Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Róbert Papp x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés: A pancreatoduodenectomiákat követő szövődmények közül az egyik legjelentősebb a pancreasfistula. Számos próbálkozás történik a csökkentésére. A szerzők célja egy dohányzacskóöltéssel kombinált pancreatojejunostomiás anastomosis ismertetése és a kezdeti tapasztalatok bemutatása. Anyag és módszerek: A 2003 óta alkalmazott implantációs pancreatojejunostomiát módosították úgy, hogy egy dohányzacskó- és két matracöltés segítségével rögzítették a pancreas maradékát a vékonybélben. Puha pancreas esetén a Wirsung-vezetéket stentelték, és az erre használt vénakanült az afferens jejunumkacson át hozták ki a hasfal elé. 7 betegnél tumor miatt végzett, pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomia során alkalmazták a módszert. Eredmények: A posztoperatív időszakban két szövődményt észleltek (egy esetben a duodenojejunostomia területén kialakult fekély vérzett, egy másik betegnél pedig átmeneti zavartság volt), pancreasfistulát viszont nem. Reoperációra nem került sor, és beteget sem vesztettek el. Következtetések: Bár a kis esetszám miatt messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, a módszer ígéretesnek tűnik.

Restricted access

Absztrakt

Szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a pancreascarcinoma miatt végzett műtétek késői eredményei javíthatók az R0 resectiók arányának növelésével. Ennek eléréséhez adhat segítséget egy a pancreasfej eltávolítása során alkalmazható új módszer, amikor a processus uncinatusnál kezdve, caudocranialis irányba (retrograd) történik a dissectio. Ezáltal már az elején látótérbe kerül az arteria mesenterica superior, ami mentén haladva tökéletesebben lehet eltávolítani a peripancreaticus szöveteket, emellett kisebb a vérzés és a nagyérsérülés veszélye is. Szerzők 6 esetük kapcsán is megtapasztalták az említett technikai előnyöket, és valamennyi resectio R0-nak bizonyult a szövettani feldolgozáskor. Irodalmi és saját eredmények alapján ajánlják kipróbálásra a hagyományostól eltérő, retrograd dissectiót carcinoma miatt végzett pancreatoduodenectomia során.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A pancreasresectiókat követő sebészi szövődmények közül a leggyakoribbak a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés. A szerzők célja e komplikációk alakulásának elemzése volt saját gyakorlatukban. Anyag és mód-szerek: A 14 éves periódus során malignus pancreas- vagy periampullaris tumor miatt radikális műtéten átesett 287 beteg főbb klinikai adatait vizsgálták. Leggyakoribb a pancreas-adenocarcinoma volt, ami a pancreas feji részére lokalizálódott. Legtöbbször pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomiára került sor. A kezdeti időszakban a rekonstrukció során pancreatogastrostomiát vagy kétrétegű pancreatojejunostomiát végeztek, valamint retrocolicus duodeno-, illetve gastrojejunostomiát. A későbbiekben áttértek az egyrétegű implantációs pancreatojejunostomiára és az antecolicus rekonstrukcióra, az utóbbit Braun-anastomosisszal kiegészítve. Eredmények: A posztoperatív időszakban 39%-ban fordult elő szövődmény, 5,6%-ban történt reoperáció, az operatív mortalitás 3,8% volt. Az egyrétegű pancreatojejunalis anastomosis alkalmazását követően a pancreasfistula aránya 5,9%-ra csökkent, ami a pancreatogastrostoma utáni 17,6%-hoz képest szignifikáns különbség. Az antecolicus rekonstrukció eredményeként a meglassult gyomorürülés gyakorisága 10,2%-ról 2,1%-ra csökkent, az eltérés statisztikailag szignifikáns. Következtetések: A 14 év során végrehajtott műtéttechnikai változtatások következtében a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés előfordulása jelentősen csökkent, ami a sebészi módszerek állandó fejlesztésének szükségességére hívja fel a figyelmet.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, László Cseke and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők centrális pancreatectomia kapcsán nyert tapasztalataikról számolnak be, rövid irodalmi áttekintést is nyújtva. Anyag és módszerek: 7 betegnél végeztek centrális pancreatectomiát benignus vagy alacsony malignitású daganat miatt, illetve egy esetben pancreasruptura volt az indikáció. Leggyakrabban alkalmazott technikájuk során a pancreas distalis részét Roux-kacsba szájaztatták, a proximalis metszlapot varratokkal zárták, majd jejunummal fedték. Eredmények: Összesen három szövődményük volt (37%), míg reoperációra nem került sor, beteget nem vesztettek el. A nyomon követés során sem az endocrin, sem az exocrin működésben károsodást nem észleltek. Következtetések: Megfelelő javallattal és technikával elvégezve a centrális pancreatectomia biztonságos műtét, és kiváló funkcionális eredménnyel jár.

Restricted access

Absztrakt:

Esetismertetés: Esetünkben neoadjuváns onkológiai kezelést követően egy olyan pancreas baloldali tumor sebészi eltávolítását ismertettük, ami infiltrálta a truncus coeliacus oszlást és a gyomort is. A beavatkozás során a truncust resecáltuk, distalis pancreatectomiát, splenectomiát, total gastrectomiát, bal mellékvese-resectiót és cholecystectomiát végeztünk. Betegünk zavartalanul gyógyult, csupán átmeneti májfunkciós laboreltérést tapasztaltunk. A histologiai feldolgozás R1 resectiót mutatott, ezért adjuváns onkológiai kezelésre kerül sor. Megbeszélés: A pancreas distalis tumorai gyakran inoperábilisak. Ilyennek számított sokáig a truncus coeliacus oszlását involváló elváltozás is, azonban van lehetőség radikális műtétre a truncus resectiójával, ami után a máj artériás vérellátását a pancreaticoduodenalis árkád biztosítja. Egy esetünk kapcsán ismertettük a műtéti technikát és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Artériás infiltrációt mutató pancreastumor esetén feltétlenül ajánlott a preoperatív kemoterápia, mivel megfelelő válasz esetén van esély a daganat radikális eltávolítására.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, József Baracs, Zsolt Káposztás, Yousuf Al-Farhat and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők 10 év során operált és kezelt 363 pancreas- vagy periampullaris tumoros beteg kórtörténetét elemzik. 175 esetben a folyamat operábilis, míg 188 esetben inoperábilis volt. Ismertetik a preoperatív adatokat (kor, nem, daganat kiindulási helye, főbb klinikai tünetek), valamint a választott műtéti típusokat. A leggyakoribb kuratív beavatkozás a pancreatoduodenectomia volt, míg palliatiónál főleg kettős bypass történt. Részletezik a posztoperatív szövődményeket, különös tekintettel a pancreasfistulára, mely összefüggött az alkalmazott anastomosistechnikával. A reoperációs és korai posztoperatív mortalitási ráta az operábilis esetekben 5,7%, illetve 4,5% volt, míg palliatiókor 1,6%, illetve 6,9%. A radikális műtét után onkológiai konzíliumra került sor, a kezelés eredményeit is taglalják a szerzők. Összefoglalva megállapítják, hogy törekedni kell a kuratív műtétre és a posztoperatív onkológiai kezelésre, mert csak így van esély a hoszszú távú túlélésre.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsanett Biró, Róbert Papp, Levente Kucserik, Yousuf Al-Farhat, András Fincsúr, András Vereczkei and Dezső Kelemen

Absztrakt:

A pancreasrák prognózisa kedvezőtlen. A betegség kiújulása típusosan főleg a posztoperatív első két évben történik. A késői és szoliter metasztázis azonban ritka. Esetünkben egy férfi beteg kórtörténetét mutatjuk be, aki hasnyálmirigyrák miatt radikális műtéten esett át. A betegnél 11 évvel később egy szoliter májmetasztázist diagnosztizáltak, amelyet az épben reszekáltunk. Egy évvel a műtét után betegünk jó általános állapotban van. Esetünk demonstrálja, hogy pancreastumor miatt reszekcióban részesített betegeknél indokolt lehet ismételt műtét késői, izolált metasztázis esetén. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1109–1111.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Pavlovics, Róbert Farkas, Gábor Varga, Sándor Márton, László Pótó, Olga Ésik and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Cél: Összehasonlítani a preoperatív alkalmazott kemo-radioterápia (CRT) segítségével elért eredményeinket különböző lokalizáciojú nyelőcső laphámrákok esetében.

Módszer: 1997 és 2005 között klinikánkon 102 előrehaladott stádiumban lévő nyelőcsőrákos beteg részesült preoperatív kezelésben. 40 esetben a daganat a nyelőcső felső harmadában (I. csoport), 62 esetben a középső harmadában (II. csoport) helyezkedett el. A túlélési eredményeket történelmi kontrollcsoporttal vetettük össze, majd a kombinált kezelésben részesült betegeknél a különböző lokalizációjú csoportokat hasonlítottuk össze.

Eredmények: A történelmi kontrollcsoporttal történt összevetés szignifikáns túlélésbeni javulást igazolt a neoadjuváns kezelés hatására (p:0,0042). Az I-es csoportban 70%-ban került sor reszekcióra, ezek 50%-ában komplett patológiai remisszió (pCR) volt megfigyelhető. A perioperatív morbiditás 43%-os, a perioperatív mortalitás 14%-os volt. A II-es csoportban 69%-ban végeztünk reszekciót, pCR-t 7%-ban észleltünk. A perioperatív morbiditásunk 62%, a perioperatív mortalitásunk 18%-nak adódott. Az R0 reszekciók aránya (82% vs. 84%) és az átlagos túlélés (21 vs. 22 hónap) hasonló volt a két csoportban, azonban a pCR szignifikánsan jobb túlélést jelentett.

Következtetés: A multimodális kezelés alkalmazása javítja a túlélést lokálisan előrehaladott nyelőcső laphámrákok esetén. Az I. csoportban észlelt szignifikánsan több komplett patológiai remisszió alapján úgy tűnik, hogy a felső harmadi lokalizációjú nyelőcső laphámrákok jobban reagálnak a multimodális kezelésre, mely új prognosztikai tényezőként szerepelhet a lokálisan előrehaladott nyelőcsőrákok kezelésében.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Varga, Gábor Pavlovics, László Potó, Sándor Márton, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőlaphámrák kritikus lokalizációjú, mert gyakran csak kiterjesztett műtéttel távolítható el (laryngo-pharyngo-oesophagectomia). Az utóbbi évtizedben a neoadjuváns kemo-radioterápia bevezetése azonban hatásosnak bizonyult az előrehaladott nyelőcsőlaphámrákok kezelésében. Beteganyag és módszer: Klinikánkon 1997 novembere és 2012 januárja között összesen 55 beteg részesült preoperatív kemo-radioterápiában lokálisan előrehaladott, felső harmadi nyelőcsőlaphámrák miatt. A kezelés során 3960 cGy összdózisú sugárterápiát kaptak 180 cGy frakciókban, valamint szimultán Cisplatin és 5-FU kemoterápiában részesültek. A kezelést követően 4–6 héttel az ismételt vizsgálatok eredményétől függően döntöttünk a műtétről. Eredmények: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőtumoros betegeknél összesen 35 esetben (64%) végeztünk nyelőcső-resectiót vagy laryngo-pharyngectomiát. A műtéti resecatum hisztopatológiai vizsgálata 16 betegnél (16/35, 46%) komplett remissiót (pCR) igazolt. A perioperatív mortalitásunk és az anastomosiselégtelenség ugyanolyan számban fordult elő 5/35 (14%). Az R0 resectiók aránya 82% volt, a 2 és 5 éves túlélés 41%, illetve 18% lett. 19 esetben gégemegtartó pharyngo-oesophagectomiát, 11 esetben laryngo-pharyngectomiát végeztünk, utóbbi esetben a rekonstrukció szabad jejunum-transzplantációval történt. Következtetés: A magas arányú pCR (46%) igazolja, hogy a felső harmadi nyelőcsőtumorok jobban reagálnak a multimodális kezelésre. 30 esetben a neoadjuváns kezelés eredményezte tumorregressio lehetővé tette a laryngo-pharyngo-oesophagectomia elkerülését.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Edit Rápolti, András Szigeti, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei, Árpád Boronkai, András Papp, Éva Gömöri, Örs Péter Horváth and László Mangel

Neoadjuváns, szimultán radiokemoterápiával elérhető terápiás választ és a kezelési mellékhatásokat vizsgáltuk lokoregionálisan előrehaladott rectumtumoros betegeknél. A pécsi Onkoterápiás Intézetben 2005 és 2007 között 112 klinikailag II–III. stádiumú rectumtumoros beteg részesült neoadjuváns radiokemoterápiában. A kezelést megelőző staging részeként hasi-kismedencei CT (112), transzrektális UH (49), kismedencei MR (10), és PET-CT (1) vizsgálat történt. A sugárkezelés hason fekvő pozícióban, belly-board vékonybél-védelemmel, 18 MV fotonenergiával, 3D-CRT technikával, 45 Gy összdózissal (napi 1,8 Gy) történt, az irradiáció 1. és 5. hetében 5-FU és Ca-folinát kezeléssel. A radiokemoterápiát követő negyedik héten készült CT-t a RECIST-kritériumok alapján értékeltük. A radiokemoterápia után 6–9 héttel sebészeti beavatkozás történt, és a szövettant a Mandard-féle regressziós beosztás szerint értékeltük. Mellékhatásokat CTCAE v 3,0 szerint rögzítettük. Akut grade 1, 2 és 3-as gasztrointesztinális mellékhatás a betegek 12%-ánál, hematológiai toxicitás 9,5%-ban jelentkezett. A kontroll CT-vizsgálatok 64,85%-os válaszrátát mutattak. A Mandard-féle grádus 15%-ban TRG1, 30,4%-ban TRG2, 28%-ban TRG3, 24%-ban TRG4 volt, míg TRG5 2,6%-ban fordult elő. Műtéti megoldásra 89 betegnél került sor, 72 esetben R0 reszekcióval. Szövettanilag 46%-ban T, 34,5%-ban N kategóriában tapasztaltunk downstaginget. Fokozott műtéti szövődményrátáról nincs tudomásunk. A neoadjuváns kezelést követően 86 beteg követését végeztük el. 2009 márciusáig követett betegeink közül 48-an jelenleg is progressziómentesek (55,8%). Lokális recidíva 3 esetben fordult elő, 25 esetben pedig távoli áttét miatt progrediált a betegség, bár a lokális kontroll megtartott volt. 10 esetben lokális recidívát és távoli áttétet is diagnosztizáltunk. A betegek közül 17 hunyt el. A II–III. stádiumú rectumtumoros betegek neoadjuváns radiokemoterápiája alacsony toxicitású kezelés, mely eredményes és magas R0 reszekciós arányt tesz lehetővé.

Restricted access