Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Sándor Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Discoloration of industrially important woods causes substantial economic loss. Although color defects are not always associated with structural degradation of wood, they are still a significant problem which negatively affects the applicability, and thus the value, of the wood. It has been proved that during discoloration of wood oxidation and polymerization of phenolic compounds usually occurs, yielding quinones and their oxidized polymers with high molecular weight. The products formed substantially effect not only the color of the wood, but also its durability, processability, and even its mechanical properties. It is therefore necessary to investigate the products formed by the discoloration processes and to invent methods for preliminary chemical indication of possible color defects in living trees and in cut logs. Pedunculate oak occupies 8% of forest sites of Hungary. The most significant type of discoloration, becoming increasingly frequent lately, not only in Hungary but also in Europe, is the so called ‘ring-like discoloration’ of oak heartwood. The causes and the chemical and enzymatic reactions resulting in the discoloration are not yet known. HPTLC separation then qualitative and quantitative scanning densitometry proved to be a rapid, effective, and reliable analytical technique for tracking and identifying the polyphenols associated with the discoloration. From among the tannins present in oak heartwood, gallic acid has been proved to undergo significant changes in concentration in the discolored tissues. The results could contribute to elucidating the causes of the discoloration, working out effective preventative strategies, and enhancing the treatment and utilization of discolored oak wood.

Restricted access

Abstract

The foliated low-grade metamorphic rocks of the Triassic Bagolyhegy Metarhyolite Formation, mainly of pyroclastic origin, host post-metamorphic quartz-albite veins containing abundant tourmaline and occasionally rutile/ilmenite. The study of the Ti-oxide-mineralized veins with SEM-EDX revealed an unusual mineral assemblage comprising fine-grained Nb–Ta-bearing oxides (columbite-tantalite series, fluorcalciomicrolite and other Nb–Ti–Y–Fe-REE-oxide minerals) intergrown with Nb-rich polymorphs of TiO2 (anatase, rutile), ilmenite and zircon enriched with hafnium. This high field strength elements (HFSE)-bearing paragenesis is unexpected in this lithology, and was not described from any formation in the Paleozoic-Mesozoic rock suite of the Bükk Mountains (NE Hungary) before. The host metavolcanics are significantly depleted in all HFSE compared to the typical concentrations in felsic volcanics and the mineralized quartz-albite veins have even lower Ti–Nb–Ta concentration than the host rock, so the mineralization does not mean any enrichment. From proximal outcrops of the Triassic Szentistvánhegy Metavolcanics, potassic metasomatized lenses with albite-quartz vein fillings containing rutile/ilmenite are known. We studied them for comparison, but they only contain REE mineralization (allanite-monazite-xenotime); the Nb–Ta-content of Ti-oxide minerals is undetectably low. LA-ICP-MS measurements for U–Pb dating of Hf-rich zircon of the Nb–Ta-rich mineral assemblage gave 71.5 ± 5.9 Ma as lower intercept age while dating of allanite of the REE mineralized quartz-albite veins gave 113 ± 11 Ma as lower intercept age. The REE-bearing vein fillings formed during a separate mineralization phase in the Early Cretaceous, while the Nb–Ta mineralization was formed by post-metamorphic alkaline fluids in the Late Cretaceous., controlled by fault zones and fractures.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Bálint
,
Gabriella Lengyel
,
Romána Zelkó
,
Sándor Halász
,
Zoltán Vincze
, and
János Fehér
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Bálint
,
Gabriella Lengyel
,
Romána Zelkó
,
Sándor Halász
,
Zoltán Vincze
, and
János Fehér
Restricted access

#Erasmus+ – avagy sebészeti kutatás-fejlesztés és innováció a Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszékén

#Erasmus+ – or surgical research, development and innovation at the Department of Surgical Research and Techniques at Semmelweis University

Magyar Sebészet
Authors:
Krisztina Berner-Juhos
,
József Sándor
,
Györgyi Szabó
,
Daniella Fehér
,
Domokos Csukás
,
Krisztián Bocskai
, and
Andrea Ferencz

Összefoglaló. Az Európai Unió ciklusról ciklusra egyre több forrást különít el kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. A projektek keretében megalakult munkacsoportok közreműködésével olyan innovatív megoldások születhetnek, amelyek választ adhatnak napjaink sürgető társadalmi kérdéseire. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszéke 2014-től vesz részt az Erasmus+ program által támogatott nemzetközi konzorciumokban, amelyek fő célja a sebészeti szakképzés oktatás-módszertani modernizációja, illetve az IT-technológia nyújtotta újdonságok páneurópai szintű integrálása a sebészeti rezidensképzésbe. A közlemény röviden összefoglalja azokat a nemzetközi projekteket, amelyekben a Tanszék az elmúlt 7 évben részt vett.

Summary. The European Union is earmarking more and more resources each cycle to support research, development and innovation, and the projects set up by the working groups are helping to develop innovative solutions to reflecting societal issues of today. Since 2014, the Department of Surgical Research and Techniques of the Cardiovascular Center at Semmelweis University has been participating in international consortia supported by the Erasmus+ programme, which aim to modernise the teaching methodology of surgical training and to integrate IT technology into the training of surgical residents at pan-European level. This paper briefly summarises the international projects in which the Department has been involved over the last 7 years.

Open access
Central European Geology
Authors:
Zoltán Kern
,
Mátyás Árvai
,
Petru Urdea
,
Fabian Timofte
,
Eszter Antalfi
,
Sándor Fehér
,
Tamás Bartyik
, and
György Sipos

Abstract

Visiting three gravel pits and three natural outcrops across the Mureş/Maros Alluvial Fan, 58 samples were collected from subfossil driftwood recovered from coarse-grained fluvial sediment layers, while no subfossil wood was found at three additional gravel pits. Dendrochronological and radiocarbon analysis of these relict wood can support the temporal extension of the regional dendrochronological reference datasets and their dating can provide a useful contribution to the reconstruction of the landscape evolution of the Mureş/Maros Alluvial Fan. The tree-ring widths of the subfossil samples were measured. Dendrochronological synchronization resulted in two oak chronologies which encompassed five, and two reliably cross-dated series covering 191 years (MURchr1) and 127 years (MURchr2), respectively. Based on the 14C ages the subfossil driftwood material represents Middle and Late Holocene ages. The occasionally up to 6 m-thick fluvial sediment covering relatively young, < 1000-yr-old wood, indicates intense accumulation at the apex of the Mureş/Maros Alluvial Fan, which explains the documented rapid and significant Holocene avulsions.

Open access

Az adhézió stabilizálódásának meghatározása a korai posztoperatív időszakban patkány modellen

Adhesion stabilization in the early postoperative period in a rat model

Magyar Sebészet
Authors:
Györgyi Szabó
,
Daniella Fehér
,
Krisztina Juhos
,
Mohamed Gamal Eldin
,
Gabriella Arató
,
Domokos Csukás
,
József Sándor
, and
Andrea Ferencz

Összefoglaló. Bevezetés: Az adhézióképződés egy komplex eseménysor, amely olyan sejtes és molekuláris folyamatok következménye, ahol a normál esettől eltérően az adhéziógenezist támogató történések dominálnak az adhéziólízissel szemben. Kiváltásában szerepet játszik többek között a szöveti sérülés, vérzés, szöveti deszikkáció, illetve a gyulladásos folyamatok. Mivel az adhézió jelenléte számos negatív szövődménnyel járhat, elsődleges cél a kialakulásának megakadályozása. Számos prevenciós célpontja van a folyamatnak, azonban a terápia sok esetben csak közvetlenül a beavatkozás után történik.

A jelen tanulmányban egy adhéziós kísérleti patkány modellt mutatunk be, ahol az adhézió stabilizálódási időszakának megismerése a cél. Minden állaton ugyanaz a műtéti beavatkozás történt, szöveti sérülés, kisebb vérzés és szöveti deszikkáció előidézésével, különbség csak a reoperációk, mintavételek időpontjában volt. 1–7. posztoperatív napon makroszkóposan és szövettanilag értékeltük a kialakult adhéziók típusát, az összetapadó szöveteket, az adhézió stabilitását.

Megállapítottuk, hogy a stabilizálódás egy több napig tartó folyamat, a 4. posztoperatív napig az instabil és mérsékelten stabil adhéziók domináltak. Ennek ismerete lehetővé teszi a terápiás ablak kibővítését, a korai posztoperatív időszakban célzottan, a legmegfelelőbb időszakot kiválasztva, esetleg a kezelések kombinálásával még hatékonyabbá tehető az adhézióprevenció.

Summary. Introduction: Adhesion formation is a complex series of events that results from cellular and molecular processes where, in contrast to the normal case, events that support adhesion genesis dominate over adhesion lysis. Tissue injury, haemorrhage, tissue desiccation and inflammatory processes, among others, play a role in its induction. Since the presence of adhesions can be associated with a number of negative complications, the primary aim is to prevent their development. There are several preventive targets for the process, but in many cases therapy is only provided immediately after the procedure.

In this study, we present an experimental rat model of adhesion, where the aim is to understand the stabilization period of adhesion. All animals underwent the same surgical procedure, inducing tissue injury, minor haemorrhage and tissue desiccation, differing only in the timing of reoperations and sampling. On postoperative days 1–7, we assessed macroscopically and histopathologically the type of adhesions formed, the adhesive tissue, the stability of the adhesion.

We found that stabilization was a process lasting several days, with unstable and moderately stable adhesions predominating by postoperative day 4. Knowing this allows to broaden the therapeutic window, targeting the most appropriate period in the early postoperative period, possibly combining treatments, to make adhesion prevention even more effective.

Open access

Peritoneum, a multifunkcionális hártya

Peritoneum, the multifunctional membrane

Magyar Sebészet
Authors:
Andrea Ferencz
,
Khashayar Farahnak
,
Krisztián Bocskai
,
Krisztina Juhos
,
Daniella Fehér
,
Domokos Csukás
,
Anna Blázovics
,
Györgyi Szabó
, and
József Sándor

Összefoglaló. Bevezetés: Ma már bizonyítékokra épült elvárás, hogy a hasi műtétek során az atraumatikus műtéti technika, a pontos és teljes vérzéscsillapítás, az idegen anyagok eltávolítása mellett a peritonealis felszín mechanikus károsodását, kiszáradását is el kell kerülni. A hashártya kiterjedt felszínével, különleges szöveti szerkezetével nemcsak fontos szereplője a normális élettani folyamatoknak, hanem mint a „hasüreg őre” fontos szerephez jut a gyulladásos folyamatok lokalizálásában, dializáló felszínként is hasznos, és a daganatok kezelésében teret ad a hipertermiás hasüregi kemoterápiának.

A peritoneum-zsák legnagyobb része a vastag- és a vékonybelet borítja be. A posztoperatív szövődmények elkerülésére mind a nyitott, mind a laparoszkópos hasi műtétek során kerülendő a bélállomány kiszáradása, így a rehidrálás ma rutineljárás. Ismeretes, hogy a bél kiszáradása posztoperatív adhéziók létrejöttéhez vezet, továbbá a serosa károsodással jár, ez a bélfal áteresztéséhez, perforációhoz is vezethet. Minden sebészi ajánlás kiemeli a bél nedvesen tartásának fontosságát, miközben az ezt a nézetet támogató, vagy ennek hiányát elemző kutatás, valós hatásvizsgálat elenyésző a szakirodalomban. Közleményünk áttekinti e kérdéskör kórélettani mechanizmusait és sebészi vonatkozásait, összefoglalja a peritoneum összetett funkcióira vonatkozó legújabb kutatások eredményeit.

Summary. Introduction: Not only atraumatic surgical technique, precise bleeding control, removal foreign materials from the abdomen, but also avoiding desiccation or mechanical damage of peritoneal surface at abdominal surgery mean today evidence based expectation. Peritoneum with its extensive surface and special histological structure represents an important factor in normal physiological processes, furthermore as “Guard of abdomen” it has an important role to localise inflammatory reactions, useful as dialysing surface and provides also possibility for hyperthermic abdominal chemotherapy in tumour treatment.

Largest part of peritoneal sac covers small intestine and colon. To prevent postoperative complications it is necessary to avoid desiccation of intestinal tract at laparoscopic and at open procedures as well – consequently “rehyration” is a routine recommendation today. Desiccation of intestinal tract results postoperative adhesions, furthermore damage of serosa will increase permeability of intestine wall and can result perforation. All the surgical recommendations suggest keeping intestine moist, whereas there are only a few real studies in surgical literature to support or to deny this theory. Our study reviews the pathophysiological and surgical respects of this situation and summarizes the results of latest researches of combined functions of peritoneum.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
József Sándor
,
György Wéber
,
Györgyi Szabó
,
Mohamed Gamal E.
,
Attila Vörös
,
Domokos Csukás
,
Krisztina Juhos
,
Daniella Fehér
,
Krisztián Bocskai
, and
Andrea Ferencz
Restricted access