Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Péter Veres x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A kreativitás aránya és Zipf-eloszlásának jellege a populációban.

A tehetség Galton-féle normális eloszlásának tudománytörténeti problematikája és módszertani kritikája

Társadalomkutatás
Author: Péter Veres

A különböző külföldi tehetségkoncepciók adatait vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy a kreativitás problémájával foglalkozó kutatók igencsak eltérő arányban határozzák meg a kiemelkedően alkotóképes személyek gyakoriságát a népességben. Amíg egyesek a tehetséget a teljes populáció 0,01–0,025–0,1%-ában adják meg, avagy 1–2–3–4–5–6–7–8–8,3–9,5%-ára feltételezik a kiemelkedő képesség nagyságrendjét, addig mások a kreativitás gyakoriságát a népesség 10–15–16–20–25–30–50 százalékarányában javasolják. A kreativitáskutatás hagyományos módon a nagy előd, Francis Galton még 1869-ben felvetett munkahipotézisét kritikátlanul preferálja. A jelentős eltérés ellenére, amely a 0,01–0,025 és 50% közötti széles sávban mozog, a tehetségkoncepciók mégis egyetlen közös módszertani vonással rendelkeznek. Az esetek abszolút többségében a tehetségkutatók a Galton által felvetett feltételezésre, a Gauss-görbe megfelelő eloszlására szoktak hivatkozni, mint cáfolhatatlan tényre. Csakhogy az intelligencia és a kreativitás állítólagos normális eloszlásával kapcsolatos félreértés quetelista pozitivista mítosznak számít, aminek hiányzik nemcsak az elméleti alapja, hanem az empirikus bizonyítéka is. A genetikusoknak az IQ-ra és a testmagasság normális eloszlására való permanens hivatkozása a kreativitás esetében nem korrekt, mivel ez a statisztikai szabály csak jól mérhető entitásokra vonatkozik. A kreativitás inkább a Zipf-eloszlás, illetve a hiperbolaszerű logaritmikus (lognormális), skálafüggetlen hatványfüggvény-eloszláshoz közelít. A képességvizsgálatokban eddig negligált elosztást Pareto (1896), Auerbach (1913), Lotka (1926), Zipf (1949) neve fémjelezi. Ezért a legkülönbözőbb tudományokban a lognor­mális eloszlást Pareto-paradigmának, illetve elég gyakran Zipf_-

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Eszter Müller, Péter László Lakatos, Mária Papp, and Gábor Veres

Bevezetés: A granulomák kulcsszerepet töltenek be a gyulladásos bélbetegségek diagnosztikájában. Nem tisztázott azonban jelentőségük a Crohn-betegség patogenezisében és klinikai megjelenésében. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a granulomák gyakoriságának és jelentőségének meghatározását a Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegség Regiszter alapján. Módszer: 2007. január 1. és 2010. december 31. között 368 Crohn-beteg adatait elemezték. Eredmények: A granulomák gyakorisága a diagnóziskor 31,4% (111/353) volt. A granulomák izolált megjelenése a felső gastrointestinalis rendszerben 2,5%, a terminalis ileumban 5% volt. A granulomás és a nem granulomás csoport között nem volt eltérés a fenotípusban és aktivitási indexben. Az immunmoduláns és a biológiai kezelés gyakorisága hasonló volt a két csoportban. Következtetések: A granulomák gyakorisága hazánkban megegyezik a nemzetközi tapasztalatokkal. Kiemelendő, hogy a terminalis ileumban vagy a felső gastrointestinalis rendszerben izoláltan talált granulomák 13 Crohn-beteg gyermekből egynél járultak hozzá a diagnózis felállításához. Ezek az adatok felhívják a figyelmet arra, hogy a béltraktus minden szegmenséből vett többszörös biopsziás mintavétel a diagnózis felállításához nélkülözhetetlen. Orv. Hetil., 2013, 154, 1702–1708.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Introduction: It is well known that patients suffering from an autoimmune disease are more prone to develop another one, too. The authors have previously shown frequent occurrence of celiac disease in patients with type 1 diabetes mellitus compared to the background population. Autoimmune thyroid disease, the most common autoimmune disorder, associated with type 1 diabetes mellitus, generally occurs after the manifestation of diabetes, in the second decade of life. The aim of the study was to investigate the prevalence of thyroid autoimmunity as well as the frequency of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus. Its aim was also to compare the prevalence of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus and in those with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Methods: Screening was performed in 268 patients with type 1 diabetes mellitus alone and in 48 children with type 1 diabetes mellitus and celiac disease, with the aid of anti-peroxidase and anti-thyroglobulin antibody. In case of autoantibody positivity testing of thyroid function and ultrasonography confirmed the autoimmune thyroid disease. According to the results, the frequency of autoantibody positivity was significantly higher in diabetic patients suffering from celiac disease (type 1 diabetes mellitus: 43 (16%), type 1 diabetes mellitus + celiac disease: 16 (33.3%, p < 0.01). Hypothyroidism due to thyroiditis was also more prevalent in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Conclusions: Due to increased risk, the authors emphasize the need of frequent screening for autoimmune thyroid disorder in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease.

Restricted access
Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry
Authors: Mihály Molnár, László Palcsu, István Futó, Éva Svingor, Zoltán Major, Mihály Veres, Péter Ormai, and István Barnabás

Abstract  

To obtain reliable estimates of the quantities and rates of the gas production in L/ILW a series of measurements was carried in the last 7 years in Hungary. The typical gas production rates were 0.05–0.2 STP litre gas/day for CO2 and CH4 generation, and less for H2. No explosive gas mixture was indicated in the L/ILW drums during the investigated storage period. Compositions of headspace gases in closed L/ILW vaults were in agreement with gas generation processes observed in L/ILW drums. The stable carbon isotope measurements show that the main source of the CO2 gas is the degradation of organic matter and indicates microbial degradation processes as the main sources of CH4. Typical tritium activity concentrations were <10 Bq/l gas in the drums and <1,000 Bq/l gas in the vaults. Typical 14C activity values of the headspace gases were <2.0 Bq/l gas in the drums and <1,000 Bq/l gas in the vaults.

Restricted access

Libri

Ed. with introductions by A. Owen Aldridge urbana: University of illinois press, 1969, 334

Neohelicon
Authors: József Kovács, Borbála Lukács, András Veres, Péter Pór, István Szerdahelyi, István Gránicz, Gyula Király, and Adrian Marino
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Ismert, hogy azok a betegek, akikben egy autoimmun betegség már kialakult, fokozottan veszélyeztetettek más autoimmun betegségek fellépésével szemben. Korábban a szerzők kimutatták, hogy 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben a coeliakia előfordulása gyakoribb, mint a háttérpopulációban. Az autoimmun pajzsmirigybetegség az 1-es típusú diabétesz leggyakoribb társbetegsége, amely általában az élet második évtizedében, az 1-es típusú diabétesz manifesztációját követően lép fel. Célkitűzés: Mindezek alapján a szerzők megvizsgálták a thyreoidea-autoimmunitás, illetve az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakoriságát 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben. Választ kerestek arra a kérdésre is, hogy változik-e a thyreoidea-autoimmunitás prevalenciája azokban a gyermekekben, akik a diabétesz mellett coeliakiában is szenvednek. Módszerek: 268 1-es típusú diabéteszben, valamint 48 1-es típusú diabéteszben és coeliakában szenvedő betegben az autoimmun pajzsmirigybetegségek irányába szűrővizsgálatot végeztek a thyreoglobulin- és a peroxidáz-ellenes antitestek vizsgálatával. Pozitivitás esetén a betegséget a pajzsmirigyfunkció vizsgálatával, illetve ultrahang elvégzésével igazolták. Eredmények: Vizsgálataik szerint a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt azokban az 1-es típusú diabéteszes betegekben, akik egyidejűleg coeliakában is szenvedtek (1-es típusú diabétesz: 43 (16%), 1-es típusú diabétesz + coeliakia: 16 (33,3%, p < 0,01). A thyreoiditis talaján kialakult hypothyreosis is gyakrabban fordult elő azokban a diabéteszes betegekben, akik coeliakiásak voltak. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy a coeliakiában szenvedő 1-es típusú diabéteszes betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegség fellépésének nagyobb valószínűsége miatt ennek a populációnak az autoimmun pajzsmirigybetegségek iránti rendszeres szűrése feltétlenül indokolt.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Gábor Mátis, Zsuzsanna Neogrády, György Csikó, Péter Gálfi, Hedvig Fébel, Katalin Jemnitz, Zsuzsanna Veres, Anna Kulcsár, Ákos Kenéz, and Korinna Huber

The aim of the study was to investigate the in vivo epigenetic influences of dietary butyrate supplementation on the acetylation state of core histones and the activity of drug-metabolising microsomal cytochrome P450 (CYP) enzymes in the liver of broiler chickens in the starter period. One-day-old Ross 308 broilers were fed a starter diet without or with sodium butyrate (1.5 g/kg feed) for 21 days. After slaughtering, nucleus and microsome fractions were isolated from the exsanguinated liver by multi-step differential centrifugation. Histone acetylation level was detected from hepatocyte nuclei by Western blotting, while microsomal CYP activity was examined by specific enzyme assays. Hyperacetylation of hepatic histone H2A at lysine 5 was observed after butyrate supplementation, providing modifications in the epigenetic regulation of cell function. No significant changes could be found in the acetylation state of the other core histones at the acetylation sites examined. Furthermore, butyrate did not cause any changes in the drugmetabolising activity of hepatic microsomal CYP2H and CYP3A37 enzymes, which are mainly involved in the biotransformation of most xenobiotics in chicken. These data indicate that supplementation of the diet with butyrate probably does not have any pharmacokinetic interactions with simultaneously applied xenobiotics.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Párniczky, László Czakó, Zsolt Dubravcsik, Gyula Farkas, Péter Hegyi, István Hritz, Dezső Kelemen, Zita Morvay, Attila Oláh, Ákos Pap, Miklós Sahin-Tóth, Flóra Szabó, Zsolt Szentkereszti, Richárd Szmola, Tamás Takács, László Tiszlavicz, Gábor Veres, Ákos Szücs, and Natália Lásztity

A hasnyálmirigy gyulladásos megbetegedése gyermekkorban ritka és etiológiája változatos. Az utóbbi 10–15 évben a gyermekkori pancreatitisek gyakorisága növekedést mutatott világszerte. A betegség korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve a gyermekkori pancreatitis kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 8 témakörben (Diagnózis, Etiológia, Prognózis, Képalkotók, Kezelés, Epeúti beavatkozás, Szövődmények, Krónikus pancreatitis) 50 releváns kérdést állított össze. Az evidencia osztályozását az UpToDate® rendszere alapján határozta meg. Az összeállított irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők minden kérdést teljes (95% feletti) egyetértéssel fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport kezelési irányelvei az első, bizonyíték alapján készült gyermekkori pancreatitis kezelési útmutató hazánkban. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport gyermekkori pancreatitis kezelési irányelvei komoly segítséget nyújtanak a gyermekkori pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához, ezért bízunk benne, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként fognak szolgálni Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(8), 308–325.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Sándor Kiss, Tamás Szamosi, Tamás Molnár, Pál Miheller, László Lakatos, Áron Vincze, Károly Palatka, Zsolt Bartha, Beáta Gasztonyi, Ágnes Salamon, Gábor Horváth, Gábor Tamás Tóth, Klaudia Farkas, János Banai, Zsolt Tulassay, Ferenc Nagy, Mária Szenes, Gábor Veres, Barbara Dorottya Lovász, Zsuzsanna Végh, Petra Anna Golovics, Miklós Szathmári, Mária Papp, and Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access