Search Results
You are looking at 1 - 6 of 6 items for
- Author or Editor: Renáta Cserjési x
- Refine by Access: All Content x
A kontinuummodell szerint az evészavarok elhelyezhetőek egy olyan folyamatos spektrumon, aminek az egyik végén a restriktív anorexia, a másik végén a stabil obesitas kórképe található. Számos vizsgálat bizonyítja továbbá azt, hogy a hangulati (depresszió, kóros szorongás és alexitímia), illetve a kognitív zavarok a testkép észlelésének problémájával együtt jelentkeznek az evészavarokban. Ennek ellenére az obesitast még mindig csupán testsúlykezelési problémaként tartják számon a klinikumban. Célkitűzés: Azon érzelmi, kognitív, illetve testképzavarok feltárása restriktív anorexiában és túlevés okozta stabil obesitasban, amelyek a kontinuummodell érvényességét igazolhatják, továbbá amelyek az evészavarok patológiájának közös alapját képezhetik. Módszerek: Neuropszichológiai tesztekkel vizsgáltuk a kognitív zavarokat, pszichológiai kerdőívekkel a hangulati zavart és az explicit testképértékelést, továbbá affektív priming paradigmát használtunk az implicit attitűdök feltárására. Eredmények: A neuropszichológiai tesztek figyelmi problémát mutattak ki mind anorexiában, mind obesitasban. Mind a gyerek-, mind a felnőttobesitasban megjelent a mentális rigiditás és a stratégiaváltás problémája, ami a frontális lebeny végrehajtórendszerének zavarát igazolta. Az elhízott betegek lassabban kategorizálták a szomorúságot kifejező arcokat, míg az anorexiások a mosolygós arcokat. Az elhízott csoport pozitív implicit attitűdöt, az anorexiás csoport negatív attitűdöt mutatott a túlsúlyos, de nem kövér testkép iránt. Anorexiások nem mutattak preferenciát a nagyon vékony testalak iránt. Következtetések: Az eredményeink szerint a restriktív anorexia több közös tünetet mutat a szorongásos kórképekkel, míg az elhízás a szenvedélybetegségek sajátosságait mutatta. Így a vizsgálatok nem igazolták egyértelműen a modell érvényességét.
Az alexitímia olyan személyiségjegy, amely magába foglalja az érzelmek azonosításának, az emocionális arousal és a testi érzetek megkülönböztetésének, valamint az érzelmek külvilág felétörténőkifejezésének zavarát. A 20 tételes Torontói Alexitímia Skála (TAS-20) három faktor –az érzelmek azonosításának nehézsége, az érzelmek kifejezésének nehézsége és a pragmatikus gondolkodás–mentén ragadja meg az alexitímia konstruktumát. A TAS-20 magyar nyelvűváltozatát 275 egyetemi hallgató(172 nőés 103 férfi) töltötte ki a Pécsi Tudományegyetemen. A más nyelvekre fordított változatokhoz hasonla
Absztrakt:
Bevezetés: Az orvostudomány fejlődésének eredményeként az 1000 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek túlélése egyre magasabb, fejlődésük hosszú távú következményeiről azonban ellentmondásosak a kutatási eredmények. Célkitűzés: Súlyos idegrendszeri károsodástól mentes, extrém kis születési súlyú koraszülötteknek az iskoláskor eléréséig tartó követése során gyűjtött adataink segítségével ennek a jelentős rizikócsoportnak a fejlődési mechanizmusához igyekeztünk közelebb jutni. Munkánkkal a fejlődés rizikótényezőinek megértéséhez és a fejlődés előrejelzését szolgáló modell kidolgozásához szeretnénk hozzájárulni. Módszer: Súlyos idegrendszeri károsodástól mentes, extrém kis születési súlyú koraszülöttek (n = 34) longitudinális vizsgálata történt, 1 és 2 éves korban pszichomotoros fejlődési skálával, majd 5 és 6 éves kor között intelligenciateszttel. A fejlődés háttértényezőinek elemzése kiterjedt a perinatalis szövődményekre és az anya iskolai végzettségére is. Eredmények: Az extrém kis születési súlyú koraszülöttek csoportszinten egyik életkori mérésnél sem mutattak fejlődési elmaradást: a fejlődési hányados átlaga 1 és 2 éves korban 98,6, illetve 106,6, az 5–6 éves kori verbális és performációs IQ 101,4, illetve 92,9. A szórás és a szélső értékek azonban nagy egyéni különbségekre utalnak. A kisgyermekkori fejlődésre a születési súly, a bronchopulmonalis dysplasia, a méhen belüli növekedési retardáció, a nem és az anya iskolai végzettsége volt a leginkább hatással. A lányok jobban teljesítettek a nyelvi fejlődést mérő skálában, mint a fiúk. A verbális intelligenciát az agykamrai vérzés, míg a performációs képességeket az intrauterin retardáció befolyásolta hátrányosan. Következtetések: Vizsgálataink szerint az extrém kis születési súlyú koraszülötteknek jó esélyük van a megfelelő értelmi fejlődésre, azonban az egyéni fejlődési perspektívákat sok tényező befolyásolja, melyek hatása területfüggő. A kisgyermekkori fejlődés szignifikáns előrejelzője a későbbi intelligenciának; ez az összefüggés közepes mértékű, a fejlődés üteme bármikor megváltozhat. A „mozgó rizikó” jelensége felhívja a figyelmet a koraszülöttek hosszú távú követésének jelentőségére. Orv Hetil. 2018; 159(41): 1672–1679.
Abstract
Background and aims
Previous studies suggest that attentional bias and disengagement may vary as a function of Body Mass Index (BMI), most notably in a palatable food related context. Though this could indeed represent a food context specific effect, it could also represent a general reward related context effect. In addition, though mindfulness and stress have both been reported to affect attention, it is not yet clear whether these moderate the relationship between BMI and attention as a function of reward context. In the current study we addressed these questions. It was hypothesized that BMI would be positively associated with bias in a food context and money context relative to a neutral context. The inverse was expected for disengagement. It was expected that mindfulness would decrease these relationships and for stress the inverse was expected.
Methods
In the current online study, eighty-seven participants (24 males and 63 females; age: M = 30.1, SD = 8.3; BMI: M = 24.2, SD = 4.67), filled out questionnaires and completed a visuospatial cueing task measuring attention and disengagement of attention in a neutral, food-related, and money-related condition.
Results
There was no association between BMI and attentional bias. Higher BMI was associated with faster responses to money pictures presented opposite to a cued location as compared to money pictures that did not follow a predictive cue. Our results do not support a clear moderating role of mindfulness and stress.
Discussion and conclusion
Our results imply faster processing and associated quicker responding to unanticipated reward-related stimuli in individuals with overweight or obesity.
Absztrakt:
Bevezetés és célkitűzés: Szakirodalmi eredmények alapján a kórosan sovány és az elhízott személyek gyengébben teljesítenek végrehajtó funkciókat mérő feladatokban, mint a normál súlyúak. Ismert továbbá, hogy a jutalmazó rendszerben kulcsfontosságú dopaminerg rendszer működésének fontos szerepe lehet a testsúlyszabályozásban és a táplálékfelvételben. A jelen vizsgálat célja az volt, hogy az egészséges spektrumon belül megvizsgáljuk a testtömegindex, egy kandidáns dopaminerg génvariáns és a végrehajtó funkciókat mérő Stroop-feladatban elért teljesítmény összefüggéseit, és mindezek alapján pszichogenetikai következtetéseket vonjunk le. Módszer: Kutatásunkban 152, cukorbetegségben vagy pszichiátriai zavarban nem szenvedő személy vett részt. DNS-izolálás céljából nem invazív mintavételt alkalmaztunk, a résztvevőktől demográfiai, testsúly- és testmagasságadatokat gyűjtöttünk, valamint megoldottak egy számítógépes Stroop-feladatot. 11 fő az alultáplált (átlag-testtömegindex: 17,9 kg/m2), 98 fő a normál súlyú (átlag-testtömegindex: 21,8 kg/m2), 43 fő a túlsúlyos (átlag-testtömegindex: 28,9 kg/m2) testtömegindex-kategóriába került. A testtömegindex és a genotípusok alapján csoportosított személyek átlagos teljesítményét összehasonlítva kerestünk pszichogenetikai összefüggéseket. Eredmények: A testtömegindex és a Stroop-feladat próbáinak típusa szignifikáns interakciót mutatott a hibaszámra (p = 0,045): az inkongruens próbákban a normál-testtömegindexet mutató személyek szignifikánsan kevesebbet hibáztak, mint az alultápláltak vagy a túlsúlyosak. A 7-es allélt hordozók tendenciaszinten többet hibáztak, mint a 7-es allélt nem hordozók. Míg a normál-BMI-kategóriába tartozó személyek genotípusuktól függetlenül hasonlóan alacsony szinten hibáztak, a szélsőséges súlycsoportokba tartozó személyek közül a 7-es alléllal rendelkezők többet hibáztak, mint azok, akik nem hordozták ezt a variánst. Következtetés: A válaszgátlást igénylő feladatok nehezebbek azok számára, akik az átlagostól eltérő testtömegindexet mutatnak. Ez összefüggésben lehet azzal, ahogyan a táplálkozással kapcsolatos jelzőingerekre reagálnak. Orv Hetil. 2019; 160(39): 1554–1562.
