Search Results

Absztrakt:

Bevezetés: A depresszió korunk egyik legelterjedtebb megbetegedése, jelenleg több mint 300 millió embert érint világszerte. A depresszió kialakulásában és lefolyásában több szociodemográfiai kockázati tényező van hatással. Célkitűzés: A klinikailag diagnosztizált unipoláris major depresszió kezelésében és remissziójában szerepet játszó szociodemográfiai tényezők vizsgálata. Módszer: Az adatgyűjtés 2016-ban történt, a marosvásárhelyi 1. Sz. Pszichiátriai Klinikán, a résztvevők az év folyamán, jelentősebb komorbid fizikai vagy más pszichiátriai zavar nélkül regisztrált páciensek voltak. A szociodemográfiai tényezők vizsgálatára önkitöltős saját kérdőívet alkalmaztunk, amely nem, életkor, lakókörnyezet, iskolai végzettség, családi állapot, foglalkoztatottság és munka nélkül eltöltött időszak változóit mérte fel. Az unipoláris major depresszió diagnózis megállapításában a DSM-5, a súlyosság értékelésében és állapotkövetésre a Hamilton Depresszió Skála 17 tételes magyar változatát alkalmaztuk. A minta életkor szerinti eloszlása 18–65 év közötti felnőtt, 44 férfi (28,9%) és 108 nő (71,1%); 66 fekvő- és 86 járóbeteg. A páciensek 12 héten keresztül gyógyszeres kezelést kaptak, és HAM-D-17-tesztelésen vettek részt beutaláskor, nyolc és 12 hét után. Eredmények: A terápia hatására a depresszióskálán elért pontszámok jelentősen csökkentek a nyolc hét, valamint a 12 hét kezelés után. A nem, az életkor és a lakókörnyezet nem befolyásolta a kezelést, de a felsőfokú végzettséggel rendelkező betegeknél a kezelés végén a depressziós tünetek kisebb mértékben voltak kimutathatóak. A házas betegek depressziópontszámai kisebbek voltak, mint a nem házas betegeké, az alkalmazottaké pedig kisebbek, mint a tartósan munka nélkülieké. Következtetés: Az unipoláris major depresszió SSRI-kezelésének eredményességét a családi állapot és foglalkoztatottság a remisszió prediktoraiként jelentősen befolyásolták, így ezekben az esetekben a pszichoterápiás beavatkozás szükségessége javasolt. Orv Hetil. 2017; 158(43): 1715–1722.

Bevezetés: Az osteoporosis fő következménye a csonttörés. A csonttörés esélyét a csont mennyiségén kívül számos tényező befolyásolja. A kockázati tényezők egy csoportja egyszerű kérdőívekkel vizsgálható. Célkitűzés: A jelen vizsgálat (Score-HU) célja volt, hogy felmérje az osteoporosisban szenvedő, oszteológiai szakrendelésre irányított postmenopausás nőknél (n = 11 221) az ismert kockázati tényezők előfordulási gyakoriságát. Módszer: A kockázati tényezőket minden beteg esetében egyszerű kérdőív segítségével rögzítették. Eredmények: A csonttörés legfontosabb kockázati tényezői gyakorisági sorrendben a következők voltak: korábbi csonttörés (79,4%), nem antiporotikus gyógyszerek szedése (vérnyomáscsökkentők 67,9%, altatók 36%, antidepresszánsok 26,5%, kortikoszteroidok 13,5%), mozgásképesség csökkenése (44,6%), korai menopausa (31,9%), dohányzás (31,2%), gyakori elesés (29,1%), rossz egészségi állapot (legalább 3 krónikus betegség előfordulása 24,1%). Következtetések: Az említett kockázati tényezők egyszerű klinikai felmérése alapján az osteoporoticus betegek csonttörési kockázatát pontosabban adhatjuk meg, mint ha csupán az oszteodenzitometriás mérési eredményre hagyatkozunk a törési kockázatbecslés során. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 146–153.

Absztrakt:

Esetismertetés: Esetünkben neoadjuváns onkológiai kezelést követően egy olyan pancreas baloldali tumor sebészi eltávolítását ismertettük, ami infiltrálta a truncus coeliacus oszlást és a gyomort is. A beavatkozás során a truncust resecáltuk, distalis pancreatectomiát, splenectomiát, total gastrectomiát, bal mellékvese-resectiót és cholecystectomiát végeztünk. Betegünk zavartalanul gyógyult, csupán átmeneti májfunkciós laboreltérést tapasztaltunk. A histologiai feldolgozás R1 resectiót mutatott, ezért adjuváns onkológiai kezelésre kerül sor. Megbeszélés: A pancreas distalis tumorai gyakran inoperábilisak. Ilyennek számított sokáig a truncus coeliacus oszlását involváló elváltozás is, azonban van lehetőség radikális műtétre a truncus resectiójával, ami után a máj artériás vérellátását a pancreaticoduodenalis árkád biztosítja. Egy esetünk kapcsán ismertettük a műtéti technikát és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Artériás infiltrációt mutató pancreastumor esetén feltétlenül ajánlott a preoperatív kemoterápia, mivel megfelelő válasz esetén van esély a daganat radikális eltávolítására.

Bevezetés: A posztoperatív pancreasfistula mind proximalis, mind distalis pancreatectomia után a legjelentősebb sebészi szövődménynek számít. A szakirodalomban nincs egyértelműen ajánlott, megbízható módszer ezen probléma kiküszöbölésére, emiatt történnek újítások szerte a világon. Jelen közleményünkben a technikai innovációinkról számolunk be. Anyag és módszerek: 2013. január 1-jétől 2023. november 30-ig terjedő időszakban 205 Whipple-műtétet végeztünk nyitottan, mely során a pancreatojejunalis anastomosist az általunk módosított dohányzacskó-öltéses módszerrel készítettük el. 2019. január 1. és 2023. november 30. között pedig 30 betegnél történt nyitott distalis pancreatectomia, amikor a pancreascsonkot az általunk kifejlesztett technikával, szabad rectus fascia-peritoneum grafttal fedtük, majd azt cirkuláris öltéssel rögzítettük. Közleményünkben ezen két módszerrel elért eredményeket ismertetjük. Eredmények: a demográfiai adatok megfeleltek a betegségnél szokásosnak. A posztoperatív ápolási idő és a transzfúzió igény terén észlelt különbségek tükrözték a kétféle beavatkozás eltérő invazivitását. A releváns pancreasfistula kialakulási rátája kedvező képet mutatott, Whipple-műtét után 7,3% volt, míg distalis pancreatectomát követően nem fejlődött ki. A reoperációs és a halálozási arányok megfeleltek az elvártaknak és korreláltak a műtétek kiterjedtségével. Következtetés: pancreas resectiók utáni komplikációk csökkentésére tett törekvéseink során a módosított dohányzacskó-öltéses pancreatojejunostomia és a pancreascsonk fedésére kidolgozott módszerünk egyaránt kedvező eredményekkel járt.

Absztrakt

Bevezetés: A természetes testnyílásokon keresztüli sebészet (NOTES) a minimálisan invazív sebészet legújabb irányvonala. Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint a transvaginalis megközelítésben végzett epehólyag-eltávolítás kisebb fájdalommal, megterheléssel, rövidebb ápolási idővel jár, és a betegek hamarabb, bőrmetszés nélkül térhetnek vissza normál életvitelükhöz. Anyag és módszerek: Hazánkban először végeztünk sertésen transvaginalis cholecystectomiát ún. hibrid technikával, laparoscopos eszközök használatával. A köldöknél bevezetett 5 mm-es trokáron keresztül történt a cysticus képletek kipreparálása, a klippek felhelyezése valamint a hólyag kifejtése. A műtét követését a transvaginalisan, 10 mm-es trokáron keresztül behelyezett optika biztosította, az epehólyagot a műtét során – az ugyancsak itt bevezetett – hajlított végű fogóeszköz segítségével pozicionáltuk. Az epehólyag eltávolítása is transvaginalisan történt. Eredmények: Hat esetben végeztünk transvaginalis cholecystectomiát. A műtéti idő átlagosan 78 perc volt (40–145 perc). A műtétek során, illetve a megfigyelési idő alatt (3 hónap) szövődményt nem észleltünk, mortalitás nem volt. Következtetések: Tapasztalataink szerint a műtét, az általunk használt eszközökkel biztonsággal végezhető állatmodellen, és a módszer alkalmas a klinikai bevezetésre.

Összefoglaló. Az Európai Unió ciklusról ciklusra egyre több forrást különít el kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. A projektek keretében megalakult munkacsoportok közreműködésével olyan innovatív megoldások születhetnek, amelyek választ adhatnak napjaink sürgető társadalmi kérdéseire. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszéke 2014-től vesz részt az Erasmus+ program által támogatott nemzetközi konzorciumokban, amelyek fő célja a sebészeti szakképzés oktatás-módszertani modernizációja, illetve az IT-technológia nyújtotta újdonságok páneurópai szintű integrálása a sebészeti rezidensképzésbe. A közlemény röviden összefoglalja azokat a nemzetközi projekteket, amelyekben a Tanszék az elmúlt 7 évben részt vett.

Summary. The European Union is earmarking more and more resources each cycle to support research, development and innovation, and the projects set up by the working groups are helping to develop innovative solutions to reflecting societal issues of today. Since 2014, the Department of Surgical Research and Techniques of the Cardiovascular Center at Semmelweis University has been participating in international consortia supported by the Erasmus+ programme, which aim to modernise the teaching methodology of surgical training and to integrate IT technology into the training of surgical residents at pan-European level. This paper briefly summarises the international projects in which the Department has been involved over the last 7 years.

Absztrakt

A laparoscopos cholecystectomia gyors elterjedése a világon lényegesen átformálta a sebészi tevékenységet. Az új technika a hasi és a mellkasi műtéteknél egyaránt lehetőséget nyújtott a minimálisan invazív behatolásra, annak valamennyi előnyével. Az ipari alkalmazásokhoz már korábban kifejlesztett robottechnika összekapcsolódott a laparoscopos műtétekkel. A létrejött robotasszisztált sebészet ergonómiailag előnyösebb a műtétet végző sebésznek, ugyanakkor a megőrzött háromdimenziós látásmóddal végzett pontosabb preparálás előnyös a beteg számára. A robotsebészeti rendszerek árának csökkenésével, az újabb generációs, továbbfejlesztett berendezések megjelenésével a napi sebészi tevékenység átalakulása várható.

Absztrakt

A laparoscopos sebészet gyors elterjedése a világon egyúttal az új eljárás oktatásához szükséges módszerek bevezetését is szükségessé tette. Az alkalmazott „gyakorlódobozok” hasznos segítséget jelentettek, majd a „látszólagos valóság” technikája a szimulációs gyakorlás újabb lehetőségét teremtette meg. A sebészet történetében először nyílt rá mód, hogy az orvostanhallgató vagy rezidens kézügyességét mérőszámokkal lehessen jellemezni, a szimulált sebészi beavatkozások mint „komoly játékok” ismerhetők meg. A modern képalkotó eljárások alapján már a műtét előtt megtervezhetők az, egy adott beavatkozás során végzendő mozdulatsorok, melyek ismételhetők, gyakorolhatók, és így a műtét biztonságos kivitelezését is elősegítik. A nyílt műtéteket eljárásspecifikus műanyag táblákon lehet a gyakorlatban elvégezni, illetve interaktív érintőképernyős eszköz használatával és e-learning útján is meg lehet ismerni.

Összefoglaló. Bevezetés: Ma már bizonyítékokra épült elvárás, hogy a hasi műtétek során az atraumatikus műtéti technika, a pontos és teljes vérzéscsillapítás, az idegen anyagok eltávolítása mellett a peritonealis felszín mechanikus károsodását, kiszáradását is el kell kerülni. A hashártya kiterjedt felszínével, különleges szöveti szerkezetével nemcsak fontos szereplője a normális élettani folyamatoknak, hanem mint a „hasüreg őre” fontos szerephez jut a gyulladásos folyamatok lokalizálásában, dializáló felszínként is hasznos, és a daganatok kezelésében teret ad a hipertermiás hasüregi kemoterápiának.

A peritoneum-zsák legnagyobb része a vastag- és a vékonybelet borítja be. A posztoperatív szövődmények elkerülésére mind a nyitott, mind a laparoszkópos hasi műtétek során kerülendő a bélállomány kiszáradása, így a rehidrálás ma rutineljárás. Ismeretes, hogy a bél kiszáradása posztoperatív adhéziók létrejöttéhez vezet, továbbá a serosa károsodással jár, ez a bélfal áteresztéséhez, perforációhoz is vezethet. Minden sebészi ajánlás kiemeli a bél nedvesen tartásának fontosságát, miközben az ezt a nézetet támogató, vagy ennek hiányát elemző kutatás, valós hatásvizsgálat elenyésző a szakirodalomban. Közleményünk áttekinti e kérdéskör kórélettani mechanizmusait és sebészi vonatkozásait, összefoglalja a peritoneum összetett funkcióira vonatkozó legújabb kutatások eredményeit.

Summary. Introduction: Not only atraumatic surgical technique, precise bleeding control, removal foreign materials from the abdomen, but also avoiding desiccation or mechanical damage of peritoneal surface at abdominal surgery mean today evidence based expectation. Peritoneum with its extensive surface and special histological structure represents an important factor in normal physiological processes, furthermore as “Guard of abdomen” it has an important role to localise inflammatory reactions, useful as dialysing surface and provides also possibility for hyperthermic abdominal chemotherapy in tumour treatment.

Largest part of peritoneal sac covers small intestine and colon. To prevent postoperative complications it is necessary to avoid desiccation of intestinal tract at laparoscopic and at open procedures as well – consequently “rehyration” is a routine recommendation today. Desiccation of intestinal tract results postoperative adhesions, furthermore damage of serosa will increase permeability of intestine wall and can result perforation. All the surgical recommendations suggest keeping intestine moist, whereas there are only a few real studies in surgical literature to support or to deny this theory. Our study reviews the pathophysiological and surgical respects of this situation and summarizes the results of latest researches of combined functions of peritoneum.