Search Results

Egészséges és praeeclampsiás terhességben a neutrophil granulocyták reaktív oxigéngyökök termeléséről szóló adatok ellentmondásosak. Céljuk volt a szuperoxid-anionnak a praeeclampsia etiológiájában betöltött szerepét tovább vizsgálni, ezért forbol-dibutiráttal és n-formil-metionil-leucil-fenilalaninnal stimulálták az egészséges nem terhesekből, egészséges terhesekből és praeeclampsiás terhesekből származó granulocytákat. Vizsgálták az említett három csoport hő által inaktivált és nem inaktivált vérplazmájának hatását a granulocyták szuperoxid-termelésére. A szuperoxid termelődését a ferricitokróm c redukciójaként mérték spektrofotometriás módszerrel. Mind a forbol-dibutirát, mind az n-formil-metionil-leucil-fenilalanin indukálta szuperoxid-termelés szignifikánsan csökkent egészséges terhesekből származó granulocyták esetében. A nem terhesekből és praeeclampsiás terhesekből származó granulocyták forbol-dibutirát stimulálta O₂ˉ˙-termelődését az egészséges terhesektől nyert inaktivált és nem inaktivált vérplazma is gátolta. Az n-formil-metionil-leucil-fenilalaninnal stimulált nem terhesek és praeeclampsiás terhesek granulocytáinak O₂ˉ˙-termelését csak az egészséges terhesek nem inaktivált vérplazmája tudta gátolni. Az egészséges terhesek granulocytáinak forbol-dibutirát stimulálta O₂ˉ˙-termelését szignifikánsan növelte mind a nem terhesek, mind a praeeclampsiás terhesek plazmája inaktivált és nem inaktivált formában is. Az egészséges terhesek neutrophiljeinek n-formil-metionil-leucil-fenilalaninnal indukált O₂ˉ˙-termelése szignifikánsan növekedett a nem terhesek és praeeclampsiások nem inaktivált plazmáinak hatására. Feltételezik, hogy az egészséges terhességben megfigyelhető csökkent O₂ˉ˙-termelés anyai immunszuppresszív faktoroknak köszönhető. Ezen faktorok hiánya valószínűsíthető praeeclampsiában, így magyarázható az egészséges terhességben bekövetkező O₂ˉ˙-termelődés csökkenésének elmaradása, ami a praeeclampsiában megfigyelhető endothelsejt-károsodásért is felelős lehet. Orv. Hetil., 2012, 153, 425–434.

Absztrakt:

Bevezetés: A méhnyakrák a nők egyik vezető haláloka a daganatos megbetegedések közül. A korai stádiumban felismert daganat műtéti ellátásának két leggyakrabban alkalmazott módja a laparoszkópos és a hasi út. Célkitűzés: Célunk volt az idegkímélő totális laparoszkópos radikális hysterectomia és a hasi radikális hysterectomia intra- és posztoperatív eredményeinek összehasonlítása klinikánk anyagában. Módszer: 2016 júniusától 2017 júniusáig 10 laparoszkópos és 11 hasi radikális méheltávolítást végeztünk korai stádiumú méhnyakrák miatt. Az eredményeket retrospektíve értékeltük. Eredmények: Nem volt különbség a hasi és laparoszkópos műtétek között a műtéti időben, a vérvesztésben, az intra- és posztoperatív szövődmények számában. Hasi műtéttel szignifikánsan több kismedencei nyirokcsomót távolítottunk el. A betegek hospitalizációjának ideje szignifikánsan rövidebb volt a laparoszkópos csoportban. Következtetés: A totális laparoszkópos radikális hysterectomia műtéti eredményei a hasi radikális hysterectomia hasonló eredményeivel összehasonlíthatók, attól nem kedvezőtlenebbek. A laparoszkópos műtéttechnika előnyei miatt ennek a technikának a prioritása felmerül a korai stádiumú cervixcarcinoma műtéti kezelésében. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1403–1409.

Anogenitális panasszal jelentkező fiatalkorú beteg kivizsgálása gyakran kihívást jelent a gyakorló klinikusnak. A szexuális bántalmazás gyanúja miatt végzett vizsgálatok során mindig gondolni kell arra, hogy az észlelt elváltozások hátterében anatómiai eltérések és egyéb megbetegedések is állhatnak. Ezekhez csatlakoznak a nemi szervek olyan sérülései, amelyek nem bántalmazás következtében alakulnak ki. Idetartoznak azok a betegségek, amelyek nemi szervi megjelenései utánozzák a bántalmazás képét. A legtöbb háziorvos nem jártas a szexuális bántalmazás felismerésében. A vizsgáló klinikusnak tisztában kell lennie azokkal a lehetőségekkel, amelyek utánozzák a szexuális bántalmazás okozta elváltozásokat. Csak abban az esetben szabad kimondani a szexuális bántalmazás gyanúját vagy bizonyosságát, ha a lehetséges egyéb okokat kizártuk. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy átfogó képet nyújtsunk a szexuális bántalmazást utánzó kórképekről.

Abstract

Condensation: As a result of the first Hungarian clinical experience, transobturator tape is an effective, quick, minimally invasive method requiring short hospital stay, with low morbidity. Objectives: Transobturator Tape implant provides a new surgical technique. Study design: Preoperative workup included history taking, stress-test and Q-tip test, general and gynaecological examination and completion of the QUID (Questionnaire for Urinary Incontinence Diagnosis). Sample size was 250 women suffering from urinary incontinence. Results: 115 patients (46%) had genuine stress incontinence, 55 patients (22%) had urge incontinence and 80 patients (32%) had mixed-type incontinence with dominant stress component. Mean length of follow-up was 16 months. Preoperative severity score of stress incontinence was 11.78 on average, while that of urge component was 6.63. Nine out of the 250 operations were complicated by adverse event. Mean length of hospital stay was 4.76 days. Evaluation of postoperative questionnaires resulted in a mean severity score of 2.22 for the stress component and 2.59 for the urge component. Conclusion: The procedure is an effective, quick, minimally invasive method requiring short hospital stay, with low morbidity.

Absztrakt:

Bevezetés: A méheltávolítás világszerte az egyik leggyakrabban végzett nőgyógyászati műtét. A technikai fejlődésnek köszönhetően a laparoszkópos méheltávolítás egyre elterjedtebbé válik. A laparoszkópos műtétek nómenklatúrája nem egységes, de a totális laparoszkópos hysterectomia, amelynek lényege a teljes műtét endoszkópos úton történő elvégzése, kiemelkedik előnyeivel a többi műtéttípus közül. Amennyiben a totális laparoszkópos hysterectomiát az arteria uterinák eredésénél történő ellátásával együtt végezzük standardizált módszerrel, úgy a műtét biztonságossága, előnyei tovább növelhetők. Célkitűzés: Célunk volt saját eredményeink feldolgozása a szakirodalmi adatok ismertetésének fényében. Módszer: Műtéteinket az arteria uterinák eredésüknél történő ellátásával végeztük. Beválogatási kritériumok voltak a standardizált módszer alkalmazása, műtéti videofelvétel, pre- és posztoperatív vérképeredmények. Eredmények: Eredményeink igazolják az elfogadható műtéti időt, a minimális műtét alatti vérveszteséget, hospitalizációt és szövődményrátát. Következtetés: A totális laparoszkópos hysterectomia standardizált módszerének alkalmazása az arteria uterinák eredésüknél történő ellátásával gyakorlott kezekben, megfelelő anatómiai ismeretek birtokában egy kifejezetten biztonságos, reprodukálható technika, ami a laparoszkópos műtétek nyújtotta előnyöket maximálisan kihasználja. Orv. Hetil., 2017, 158(8), 298–303.

Európában a felnőtt nők közel 30 százaléka szenved a vizelet-visszatartás zavarától. A néhány éve megjelent Trans-Obturator Tape (TOT) műtét egy újabb lehetőséget ad a stresszinkontinencia műtéti gyógyítására. Betegek és módszerek: A kivizsgálás részletes anamnézisfelvételből, stressz- és Q-tip-tesztet is magában foglaló, általános és nőgyógyászati fizikális vizsgálatból, illetve a QUID- (The Questionnaire for Urinary lncontinence Diagnosis) kérdőív kitöltéséből állt. Nem egyértelmű esetekben urodinámiás vizsgálat történt. A szerzők százötven betegen végeztek Trans-Obturator Tape beültetést. A műtét eredményességének értékelését szintén QUID-kérdőívek segítségével végezték. Eredmények: A betegek átlagéletkora 50,8 év volt (SD = 8,64). 69 páciensnek (46%) volt tisztán stresszinkontinenciája, 33 betegnek (22%) késztetéses inkontinenciája, míg 48 esetben (32%) stresszdominanciával kevert inkontinenciát mutattak ki. Az átlagos követési idő 16 hónap (4–26 hónap) volt. A stresszinkontinencia átlagos preoperatív súlyossági pontértéke 11,78, az urge-komponensé 6,63 volt. Az átlagos műtéti idő 25 perc volt. 150 műtét kapcsán szövődményt 4 esetben észleltek. 12 betegnek volt szüksége katéter viselésére 24 órán túl, a leghosszabb katéterezési idő 5 nap volt. Az átlagos ápolási idő 4,76 nap (SD = 0,8) volt. A posztoperatív kérdőívek elemzésekor a stresszkomponensre vonatkozó átlagos súlyossági pont 2,22, az urge-komponensé 2,59 volt. Az elégedettségi felmérésben 46 beteg nagyon jónak (47,4%), 39 jónak (40,2%), 7 közepesnek (7,2%), 3 gyengének (3,1%), 2 beteg pedig eredménytelennek (2,1%) ítélte meg a beavatkozást. Következtetések: A módszer avatott kezekben kiemelkedő hatékonyságú, minimálinvazív, gyors műtét, mely rövid kórházi ápolással és kevés szövődménnyel jár.

Összefoglaló. Az ultrahang-elasztográfia az elmúlt évek során egyre növekvő figyelmet kapott a lágyszövetek elaszticitásának vizsgálatában. A módszer használatát az teszi szükségessé, hogy egyes, a mechanikai tulajdonságaikban különböző szövetek hasonló echogenitásúak lehetnek, valamint hogy egy adott szövet megváltozott struktúrája vagy mechanikai tulajdonsága nem minden esetben jár együtt a szövet hagyományos ultrahangképének megváltozásával. Az elmúlt évtizedben a deformációs és a nyírási ultrahang-elasztográfia vált széles körben elérhetővé. Ezen új képalkotási technika egyre nagyobb szerepet tölt be a szülészeti-nőgyógyászati ultrahang-diagnosztikában is. A nőgyógyászatban szerephez juthat az endometriosis és az adenomyosis kimutatásában, valamint a benignus és a malignus cervicalis és ovarialis képletek elkülönítésében. A nőgyógyászathoz hasonlóan a szülészetben is jelentős változást hozhat az ultrahang-elasztográfia: alkalmas lehet a szülésindukció sikerességének, a koraszülés bekövetkezésének és a praeeclampsia kialakulásának előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

Summary. Ultrasound elastography has received significant attention for the assessment and measurement of soft tissue elastic properties in recent years. The advantage of ultrasound elastography lies in the fact that two different tissues can share similar echogenicities but may have other mechanical properties or, on the contrary, mechanical abnormalities of a designated tissue do not necessarily go hand in hand with an altered appearance on a conventional ultrasound image. In the last decade, strain and shear-wave elasticity imaging methods have become the most widely available among commercial ultrasound equipments. The importance of this new method expands rapidly also in the field of obstetrics and gynecology. Ultrasound elastography has a promising role in the diagnosis of endometriosis and adenomyosis and helps to differentiate benign and malignant cervical and ovarian lesions. The use in the prediction of the outcome of labor induction and preterm birth, and in the evaluation of preeclampsia are emerging. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

Összefoglaló. Bevezetés: Jelenleg a méh méretének pontos megítélése meglehetősen szubjektív, az azt leíró ultrahangleletek igen nagy eltérést mutatnak. Számos klinikai szituációban azonban nagyon fontos az eltérések méretének, elhelyezkedésének, meghatározott anatómiai pontokhoz való viszonyának pontos leírása. Célkitűzés: Célunk egy egységes mérési módszer kifejlesztése, mellyel sorvezetőt adunk a vizsgálók kezébe, így csökkentve az egyéni variabilitásból adódó eltéréseket. A standardizált adatok lehetőséget adnak a szisztematikus gyűjtésre, azok egységes feldolgozására, rendszerbe foglalására, tudományos értékelésére, segítséget nyújtva a mindennapi klinikai gyakorlatban és kutatásokban. Módszer: A méh általunk végzett ultrahangvizsgálatait, valamint a nemzetközi tanulmányokat alapul véve kívánunk javaslatot tenni egy egységes mérési módszer kialakítására, mellyel egyértelmű, pontos, reprodukálható adatokat kaphatunk a méhről. Eredmények: Létrehoztunk egy standardizált paraméterekkel rendelkező mérési eljárást Uteromap néven, melyet alkalmazva objektív méretadatokat kaphatunk a méh ultrahangvizsgálata során. Külön figyelmet fordítottunk arra, hogy az általunk létrehozni kívánt standardizált mérési eljárás alkalmas legyen minden általános, valamint speciális esetben is. A kipróbálás során a legelső 253 páciens adatait elemeztük retrospektív módon. Eredményeink szerint az idősebb életkor megnövekedett méhmagassággal és nagyobb hátsó falvastagsággal korrelált. Következtetés: Arra a következtetésre jutottunk, hogy standardizált mérési módszerünk alkalmazásával a méhről és elváltozásairól sokkal pontosabb, objektívebb és egységesebb adatokat nyerhetünk anélkül, hogy a vizsgálathoz szükséges idő szignifikánsan hosszabb lenne. Munkánk folytatásaként minél több vizsgáló bevonásával szeretnénk a standardizált módszert a mindennapi gyakorlatra kiterjeszteni, a felmerülő igények, javaslatok alapján fejleszteni és létrehozni egy nemzetközileg elfogadott, standardizált mérési eljárást, mellyel az ultrahangvizsgálatok minőségét növelhetnénk, azzal a végső céllal, hogy javítsuk a betegek biztonságát és az ellátás eredményességét. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2029–2036.

Summary. Introduction: Currently, the accurate assessment of the size of the uterus is rather subjective as the related ultrasound findings show an immense difference. However, in several clinical situations it is crucial to accurately describe the size and location of abnormalities and their relationship to specific anatomical positions. Objective: We aim to develop a unified measurement method that can serve as a guide for the examiners, thus reducing variances due to individual variability. Standardized data provide an opportunity for systematic collection, unified processing, systematization, and scientific evaluation, assisting in everyday clinical practice and research. Method: Based on our ultrasound examinations and the international studies, we propose a unified measurement method that can provide precise, accurate and reproducible data on the uterus. Results: We have established a measurement procedure with standardized parameters called Uteromap, which obtained objective size data during the ultrasound examination of the uterus. Special attention was given to creating a standardized measurement procedure suitable for general and special cases, too. According to our results, older age was correlated with increased uterine height and greater posterior wall thickness. During the trial, the data of the first 253 patients were analyzed retrospectively. Conclusion: We concluded that our standardized measurement method could obtain more accurate, objective, and consistent data about the uterus and its lesions without significantly increasing the time of the examination. Continuing our work, we would like to extend the standardized method to everyday practice, develop and create an internationally accepted standardized measurement procedure based on the emerging needs and recommendations, with the ultimate aim of improving patient safety and effectiveness of care. Orv Hetil. 2020; 161(48): 2029–2036.

Absztrakt:

Bevezetés: A közelmúltban számos különböző daganatos megbetegedésben vizsgálták a tumorokat beszűrő immunsejtek funkcióit. A perifériás immunsejtek tumorpatogenezisben betöltött szerepének vizsgálatára azonban kevesebb kutatás irányult. Célkitűzés: Célunk annak vizsgálata volt, hogy előrehaladott stádiumú ovariumcarcinomás betegek esetén a tumor jelenléte, illetve annak eltávolítása befolyásolja-e a perifériás monocyták és neutrophil granulocyták fagocitafunkcióját. Módszer: Előrehaladott stádiumú serosus epithelialis ovariumcarcinomás betegek (n = 12) perifériás vérmintáit vizsgáltuk, amelyeket a tumorredukciós műtét előtt, valamint a 7. posztoperatív napon gyűjtöttük. A kontrollcsoportot 8 egészséges nő képezte. A monocyták és a neutrophil granulocyták vérmintákból való szeparálását követően a sejtekkel opszonizált, fluoreszcein–izotiocianáttal jelölt zimozán-A-partikulumokat fagocitáltattunk. A monocytákat indirekt immunfluoreszcenciás módszerrel azonosítottuk. A sejtek által bekebelezett részecskéket fluoreszcens mikroszkóp segítségével megszámoltuk, és kiszámítottuk a fagocitózisindexet. Statisztikai próbaként varianciaanalízist használtunk; a p<0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A petefészekrákos betegek vérmintáiból izolált perifériás monocyták és granulocyták preoperatív fagocitózisindexei szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontrollcsoportból származó megfelelő sejtek értékeinél. A műtét utáni mintákból izolált monocyták és granulocyták fagocitafunkciója szignifikánsan emelkedett a preoperatív értékekhez képest, és mindkét sejttípusnál elérte az egészséges kontrolloktól származó sejtek fagocitózisindex-értékét. Következtetés: Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy ovariumcarcinoma esetén a daganat és/vagy mikrokörnyezete olyan faktorokat termel, melyek a neutrophil granulocyták és monocyták fagocitafunkcióját deprimálják. A citoreduktív műtétet követő fagocitózisindex-növekedés alapján feltételezhető, hogy a tumor eltávolítását követően e faktorok termelése csökken vagy megszűnik. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1353–1359.

Összefoglaló. Bevezetés: Bevezetés: A citológiai alapú méhnyakrákszűrés átmeneti kategóriáinak optimális menedzselése a humán papillomavírus (HPV) szűrése és tipizálása ellenére jelenleg is kihívás. Vizsgálatunk célja a modern cervixspektroszkópiának (multimodális hiperspektroszkópia – MHS), egy azonnali eredményt nyújtó, digitális technológiára épülő módszernek a vizsgálata volt a citológiai alapú méhnyakszűrés találati biztonságának javítására. Betegek és módszer: Vizsgálatainkat 208, 18 és 75 év közötti nőbeteg bevonásával végeztük, akiknél már indikálásra került valamely, a méhnyakon végzendő műtét, citológiai eredményük rendelkezésre állt (a HPV-tesztet, amennyiben nem történt meg, elvégeztük), valamint valamennyi betegnél elvégeztük a műtét előtt az MHS-vizsgálatot. A szövettani mintavétel 166 betegnél történt meg. Eredmények: A citológiai vizsgálatot (az összes betegre tekintve) magas álpozitív arány jellemezte (69,28%), amely megfigyelések mindenképpen utalnak az újabb komponens alkalmazásának igényére a triázsban. Az összes citológiai kategóriára nézve az MHS-eredmények közül kiemelendő az álnegatív leletek rendkívül alacsony aránya (3/166 = 1,8%), mely a HPV-teszt esetén ennél magasabb volt (11/165 = 6,66%). A spektroszkópiás vizsgálat álpozitív aránya ugyanakkor kedvezőtlenebbnek bizonyult (91/166 = 54,81%) a HPV-vizsgálat álpozitív arányánál (40/165 = 24,24%). Az atípusos laphámsejt (ASC-US/ASC-H) citológiai kategória esetén a spektroszkópia álnegatív eredményeinek aránya (3/126 = 2,38%) szintén kedvezőbb volt, mint a HPV-vizsgálaté (9/126 = 7,14%). A cervicalis intraepithelialis neoplasia-2 vagy súlyosabb fokozatú hámelváltozások azonosításában a spektroszkópia szenzitivitása 94% (95% CI = 0,84–0,99), specificitása 22% (95% CI = 0,15–0,31), negatív prediktív értéke 90% (95% CI = 0,73–0,98), pozitív prediktív értéke 34% (95% CI = 0,26–0,43) volt (p = 0,00130). Következtetés: Az MHS fejlett innovatív technológián alapuló, azonnali eredményt adó vizsgálóeljárás, amely kiemelkedően alacsony álnegatív eredménye miatt nagy segítséget nyújt a citológiai eltéréssel rendelkező betegek további vizsgálatában. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790–799.

Summary. Introduction: Despite the use of human papillomavirus (HPV) testing, the management of the transitional categories of cytology-based screening still remains a challenge. The modern multimodal hyperspectroscopy (MHS) of the cervix is a novel digital technology based on artificial intelligence, providing an instant result in the assessment of cytology-based screening abnormalities. Patients and methods: 208 women (age 18–75) were enrolled. The patients already had cytology results and an operation on the cervix indicated at the time of inclusion. HPV and the hyperspectroscopy examination was performed pre-operatively. The pre-indicated operation was performed on 166 patients. Results: Cytology-based screening alone (in the category of all patients) resulted in a high false-positive rate (69.28%). In this category, the MHS had an outstanding false-negative rate (3/166 = 1.80%) compared to the HPV (11/165 = 6.66%). The false-positive rate of the spectroscopy examination (91/166 = 54.81%) was higher than that of the HPV testing (40/165 = 24.24%). In the atypical squamous cell (ASC-US/ASC-H) category, the false-negative rate of the spectroscopy (3/126 = 2.38%) was also lower than that of the HPV test (9/126 = 7.14%). In the detection of high-grade abnormalities (cervical intraepithelial neoplasia 2 and worse), the spectroscopy had a 94% sensitivity (95% CI = 0.84–0.99), with a 22% specificity (95% CI = 0.15–0.31), an 90% negative predictive value (95% CI = 0.73–0.98), and a 34% positive predictive value (95% CI = 0.26–0.43) (p = 0.00130). Conclusion: In the case of cytological abnormality, the MHS provides an immediate result based on advanced digital technology, and because of its outstanding false negative rate it is a great aid and should be considered in the triage of such patients. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790–799.