Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Róbert Mészáros x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Az ectomesenchymalis chondromyxoid tumor a szájüreg igen ritka benignus lágyrész-daganata, napjainkig mindösszesen 93 esetet közöltek a nemzetközi szakirodalomban. Klinikailag csaknem kizárólag a nyelvhát elülső harmadában alakul ki, lassan növekvő, változatos nagyságú, fájdalmatlan, tömött, submucosus csomó formájában jelentkezik. A tumort szövetileg myxoid/chondromyxoid stromában hálózatos szerkezetbe rendeződött, kerek, poligonális vagy orsó alakú sejtek építik fel. Habár a megjelenés nagyban hasonlít a bőr és a lágyrészek myoepitheliomájára, a hisztogenezis máig nem tisztázott, azonban egy újabban megjelent, nagy esetszámot tartalmazó közlemény RREB1-MKL2 génfúziót igazolt az esetek 90%-ában, ami a daganat önálló entitását bizonyíthatja. A pontos szövettani diagnózis felállítását az immunhisztokémiai vizsgálatok biztosítják. Közleményünkben egy 62 éves férfi betegünk esetét mutatjuk be, aki a nyelvcsúcsán észlelt egy 3 cm nagyságú, fájdalmatlan, lassan növekvő csomót. A tervezett műtéti beavatkozáson nem jelent meg, csak 4 évvel később jelentkezett ismét, ekkorra a sebészi kezelésbe már beleegyezett. A daganat eltávolítását követően 24 hónappal panaszmentes, lokális recidíva nem észlelhető. Orv Hetil. 2019; 160(33): 1319–1323.

Open access

Body size, physique, body composition and physiological performance of elite athletes's independent aspects, have aroused the interest of exercise scientists, but studies that combine these aspects in elite athletes are scarcely available. The aim of the present study was to describe the selected anthropometric and exercise physiological characteristics of some Hungarian top athletes. The investigated subjects were qualified Hungarian water polo players (n=25), paddlers (n=24) and modern pentathlonists (n=20), all of whom had been medalists at several continental and intercontinental competitions. The athletes' body composition was estimated by the Drinkwater–Ross (45) body mass fractionation technique. Peak physiological performance was estimated by graded exhausting spiroergometric treadmill exercise. Intergroup differences in mean height, body mass and body composition characteristics were significant at the 5% level of random error. By the results of spiroergometry, all the three groups compared could be qualified as physically excellently trained. The greatest oxygen uptake relative to body mass was found in the modern pentathlonists (73.22 ml´kg–1´min–1) and the lowest one (59.79) in the water polo players. The authors do not disregard the favourable effects of regular and adequate trainings in the development of the studied characteristics, but in their opinion the process of proper selection has been the most important factor that explains the observed significant intergroup differences.__

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: László Horváth, Mária Asztalos, Ernő Führer, Róbert Mészáros, Kálmán Rajkai and Tamás Weidinger

Egy nemzetközi kutatás (GRAMINAE - GRassland AMmonia INteractions Across Europe) keretében 2000. januártól 2001. júliusig terjedo idoszakban méréseket végeztünk az ammónia fufelszín és légkör közötti kicserélodésének meghatározására a Hortobágyi Nemzeti Park területén, kis légköri nitrogén bevételu területen. Az ammónia légköri koncentrációját a növényzet felett három szinten (0,5; 1,0 és 2,0 m-en) mértük. A mérésekhez egy AMANDA típusú denuder mintavételen alapuló mérorendszert használtunk. Az ammónia fluxusát profil módszerrel számoltuk. A számítások alapján az ammónia nettó éves fluxusa negatív, vagyis a légkörbol a felszín felé irányul és hektáronként 2,5 kg N-terhelést eredményez. Ez a mennyiség a teljes légköri (száraz + nedves) N-ülepedés (-11,7 kg N·ha-1·év-1) 21%-a. Emissziót, vagyis a felszín felol a légkörbe irányuló ammónia fluxust csak a vegetációs idoszak nappali óráiban tapasztaltunk, amikor a növényzet ammónia kompenzációs-pontjának koncentrációja meghaladta a légköri ammóniakoncentráció értékét. Más esetekben (éjszaka, illetve a vegetációs idoszakon kívül egész nap) nettó ammóniaülepedést észleltünk. Ezt az állapotot módosította a 2001. májusában kutatási célból végzett mutrágyázás (2 hektárnyi területen, fél szektorban a mérohely körül 100 kg N·ha-1) oly módon, hogy átmenetileg erosen megnott az ammónia emisszió. Az emisszió növekedést a mutrágyázás után mintegy két héten át tudtuk kimutatni. Ez ido alatt a mutrágyázással kiszórt nitrogén vesztesége (az ún. emisszió faktor) közelítoleg 1,3% volt. Az ammónia nagy része nem a talajból, hanem a növény légzonyílásain keresztül távozott. Az ammónia felszín és légkör közötti áramát egyszintu, kompenzációs-pont modellel is meghatároztuk. A modellt a profilmérésekbol számított ammónia fluxus adatokkal kalibráltuk. Viszonylag jó egyezést kaptunk, azonban a modell néhány bemeno paraméterértékének nagy bizonytalansága miatt, a modell általános alkalmazása további vizsgálatokat igényel.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márton Doleschall, Dóra Török, Katalin Mészáros, Andrea Luczay, Zita Halász, Krisztina Németh, Nikolette Szücs, Róbert Kiss, Judit Tőke, János Sólyom, György Fekete, Attila Patócs, Péter Igaz and Miklós Tóth

Absztrakt:

A congenitalis adrenalis hyperplasiát 7 monogénes genetikai betegség összességének tekintjük, melyekből az egyik a szteroid-21-hidroxiláz-deficientia. A congenitalis adrenalis hyperplasia összes kóroki génje a mellékvese szteroidogenezisében vesz részt. A szteroid-21-hidroxiláz-deficientia autoszomális recesszív betegség, amelyért a szteroid-21-hidroxilázt kódoló gén mutációi a felelősek. A szteroid-21-hidroxiláz gén mutációi a congenitalis adrenalis hyperplasiás esetek 95%-át okozzák. Bár az enyhe tünetekkel együtt járó nem-klasszikus szteroid-21-hidroxiláz-deficientiát ritkán diagnosztizálják, a klasszikus szteroid-21-hidroxiláz-deficientia az aldoszteron- és a kortizolelválasztás elégtelensége miatt életveszélyes sóvesztő és adrenalis krízissel járhat együtt. A klasszikus típus élethosszig tartó szteroidpótlást igényel, amely cushingoid mellékhatásokkal járhat együtt, illetve a betegség talaján jellemző komorbiditások szintén kialakulhatnak. A betegek életminősége csökkent, mortalitásuk többszöröse a betegségben nem szenvedő populációnak. A betegség diagnosztikája, következményei és a betegek egész életét végigkísérő klinikai ellátás multidiszciplináris megközelítést kíván: a gyermekgyógyászat, a belgyógyászat, az endokrinológia, a laboratóriumi medicina, a genetikai diagnosztika, a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat és a pszichológia szakembereinek együttes munkáját igényli. Orv Hetil. 2018; 159(7): 269–277.

Open access