Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Roland Csorba x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A primer post partum haemorrhagia a szülészeti vérzések leggyakoribb és legsúlyosabb formája. A megszületést követő 24 órán belül 500 ml mennyiséget meghaladó vérzés esetén beszélünk elsődleges post partum vérzésről. Két fokozata ismert, 500–1000 ml vérveszteség esetén enyhe formáról, több mint 1000 ml vérveszteség esetén súlyos vérvesztésről van szó. A súlyos vérveszteség is kétféle lehet: közepes (1000–2000 ml), és életveszélyes (több mint 2000 ml). A közlemény elsősorban a primer post partum vérzésről ad átfogó információt a lehetséges kockázati faktorok, esetleges megelőzés, korai felismerés és adekvát, életmentő kezelés tekintetében. Szekunder post partum vérzés esetén a 24 órán túl, a gyermekágyban fellépő szülőcsatornán keresztül történő vérzésről van szó. Ezek leggyakoribb okai a méhűri fertőzések, a méhlepényrész visszamaradása, az elégtelen méhösszehúzódás és a malignitás. Tekintve a kórkép drámai és tragikus következményeit, továbbá azt a tényt, hogy előrejelzése nem lehetséges, a kórkép felismerése, kezelése minden gyakorló szülész számára elengedhetetlen, fel kell készíteni minden gyakorló szakembert az esetlegesen bekövetkező post partum vérzés gyors és precíz diagnosztikájára és az anyai élet megmentésének valamennyi lehetőségére. Orv. Hetil., 2012, 153, 643–648.

Restricted access

A vállelakadás a szülészet egyik legriasztóbb, legaggasztóbb, legváratlanabb vészhelyzete. Olyan helyzet, amikor a magzat megszületése a fej megszületését követő fájás alatt sem következik be, és további műfogások szükségesek a magzat világrahozatalához. Sok tényezőt lehet a vállelakadással kapcsolatba hozni, de a legtöbb esetben előjel nélkül, kiszámíthatatlanul következik be. Gyakorisága 0,2–0,6%. Tekintettel arra, hogy a fej megszületése után a köldökzsinór beszorul a medence üregébe, a kórkép magzati hypoxiát okoz. Ezért vállelakadás esetén a vészhelyzet azonnali, higgadt és hatékony kezeléséhez a helyzet felismerése és a megfelelő műfogások korrekt alkalmazása szükségesek. A McRoberts-manőver, a szeméremcsont feletti nyomás, belső forgatás és a hátsó kar kifejtése növelik a magzat spontán megszületésének esélyét. Végső esetben, életmentés céljából a Zavanelli-műfogás, a cleidotomia és a symphysiotomia áll rendelkezésre. A vállelakadás megoldására nincs ideális kezelés, nincs precíz, minden helyzetben hatékony manipulációs tevékenységsorozat. A szövődmény szakszerű ellátása során is súlyos anyai és magzati szövődmények jöhetnek létre, amelyek akár a magzat halálához is vezethetnek. Orv. Hetil., 2012, 153, 763–767.

Restricted access

Az elmúlt 30 évben a bevezetett minimálisan invazív műtéttechnika forradalmasította a nőgyógyászati ellátást. A da Vinci robot 2005-ben történő bevezetése a nőgyógyászati sebészetbe nagy léptékű változást hozott. Felhasználási területe főleg az általános és reproduktív nőgyógyászati műtétekre, nőgyógyászati urológiai és nőgyógyászati onkológiai beavatkozásokra összpontosul. Leggyakoribb műtéttípusok: méheltávolítások, myomakiágyazások, függelékeken végzett műtétek, méhkürt-anastomosisok, sacrocolpopexia és a radikális nőgyógyászati onkológiai műtétek. A robotsebészet gyors és széles körű terjedésével ellentétben nem állnak rendelkezésre elegendő számban randomizált összehasonlító és költséghatékonysági vizsgálatok. Megfelelő képzés és gyakorlat birtokában az optimális betegválasztást követően a robotsebészet kiemelkedő előnyökkel jár. Legfontosabb előnyei a minimális vérveszteség, alacsony posztoperatív fájdalom, gyors felépülés és a csekély szövődményráta. Ameddig azonban nem állnak rendelkezésre elegendő számú, hosszú távú követéses vizsgálatok és összehasonlító, randomizált tanulmányok, a robotsebészetet nem szabad minden javallat esetén alkalmazni. A cikk bemutatja a robotsebészet nőgyógyászatban elért fejlődését, technikai felépítését és alkalmazási területeit a rendelkezésre álló irodalmi adatok tükrében. Orv. Hetil., 2012, 153, 967–972.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A gyermekkori szexuális erőszak prevalenciája világszerte 12–13%. A gyermekek elleni szexuális erőszak orvosi megközelítésének széles körű elterjedése alapvető egészségügyi és társadalmi követelmény. Jelen dolgozatunkban a fiatalkorú lányok szexuális bántalmazásának orvosi felismerésével foglalkozunk. Módszer:Szelektív irodalomgyűjtést végeztünk a rendelkezésre álló fontosabb adatbázisokban és a hazai irodalomban. Eredmények: A bántalmazott leányok többségénél nincs látható, diagnosztizálható sérülés. A közhiedelemmel ellentétben a szexuális bűncselekmények nagyobb része többszörös, krónikus előfordulású, az elkövető családon belüli. A gyermekek elleni bántalmazással kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók feladata nehéz és sokrétű. A bántalmazás felismerése nem könnyű, ennek okai a gyakran nehezen értékelhető jelek, a bizonyított esetekben a megoldás nehézségei, a szakmai elszigeteltség és a szexuális bántalmazás ma is tabuként kezelt megítélése. A gyermekekkel foglalkozó szakembereknek nincs elegendő ismerete a szexuális visszaélésekről, a bűncselekmények felismeréséről és kezeléséről. Következtetés: A gyermekek védelme és a későbbi jogi eljárás sikere érdekében elengedhetetlen a szakmailag korrekt és precíz diagnosztika, a terápia és a leletek pontos dokumentációja. Orv Hetil. 2017; 158(23): 910–917.

Restricted access

Abstract

Condensation: As a result of the first Hungarian clinical experience, transobturator tape is an effective, quick, minimally invasive method requiring short hospital stay, with low morbidity. Objectives: Transobturator Tape implant provides a new surgical technique. Study design: Preoperative workup included history taking, stress-test and Q-tip test, general and gynaecological examination and completion of the QUID (Questionnaire for Urinary Incontinence Diagnosis). Sample size was 250 women suffering from urinary incontinence. Results: 115 patients (46%) had genuine stress incontinence, 55 patients (22%) had urge incontinence and 80 patients (32%) had mixed-type incontinence with dominant stress component. Mean length of follow-up was 16 months. Preoperative severity score of stress incontinence was 11.78 on average, while that of urge component was 6.63. Nine out of the 250 operations were complicated by adverse event. Mean length of hospital stay was 4.76 days. Evaluation of postoperative questionnaires resulted in a mean severity score of 2.22 for the stress component and 2.59 for the urge component. Conclusion: The procedure is an effective, quick, minimally invasive method requiring short hospital stay, with low morbidity.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Roland Csorba
,
Rudolf Lampé
, and
Róbert Póka

Anogenitális panasszal jelentkező fiatalkorú beteg kivizsgálása gyakran kihívást jelent a gyakorló klinikusnak. A szexuális bántalmazás gyanúja miatt végzett vizsgálatok során mindig gondolni kell arra, hogy az észlelt elváltozások hátterében anatómiai eltérések és egyéb megbetegedések is állhatnak. Ezekhez csatlakoznak a nemi szervek olyan sérülései, amelyek nem bántalmazás következtében alakulnak ki. Idetartoznak azok a betegségek, amelyek nemi szervi megjelenései utánozzák a bántalmazás képét. A legtöbb háziorvos nem jártas a szexuális bántalmazás felismerésében. A vizsgáló klinikusnak tisztában kell lennie azokkal a lehetőségekkel, amelyek utánozzák a szexuális bántalmazás okozta elváltozásokat. Csak abban az esetben szabad kimondani a szexuális bántalmazás gyanúját vagy bizonyosságát, ha a lehetséges egyéb okokat kizártuk. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy átfogó képet nyújtsunk a szexuális bántalmazást utánzó kórképekről.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Roland Csorba
,
Rudolf Lampé
,
Dezső Simó
,
György Bacskó
, and
Róbert Póka

Európában a felnőtt nők közel 30 százaléka szenved a vizelet-visszatartás zavarától. A néhány éve megjelent Trans-Obturator Tape (TOT) műtét egy újabb lehetőséget ad a stresszinkontinencia műtéti gyógyítására. Betegek és módszerek: A kivizsgálás részletes anamnézisfelvételből, stressz- és Q-tip-tesztet is magában foglaló, általános és nőgyógyászati fizikális vizsgálatból, illetve a QUID- (The Questionnaire for Urinary lncontinence Diagnosis) kérdőív kitöltéséből állt. Nem egyértelmű esetekben urodinámiás vizsgálat történt. A szerzők százötven betegen végeztek Trans-Obturator Tape beültetést. A műtét eredményességének értékelését szintén QUID-kérdőívek segítségével végezték. Eredmények: A betegek átlagéletkora 50,8 év volt (SD = 8,64). 69 páciensnek (46%) volt tisztán stresszinkontinenciája, 33 betegnek (22%) késztetéses inkontinenciája, míg 48 esetben (32%) stresszdominanciával kevert inkontinenciát mutattak ki. Az átlagos követési idő 16 hónap (4–26 hónap) volt. A stresszinkontinencia átlagos preoperatív súlyossági pontértéke 11,78, az urge-komponensé 6,63 volt. Az átlagos műtéti idő 25 perc volt. 150 műtét kapcsán szövődményt 4 esetben észleltek. 12 betegnek volt szüksége katéter viselésére 24 órán túl, a leghosszabb katéterezési idő 5 nap volt. Az átlagos ápolási idő 4,76 nap (SD = 0,8) volt. A posztoperatív kérdőívek elemzésekor a stresszkomponensre vonatkozó átlagos súlyossági pont 2,22, az urge-komponensé 2,59 volt. Az elégedettségi felmérésben 46 beteg nagyon jónak (47,4%), 39 jónak (40,2%), 7 közepesnek (7,2%), 3 gyengének (3,1%), 2 beteg pedig eredménytelennek (2,1%) ítélte meg a beavatkozást. Következtetések: A módszer avatott kezekben kiemelkedő hatékonyságú, minimálinvazív, gyors műtét, mely rövid kórházi ápolással és kevés szövődménnyel jár.

Restricted access