Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Péter Vince Bálint x
Clear All Modify Search
Authors: Eszter Kővári, Ambrus Kaposi, Zsuzsanna Kiss, Réka Kurucz, Péter Mandl, Géza Péter Bálint, Gyula Poór, Miklós Szendrői and Péter Vince Bálint

Absztrakt:

Bevezetés: Az osteoarthrosis (az angol nevezéktanban osteoarthritis) mint a leggyakoribb ízületi megbetegedés kiemelt népegészségügyi jelentőséggel bír. Célkitűzés: A multimorbiditás hatásának vizsgálata a funkcionális és életminőségtesztekre generalizált osteoarthrosisban (GOA, kéz- és térdízületi osteoarthrosis együttes jelenléte) szenvedő nőkben. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálatba az American College of Rheumatology (ACR) kritériumrendszere alapján klasszifikálható kéz- és térdízületi osteoarthrosisban szenvedő betegeket vontunk be. A kontrollcsoportba mozgásszervi szempontból panaszmentesek kerülhettek, akiknél klasszifikálható osteoarthrosis vagy gyulladásos reumatológiai betegség gyanúja nem merült fel. A multimorbiditást összegzett komorbiditásszámmal jellemeztük. A GOA-csoportban a funkciót Western Ontario and McMaster Universities Arthritis Index (WOMAC), a Cochin Hand Scale, Knee Injury and Osteoarthritis Outcome Score (KOOS) és a Health Assessment Questionnaire (HAQ) segítségével, míg az életminőséget mindkét csoportban EuroQol-5D Scale teszttel mértük. Elemeztük az összegzett komorbiditásszám, az életkor és a testtömegindex (BMI) közötti kapcsolatot. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikai módszereket, kétmintás t-próbát és Pearson-féle korrelációs tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgálati csoportokba 200-200 résztvevőt vontunk be. Szignifikáns összefüggést mértünk mindkét vizsgálati csoportban a magasabb komorbiditásszám, a rosszabb életminőséget jelző EuroQol-5D-értékek, az idősebb életkor (korreláció a GOA-csoportban: 0,37, p<0,001, a kontrollcsoportban: 0,24, p<0,001) és a nagyobb BMI-érték között (korreláció a GOA-csoportban: 0,18, p: 0,01, a kontrollcsoportban: 0,45, p<0,001). Az összegzett komorbiditásszám emelkedése a GOA-csoportban negatív hatással volt a funkcióra és az életminőségre. Következtetés: Az idősebb életkor és a növekvő BMI-érték kifejezetten erős összefüggést mutatott a multimorbiditással mindkét vizsgálati csoportban. A kontrollcsoporthoz képest gyengébb kapcsolat igazolódott a BMI és az összegzett komorbiditásszám között osteoarthrosisos betegek esetében. További vizsgálat szükséges a GOA-csoportban feltételezhető eltérő összefüggések miatt. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1332–1340.

Open access
Authors: Zoltán Kender, Péter Torzsa, Vince Grolmusz K., Attila Patócs, Adrienn Lichthammer, Márta Veresné Bálint, Károly Rácz and Péter Reismann

Az átmeneti, illetve a tartós hyperglykaemia következménye a sejten belüli reaktív oxigéngyökök mellett a reaktív aldehidek felszaporodása. A reaktív aldehidek kóroki tényezőként szerepelhetnek a cukorbetegség késői szövődményeinek kialakulásában. Ezen csoportból kiemelkedő jelentőséggel bír a glükózfüggő α-dikarbonil, a metilglioxál. Elsőként cukorbetegségben igazolták a metilglioxál sejten belüli felhalmozódását és a szérumszint emelkedését. A felhalmozódó metilglioxál káros hatással bír a hasnyálmirigy β-sejtjeinek inzulintermelésére, a fehérjék és nukleinsavak működésére, valamint az egyik legfontosabb prekurzora a késői glikációs végtermékeknek (advanced glycation end-products). A metilglioxál-akkumuláció elleni védelmet jelentő katabolikus rendszer, a glioxaláz enzimrendszer minden emlőssejtben megtalálható. Jelen közlemény áttekintést ad a metilglioxál anyagcseréjéről normális, valamint hyperglykaemiás körülmények között, és tárgyalja a metilglioxál szerepét a diabeteses késői, microvascularis szövődmények kórélettanában. Orv. Hetil., 2012, 153, 574–585.

Open access