Search Results
You are looking at 1 - 10 of 21 items for
- Author or Editor: Piroska Balog x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt:
A cardiovascularis egészség szempontjából a negatív érzelmek közül a depresszió, a szorongás, a vitális kimerültség és az ellenségesség szerepét vizsgálták a leggyakrabban. A depresszió tünetei közül elsősorban a szomatikus tünetek, a szorongást illetően pedig elsősorban a generalizált szorongás és a pánik hozható összefüggésbe a szív- és érrendszeri betegségekkel. Myocardialis infarctuson átesett betegek interjúit elemezve azt találták, hogy vitális kimerültség előzi meg az infarktust, vagyis a fáradtság, az energiahiány, az ingerlékenység és egy általános demoralizáció együttese. A vitális kimerültség bizonyítottan hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és mindkét nemnél a szívbetegségek egyik legerősebb rizikófaktora. Az ellenségességet illetően a kutatások azt mutatták, hogy a harag elfojtása, valamint a harag destruktív kifejezése (mások hibáztatása) mutatott szoros összefüggést a szív- és érrendszeri betegségekkel. Az is igazolást nyert, hogy az ok-okozati összefüggés a negatív érzelmek és a szív- és érrendszeri betegségek között kétirányú, vagyis a szív- és érrendszeri betegségek megléte is hozzájárul a negatív érzelmek fokozódásához, és mindkét betegségcsoportban az alacsony szívritmus-variabilitás játssza a főszerepet. A tanulmány az Európai Irányelvek (2016) által a negatív érzelmek vizsgálatára javasolt kérdéssort is bemutatja. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2005–2010.
Tanulmányunkban bemutatjuk a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív hazai adaptációját. A Tedeschi és Calhoun által publikált kérdőív egy olyan mérőeszköz, amely a veszteségekkel járó, súlyosan stresszkeltő életeseményekkel való megküzdésből fakadó pozitív változások azonosítására szolgál. Az eredeti kérdőív öt faktort mér: az élet fokozott értékelése, jelentéstelibb interperszonális kapcsolatok megélése, a személyes erő érzetének fokozódása, új lehetőségek felfedezése, spirituális élményekkel való gazdagodás. A kérdőív érvényességét és megbízhatóságát egy 328 fős kényelmi mintán ellenőriztük. A validitásvizsgálathoz a Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőívet, a Társas Támogatás Kérdőívet, a Sielberger-féle Vonásszorongás Kérdőívet, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, a Tíz Tételes Személyiség Kérdőívet és a Rövidített Aspirációs Indexet alkalmaztuk. A Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív belső konzisztenciája jónak bizonyult (Cronbach-alfa = 0,94), és a kérdőív teszt-reteszt megbízhatósága (r = 0,90; p<0,01) is kiváló. Az érvényességi vizsgálathoz használt mérőeszközökkel a kérdőív az elvárásoknak megfelelő irányú, gyenge és közepes erősségű kapcsolatot mutatott, amit a divergens validitás bizonyítékaként fogadtunk el. A Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőíven végzett megerősítő faktorelemzés azonban nem erősítette meg az eredeti faktorstruktúrát. A kérdőív a pszichometriai mutatók alapján, és a külföldi adatokkal összhangban, érvényes és megbízható mérőeszköznek bizonyult. A mért változó független konstruktumnak tekinthető, amely alkalmas a traumát átélt személyek fejlődésének mérésére.
Célkituzés: A pszichoszomatikus szakirodalom hangsúlyozza a társas támogatottság szerepét a krónikus betegségekkel való megküzdésben. A családi kapcsolatok minoségével, a családi támogatottság szerepével sokkal kevesebb tanulmány foglalkozik - tanulmányunkban ezek vizsgálatát tuztük ki célul. Módszer: A Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán mutött noket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással mutött not interjúvoltunk meg. A vizsgált nok életkora nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocio-ökonómiai státusúak körébol kerültek ki. A kérdoívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését méro skálák. Eredmények: A legmagasabb volt a szorongás-, illetve stressz-szint a malignus melldaganattal mutétre váró nok körében. A családi támogatottság fontos szerepet játszott e betegek stressz- és szorongásszintjének csökkentésében, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmus növelésében és az igényelt tájékoztató információ mennyiségében is. Konklúzió: A családi kapcsolatok minosége, a beteg családi támogatottsága fontos szerepet játszik a mutéttel kapcsolatos stressz- és szorongásszint alakulásában, és minél magasabb az átélt stressz, ennek csökkentésében annál fontosabbá válik a családi támogatás.
Célkitűzés: Az onkopszichológiai szakirodalom hangsúlyozza a daganatos diagnózis tudomásulvételének traumatikus hatását. Az onkológiai diagnózis közlésének elmulasztásával, a diagnózis ismeretének, illetve nem ismerésének következményeivel nagyon kevés tanulmány foglalkozik. Vizsgálatunk alapvető célja feltárni azt, hogy a daganatos betegek mennyire ismerik onkológiai diagnózisukat, milyen jelentős különbségek vannak a diagnózisukat ismerő és nem ismerő páciensek között, illetve hogy hogyan lehet mérni a diagnózis nem ismerését, a diagnózis közlésének elmulasztását meghatározó (demográfiai, orvosi, pszichológiai és szociális) prognosztikai tényezőket. Módszer: Klinikai mintánkban 420 daganatos beteg van, 342 rosszindulatú (malignus), illetve 78 jóindulatú (benignus) onkológiai diagnózissal. 238 daganatos nőt és 182 daganatos férfit interjúvoltunk meg, akiknek az átlagéletkora 51,95 év. A kérdőívben szerepeltek a depressziót, a reménytelenséget, a megküzdési módokat és az életesemények számát mérő skálák. Az eredményeket a legfontosabb demográfiai-szociális és onkológiai tényezőkre korrigáltuk. A betegek kezelőorvosai kitöltöttek egy rövid, 9 kérdésből álló kérdőívet, melyben a daganat típusára, a daganat lelőhelyére, a kezelés módjaira kérdeztünk rá, valamint arra, hogy a betege ismeri-e a saját diagnózisát. Eredmények – konklúzió: Eredményeink arra mutattak rá, hogy a nem tájékoztatott páciensek idősebbek, izoláltabbak, alulképzettebbek és szignifikánsan depressziósabbak, reménytelenebbek, illetve alacsonyabb a problémaelemző megküzdési képességük. A logisztikus regresszióanalízis eredményei szerint a daganatos diagnózis nem ismerését, a tájékoztatás hiányát legnagyobb mértékben a tumor típusa (malignus) és a depresszió mértéke jelzik előre. Eredményeink felhívják a figyelmet a daganatos diagnózis közlésének jelentős orvosi, pszichológiai és szociális vonatkozásaira, illetve a páciensközpontú tájékoztatás fontosságára.
A reprodukciós problémák kutatásának 20. századi robbanásszerű előrehaladása a meddőség tudományelméleti szempontrendszerének gazdagodását hozta magával. Mára a meddőséget nem csupán lineáris (ok-okozati) tényezők következményeként értelmezik, hanem olyan holisztikus szemlélet keretében, amely figyelembe veszi a test és a lélek egymást feltételező, komplex hatását. A meddőség konceptualizálásában az egyes (biomedikális, szociológiai/demográfiai, evolucionista és pszichológiai) modellek kutatás-módszertani eszközkészlete nagyon különböző, ezáltal a meddőség egyéni és közösségi szintű értelmezése is meglehetősen változatos képet mutat. Az egyes paradigmák kutatásmódszertanában is megjelenő szemléleti különbségek nemcsak tágítják a meddőségről folytatott tudományos gondolkodás kereteit, hanem gazdagítják a meddőség gyógyításának lehetőségeit is. Jelen tanulmány a meddőséget tárgyaló tudományelméleti modelleket, paradigmákat kívánja bemutatni a nemzetközi és a hazai szakirodalom tükrében.
Elméleti háttér: Korábbi vizsgálatok alapján a férfiakhoz képest a magyar nőknek több szerepet kell ellátniuk (anya, feleség, dolgozó nő), ami nagyobb stresszhez és rosszabb egészségügyi állapothoz vezethet. Cél: Tanulmányunk célja a pszichoszociális stresszorok, a stressz, valamint a stressz következményeinek vizsgálata volt nemi bontásban. Módszerek: A keresztmetszeti vizsgálathoz a mintát a 2006. évi Hungarostudy (HS-2006) országos adatfelvétele szolgáltatta (N = 4527). Leíró statisztikai elemzést használtunk (átlag, szórás, gyakoriság) a stresszorok és a stressz következményei prevalenciájának és szintjének megállapítására. A stresszorok és a stressz következményei szintjének férfiak és nők közötti összehasonlítását független-mintás t-teszttel végeztük. A nemek közötti különbséget a stresszorok és a stressz következmények prevalenciájában khi-négyzet-tesztekkel vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált stresszorok szintje szignifikánsan magasabb nők körében, mint férfiaknál. A nők szignifikánsan magasabb munkahely–család konfliktusról, házastársi stresszről, társas stresszről, túlvállalásról, valamint alacsonyabb munkahelyi kontrollról számoltak be. A stressz következményeinek vizsgálata során a nők körében szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az általános jóllét mutatója. Az élet értelmességének szintje a nők esetében szignifikánsan magasabb volt, mint a férfiaknál. Az ellenségesség a férfiak körében szignifikánsan magasabb, mint a nőknél. Következtetések: Eredményeink alapján elmondható, hogy a pszicho-szociális állapot mutatóinak nemek közötti különbségének hátterében valószínűleg nem-specifikus stresszorok okozta stressz állhat. Eredményeink alkalmasak lehetnek olyan foglalkozáspolitikai intézkedések megalkotására, amelyek csökkenthetik a nők magas stressz-szintjét és munkahely–család konfliktusát ezáltal javítva életminőségüket.
A tanulmány az életesemények, a stressz és a megküzdés nemi különbségeit elemzi hazai populáción. A mintát a Hungarostudy 2002 (HS2002, N=12 668) és a Hungarostudy 2006 (HS2006, N=5020) epidemiológiai vizsgálatok szolgáltatták. Az első elemzés a negatív életesemények gyakorisági eloszlásának és szubjektív értékelésének nemi különbségeivel foglalkozik. Ezt követően arra kerestünk választ, hogy a stresszt okozó életesemények és a krónikus betegségek kapcsolatát mennyiben befolyásolja a vizsgálati személy neme. A harmadik vizsgálatban végül a megküzdés nemi különbségeit elemeztük. Eredményeink szerint bár a nők összességében nem találkoznak több negatív életeseménnyel, fokozottabb stresszválaszokat adnak, valamint szubjektíve nehezebben élik meg ezeket. Ez a sérülékenység érhető tetten abban a jelenségben is, hogy stressz hatására a nőknél jobban megnő számos krónikus betegség kockázata (pszichiátriai betegségek, OR = 3,1; daganatos betegségek, OR = 2,1). A megküzdés nemi különbségeit vizsgálva azt találtuk, hogy a nők az érzelemfókuszú megküzdésen belül más módokat preferálnak, megdőlni látszik azonban az a sztereotip kép, hogy a férfiak inkább élnének a racionális, problémafókuszú copinggal.
Háttér: A fogyasztói társadalmakban a „második demográfiai átmenetnek” nevezett időszak egyik jellegzetes vonása, hogy csökken a házasságkötések és növekszik az élettársi kapcsolatok száma, amely hatással van a párkapcsolatok stabilitására és a gyermekvállalási hajlandóságra is. Ezt az időszakot jellemzi a nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárások átalakulása is. A tradicionális szerepelvárások mindkét nem esetében modernizálódnak, és ez gyakran a nemi szerepekből eredő stressz-szint növekedésével jár együtt. Cél: Kutatásunk során a párkapcsolatok minőségével összefüggésben vizsgáltuk az együttélési forma és a nemiszerep-stressz összefüggéseit. Módszer: Elemzésünket a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív kérdőíves felmérés adatbázisán végeztük. Almintánkat a 18 éven felüli, párkapcsolatban élő férfiak jelentették (N = 1448). A párkapcsolatok minőségét a Rövidített Házastársi Stressz Skálával, a nemiszerep-stressz mértékét pedig a rövidített Férfi Nemiszerep-stressz Skálával mértük. A modellezési eljárás a lépésenkénti lineáris regresszió módszerével történt. Eredmények: Az élettársi viszonyban élő férfiak körében gyakoribb a magas stressz-szinttel jellemezhető, rossznak minősülő párkapcsolat, mint a házasságban élők körében. A házas férfiak számára kisebb stressz-terhelést jelent a „nőknek való alárendelődés”, de a nemiszerep-stressz más faktoraiban nincs eltérés a két csoport között. A párkapcsolatok minőségét szignifikáns mértékben befolyásolja az anyagi helyzet szubjektív megítélése, az együttélés formája és a nőkkel szemben érzett intellektuális kisebbségi érzésből származó stressz mértéke. Következtetések: Vizsgálatunk a magyar férfiak körében igazolta, hogy a magas párkapcsolati stressz, amely a kapcsolat minőségének – és feltehetően kapcsolati stabilitásának is – mutatója jobban érinti az élettársi viszonyban élőket, mint a házasokat. A nemi szerepek modernizálódásából eredő társadalmi elvárások szintén az élettársi viszonyban élő férfiakat érintik inkább: ők azok, akik érzékenyebben, azaz nagyobb stresszel reagálnak a nők esetleges intellektuális fölényére.
