Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Polányi Csaba x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Vannak olyan széklet-visszatartási és -kiürítési zavarok, melyek sem konzervatív, sem sebészi úton nem kezelhetők eredményesen. Ezen esetekben a beteg panaszait a vastagbél rendszeres beöntéseivel csökkenteni lehet, pseudocontinentiát lehet kialakítani. A szerzők közleményükben a colon kiürítésének egy hatékony módját mutatják be. A módszert először Malone alkalmazta 1990-ben. Az eljárás lényege, hogy az appendicostomán, illetve appendix hiánya esetén a coecumfalból kialakított neoappendicostomán keresztül anterograd bélátmosást alkalmaznak. A betegek a vékony katéter számára átjárható stomán keresztül 300–450 ml vizet fecskendeznek a bélbe, majd a folyadék beadása után rövid idővel székletet ürítenek. A módszert 12 betegen, 5 nőn és 7 férfin alkalmazták (átlagéletkor: 39 év). A beavatkozást a következő okok miatt végezték: 3 betegnél a gátizomzat denervatiója, három esetben az anus fejlődési zavara, két esetben analis trauma miatt teljes székletincontinentia alakult ki; 3 betegnél a gát beidegzési zavara incontinentia és obstipatio keveredését okozta; 2 betegnél kezelhetetlen obstipatio, illetve overflow incontinentia volt a panasz. A folyadék beadása után a székürítés minden esetben megindult, azonban a funkcionális eredmények változóak voltak. A 12 beteg közül 8 beteg elégedett volt az eredménnyel, 2 beteg javulásról számolt be, 1 esetben az eredmény rossz volt. Egy másik esetben pedig sebészi szövődmény miatt az appendicostomát nem lehetett használni. A szerzők a (neo)appendicostoma mérsékelt beszűkülését 2 esetben tapasztalták. Számottevő visszacsorgás csak 1 esetben jelentkezett. Összesítve, a módszert megfelelő betegkiválasztás után sikerrel lehet alkalmazni.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Balázs Kesserű, Bence Kecskédi, Csaba Polányi, András Réti, György Saftics, Réka Völgyi, Béla Kovács, Péter Tenke, Ferenc Ender and Attila Vörös

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos hernioplasticának két formája terjedt el: a TransAbdominalis PrePeritonealis (TAPP) és a Total ExtraPeritonealis (TEP) módszer. A háló pozicionálása a preperitonealis térben történik. TAPP-módszernél a hálót általában kapcsokkal rögzítjük. TEP-műtét esetén külön rögzítés nem szükséges, mert a hasűri nyomás fixálja az implantátumot. A két beavatkozás recidívaarányát tekintve nem találtak szignifikáns különbséget. A TEP előnye, hogy a peritoneum nem kerül megnyitásra, ezért kisebb az intraabdominalis sérülések, valamint adhaesiók kialakulásának esélye, és szükségtelen speciális kapocsrakó használata. Anyag és módszer: Munkacsoportunk 2011 és 2013 között 50 alkalommal végzett férfi betegek panaszt okozó, egy- vagy kétoldali lágyéksérve miatt TEP-műtétet. A hálót speciálisan kialakítva (Stolzenburg), a funiculus alá helyezve pozicionáltuk. További hálórögzítést (kapcsok, varratok) nem alkalmaztunk. A műtéti területet nem drenáltuk. Az átlagos postoperativ ápolási idő 1 nap volt. Teljes fizikai terhelést (élsport) 10–12 nap múlva engedélyeztünk. Eredmények: Az utánkövetési időszakban (2 év) recidíva nem jelentkezett. Az átlagos műtéti idő 70 perc volt. Konverzió 3 (Lichtenstein 2, TAPP 1), arteria epigastrica sérülés 1 esetben történt. Postoperativ neuralgiát 2 alkalommal észleltünk. Következtetések: A módszer – a tanulóidőszakon túljutva – biztonsággal, jó funkcionális eredménnyel alkalmazható. A háló helyben tartásának módja csökkenti a szövődmények lehetőségét és költséghatékonyabbá teszi a beavatkozást.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gergely Dávid Pelsőczi, Dániel Kári, Balázs Kesserű, Zoltán Lovay, Csaba Polányi, Ágnes Bohák, Judit Baráth, Ferenc Ender, Gábor Ecsedy and Attila Vörös

Absztrakt

A felnőttkori necrotizáló enterocolitis (adult necrotizing enterocolitis – ANEC) gyakran fatális kimenetelű, fulmináns lefolyást mutató tünetegyüttes, amelyet segmentalisan kialakuló bélelhalás jellemez. A Bell-féle súlyossági beosztás alapján hármas stádiumba tartozó betegüknél a szerzők necrotizáló enterocolitis miatt ismételt műtéteket és vékonybél resectiókat végeztek. Az eltávolított bél szövettani vizsgálata a mucosából kiinduló intestinalis necrosist mutatott, a mesenterialis erek obstructiója nélkül. Az ötödik beavatkozás után a tápcsatorna folytonosságát a megmaradt 30 cm-es terminalis ileum és a duodenum leszálló szára között készített anastomosissal állították helyre. A fent ismertetett, irodalmi ritkaságnak számító kórképben szenvedő súlyos beteg minden várakozást felülmúlva 30 cm-es vékonybéllel szinte teljes életet él gastroenterologiai gondozás mellett.

Restricted access