Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Péter Simor x
  • All content x
Clear All Modify Search

A rémálmok élénk, negatív érzelmekkel terhelt álomélmények, amelyeket a felnőtt lakosság mintegy 4%-a tapasztal meg legalább heti rendszerességgel. A gyakori rémálmok számos mentális zavarral társulhatnak, ugyanakkor az elmúlt évek eredményei arra utalnak, hogy a rémálom zavar az ébrenléti mentális tünetektől független jelenség. A rémálom zavar szoros összefüggésben áll a szubjektív alvásminőség romlásával, a poliszomnográfiás vizsgálatok tanúsága szerint pedig a rémálom zavarban szenvedő személyek alvásmintázata az alvás töredezettségére és az alvás alatti éberségi reakciók fokozódására utaló eltéréseket mutat. Mindez arra utal, hogy a rémálom zavar a pszichopatológiai perspektíva helyett inkább egy speciális alvászavarként kezelendő, amely célzott terápiás beavatkozást igényel. Ugyanakkor a megfelelő kezelés kiválasztásához a rémálmok és az ébrenléti diszfunkciók közti kapcsolatot közvetítő álomszorongás mértékének figyelembevétele mellett természetesen elengedhetetlen a kórképhez társuló mentális zavarok feltérképezése. Orv. Hetil., 2013, 154, 497–502.

Restricted access

A Tellegen Abszorpció Skála (TAS) egy sajátos információfeldolgozási módra való hajlandóságot mér, melynek meghatározó eleme az élményben való teljes elmerülés oly módon, hogy a figyelem fókuszában tartott külső vagy belső inger teljes mértékben „kitölti” a reprezentációs rendszert. Míg a TAS-t eredetileg a szuggesztibilitás és hipnábilitás mérésére fejlesztették ki, több évtizedes pályafutása során számos személyiségjeggyel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus jellemzővel hozták összefüggésbe. A jelen tanulmányban elsősorban amellett érvelünk, hogy az abszorpciós képesség csak közvetetten kötődhet pozitív vagy negatív mentális jelenségekhez. Míg az abszorpciós képesség az inger feldolgozási módját határozza meg, az élmény minősége (pozitív vagy negatív jellege) elsősorban magától az ingertől, azaz a reprezentációs tartalomtól függ. Az abszorpciós képesség így pozitív és negatív élmények intenzitását egyaránt fokozhatja. A jelen kérdőíves vizsgálatban 567 egyetemista adata alapján bemutatjuk a TAS magyar nyelvű változatának pszichometriai jellemzőit, összefüggését egyes személyiségjellemzőkkel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus érzékenységet vizsgáló mutatókkal, továbbá megvizsgáljuk az abszorpció tünetképzésben játszott szerepét. Eredményeink arra utalnak, hogy a 34-tételes TAS magyar változata megfelelő belső konzisztenciával bír, ugyanakkor a gyakorlatban az egyes alskálák használatától az alacsony belső konzisztencia miatt érdemesebb eltekinteni. A skála konvergens validitásának vizsgálata során az abszorpció a szakirodalomban dokumentált összefüggéseket mutatta a vizsgált személyiségjellemzőkkel, mint például a fantáziálásra való hajlandósággal és az érzelmi nyitottsággal, illetve ugyancsak pozitívan korrelált a disszociatív tünetekkel, a személyes éntudatossággal, a szomatoszenzoros amplifikációval, a szubjektív testi tünetekkel, a pozitív és negatív affektivitással, továbbá kapcsolatban állt az álomfelidézéssel és az álmok ébrenlétre gyakorolt hatásával. További eredményeink szerint az abszorpció szorosan összefügg a tünetképzésre való hajlammal. Mivel nézetünk szerint az abszorpció az inger feldolgozási módját jellemzi, feltételezzük, hogy amennyiben a magas abszorpciós hajlammal jellemezhető személyek figyelmének középpontjába a szomatikus ingerek (különböző testérzetek) kerülnek, az abszorpciós tendenciák jelentősen fokozhatják egyes szomatikus tünetek kialakulását.

Restricted access

Elméleti háttér és célkitűzés: Jelen kutatás célja a Rövidített Egészségszorongás-kérdőív (Short Health Anxiety Inventory — SHAI; Salkovskis, Rimes, Warwick, & Clark, 2002) magyar verziójának elkészítése, pszichometriai értékelése és kérdőíves validálása volt. Módszerek: A vizsgálatban 441 alsóéves egyetemista (37% férfi; átlagéletkor: 20,5±1,33 év) vett részt, összesen 5 kérdőív kitöltésével (SHAI; Szomatoszenzoros Amplifikáció — SSAS; Vonásszorongás — STAI-T; Szubjektív Testi Tünetek — PHQ-15; WHO Jól-lét — WBI-5). Eredmények: A megerősítő faktorelemzés mind a két-, mind a háromfaktoros verzió esetében jó illeszkedési mutatókat eredményezett, ezért az irodalomban inkább elfogadott két alskálás (Beteggé válás észlelt valószínűsége; Betegség észlelt következménye) megoldás használatát javasoljuk. A kérdőív magyar verziója jó belső konzisztenciával (Cronbach-alfa = 0,83) bírt, a STAI-T, az SSAS és a PHQ-15 skálákkal közepes erősségű (Pearson-r: 0,33—0,44; p<0,001) korrelációt mutatott, míg a WBI-5 esetében az együttjárás gyengébbnek és negatív irányúnak mutatkozott (—0,26; p<0,001). Következtetések: Az eredmények alapján a kérdőív pszichometriai szempontból megfelelőnek tűnik, ugyanakkor a végső értékeléshez a vizsgálatot érdemes volna más mintákon is megismételni.

Restricted access

Elméleti háttér: A 19-tételes Testi Abszorpció Skálát D. Watson dolgozta ki a belső testi folyamatokra irányuló folyamatos figyelem mértékének mérésére. A kérdőív szerzőjének célja egy olyan skála kidolgozása volt, ami független a negatív affektivitástól/neuroticizmustól, egyfaktoros szerkezetű és az egészséges (nem patológiás) testi folyamatok folyamatos monitorozásának hajlamát méri. A skála mind ez idáig nem került publikálásra. Cél: Jelen munka célja a kérdőív magyar változatának elkészítése és pszichometriai értékelése volt. Módszerek: Az elkészített és visszafordítással ellenőrzött magyar verzió pszichometriai jellemzőit egyetemi hallgatók mintáján (n = 426; 38,5% ffi; átlagéletkor = 20,8 ± 1,63 év) vizsgáltuk. A résztvevők a Testi Abszorpció Skála mellett a Miller-féle Személyes Testi Tudatosság Skálát (PBCS), a rövidített WHO Jól-lét Kérdőívet (WHO-5), valamint a Pozitív és Negatív Affektivitás Kérdőívet (PANAS) töltötték ki. Eredmények: Az eredmények alapján a kérdőív jó belső konzisztenciával (Cronbach-alfa = 0,84) bír, az egyfaktoros struktúrát megerősítő faktorelemzéssel ellenőriztük (CMIN = 636,697, df = 152, p < 0,001; CMIN/df = 4,189; NFI = 0,902; TLI = 0,912; CFI = 0,898; RMSEA = 0,087 [0,080—0,094]). A Testi Abszorpció Skála függetlennek bizonyult a negatív affektivitástól (Kendall tau-b = 0,02; p = 0,515), jól korrelált a személyes testi tudatossággal (Kendall tau-b = 0,43; p < 0,001) és gyenge pozitív irányú együttjárást mutatott a pozitív affektivitással (Kendall tau-b = 0,12; p < 0,001), valamint a pszichológiai jólléttel (Kendall tau-b = 0,08; p < 0,05). Következtetések: A Testi Abszorpció Skála ideális eszköz lehet a self és az éntudatosság alapját jelentő testi tudatosság (a testérzetek nem értékelő jellegű, megfigyelői attitűddel jellemezhető reprezentációja) mérésére.

Restricted access

Mindfulness is defined as an enhanced state of attention and awareness characterized by an open, non-judgmental pre-reflexive information processing style. Although there are different questionnaires measuring trait mindfulness, validated Hungarian versions are still lacking. One of the most widely used questionnaire for the measurement of dispositional mindfulness is the Mindful Attention Awareness Scale (MAAS) developed by Brown and Ryan (2003). In the present study, psychometric properties and personality correlates of the Hungarian version of the Scale (MAAS-H) were investigated on a student sample (N = 511). The scale has good internal consistency (Cronbach’s alfa = 0.78), a single factor structure and a test-retest reliability of 0.71 over a two months period. MAAS showed medium level correlations (Kendall’s tau_b = 0.18 and 0.19) with positive affectivity (PANAS+) and well-being (WB-5), and negative correlations (–0.22, –0.26 and –0.33) with various measures related to negative affectivity (PHQ-15, PANAS– and STAI-T, respectively). Correlation with private body consciousness (PBCS) was quite low (–0.09). Our results indicate that the psychometric qualities of the Hungarian version of the Mindful Attention Awareness Scale are in coherence with the original scale, and thus proved to be a valid tool in order to quantify dispositional mindfulness.

Restricted access

Jelen tanulmányban bemutatjuk a Groningen Alvásminőség Skála (Groningen Sleep Quality Scale) magyar verziójának 201 személy adatain nyugvó pszichometriai jellemzőit. A skálát két független mintán — 123 egyetemista és 78 pszichiátriai beteg által kitöltött kérdőív alapján — vizsgáltuk meg. A Groningen Alvásminőség Skála belső reliabilitása mindkét minta esetében kifejezetten jónak bizonyult, a Cronbach alfa értéke mindkét esetben meghaladta a 0,85-ös értéket. A skála validitás vizsgálatát 4 különböző kérdőív — a WHO jóllét kérdőív rövidített változata (WBI-5), a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata (BDI-R), a Szubjektív Testi Tünet Skála (PHQ-15) és a Vonásszorongás kérdőív (STAI-T) segítségével végeztük el. A négy kérdőív adatai és az egyes kérdőívek alvásminőségre vonatkozó tételei mindkét mintán szignifikáns és közepesen erős korrelációt mutattak a Groningen Alvásminőség Skálán nyert eredményekkel. A skála bináris logisztikus regresszió analízise alapján a WHO-5, a PHQ-15 és (tendenciaszinten) a BDI-R szignifikáns hatása a teljes variancia egynegyedét magyarázta meg. Az eredmények alapján a Groningen Alvásminőség Skála magyar verziója kifejezetten jó pszichometriai jellemzőkkel bír, ezért úgy véljük, hogy a skála értékesen bővítheti a szubjektív alvásminőséget vizsgáló mérőeszközök sorát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Bogner, Levente Tóth, Tamás Simor, József Gulyás, Gábor Lukács, Lajos Papp, and Imre Repa

Az MR-vizsgálatok elterjedésével és a pacemaker-technológia fejlődésével bizonyos pacemakerimplantált betegekben is lehetőség nyílik az MR-vizsgálat elvégzésére. A pacemakerbeteg MR-vizsgálatának hazai gyakorlata szegényes, ugyanakkor egyre több irodalmi hivatkozás található a vizsgálatok biztonságos elvégezhetőségére. Célunk volt in vitro kísérletek, vizsgálatok alapján kidolgozni a pacemakerbeteg biztonságos vizsgálatának feltételrendszerét, és bizonyítani a vizsgálat potenciális szövődményeit. Megvizsgáltuk a hazánkban gyakran alkalmazott pacemakertípusok működését és az MR-készülékkel való kölcsönhatását 0,35 és 1,5 T térerejű készülékekben. Az ICD-pacemaker in vitro kísérletek alapján a statikus és változó mágneses térrel is interakciót mutatott, ami a készülék működését jelentősen befolyásolja. Pacemakerfüggő betegeknél az MR-vizsgálatot továbbra is abszolút kontraindikációnak kell tekinteni, de nem pacemakerfüggő betegnél az MR-vizsgálat elvégezhető a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. A beteg széles körű tájékoztatása után a pacemakert az MR-vizsgálat időtartamára át kell programozni, a vizsgálat befejezésével ellenőrizni és az eredeti programot visszaállítani.

Restricted access

Both neurobiological and cognitive psychological evidence suggests that dreams reflect the affective concerns and emotional balance of the dreamer. Moreover, there is increasing evidence for the thesis that dreams take part in the process of emotional regulation by creating narrative structures and new associations for memories with emotional and personal relevance and giving birth to a reduced emotional arousal or balanced mood state during postdreaming wakefulness. As health means a state of complete physical, mental and social wellbeing, it is reasonable to assume that it is reflected in the quality of dream experiences. These theoretical considerations are exemplified by significant associations between dream emotions and health indexes emerging after the preliminary analysis of the Hungarostudy epidemiological database. Results suggest that items of the Dream Quality Questionnaire correlate with selfrated health, days spent on sick leave and most prominently with well-being. Negative dream emotions are negative predictors of health, while the opposite is true for positive ones. This effect is only partially explained by the illness intrusiveness index, the effect of dreams on daytime mood or well-being as measured by the well-being scale of the World Health Organization (WHO). Our results indicate that simple practical questions regarding habitual dream-affect, nightmares and night-terror-like symptoms convey information on the general mental and physical health of the subjects, which could be useful in medical practice.

Restricted access

Sleep-disordered breathing (SDB) is a prevalent sleep disorder among young children and is associated with daytime impairments, such as behavioral dysregulation, affective symptoms, and reduced cognitive performance. Microstructural changes of non-rapid eye movement sleep, particularly the reduction of slow frequency oscillations during slow-wave sleep (SWS) might be associated with impaired learning among children with SDB. In this study, we investigated the associations between learning capacity, overnight memory retention, and post-learning, spectral power density of SWS within a clinical sample of children (n = 27) with SDB. Participants performed a declarative (the “War of the Ghosts”) and a non-declarative (the “Alternating Serial Reaction Time”) memory task at night, before their clinical (nighttime polysomnographic) evaluation. Memory retention was assessed in the morning. Overnight changes in performance in the declarative and non-declarative task were not related to relative spectral power measures of SWS. Nevertheless, declarative learning capacity was positively correlated with relative delta (1.25–4 Hz) and negatively with relative theta (4.25–8 Hz) power. Although statistical learning was not associated with spectral power, general skill learning was positively associated with delta and negatively associated with theta power. Associations in case of declarative learning remained significant beyond the influence of age; however, in case of general skill learning the associations with delta and theta power were explained by age. These findings indicate that among children with SDB, oscillations within the delta and theta band during SWS are associated with declarative learning capacity, but are independent from non-declarative, statistical learning.

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Péter Simor, András Harsányi, Kata Csigó, Gergely Miklós, Alpár Sándor Lázár, and Gyula Demeter

Background

Obsessive–compulsive disorder (OCD) is characterized by intrusive thoughts and repetitive behaviors that severely encumber daily functioning. OCD patients seem to exhibit sleep disturbances, especially delayed bedtimes that reflect disrupted circadian rhythmicity. Morningness–eveningness is a fundamental factor reflecting individual variations in diurnal preferences related to sleep and waking activities. Eveningness reflecting a delayed sleep–wake timing has repeatedly been associated with sleep problems and negative affect (NA). Therefore, the aim of this study was to examine the associations between morningness–eveningness, sleep complaints, and symptom severity in OCD patients and compared with a mixed psychiatric control group.

Materials and methods

The data of 49 OCD and 49 mixed psychiatric inpatients (with unipolar depression and anxiety disorders) were analyzed. Patients completed questionnaires regarding morningness–eveningness, sleep quality, nightmare frequency, depression, anxiety, and affective states. Obsessive and compulsive symptom severity was also assessed within the OCD group by clinician-rated scales.

Results

Eveningness preference was associated with impaired sleep quality and higher NA in OCD patients. In addition, impaired sleep quality showed a moderate correlation with anxiety and strong correlations with depressive symptoms and NA. Interestingly, in the mixed psychiatric group, eveningness was not linked to NA, and sleep quality also showed weaker associations with depressive symptoms and NA. Within the OCD group, eveningness preference was predictive of poorer sleep quality regardless the influence of depressive symptoms.

Conclusion

Our findings suggest that eveningness and sleep complaints are predictive of affective dysfunctions, and should be carefully considered in the evaluation and treatment of OCD patients.

Open access