Search Results
You are looking at 1 - 10 of 29 items for
- Author or Editor: Róbert Urbán x
- Refine by Access: All Content x
A tanulmány az egészségmagatartás pszichológiai elemzését mutatja be. Ebből a célból tárgyalja az egészségmagatartás fogalmát, és rámutat arra, hogy az egészségmagatartás tudományos szempontból rosszul definiált, nehezen megragadható fogalom. Az egészségmagatartás sokfélesége kétségessé teszi, hogy lehet-e egységes elméletet fogalmazni predikciójára és magyarázatára. A tanulmányban bemutatjuk a kurrens kognitív elméleteket (egészséghiedelem-modell, a védelemmotiváció elmélete, az anticipált megbánás elmélete), a társas kognitív elméleteket (a szándékos és tervezett cselekvés, valamint a próbálkozás elmélete) és a folyamatelméleteket (a magatartás transzteoretikus változáselmélete, az egészség-cselekvés folyamatmodellje, éndeterminációs elmélet). A tanulmány rövid fejezetet szentel a kritikai egészségpszichológiai szempontoknak is, hangsúlyozva az egészségmagatartásokkal kapcsolódó társas, kulturális és értéktelített jelentés megértésének szerepét mind a tudományos, mind a gyakorlati egészségpszichológiában.A tanulmányban az elméletekkel szembeni kritikai észrevételek mellett az elméleti és a gyakorlati kutatás integrációjának szükségességét is hangsúlyozzuk.
Absztrakt
Az elhízás az egészséggel kapcsolatos életminőség jelentős csökkenésével jár egyűtt. Mivel az életminőség javulása is az adott súlycsökkentő kezelés hatékonysági mutatójának tekinthető, az életminőség operacionalizálása kiemelt fontosságú. A vizsgálat fő célja az Elhízáshoz Való Alkalmazkodás Kérdőív rövidített változatának (Obesity Adjustment Survey — Short Form; OAS-SF; Butler, Vallis és mtsai, 1999) adaptálása és pszichometriai elemzése, valamint az elhízással kapcsolatos életminőség magyarázó változóinak vizsgálata volt.
Módszerek
Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban a Szent Imre Kórház Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei vettek részt (n = 339; 19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD = 13,47; terjedelem: 18–85). BMI-átlag 38,6 kg/m2 (SD = 7,58; terjedelem: 25,1–79,3). Mérőeszközök: OAS-SF, önbeszámolós antropometriai adatok, az egészségi állapot önmegítélése, a kezelt betegségek típusa és száma, CES-D Depresszió Skála, Rosenberg Önértékelési Skála, a Testforma Kérdőív rövidített 14 tételes változata, Elhízással Kapcsolatos Hiedelmek Skála.
Eredmények
A konfirmatív faktoranalízis nem támasztotta alá az OAS-SF egyfaktoros struktúráját (χ2 (170) = 538,5; p < 0,0001; CFI = 0,841; RMSEA = 0,080; RMSEA CI90 = 0,073–0,088). Az alternatív, hétfaktoros struktúra elfogadható adatokra való illeszkedést mutatott (χ2 (149) = 304,1; p < 0,0001; CFI = 0,933; RMSEA = 0,055; RMSEA CI90 = 0,047–0,064; Δχ2 = 234,4; ΔDF = 21; p < 0,0001). A kérdőív belső megbízhatósága jó (Cronbach-α: 0,89). A többváltozós modellben a súlyfelesleg mértéke, az egészségi állapot szubjektíve kedvezőtlenebb volta, a testtel való elégedetlenség, a testsúlykontroll költségeivel kapcsolatos hiedelmek, az elhízás társas és esztétikai következményeivel kapcsolatos hiedelmek és a depresszió magyarázó ereje emelkedett ki az elhízással kapcsolatos életminőség vonatkozásában.
Következtetés
A faktoriális szerkezet feltárása céljából szűkséges az OAS-SF további mintákon történő tesztelése. A konstruktumvaliditás vizsgálata is hátra van még. Megfontolandó a mérőeszköz 95 tételes változatának adaptálása is. Az életminőség magyarázó változóival kapcsolatos eredményeink intervenciós pontokra mutatnak rá.
A vizsgálat során magyar nyelvre adaptáltuk a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőívet (Three-Factor Eating Questionnaire Revised 21-item; TFEQ-R21). Fő célkitűzésünk a kérdőív eredeti faktorstruktúrájának alátámasztása és pszichometriai elemzése volt. Célul tűztük ki továbbá az evési magatartás egyes determinánsainak vizsgálatát. Keresztmetszeti, kérdőíves kutatásunkban az ELTE PPK hallgatónői (n=262; átlagéletkor 21,7 év, szórás: 2,78; testtömeg-index (BMI) átlaga 20,8 kg/m 2 , szórás: 2,93) vettek részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: a TFEQ-R21 magyar nyelvű változata, Vonásszorongás skála, Testi Attitűdök Tesztje. Az elemzés konfirmatív faktoranalízissel (CFA; MIMIC) és többjellemzős-többtételes elemzéssel történt. A CFA alátámasztotta a TFEQ-R21 eredeti faktoriális struktúráját. Skálák: kontrollálatlan evés, kognitív korlátozás, érzelmi evés. A skálák belső konzisztenciája (Cronbach α: 0,82–0,93) és kéthetes intervallumban vizsgált teszt-reteszt reliabilitása (r s : 0,79–0,91) kiváló. A többjellemzős-többtételes elemzés eredményei alátámasztják a tételek konvergens és diszkrimináns validitását. Az evési magatartás potenciális determinánsainak vizsgálata (MIMIC modell) azt az eredményt hozta, hogy a három táplálkozási viselkedés közül csak az érzelmi evés mutat szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot a tápláltsági állapottal. A testképpel való elégedetlenség szignifikáns magyarázó változója az étrendi korlátozásra való törekvésnek; a vonásszorongás pedig a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés előrejelzője.
Elsődleges célunk a nikotinfüggést motivációs bázison nyugvó, multidimenzionális konstruktumként leképező Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM-68) mérőeszköz (Piper, Piasecki és munkatársai, 2004) faktorstruktúrájának igazolása volt. A mintát, legalább heti rendszerességgel dohányzó, magyar felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók alkották (N=243; 81% nő, 19% férfi; életkori átlag: 24,4 év, szórás: 6,86). Az adatgyűjtés módja: a dohányzó személyeket egyetemi évfolyam-előadások alkalmával kértük fel a vizsgálatban való részvételre. Mivel a 13 faktoros elméleti faktorstruktúra az elvártnál rosszabb illeszkedést mutatott, elvégeztük a WISDM-68 explorátoros faktorelemzését. Az így létrejött 8 faktoros struktúra belső megbízhatósága kifejezetten jónak mondható, a skálák Cronbach α-értékei meghaladják a 0,7-et. Elemeztük továbbá ezen skálák kapcsolatát a nikotinfüggés fizikai aspektusát mérő Fagerström Nikotin Dependencia Teszttel (FTND), valamint a depresszív tünetekkel (Center for Epidemiological Studies-Depression: CES-D). A két mérőeszköz konvergens validitására utalnak a WISDM skálák és az FTND összpontszám között lévő mérsékelt korrelációk. A többváltozós lineáris regressziós modell eredményei alapján az FTND pontszámot a WISDM skálák közül a Tolerancia és az Automatizmus határozta meg. Úgy tűnik, hogy ezek lehetnek a WISDM-ben, melyek a nikotinfüggés mögött meghúzódó motiváció, fizikai függésben megnyilvánuló aspektusait mérik. A Tolerancia skála a kilélegzett levegő CO-szintjét is magyarázza. A depresszív tünetekkel a WISDM Dohányzás mint megküzdés skálája mérsékelten korrelál. Szignifikáns összefüggés van a WISDM skálákon elért pontszám és a dohányzói státusz között. A megfelelő intervenciós módszerek megtervezéséhez ismernünk kell a dohányzás fenntartásában szerepet játszó motivációs tényezőket, az ebben felmerülő egyéni különbségeket. Eredményeink támogatják azt a feltételezést, mely szerint bizonyos motivációs faktorok eltérő fontossággal szerepelnek az alkalmi vagy könnyű dohányosok, illetve az erős dohányosok esetében.
Alkoholfüggők hozzátartozóinak pszichológiai tapasztalatai és megküzdési stílusuk. Áttekintő tanulmány
Psychological experiences and coping of relatives of people living with alcohol dependence — A review
Áttekintő tanulmányunk az alkoholhasználati zavart mutató személyek hozzátartozóinak pszichológiai problémáit vizsgálja meg. Az alkoholfüggők hozzátartozóinak pszichológiai tapasztalatait vizsgáló korai megközelítések szerint a szerhasználati problémákat mutató személyek közeli hozzátartozói vagy partnerei esetében feltárhatóak személyiség patológiák. Ezzel szemben, a stessz–feszültség–megküzdés–támogatás modell érvelése szerint a problémás italozást mutató egyénnel együtt élő szülők és partnerek valójában a család életében tapasztalható stressz elszenvedői és áldozatai. Az átélt stressz általában összefügg a családtag problémás italozási vagy drogfogyasztási viselkedésével, ami a család rendellenes működéséhez, a hozzátartozók körében megjelenő pszichés tünetekhez vezethet. A korábbi kutatási eredmények szerint az érintett személyek kellemetlennek ítélik meg a problémás szerhasználóval való együttélést, illetve az élet számos területén megterhelő eseményekkel kell szembesülniük. Az összefoglaló tanulmányban ismertetjük (1) az alkoholfüggő partnerrel való együttélésből származó problémákat bemutató, különböző elméleti megközelítéseket, (2) a hozzátartozók megküzdési stratégiáit a jóllétük vonatkozásában, illetve (3) azokat a bizonyítékokon alapuló pszichoterápiás megközelítéseket, melyek a család támogatása érdekében alkalmazhatóak, hogy sikeresebben küzdjenek meg a körülményekkel.
Az életmód (fokozott kalóriabevitel, fizikai inaktivitás) jelentős szerepet játszik a súlyfelesleg kialakulásában. Az evési magatartás feltárása és megértése elősegíti a megfelelő táplálkozási prevenciós programok kidolgozását az elhízás világjárványának kontextusában. Vizsgálatunk célja az evési magatartás három aspektusának (kognitív korlátozás, kontrollálatlan evés, érzelmi evés) és korrelátumainak (tápláltsági állapot, ételpreferencia, fizikai aktivitás, szorongás, testképpel való elégedetlenség) felmérése volt főiskolai hallgatónők (n = 295) körében. Alkalmazott mérőeszközök: Háromfaktoros Evési Kérdőív (TFEQ-R21), Testi Attitűdök Tesztje, Vonásszorongás skála, Testgyakorlás: A változás stádiumai (rövidített forma), valamint a különböző étel- és italfajták fogyasztási gyakoriságára vonatkozó kérdéssor. Az eredmények szerint a testtömeg-index növekedése az evés tudatos korlátozására való törekvés fokozódásával jár együtt. E kapcsolatban a test méretével való elégedetlenség jelentős közvetítő szerepet játszik. A testsúly kontrollálására irányuló evési magatartás kapcsolatot mutat az egészségmagatartás egy további aspektusával, a fizikai aktivitással is. A rendszeres testedzést végzők szignifikánsan magasabb pontszámot érnek el a kognitív korlátozás skálán, mint az e tekintetben inaktívnak mondhatók. A vonásszorongás pozitív irányú kapcsolatot mutat a maladaptív evési magatartásokkal, úgymint a kontrollálatlan, illetve az érzelmi evéssel. Az érzelmi evés részleges közvetítő szerepet játszik a vonásszorongás és a kontrollálatlan evés közötti kapcsolat alakulásában. A különböző evési magatartások és egyes ételek preferenciái csak gyenge kapcsolatot mutatnak, az összefüggések azonban a várt iránynak megfelelően alakulnak: a kognitív korlátozás az energiában gazdag ételek kerülésével, a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés viszont ezzel ellentétben az energiadús ételek preferenciájával jár együtt. Az evési magatartás korrelátumainak megértése hozzájárul az egészségtudatos táplálkozást és a testsúlyrendezést elősegítő programok kidolgozásához.
A Testi Attitűdök Tesztje (BAT) hazánkban is széles körben alkalmazott mérőeszköz, tudomásunk szerint azonban mindeddig nem történt meg a kérdőív magyar változatának nagyobb mintán végzett, széles körű pszichometriai elemzése. Vizsgálatunk ezt tűzte ki célul. Keresztmetszeti, kérdőíves kutatásunk résztvevői normális súlyú egyetemi hallgatónők, valamint egy munkahelyi életmód-változtató program női résztvevői voltak. Az adatgyűjtés során az alábbi mérőeszközöket használtuk: Testi Attitűdök Tesztje, Emberalakrajzok Tesztje, Rosenberg Önértékelési skála, Vonásszorongás skála. A konfirmatív faktorelemzés eredményei szerint a BAT belső struktúrája elfogadhatóan illeszkedik a vizsgált mintákon a Probst, Vandereycken és munkatársai (1995) által evészavarban szenvedő nőkön azonosított faktorstruktúrához. A mérőeszköz megbízhatóságának mutatói (belső megbízhatóság, teszt-reteszt reliabilitás) kiválónak bizonyultak. A kérdőív konstruktum validitása is alátámasztást nyert. A kritérium validitást alátámasztják a testtömeg-indexszel és a saját alak méretének szubjektív megítélésével való pozitív korrelációk. A konvergens validitást pedig alátámasztja, hogy a kérdőív és alskálái egyaránt pozitív irányú kapcsolatot mutatnak a testképpel való elégedetlenség egy további mutatójával (nevezetesen az alakra vonatkozó én-énideál diszkrepanciával), valamint a vonásszorongással. A kedvezőtlen testi attitűdök és élmények emellett negatív irányú kapcsolatot mutatnak az önértékeléssel.
Absztrakt:
A legújabb definíció szerint rövidbél-szindrómának nevezzük a bél jelentős hosszának elvesztése után kialakuló elégtelen bélműködés tünetegyüttesét, melyben a homeostasis és fejlődés-növekedés csak a hiányzó víz és elektrolit, illetve makrotápanyagok parenteralis pótlásával tartható fenn. A rövid bélben lezajló lassú természetes adaptációs folyamat a veszteséget csak bizonyos mértékben képes kompenzálni. Ennek megfelelően megkülönböztetünk (1) akut, (2) elhúzódó és (3) krónikus típust. A kórkép a leggyakrabban gyermekkorban jelentkezik nekrotizáló enterocolitis, malrotatio, volvulus, hasfalzáródási rendellenesség és ilealis atresia következményeként. A legnagyobb kihívást a krónikus típus ellátása okozza, bár a multidiszciplináris szemléletnek köszönhetően folyamatosan javul a betegek hosszú távú túlélése és életminősége, béltranszplantációra egyre ritkábban van szükség. A szerzők célja az intestinalis rehabilitáció legfontosabb szempontjainak – fokozott gasztrinszekréció, „high-output” stoma, csökkent tranzitidő, a centrális vénás kanülök ápolása, az enteralis, illetve parenteralis táplálás és az adaptáció serkentése – összegzése mellett a legújabb sebészi kezelési lehetőségek, köztük az autológ intestinalis rekonstrukció (AIRS) módszereinek, a passzázslassításnak (az ileocoecalis billentyű pótlása), a „bélhosszabbítás”-nak (LILT, STEP, SILT) és a felszívófelszínt növelő eljárásoknak (kontrollált bélexpanzió) az áttekintése volt. Ezeken túl a szerzők érintik a jelenlegi kutatások (disztrakciós enterogenezis, ’tissue engineering’) legújabb eredményeit. Orv Hetil. 2020; 161(7): 243–251.
