Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Sándor Márton x
  • All content x
Clear All Modify Search
Cereal Research Communications
Authors: Ferenc Rácz, Szilvia Hidvégi, Sándor Záborszky, Magda Pál, and Csaba Marton
Restricted access
Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Márton Z. Vidovszky, Claudia Kohl, Sándor Boldogh, Tamás Görföl, Gudrun Wibbelt, Andreas Kurth, and Balázs Harrach

From over 1250 extant species of the order Chiroptera, 25 and 28 are known to occur in Germany and Hungary, respectively. Close to 350 samples originating from 28 bat species (17 from Germany, 27 from Hungary) were screened for the presence of adenoviruses (AdVs) using a nested PCR that targets the DNA polymerase gene of AdVs. An additional PCR was designed and applied to amplify a fragment from the gene encoding the IVa2 protein of mastadenoviruses. All German samples originated from organs of bats found moribund or dead. The Hungarian samples were excrements collected from colonies of known bat species, throat or rectal swab samples, taken from live individuals that had been captured for faunistic surveys and migration studies, as well as internal organs of dead specimens. Overall, 51 samples (14.73%) were found positive. We detected 28 seemingly novel and six previously described bat AdVs by sequencing the PCR products. The positivity rate was the highest among the guano samples of bat colonies. In phylogeny reconstructions, the AdVs detected in bats clustered roughly, but not perfectly, according to the hosts’ families (Vespertilionidae, Rhinolophidae, Hipposideridae, Phyllostomidae and Pteropodidae). In a few cases, identical sequences were derived from animals of closely related species. On the other hand, some bat species proved to harbour more than one type of AdV. The high prevalence of infection and the large number of chiropteran species worldwide make us hypothesise that hundreds of different yet unknown AdV types might circulate in bats.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Vera Faigl, Mónika Keresztes, Alíz Márton, Hedvig Fébel, Margit Kulcsár, Sándor Nagy, Sándor Cseh, László Solti, and Gyula Huszenicza

Seasonal differences in the resumption of postpartum ovarian activity, milk production and periparturient metabolic status were investigated in lactating non-suckling dairy Awassi sheep in two consecutive experiments. In Experiment 1, autumn-lambing (AL, n = 27) and spring-lambing (SL, n = 37) ewes were investigated. Ovarian activity was monitored by means of individual progesterone (P4) profiles from day 5 to day 100 post partum. Most of the AL dams (89%) ovulated till day 35 after parturition and became cyclic thereafter. Incidence of persistent corpus luteum (CLP) and short luteal phases (sCL) was frequent (18% and 29%, respectively) among non-conceiving dams. In contrast, only 24% of the SL ewes ovulated before day 35. P4 levels during the luteal phase were lower in cyclic animals, and the cycle was longer in SL than in AL animals. No CLP or sCL was detected in the spring-lambing group, and 61% of SL ewes remained acyclic till the end of the trial. Lactation length was significantly longer in SL dams than in AL ewes (P = 0.008). According to the plasma metabolites (BHB, NEFA) and metabolic hormones (insulin, IGF-I, thyroxine) examined, negative energy balance did not appear in any of the animals. However, seasonal differences were seen in IGF-I and thyroxine levels, which were higher in the SL dams. In Experiment 2, influence of additional lighting was studied in autumn-lambing ewes. The long-day photoperiod (LD, n = 23) group was exposed to artificial light from sunset till midnight (approx. 16 h light/8 h dark) from some weeks before the expected date of delivery in mid-September until the end of December. The control group (n = 25) experienced only natural daylength. The first postpartum ovulation tended to occur later in the LD animals than in the controls (P = 0.047). The lactation of the LD group tended to be longer (P = 0.061). NEFA, BHB, insulin, IGF-I and thyroxine levels did not differ between the groups. Conclusions: (i) The ovarian function of the Awassi population is seasonal under temperate continental climate conditions. (ii) The first postpartum ovulation of non-suckling, autumn-lambing dams may occur very early, even before the completion of uterine involution. (iii) Additional artificial lighting may delay the time of first postpartum ovulation in AL ewes. (iv) Postpartum negative energy balance is unlikely to occur in dairy Awassi ewes even in high-producing intensive systems.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Pavlovics, Róbert Farkas, Gábor Varga, Sándor Márton, László Pótó, Olga Ésik, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Cél: Összehasonlítani a preoperatív alkalmazott kemo-radioterápia (CRT) segítségével elért eredményeinket különböző lokalizáciojú nyelőcső laphámrákok esetében.

Módszer: 1997 és 2005 között klinikánkon 102 előrehaladott stádiumban lévő nyelőcsőrákos beteg részesült preoperatív kezelésben. 40 esetben a daganat a nyelőcső felső harmadában (I. csoport), 62 esetben a középső harmadában (II. csoport) helyezkedett el. A túlélési eredményeket történelmi kontrollcsoporttal vetettük össze, majd a kombinált kezelésben részesült betegeknél a különböző lokalizációjú csoportokat hasonlítottuk össze.

Eredmények: A történelmi kontrollcsoporttal történt összevetés szignifikáns túlélésbeni javulást igazolt a neoadjuváns kezelés hatására (p:0,0042). Az I-es csoportban 70%-ban került sor reszekcióra, ezek 50%-ában komplett patológiai remisszió (pCR) volt megfigyelhető. A perioperatív morbiditás 43%-os, a perioperatív mortalitás 14%-os volt. A II-es csoportban 69%-ban végeztünk reszekciót, pCR-t 7%-ban észleltünk. A perioperatív morbiditásunk 62%, a perioperatív mortalitásunk 18%-nak adódott. Az R0 reszekciók aránya (82% vs. 84%) és az átlagos túlélés (21 vs. 22 hónap) hasonló volt a két csoportban, azonban a pCR szignifikánsan jobb túlélést jelentett.

Következtetés: A multimodális kezelés alkalmazása javítja a túlélést lokálisan előrehaladott nyelőcső laphámrákok esetén. Az I. csoportban észlelt szignifikánsan több komplett patológiai remisszió alapján úgy tűnik, hogy a felső harmadi lokalizációjú nyelőcső laphámrákok jobban reagálnak a multimodális kezelésre, mely új prognosztikai tényezőként szerepelhet a lokálisan előrehaladott nyelőcsőrákok kezelésében.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: András Papp, László Cseke, Gábor Varga, Gábor Pavlovics, László Potó, Sándor Márton, Róbert Farkas, Szabolcs Bellyei, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőlaphámrák kritikus lokalizációjú, mert gyakran csak kiterjesztett műtéttel távolítható el (laryngo-pharyngo-oesophagectomia). Az utóbbi évtizedben a neoadjuváns kemo-radioterápia bevezetése azonban hatásosnak bizonyult az előrehaladott nyelőcsőlaphámrákok kezelésében. Beteganyag és módszer: Klinikánkon 1997 novembere és 2012 januárja között összesen 55 beteg részesült preoperatív kemo-radioterápiában lokálisan előrehaladott, felső harmadi nyelőcsőlaphámrák miatt. A kezelés során 3960 cGy összdózisú sugárterápiát kaptak 180 cGy frakciókban, valamint szimultán Cisplatin és 5-FU kemoterápiában részesültek. A kezelést követően 4–6 héttel az ismételt vizsgálatok eredményétől függően döntöttünk a műtétről. Eredmények: A nyaki elhelyezkedésű nyelőcsőtumoros betegeknél összesen 35 esetben (64%) végeztünk nyelőcső-resectiót vagy laryngo-pharyngectomiát. A műtéti resecatum hisztopatológiai vizsgálata 16 betegnél (16/35, 46%) komplett remissiót (pCR) igazolt. A perioperatív mortalitásunk és az anastomosiselégtelenség ugyanolyan számban fordult elő 5/35 (14%). Az R0 resectiók aránya 82% volt, a 2 és 5 éves túlélés 41%, illetve 18% lett. 19 esetben gégemegtartó pharyngo-oesophagectomiát, 11 esetben laryngo-pharyngectomiát végeztünk, utóbbi esetben a rekonstrukció szabad jejunum-transzplantációval történt. Következtetés: A magas arányú pCR (46%) igazolja, hogy a felső harmadi nyelőcsőtumorok jobban reagálnak a multimodális kezelésre. 30 esetben a neoadjuváns kezelés eredményezte tumorregressio lehetővé tette a laryngo-pharyngo-oesophagectomia elkerülését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márton Vértesaljai, Sándor Szőke, Tibor Szőnyi, Zsolt Piróth, Géza Fontos, Krisztina Szüts, Margit Szegedi, Tamás Böhm, and Péter Andréka

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Koronáriaőrzőjébe egy 43 éves, diabéteszes, hipertóniás nőbeteg került felvételre fizikai terhelést követően jelentkező típusos mellkasi fájdalom, nehézlégzés miatt. A felvételi EKG-n anterior ST-elevatio látszott. Az azonnal elvégzett koronarográfia ép epicardialis érstátuszt ábrázolt. A szívultrahang csökkent szisztolés balkamra-funkciót mutatott az összes csúcsi szegmentum akinézisével. A laborvizsgálatok csak enyhén emelkedett cTnI- és CKMB-értékeket mutattak. A kórházi tartózkodást követően a beteget jó általános állapotban emittáltuk, a 4 hét múlva megismételt képalkotó vizsgálatok során csaknem teljesen normális bal kamrai funkció igazolódott szegmentális falmozgászavar nélkül. A fent ismertetett tünetegyüttes megfelel az irodalomban tako-tsubo-szindrómaként ismert betegségnek, amely ép koszorúérrendszer mellett jelentkező átmeneti csúcsi falmozgászavarral és bal kamrai diszfunkcióval jár. Irodalmi adatok alapján a legvalószínűbbnek tartott ok az emelkedett szérumkatekolamin-szint, melyet fizikai vagy emocionális stressz, subarachnoidealis vérzés, phaeochromocytoma vagy akár kokainhasználat is kiválthat. A szerzők a magyar orvosi irodalomban elsőként számolnak be a tako-tsubo-szindróma fizikai terhelés indukálta formájáról.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Attila Tordai, Sándor Nagy, Klára Baróti-Tóth, Imelda Marton, Mária Lázár, Judit Demeter, Tamás Masszi, and Andrea Matusovits

Absztrakt:

A súlyos akut légúti szindrómát kiváltó, új típusú koronavírus, a SARS-CoV2 olyan példátlan világjárványt okozott, amely szélsőséges terhelést jelent a még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszereire is és azok társadalmaira. Az újonnan emberi kórokozóvá váló vírus ellen sem védőoltás, sem hatékony célzott terápia nem áll rendelkezésre. A járványhelyzetre reagálva a világszerte, köztük Magyarországon is, meghozott szigorú korlátozások a vérellátás tevékenységét egyfelől a donációs hajlandóság és aktivitás kifejezett csökkenése, másfelől a felhasználók igényeinek nehezebben jósolható csökkenése révén érintették. Az OVSz országos adatai szerint a vörösvérsejt-, illetve plazmakészítmények felhasználása mintegy 30%-os, míg a thrombocytakészítményeké mintegy 20%-os csökkenést mutatott 2020. április hónapban az előző év azonos időszakához képest. Ugyanebben az időszakban a mobil véradási események száma országosan 61%-kal, a véradásra megjelent donorok száma pedig 28%-kal csökkent. A korábban járványt okozó légúti vírusokkal és a SARS-CoV2-vel is meglevő klinikai tapasztalatok alapján nem valószínűsíthető az új koronavírus hematogén úton történő átvitele, így a véradás előtti szűrés sem indokolt a potenciálisan fertőzöttek kiszűrését segítő általános óvintézkedések betartása mellett. A hematológiai betegellátásban a vérkészítmények felhasználásának csökkenése kisebb mértékű volt, és kifejezett szóródást mutatott a vizsgált szegedi és budapesti egyetemi központok összehasonlításában. Az új kórokozó elleni vakcina és célzott kezelés hiányában a SARS-CoV2 elleni konvaleszcens plazmaterápia ígéretes és racionális, azonnal hozzáférhető terápiás lehetőség. Az FDA kivételesen gyorsan meghozott bátorító állásfoglalása és irányelve hatására több párhuzamos, nagyobb esetszámú és a korszerű klinikai kutatási szempontokat is figyelembe vevő, a SARS-CoV2 elleni konvaleszcens plazmaterápiára irányuló klinikai vizsgálat indult az USA-ban és más nyugati országokban, köztük Magyarországon is a vérellátó szolgálatok aktív részvételével.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Kajtár, Pál Jáksó, László Kereskai, Ágnes Lacza, Gábor Méhes, Mária Bodnár, Péter Dombi J., Zoltán Gasztonyi, Miklós Egyed, János Iványi, Gábor Kovács, Éva Marton, Aranka Palaczki, Sándor Petz, Péter Tóth, Erzsébet Sziládi, Hajna Losonczy, and László Pajor

Bevezetés: Az utóbbi években felfedezett számos új prognosztikai faktor segítséget nyújthat a várható túlélés meghatározásához krónikus lymphocytás leukémia esetében. Célok: Jelen tanulmány célja e prognosztikai faktorok gyakoriságának, valamint egymással való összefüggésének meghatározása volt 419 beteg mintáin. Módszerek: 160 esetben végezték el az immunglobulin-nehézláncgén mutációs vizsgálatát. Eredmények: Az esetek 62%-ában nem mutált immunglobulin gént találtak, a nehézlánc géncsaládok használata különbözött a mutációs státusz függvényében. A CD38 expresszió 78%-os konkordanciát mutatott a mutációs státusszal, a ZAP-70-expresszió tekintetében korrelációt nem figyeltek meg. Citogenetikai abnormalitást 76%-ban láttak, a leggyakoribb eltérések a del(13q) (57%), a 12-es triszómia (15%), a del(11q) (12%) és a del(17p) (6%) voltak. A del(11q)-t hordozó esetek 95%-a nem mutált, az egyedül del(13q)-t hordozó esetek 74%-a mutált IgH-gént tartalmazott. Következtetések: A vizsgált paraméterek nem függetlenek egymástól, ezért alkalmazásuk a klinikai gyakorlatban gondos tervezést igényel.

Restricted access