Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Renáta Cserjési x
Clear All Modify Search

A kontinuummodell szerint az evészavarok elhelyezhetőek egy olyan folyamatos spektrumon, aminek az egyik végén a restriktív anorexia, a másik végén a stabil obesitas kórképe található. Számos vizsgálat bizonyítja továbbá azt, hogy a hangulati (depresszió, kóros szorongás és alexitímia), illetve a kognitív zavarok a testkép észlelésének problémájával együtt jelentkeznek az evészavarokban. Ennek ellenére az obesitast még mindig csupán testsúlykezelési problémaként tartják számon a klinikumban. Célkitűzés: Azon érzelmi, kognitív, illetve testképzavarok feltárása restriktív anorexiában és túlevés okozta stabil obesitasban, amelyek a kontinuummodell érvényességét igazolhatják, továbbá amelyek az evészavarok patológiájának közös alapját képezhetik. Módszerek: Neuropszichológiai tesztekkel vizsgáltuk a kognitív zavarokat, pszichológiai kerdőívekkel a hangulati zavart és az explicit testképértékelést, továbbá affektív priming paradigmát használtunk az implicit attitűdök feltárására. Eredmények: A neuropszichológiai tesztek figyelmi problémát mutattak ki mind anorexiában, mind obesitasban. Mind a gyerek-, mind a felnőttobesitasban megjelent a mentális rigiditás és a stratégiaváltás problémája, ami a frontális lebeny végrehajtórendszerének zavarát igazolta. Az elhízott betegek lassabban kategorizálták a szomorúságot kifejező arcokat, míg az anorexiások a mosolygós arcokat. Az elhízott csoport pozitív implicit attitűdöt, az anorexiás csoport negatív attitűdöt mutatott a túlsúlyos, de nem kövér testkép iránt. Anorexiások nem mutattak preferenciát a nagyon vékony testalak iránt. Következtetések: Az eredményeink szerint a restriktív anorexia több közös tünetet mutat a szorongásos kórképekkel, míg az elhízás a szenvedélybetegségek sajátosságait mutatta. Így a vizsgálatok nem igazolták egyértelműen a modell érvényességét.

Restricted access

Az alexitímia olyan személyiségjegy, amely magába foglalja az érzelmek azonosításának, az emocionális arousal és a testi érzetek megkülönböztetésének, valamint az érzelmek külvilág felétörténőkifejezésének zavarát. A 20 tételes Torontói Alexitímia Skála (TAS-20) három faktor –az érzelmek azonosításának nehézsége, az érzelmek kifejezésének nehézsége és a prag­matikus gondolkodás–mentén ragadja meg az alexitímia konstruktumát. A TAS-20 magyar nyelvűváltozatát 275 egyetemi hallgató(172 nőés 103 férfi) töltötte ki a Pécsi Tudományegyetemen. A más nyelvekre fordított változatokhoz hasonla

Restricted access
Authors: Gyöngyi Kökönyei and Renáta Cserjési
Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az orvostudomány fejlődésének eredményeként az 1000 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek túlélése egyre magasabb, fejlődésük hosszú távú következményeiről azonban ellentmondásosak a kutatási eredmények. Célkitűzés: Súlyos idegrendszeri károsodástól mentes, extrém kis születési súlyú koraszülötteknek az iskoláskor eléréséig tartó követése során gyűjtött adataink segítségével ennek a jelentős rizikócsoportnak a fejlődési mechanizmusához igyekeztünk közelebb jutni. Munkánkkal a fejlődés rizikótényezőinek megértéséhez és a fejlődés előrejelzését szolgáló modell kidolgozásához szeretnénk hozzájárulni. Módszer: Súlyos idegrendszeri károsodástól mentes, extrém kis születési súlyú koraszülöttek (n = 34) longitudinális vizsgálata történt, 1 és 2 éves korban pszichomotoros fejlődési skálával, majd 5 és 6 éves kor között intelligenciateszttel. A fejlődés háttértényezőinek elemzése kiterjedt a perinatalis szövődményekre és az anya iskolai végzettségére is. Eredmények: Az extrém kis születési súlyú koraszülöttek csoportszinten egyik életkori mérésnél sem mutattak fejlődési elmaradást: a fejlődési hányados átlaga 1 és 2 éves korban 98,6, illetve 106,6, az 5–6 éves kori verbális és performációs IQ 101,4, illetve 92,9. A szórás és a szélső értékek azonban nagy egyéni különbségekre utalnak. A kisgyermekkori fejlődésre a születési súly, a bronchopulmonalis dysplasia, a méhen belüli növekedési retardáció, a nem és az anya iskolai végzettsége volt a leginkább hatással. A lányok jobban teljesítettek a nyelvi fejlődést mérő skálában, mint a fiúk. A verbális intelligenciát az agykamrai vérzés, míg a performációs képességeket az intrauterin retardáció befolyásolta hátrányosan. Következtetések: Vizsgálataink szerint az extrém kis születési súlyú koraszülötteknek jó esélyük van a megfelelő értelmi fejlődésre, azonban az egyéni fejlődési perspektívákat sok tényező befolyásolja, melyek hatása területfüggő. A kisgyermekkori fejlődés szignifikáns előrejelzője a későbbi intelligenciának; ez az összefüggés közepes mértékű, a fejlődés üteme bármikor megváltozhat. A „mozgó rizikó” jelensége felhívja a figyelmet a koraszülöttek hosszú távú követésének jelentőségére. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1672–1679.

Open access
Authors: Julianna Bircher, Eszter Kótyuk, Renáta Cserjési, Andrea Vereczkei, Zsolt Rónai, Mária Sasvári-Székely, Anna Székely and Géza Nagy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szakirodalmi eredmények alapján a kórosan sovány és az elhízott személyek gyengébben teljesítenek végrehajtó funkciókat mérő feladatokban, mint a normál súlyúak. Ismert továbbá, hogy a jutalmazó rendszerben kulcsfontosságú dopaminerg rendszer működésének fontos szerepe lehet a testsúlyszabályozásban és a táplálékfelvételben. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy az egészséges spektrumon belül megvizsgáljuk a testtömegindex, egy kandidáns dopaminerg génvariáns és a végrehajtó funkciókat mérő Stroop-feladatban elért teljesítmény összefüggéseit, és mindezek alapján pszichogenetikai következtetéseket vonjunk le. Módszer: Kutatásunkban 152, cukorbetegségben vagy pszichiátriai zavarban nem szenvedő személy vett részt. DNS-izolálás céljából nem invazív mintavételt alkalmaztunk, a résztvevőktől demográfiai, testsúly- és testmagasságadatokat gyűjtöttünk, valamint megoldottak egy számítógépes Stroop-feladatot. 11 fő az alultáplált (átlag-testtömegindex: 17,9 kg/m2), 98 fő a normál súlyú (átlag-testtömegindex: 21,8 kg/m2), 43 fő a túlsúlyos (átlag-testtömegindex: 28,9 kg/m2) testtömegindex-kategóriába került. A testtömegindex és a genotípusok alapján csoportosított személyek átlagos teljesítményét összehasonlítva kerestünk pszichogenetikai összefüggéseket. Eredmények: A testtömegindex és a Stroop-feladat próbáinak típusa szignifikáns interakciót mutatott a hibaszámra (p = 0,045): az inkongruens próbákban a normál-testtömegindexet mutató személyek szignifikánsan kevesebbet hibáztak, mint az alultápláltak vagy a túlsúlyosak. A 7-es allélt hordozók tendenciaszinten többet hibáztak, mint a 7-es allélt nem hordozók. Míg a normál-BMI-kategóriába tartozó személyek genotípusuktól függetlenül hasonlóan alacsony szinten hibáztak, a szélsőséges súlycsoportokba tartozó személyek közül a 7-es alléllal rendelkezők többet hibáztak, mint azok, akik nem hordozták ezt a variánst. Következtetés: A válaszgátlást igénylő feladatok nehezebbek azok számára, akik az átlagostól eltérő testtömegindexet mutatnak. Ez összefüggésben lehet azzal, ahogyan a táplálkozással kapcsolatos jelzőingerekre reagálnak. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1554–1562.

Open access