a Cr 2 kg·ha-1 maximális terhelést jelzett. Az éretlen komposztban az NH4-N forma 275, a félérettben 113 kg·ha-1 mennyiséget ért el. Az érett komposzttal ugyanakkor maximálisan 193 kg·ha-1 műtrágya-egyenértékű NO3-N-t szántottunk alá. Az érett vágóhídi komposzt hatása 6 év után is igazolható volt a talaj szántott rétegének humusz-, összes-N-, összes P- és S-, valamint oldható P-, S-, Fe-, Zn- és Mo-tartalmának emelkedésén. A bevitt szerves anyag közel fele, az összes-N 18– 20%-a beépülhetett a talaj tartós humuszanyagaiba. Az éretlen komposzt terheléssel szintén igazolhatóan emelkedett a feltalaj szervesanyag-, összes N- és NO3-N-, összes P-, összes S- és Na-készlete. Az oldható elemek közül a P, K, Na, S, Zn és Cu jelzett dúsulást az egyes években. A félérett komposzt hatására 50%-kal nőtt a feltalaj szervesanyag-, illetve több mint kétszeresére az összes-N-készlete. A talajszerkezetre gyakorolt kedvező hatás a 6. évben is igazolható volt. Hasonlóképpen az „összes” és az oldható P, S, Na és Zn elemtartalmakban való gyarapodás. A növekvő csontos húslisztterheléssel átmenetileg 0,5 értékkel igazolhatóan mérséklődött a pH(H2O), emelkedett az „összes” só, az összes-N és ásványi-N frakciók mennyisége. A savtermelő nitrifikáció méreteire és sebességére utal, hogy 13-szorosára nőtt a szántott réteg NO3-N-, illetve 6-szorosára az NH4-N-koncentrációja az 1. évben. Maximálisan mintegy 400 kg NO3-N + 165 kg NH4-N tárult fel hektáronként. Az aszályos 2003-ban a kukorica csekély termésével nem tudta hasznosítani a sok ásványi-N-t, mely feltehetően az altalajba távozhatott. A 6. évben a húsliszt lebomlott és a mobilis bomlástermékei eltűntek (NO3-N, vízoldható sók, savak). Összefoglalva megállapítható, hogy míg a húsliszt gyorsan bomló trágya, úgy NO3-érzékeny területeken az előírt 170 kg·ha-1·év-1 N-terhelés túllépését kerülni kell. Az éretlen és félérett komposzt viszont több éven át lassan ásványosodik a talajban és nitrogénjének egy része tartósan beépülhet a talaj humuszanyagaiba. Az előírt 170 kg·ha-1·év-1 N-terhelésre vonatkozó korlátozást ezért nem szükséges ezekre a szerves trágyaszerekre kiterjeszteni, a terhelés a 2–3-szorosára növelhető.

Restricted access

Összefoglalás

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28–36. éveiben (a 28. évben, pillangósvirágú gyepalkotók nélkül 8 fűfajból álló magkeverékkel telepített gyep 1–9. évei alatt, 2001–2009 között) vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációk hatását a réti csenkesz vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyep botanikai összetételére. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott. Talajvizsgálatok szerint a termőhely N és K elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K=64 kezelést×2 ismétlést=128 parcellát foglal magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a kísérleti terület aszályérzékeny. Főbb eredményeink: A zöld pántlikafű már ki sem kelt, az 1. évben sem tudott elszaporodni. A 3. évben a réti komócsin, 5. évben az angol perje, 6. évben a réti csenkesz és a vörös csenkesz pusztult ki. A csomós ebír borítása az 1. évben becsült 6%-ról a 6. évre 15%-ra emelkedett, majd a 9. évre 3%-ra süllyedt. Előretört az évek során a nádképű csenkesz (26–32%), a taréjos búzafű (14%) és a betelepült magyar rozsnok (14%). A gyomok borítása a kezdeti 1–2%-ról 6–7%-ra nőtt a ritkuló, öregedő gyepben. Az összes növényborítottság az első években mért 96–99%-ról a 9. évben 64%-ra csökkent. A botanikai összetételt drasztikusan módosította az N×p ellátottság. A nádképű csenkesz pl. 2008-ban az N0P0 kontrollon 34%, N1P1 kezelésben 61%, míg az N3P3 kezelésben 6% borítást mutatott közepes trágyaigénnyel. Extrém NP-bőséget igényelt ezzel szemben a magyar rozsnok, melynek borítása az NP-kontrollon talált 8%-ról az N3P3 kezelésben 28%-ra nőtt. Hasonlóképpen a taréjos búzafű 0%-ban fordult elő az NP-hiányos, illetve 33%-ban az N3P3 kezelésben. Az összes növényborítás 2008-ban (fű+gyom fajok) az NP-kontroll talajon 48%-ot, az N1P1 kezelésben 92%-ot, az NP-túlsúlyos talajon 82%-ot tett ki. Az átlagos borítás 76%-nak adódott. 3. A kölcsönhatások évenként eltérhetnek, de irányuk egybecseng, hasonló. Így pl. 2009-ben az összes borítás az NP-kontroll talajon 63%, az N1P1 kezelésben 79%, míg az NP-túlsúlyos talajon 55% volt. Az átlagos borítottság 64%-nak adódott. A K-trágyázás érdemben nem befolyásolta a gyep botanikai összetételét (ahogyan a szénahozamokat sem) ezen a K-mal közepesen ellátott vályogtalajon.

Restricted access