Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Péter Tamási x
  • All content x
Clear All Modify Search

A kutatás célja: felmérni az 1990-es években bekövetkezett kutatómigrációt, ennek okait, hogy következtetéseket vonhassunk le és követendő ajánlásokat tehessünk a tudománypolitika számára. A kutatás a szakirodalom áttekintésén és kérdőíves felméréseken alapult. A 13 vizsgált intézmény különböző olyan diszciplínákat képvisel, amelyeknek kutatóira feltevéseink szerint van kereslet a fejlett országokban: biológia, fizika, kémia, közgazdaságtan, matematika, orvostudomány, számítástechnika. Főbb eredmények: az 1989-1997-es időszakon belül 1990-1992-t követően a kinn tartózkodó kutatók összlétszámhoz viszonyított aránya 15-16 %-os szint körül stabilizálódott, miközben a,flow” adatok alapján a kinn-tartózkodók aránya évi 1 %-kal emelkedik. A vizsgált mintában a kinntartózkodók 61 %-a nem tért vissza Magyarországra. A korcsoport szerinti bontás egyértelműen jelzi, hogy a fiatalabb kutatói korosztály inkább hajlik a kintmaradásra (a 30 év alattiak 58 %-a, a 31-40 évesek 68 %-a). Bár az összkutatói létszámhoz képest a kint maradók aránya,csak” 9 %, az azért elgondolkodtató, hogy legnagyobb arányban a 31-40 évesek maradnak kint, őket pedig a 30 év alattiak követik. Ez azt jelenti, hogy a kint maradtak derékhada a már tapasztalattal rendelkező és még jól terhelhető korosztály, amely szellemileg legtermékenyebb időszakában van. De elgondolkodtató az is, hogy a kinn tartózkodó 30 év alattiak több mint fele nem jön vissza. Ezzel a lehetséges utánpótlás egy számottevő minőségi szegmensét veszítjük el. És komoly veszteség az is, hogy a kinn tartózkodó 41-50 éves kutatók 48%-ának sokéves tapasztalatait nem tudjuk itthon hasznosítani. A felmérésben szereplő kint maradtak motivációi három fő csoportba oszthatók: (1) jelentősen nagyobb jövedelem, jobb életkörülmények, jobb életminőség,a tudásnak megfelelő anyagi elismerés”; (2) jobb kutatási körülmények, nagyobb szakmai lehetőségek; (3) családi okok (pl. kinti feleség vagy férj, vagy a gyerekek már ott kezdtek iskolába járni). De ezeken kívül szerepet játszottak még: a kutatásból való megélhetési lehetőségek bizonytalansága; az a tény, hogy a rendszerváltást követően a kormányok kutatáshoz való hozzáállása ugyan retorikában mindig pozitív volt, de a gyakorlatban nem sokat tettek a helyzet javítása érdekében; a tudományos munka alacsony magyarországi presztízse; a jobb érvényesülési és önmegvalósítási lehetőségek a nálunk fejlettebb országokban. Annak érdekében, hogy csökkentsük veszteségeinket, s hogy lehetővé tegyük jövőbeli, tudásalapú társadalmunk fejlődését, a tanulmány végén tudománypolitikai javaslatokat fogalmazunk meg.

Restricted access

A táplálás és táplálkozás összefüggése a neurológiai kórképekkel igen sokrétű. A szerző az első részben az idegrendszeri megbetegedésben szenvedők tápláltsági állapotának változását és a szükséges táplálásterápia lehetőségeit mutatja be. Ismerteti az akut neurológiai kórállapotok főbb jellemzőit, különös tekintettel a központi idegrendszeri sérülésekre, a stroke következményeit, majd az egyes táplálási modalitások alkalmazását. A krónikus megbetegedések között tárgyalt neurodegeneratív betegségek és táplálásterápiájuk mellett etikai és jogi szempontok is megjelennek. A második rész a táplálkozási zavarok következtében kialakuló idegrendszeri betegségek közül mutat be néhányat, mind a makro- és mikronutriensek hiánya, mind toxikus hatások következtében fellépő kóros állapotokat. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2041–2047.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szekanecz, Izabella Gomez, Boglárka Soós, Levente Bodoki, Szilvia Szamosi, Csilla András, Balázs Juhász, László Váróczy, Péter Antal-Szalmás, Péter Szodoray, Nóra Bittner, Péter Árkosy, Árpád Illés, Gabriella Szűcs, Katalin Dankó, Tamás Bender, László Tamási, and Éva Szekanecz

Absztrakt:

Az onkoreumatológia a daganatképződés és a reumatológiai kórképek kapcsolatát jelenti. Számos összefüggés van a két orvosi szakterület között. Ezek egy része a reumatológiai kórképben szenvedő betegben jelentkező daganatokat, a másik fele pedig a daganatos betegen fellépő mozgásszervi jelenségeket foglalja magában. Az előbbi csoport keretében a reumatológiai betegségekben jelentkező szekunder tumorokat, a tumorasszociált antigének reumatológiai szerepét, a mozgásszervi betegségek kezelésére használt hagyományos és célzott terápiák esetleges onkogenitását és a korábban vagy jelenleg daganatos, mozgásszervi betegek fizioterápiáját tárgyaljuk. A másik nagy csoport magában foglalja a paraneoplasiás szindrómákat, az onkológiai kezelések (kemoterápia és immunterápia) lehetséges autoimmun-reumatológiai mellékhatásait, a hormondeprivatiós kezelés csonthatásait és a mozgásszervrendszer primer és szekunder daganatait. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1151–1165.

Open access