Search Results

You are looking at 1 - 10 of 24 items for

  • Author or Editor: Péter Sótonyi x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az első világháborút követően az országos szinten szerveződött szaktudományi társaságok már egymástól függetlenül, csak saját szakmai körben működtek. Ezért is merült fel az a gondolat, hogy a társaságok „fölé” szerveződjék egy összefogó szervezet, a szaktársaságok teljes önállóságának fenntartásával. 1931-ben létrejött a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetsége (MORTESZ), amely sok orvostársaság országos fórumává is vált, és a Magyar Orvosi Hét megszervezésével az orvostársadalom évenkénti találkozási lehetőségét is jelentette. Az első években az együttműködést a nagyhéten két-három egyesület közös témája alkotta. 1935-től kezdődően évente kijelölésre került egy referátum, amelyhez minden szakegyesület hozzászólhatott. A nagygyűlés jegyzőkönyve minden évben megjelent az Orvosi Hetilap mellékleteként. A II. világháborút követően betiltották a társaságok önálló tevékenységét. A szakmai-tudományos társaságok az Orvosok és Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetén belül szakosztályként működhettek tovább. 1966-ban oldódott ez a helyzet azzal, hogy a szakszervezet, az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya kezdeményezésére megalakult a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, amely 45 éve fogja össze számos tudományos társaság közös munkáját és végez közérdekű szövetségi feladatokat, hasonlóan a 80 éve megalakult MORTESZ-hez. Orv. Hetil., 2011, 152, 1250–1254.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Sótonyi and Ágnes Sterczer
Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Péter Sótonyi, István Tiringer, and Béla Buda
Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Sótonyi, Zoltán Szeberin, and Érsebészeti Tanszék
Restricted access

Absztrakt:

A végstádiumú veseelégtelen betegek kezelésének folyamatos fejlődése és túlélési eredményeinek javulása következtében egyre nagyobb kihívást jelent tartós, jól működő arteriovenosus összeköttetés létrehozása. A HeRO (Hemodialysis Reliable Outflow) rendszer lehetővé teszi megfelelően funkcionáló arteriovenosus sönt képzését olyan betegekben, akiknél mindkét oldali centrális vénás elzáródás miatt felső végtagi sönt készítése már nem jönne szóba. Hazánkban először ültettünk be eredményesen HeRO graftot egy tartós hemodialízisben részesülő betegnél. Célunk az ezzel kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. Esetismertetésünkben a betegdokumentációt, a pre- és posztoperatív képalkotó vizsgálatokat tekintettük át. Betegünk (73 éves nő) 12 éve részesül rendszeres hemodialíziskezelésben. Mindkét felső végtagon számos alkalommal történt arteriovenosus fistula létrehozása, fistulathrombectomia, valamint mindkét oldalon sor került tartós tunelizált dialíziskanül használatára. Bal oldali könyöktáji fistulájának elzáródását követően konvencionális sönt képzése nem jött szóba a mindkét oldalon kialakult vena subclavia occlusióra tekintettel, ezért HeRO graft implantációja mellett döntöttünk. A sikeres graftimplantációt követően 7, majd 12 hónappal történt graftthrombectomia és endovascularis intervenció, melyet követően ismét jó hatásfokú hemodialízis végezhető a grafton keresztül. A mindkét oldali felső testfél centrálisvéna-occlusiója esetén a HeRO graftrendszer megfelelő alternatívája lehet a tunelizált dialíziskanülöknek és alsó végtagi arteriovenosus összeköttetéseknek. Orv Hetil. 2019; 160(31). 1231–1234.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Makovitzky, Levente Emődy, János Somogyi, and Péter Sótonyi
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márton Berczeli, Zoltán Oláh, Lilla Szatai, László Daróczi, and Péter Sótonyi

Absztrakt:

A thoracoabdominalis aortaaneurysmák kezelése az érsebészet egyik legnagyobb kihívása. Sürgős esetekben ezen komplex aneurysmák endovascularis ellátásának lehetőségei limitáltak. Az óriás méretű (10 cm-t meghaladó) thoracoabdominalis aortaaneurysma rendkívül ritka jelenség, ellátása mindig betegspecifikus, egyedi kezelést igényel. A tervezett kezelés alacsonyabb morbiditási aránnyal jár, különösen a gerincvelő-sérülés tekintetében. Esetünkben egy 19,2 cm maximális átmérőjű, Crawford V típusú thoracoabdominalis aortaaneurysma sikeres kezelését mutatjuk be. A férfi beteget először akutan, nyitottan operáltuk tartott ruptura miatt, majd később halasztott időpontban endovascularisan folytattuk ellátását. A 64 éves férfi beteget mellkasi és hasi panaszok miatt vettük fel intézetünkbe(1) stabil hemodinamikai paraméterekkel. Kontrasztanyagos CT-angiográfiás vizsgálat igazolta a 19,2 cm legnagyobb átmérőjű, többszörös thoracoabdominalis aortaaneurysmáját, kompressziós jelekkel, haemothoraxszal és az alsó szakasz tartott rupturájával. Az anatómia, az extrém méret, a kompressziós tünetek és a haemothorax miatt a nyitott műtéti megoldást választottuk, és intraoperatívan döntöttünk végül a kétszakaszos ellátás mellett. Első lépésben a rupturált szakasz ellátására egy aortoaorticus Dacron interpositumot implantáltunk úgy, hogy a visceralis szakaszt egy ferde ’patch’ segítségével rekonsruáltuk, majd a második lépésben végeztük el a mellkasi sztentgraft beültetését. Az egyéves kontrollon a beteg panaszmentes volt, ’endoleak’ nem ábrázolódott. Az óriás aortaaneurysmák ritka klinikai entitások, főleg a thoracoabdominalis régióban. A kompressziós tünetek, a haemothorax és a jelentős anatómiai változások miatt az endovascularis beavatkozás kivitelezhetősége erősen kérdéses. Ruptura esetén azonnali ellátásuk jelenleg szinte csak nyitottan végezhető. A többlépcsős beavatkozás csökkentheti a gerincvelő-károsodás veszélyét, ezért megfelelő anatómia esetén megfontolandó ennek a ritka betegségnek a kezelésében. Orv Hetil. 2020; 161(7): 269–274.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsombor Tóth-Vajna, Gergely Tóth-Vajna, Zsuzsanna Gombos, Brigitta Szilágyi, Zoltán Járai, and Péter Sótonyi

Absztrakt:

Bevezetés: A boka-kar index (BKI) mérése az első választandó szűrőmódszer az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség (LEAD) diagnosztikájában. A LEAD tekintetében veszélyeztetett populációban végzett szűrés célja a major végtagi események, így az amputáció kockázatának csökkentése. A nyugalmi BKI-érték ugyanakkor könnyen adhat álnegatív eredményt. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy, a családorvosi praxisban könnyen megvalósítható, gyors és költséghatékony szűrőmódszer tesztelése mellett azon betegek azonosítása volt, akiknél a családorvos eszközeivel nem kaphatunk definitív diagnózist (negatív BKI mellett tünetes, illetve nem komprimálható artériás csoport). Módszer: Az Észak-Magyarország régióban 680 beteg szűrését végeztük el. Edinburgh-kérdőívet használtunk, rögzítettük a saját és a családi anamnézist, a rizikófaktorokat, a jelenlegi panaszokat és a gyógyszerelést. Fizikális vizsgálatot és BKI-mérést végeztünk. Eredmények: A betegek 34%-a jelzett alsó végtagi claudicatiót, 23%-nak volt abnormális BKI-értéke, 14% jelzett normális BKI-érték mellett dysbasiás panaszokat. 12% került a nem komprimálható artériás csoportba. A BKI alapján negatív, de tünetes csoport rizikófaktor-profilja jelentős hasonlóságot mutatott a biztosan LEAD-pozitív és a nem komprimálható artériás csoport rizikófaktor-profiljával. Következtetés: A LEAD valós előfordulása magasabb lehet, mint a csak a BKI alapján történő szűrés eredménye. A populáció közel negyede került a BKI alapján a negatív, de tünetes és a nem komprimálható artériás csoportba. Ezen csoport betegei a családorvos részéről különös odafigyelést igényelnek. A normális BKI-érték ellenére – ha felmerül a LEAD klinikai gyanúja – további vizsgálatok szükségesek. A LEAD szűrése többirányú megközelítést igényel. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1381–1389.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Enikő Tátrai, István ifj. Hartyánszky, András Lászik, Márta Hubay, György Acsády, and Péter Sótonyi

Régóta ismert, hogy főként az enterovírusok, azok közül is a Coxsackie-B3 játszik elsődleges szerepet a szívizomgyulladás patomechanizmusában, továbbá az annak lehetséges következményeként kialakuló dilatativ cardiomyopathiában. Célkitűzés: Jelen vizsgálatainkban ezeknek a vírusoknak feltételezett kóroki szerepét kívántuk kimutatni szívátültetésen átesett dilatativ cardiomyopathiás betegekben. Módszer: A víruskimutatás e betegek explantált szívizommintáiból történt. A szív öt különböző, előre meghatározott régióiból ún. nested polimeráz láncreakciót alkalmazva sokszoroztuk az Adenovírus-3, Humán herpeszvírus-6 típus és az enterovírus konzervatív régióit. Eredmények: Az eddig vizsgált 14 beteg mintáiból 3 esetben kaptunk Adenovírus-3-ra pozitív eredményt, melyet a későbbi szekvenálás is alátámasztott. További egy esetben az Adenovírus-3 mellett Humán herpeszvírus-6 típus szekvenciát is találtunk. Enterovírus genomot azonban nem sikerült detektálnunk egyik beteg mintájában sem. Következtetés: Vizsgálataink során adenovírus-genom fordult elő a leggyakrabban a vizsgált betegcsoportban. A kimutatott vírusszekvenciák egy korábban lezajlott vírusfertőzésre utalnak, mely hozzájárulhatott a dilatativ cardiomyopathia kialakulásához. A különböző víruspartikulumok molekuláris biológiai módszerrel szívizomból történő kimutatása segítséget nyújthat a betegség hatékony és költségkímélő kezelésében.

Restricted access