Search Results
You are looking at 1 - 10 of 29 items for
- Author or Editor: Péter Sótonyi x
- Refine by Access: All Content x
Az első világháborút követően az országos szinten szerveződött szaktudományi társaságok már egymástól függetlenül, csak saját szakmai körben működtek. Ezért is merült fel az a gondolat, hogy a társaságok „fölé” szerveződjék egy összefogó szervezet, a szaktársaságok teljes önállóságának fenntartásával. 1931-ben létrejött a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetsége (MORTESZ), amely sok orvostársaság országos fórumává is vált, és a Magyar Orvosi Hét megszervezésével az orvostársadalom évenkénti találkozási lehetőségét is jelentette. Az első években az együttműködést a nagyhéten két-három egyesület közös témája alkotta. 1935-től kezdődően évente kijelölésre került egy referátum, amelyhez minden szakegyesület hozzászólhatott. A nagygyűlés jegyzőkönyve minden évben megjelent az Orvosi Hetilap mellékleteként. A II. világháborút követően betiltották a társaságok önálló tevékenységét. A szakmai-tudományos társaságok az Orvosok és Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetén belül szakosztályként működhettek tovább. 1966-ban oldódott ez a helyzet azzal, hogy a szakszervezet, az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya kezdeményezésére megalakult a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, amely 45 éve fogja össze számos tudományos társaság közös munkáját és végez közérdekű szövetségi feladatokat, hasonlóan a 80 éve megalakult MORTESZ-hez. Orv. Hetil., 2011, 152, 1250–1254.
Absztrakt:
A végstádiumú veseelégtelen betegek kezelésének folyamatos fejlődése és túlélési eredményeinek javulása következtében egyre nagyobb kihívást jelent tartós, jól működő arteriovenosus összeköttetés létrehozása. A HeRO (Hemodialysis Reliable Outflow) rendszer lehetővé teszi megfelelően funkcionáló arteriovenosus sönt képzését olyan betegekben, akiknél mindkét oldali centrális vénás elzáródás miatt felső végtagi sönt készítése már nem jönne szóba. Hazánkban először ültettünk be eredményesen HeRO graftot egy tartós hemodialízisben részesülő betegnél. Célunk az ezzel kapcsolatos tapasztalataink bemutatása. Esetismertetésünkben a betegdokumentációt, a pre- és posztoperatív képalkotó vizsgálatokat tekintettük át. Betegünk (73 éves nő) 12 éve részesül rendszeres hemodialíziskezelésben. Mindkét felső végtagon számos alkalommal történt arteriovenosus fistula létrehozása, fistulathrombectomia, valamint mindkét oldalon sor került tartós tunelizált dialíziskanül használatára. Bal oldali könyöktáji fistulájának elzáródását követően konvencionális sönt képzése nem jött szóba a mindkét oldalon kialakult vena subclavia occlusióra tekintettel, ezért HeRO graft implantációja mellett döntöttünk. A sikeres graftimplantációt követően 7, majd 12 hónappal történt graftthrombectomia és endovascularis intervenció, melyet követően ismét jó hatásfokú hemodialízis végezhető a grafton keresztül. A mindkét oldali felső testfél centrálisvéna-occlusiója esetén a HeRO graftrendszer megfelelő alternatívája lehet a tunelizált dialíziskanülöknek és alsó végtagi arteriovenosus összeköttetéseknek. Orv Hetil. 2019; 160(31). 1231–1234.
Melanin-concentrating hormone (MCH), the neuropeptide produced mainly in the hypothalamus, plays an operative role in regulating food intake and the sleep/wake cycle. Considering that these physiological functions pursue diurnal variations, we checked whether the total hypothalamic MCH level depends on the time of the day. The aggregated MCH peptide content of the whole MCH neuron population was significantly higher at the end of the sleeping period (lights on), than at the end of the active period (lights off). This result, together with earlier observations, indicates that in contrast to the MCH gene expression, the level of MCH peptide is object of circadian variation in the hypothalamus.
Homograftok használata érsebészeti fertőzésekben
Use of allografts in vascular surgery infections
Az érsebészeti graftinfekciók és a fertőzött szöveti környezetben végzett érrekonstrukciók is jelentős morbiditással és mortalitással járó állapotok, melyek komoly kihívást jelentenek az operáló érsebész számára. A szeptikus érsebészetben nincs egységes álláspont sem az operatív stratégiát, sem az érpótlásra használt graft anyagát illetően. Az ajánlások alapján az elsőként választandó a beteg saját szervezetéből származó, ún. autológ graft használata, azonban ennek hiánya vagy alkalmatlansága esetén ígéretes lehet a szervdonorból explantált, ún. homograft alkalmazása. Célunk az elmúlt 7 év során megjelent, érsebészeti szeptikus kórállapotokban felhasznált homograftokkal foglalkozó szakirodalmi közlemények áttekintése volt. Az adatgyűjtés a 2016. január 1. és 2022. december 31. közötti időszakot áttekintve történt. A PubMed és Medline adatbázisokban szisztematikus keresés során az érsebészeti szeptikus kórállapotokban alkalmazott, krioprezervált homograft beültetésének eredményeiről beszámoló közleményeket választottuk ki és elemeztük. A publikációk eredményeinek elemzése a következő végpontok alapján történt: a vizsgálat jellege, demográfiai adatok, mortalitási arány, a grafthoz köthető szövődmények és a reoperáció aránya, a graft nyitva maradása, végtagmentési arány, graft-újrafertőződési arány és túlélési arány. A szisztematikus keresést követően 16 közlemény adatait dolgoztuk fel. A publikációkat két csoportra osztottuk: aortán végzett érműtétek (aorta) és perifériás ereken végzett érműtétek (perifériás). Az aortacsoportba 12 közlemény került, melyek 542 beteg adatait dolgozták fel. A korai halálozási arány (<30 nap) 2,8% és 42,8% közötti, a homografttal kapcsolatos reoperációs arány 5,9% és 29% közötti, míg a graft-újrafertőződési arány 10% alatti volt. A perifériás csoportba 4 vizsgálat került, amelyek 252 beteg adatait fedik le. A korai halálozási arány (<30 nap) 2,0% és 38% közötti, az allografttal kapcsolatos reoperációs arány 4,0% és 55% közötti (korai és késői), míg a graft-újrafertőződési arány 4% körüli volt. Összefoglaló közleményünk adatai alapján az érsebészeti fertőzések során felhasznált homograftokkal végzett beavatkozások mortalitása és reoperációs aránya nem ítélhető meg egyértelműen, azonban az alacsony újrafertőződési arányból és az előnyös biológiai tulajdonságokból adódóan megfelelő választás lehet érrekonstrukciók során. Orv Hetil. 2023; 164(32): 1256–1262.
