Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Sándor Mihály x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A központilag koordinált vesecsereprogramokban krónikus vesebetegek cserélhetik el immunológiailag inkompatibilis élődonorjaikat egymással. Az ENCKEP (European Network for Collaboration on Kidney Exchange Programmes) COST Action 2016 szeptemberében kezdte meg működését, és azóta a nemzetközi kutatóhálózatnak sikerült feltárnia, hogy miként működnek a vesecsereprogramok Európában. Ezen tanulmány célja az ENCKEP COST Action eredményeinek összefoglalása és a tervezett hazai vesecsereprogramra nézve a tanulságok levonása. A COST Action számos workshopot tartott, illetve az első munkacsoportja két európai felmérést szervezett, amelyek eredményeit két kézikönyvben összegezte; ezeket az ismereteket dolgozza fel tanulmányunk. Európában jelenleg 10 országban működnek nemzeti vesecsereprogramok, a legrégebbi Hollandiában (2004 óta) és a legnagyobb az Egyesült Királyságban, ahol az elmúlt 10 évben több mint 700 vesét transzplantáltak a program keretében. Több ország jelenleg tervezi a nemzeti vesecsereprogram elindítását, illetve nemzetközi együttműködések is szerveződnek. A nemzeti vesecsereprogramok nagymértékben növelik a vesebetegek lehetőségeit az élődonoros átültetésre, de egy hatékony program létrehozásának érdekében számos orvosi, logisztikai, optimalizálási, etikai és jogi kérdést kell sikeresen megoldaniuk a szervezőknek. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1905–1912.

Open access

A COVID–19-járvány hatása a szervadományozásra és -átültetésre Magyarországon 2020-ban

The impact of the COVID‒19 pandemic on organ donation and transplantation in Hungary in 2020

Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Mihály
,
Anita Egyed-Varga
,
Kinga Trnka-Szántay
,
Orsolya Deme
,
Emese Holtzinger
,
János Nacsa
, and
László Piros

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-világjárvány terjedése drasztikus változásokat okozott a mindennapi betegellátásban, amelyek érintették a szervadományozás és -átültetés területét is, így csökkent az élő és az elhunyt donorokból történő donációk és transzplantációk száma világszerte. Az esetszám csökkenése mellett a transzplantált és egyben immunszupprimált betegek védelme érdekében további biztonsági intézkedéseket kellett bevezetni. Módszer: A vizsgálat célja a COVID–19-járvány hazai donációs és transzplantációs aktivitásra gyakorolt hatásának kimutatása volt 2020-ban, a megelőző évvel történő összehasonlításban. A magyar eredményeket összehasonlítottuk elsősorban az Eurotransplant, illetve az Európai Unió tagállamainak adataival is. Eredmények: A lakosságszámra súlyozott, regisztrált COVID–19-fertőzöttség és -halálozás tekintetében nem igazoltunk 2020-ban kiemelkedő eltérést itthon az Eurotransplant-tagállamokhoz képest. A hazai szervdonációs potenciál nem csökkent a vizsgált időszakban, ugyanakkor 38,33%-kal csökkent az agyhalott szervdonorok száma Magyarországon, míg az Eurotransplantban átlagosan 8,64%-kal és 23 adatközlő európai országban 17,55%-kal. Az elhunytból történt szervátültetések száma 29,27%-kal csökkent, különösen a szív- és a májátültetések esetén. A külföldről kapott szervek száma 21,13%-kal és aránya 12,34%-kal emelkedett. Az élő donoros veseátültetések száma nem változott. 2020-ban 25%-kal kevesebb új beteget regisztráltak, mint 2019-ben, és a várólista-mortalitás 28%-kal növekedett az előző évhez képest, kifejezetten a veseátültetésre várók között. Következtetés: A hazai szervátültetési program biztonságos: donoreredetű SARS-CoV-2-átvitel nem történt hazánkban. A szervdonációs potenciál és a COVID–19-járvány mellett a szervdonációs és -transzplantációs aktivitás jelentősen csökkent Magyarországon 2020. márciustól az év végéig. A legtöbb európai országban átmeneti és kisebb mértékű szervdonációs csökkenést regisztráltak. A szervátültetések száma nem csökkent olyan mértékben, mint a donorszám, mert az Eurotransplantból több donorszerv érkezett hazánkba, mint amennyit külföldre küldtünk. Orv Hetil. 2021; 162(23): 890–896.

Summary. Introduction: The spread of the SARS-CoV-2 pandemic has resulted in drastic changes in day-to-day patient care, which has also affected the field of organ donation and transplantation, thus reducing the number of donations and transplants from living and deceased donors worldwide. In addition to the reduction in the number of cases, additional safety measures had to be introduced to protect transplanted and implicatively immunosuppressed patients. Method: The aim of the study was to demonstrate the impact of the COVID-19 epidemic on domestic donation and transplantation activity in 2020, compared to the previous year. We also compared the Hungarian results with the data of the Eurotransplant and the European Union member states. Results: In terms of population-weighted, registered COVID-19 infection and mortality, we did not find a significant difference in Hungary in 2020 compared to the Eurotransplant member states. The national organ donation potential did not diminish in the period under review, however, the number of brain-dead organ donors decreased by 38.33% in Hungary, while in the Eurotransplant it did by 8.64% on average and in 23 reporting European countries by 17.55%. The number of organ transplants from the deceased decreased by 29.27%, especially regarding heart and liver transplants. Both the number and the proportion of organs received from abroad increased by 21.13% and 12.34%, respectively. The number of living donor kidney transplants did not change. In 2020, 25% fewer new patients were registered than in 2019 and the mortality on waiting list increased by 28% compared to the previous year, especially among those waiting for a kidney transplant. Conclusion: The national organ transplantation program is safe: donor-derived SARS-CoV-2 transmission did not occur in Hungary. In addition to the organ donation potential and the COVID-19 pandemic, organ donation and transplantation activity decreased significantly in Hungary from March 2020 until the end of the year. Transient and smaller reductions in organ donation rates have been reported in most European countries. The number of organ transplants did not decrease as much as the number of donors, because more donor organs arrived in Hungary from the Eurotransplant than we sent abroad. Orv Hetil. 2021; 162(23): 890–896.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
András Bersényi
,
Erzsébet Berta
,
István Kádár
,
Róbert Glávits
,
Mihály Szilágyi
, and
Sándor Fekete

To study the effects of high dietary molybdenum (Mo) content, rabbits were fed with commercial pellets and carrots containing 39 mg Mo/kg dry matter (DM) [Experiment 1] and with a commercial diet supplemented with 40 mg Mo/kg DM [Experiment 2] for 14 days. The high dietary Mo contents failed to reduce the growth performance of rabbits. Moreover, supplemental Mo given in a dose of 40 mg/kg non-significantly decreased the apparent digestibility of crude protein (CP) and crude fibre (CF) compared to the control (73.63 ± 2.49 and 18.56 ± 5.10 vs. 74.31 ± 3.03 and 21.38 ± 6.48, respectively). Molybdenum ingested with feeds was mainly excreted (57%) via the urine. The highest Mo levels were found in kidney and liver samples (3.464 ± 0.872; 5.27 ± 0.95 mg/kg DM [Experiment 1] and 1.878 ± 0.283; 1.62 ± 0.16 mg/kg DM [Experiment 2], respectively), and Mo could also be detected in limb meat (0.336 ± 0.205 mg/kg DM). It was stated that the testes were more sensitive to Mo exposure than the female reproductive organs because the number of germ cells was reduced. Due to the high dietary Mo intake free radicals could be generated, resulting in a marked increase of creatine kinase (CK) activity.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Ervin Finta
,
Iván Igaz
,
Sándor Balogh
,
Roland Gasparics
, and
Mihály Medvegy

Absztrakt:

Bevezetés: A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihypertensiv terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bármely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választottak ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihypertensiv terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a ’túlélési’ idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124 388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p<0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p<0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p<0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p<0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult. Orv Hetil. 2019; 160(9): 343–348.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Kelemen
,
Mihály Újhelyi
,
Dávid Pukancsik
,
Ákos Sávolt
,
Eszter Kovács
,
Zoltán Zaka
,
Zsuzsa Sándor
, and
Zoltán Mátrai

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Regnault „B” típusú emlőfelvarrás sebészi technikájának módosításával végzett onkoplasztikus műtéti technikát és az új emlősebészeti módszer alkalmazásához kapcsolódó retrospektív klinikopatológiai vizsgálat eredményeit mutatják be. Módszer: 2012. április és 2018. október között, emlőrák miatt, módosított Regnault „B” technikával operált 215 nőbeteg klinikopatológiai adatait prospektíven vezetett adatbázis alapján retrospektív módon vizsgáltuk. A betegek életminőségét validált kérdőív segítségével mértük fel, míg a műtétek esztétikai eredményét a szintén validált Breast Cancer Conservative Treatment (BCCT.core) számítógépes program és az 5 pontos Likert-skála alapján értékeltük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 53 év (szórás: 29–81 év) volt. A medián utánkövetési idő 47 hónap (szórás: 7–85 hónap) volt. Az átlag műtéti idő 47 perc (szórás: 35–85 perc) volt, míg a patológiai tumorméret átlagosan 33 mm-nek (szórás: 18–58 mm) bizonyult. Pozitív sebészi szél miatt 13 (6%) esetben irányított reexcisióra, míg 3 (1,4%) esetben mastectomiára kényszerültünk. Az összesített szövődményarány 7,4% (n = 16) volt. Az esztétikai eredmények Likert-skála szerinti átlagértéke 4,2 (szórás: 2–5), míg a BCCT.core program alapján 1,3 pont (szórás: 1–4 pont) volt. Az életminőséggel kapcsolatos kérdőívek eredményei magas betegelégedettséget igazoltak. Következtetés: A módosított Regnault „B” emlőmegtartó technika biztonságos és hatékony standard ’level II.’ onkoplasztikus emlősebészeti technika. A műtét magas betegelégedettséggel, illetve kozmetikai eredménnyel képes a közepes vagy nagyobb térfogatú emlők külső, illetve külső-felső negyedeinek T1–T3-as tumorai miatt az emlők akár 20–50%-ának eltávolítására, majd egyidejű parenchymaáthelyezéssel történő rekonstrukciójára. A módszer előnye, hogy nem igényel ellenoldali szimmetrizációs műtétet, míg hátránya, hogy az emlő bőrpalástján vezetett metszések komplettáló mastectomia esetén az azonnali rekonstrukciót nehezítik. Orv Hetil. 2020; 161(24): 1002–1011.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Bálint
,
Zsuzsanna Mihály
,
Zoltán Oláh
, and
Péter Sótonyi

Összefoglaló. A patkóvese a vese leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenességeinek egyike. Hasi aortaaneurysmával való együttes előfordulása kifejezetten ritka (a hasi aortaaneurysmás esetek 0,12%-a). Az első esetben egy 64 éves férfi akut alsó végtagi panaszokkal került felvételre. A CT-angiográfia patkóvesét és thrombotizált infrarenalis aortaaneurysmát igazolt. Az akut műtét során a hasi aortaaneurysma resectióját és aortobifemoralis bypassműtétet végeztünk a patkóvese ishmusának megtartásával. A második esetben hasi panaszokat okozó, mindkét arteria iliaca communisra ráterjedő infrarenalis aortaaneurysma esetén végeztünk aortobiiliacalis rekonstrukciót. Az aneurysma előtt elhelyezkedő isthmus tervezetten szétválasztásra került, a poláris veseartériát visszaültettük. A tünetes hasi aortaaneurysma abszolút műtéti indikációt képez. A preoperatív CT- vagy MR-angiográfia kulcsfontosságú mind a műtéti indikáció felállítása, mind pedig a műtét megtervezése szempontjából. A beavatkozás előtt pontos képet kell kapnia az érsebésznek az aorta anatómiája mellett a patkóvese vérellátásáról és a húgyúti rendszerről. Az érsebészeti rekonstrukció esetén a transperitonealis feltárás – főleg akut műtét esetén – több előnnyel rendelkezik, mint a retroperitonealis feltárás. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Summary. Horseshoe kidney is one of the most common congenital disorders of the kidney. The simultaneous incidence of horseshoe kidney and abdominal aneurysm is very low (0.12% of all cases of abdominal aortic aneurysm). In the first case, a 64-year-old male patient was admitted with acute lower limb ischaemia. CT-angiography revealed an occluded aortic aneurysm. During the emergency operation, the abdominal aneurysm was resected and an aortobifemoral bypass procedure was performed sparing the kidney’s isthmus. In the second case, the abdominal complaints were caused by an infrarenal abdominal aneurysm that involved both common iliac arteries. Aortobiiliac reconstruction was performed with planned separation of the kidney isthmus and reimplantation of the accessory renal artery. Symptomatic abdominal aortic aneurysm is an urgent indication for reconstruction. The preoperative CT- or MR-angiography play a key role in the indication and planning of the reconstruction. It is highly important for the vascular surgeon to have a clear picture of the blood supply of the horseshoe kidney and the urinary tract along with the anatomy of the aorta before the operation. The transperitoneal approach has several advantages over the retroperitoneal approach during vascular reconstruction surgery. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1966–1971.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Magony
,
Zsuzsanna Valkusz
,
Éva Csajbók
,
Krisztián Sepp
,
János Gardi
,
Mihály Szécsi
,
János Julesz
, and
Tibor Wittmann

A szerzők egy 27 éves férfi beteg esetét ismertetik. A beteg 2010-ben medencetörést szenvedett. A képalkotó vizsgálat többszörös litikus elváltozást írt le a medencecsonton, emiatt myeloma multiplex irányában indultak vizsgálatai. Később a bal mandibulából 37 mm-es tumornak imponáló képletet távolítottak el, aminek szövettani vizsgálata a csont óriássejtes tumorát igazolta, ezért daganatellenes kezelést terveztek. A kezelés előtt PET-CT vizsgálat történt, ami számos, csontban kórosan halmozó laesiót és a jobb pajzsmirigylebeny mögötti területnek megfelelően, a lágy részekben dúsulást írt le. Ezt követően vizsgálták a szerzők első alkalommal a beteget. A kivizsgálás során talált súlyos hypercalcaemia (szérumkalcium: 3,66 mmol/l) és magas parathormonszint (162,5 pmol/l) hátterében jobb oldali mellékpajzsmirigy-adenoma igazolódott. Az elváltozás műtéti eltávolítását követően a magas kalcium- és parathormonszint normalizálódott. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a beteg tünet- és panaszmentessé vált. Az eset a szérumkalcium-mérés fontosságára és a primer hyperparathyreosis differenciáldiagnosztikai jelentőségére hívja fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2013, 154, 351–355.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Mihály
,
Anita Egyed-Varga
,
Emese Holtzinger
,
Kristóf Kara
,
Erzsébet Ezer
,
Balázs Szedlák
,
Anikó Smudla
,
János Nacsa
, and
Andrea Matusovits

Absztrakt:

Bevezetés: A hazai transzplantációs várólistákon 2016 végén kétszer annyi beteg volt, mint amennyi átültetés történt az év során. A szervdonációs programok működésének intézményi szintű előfeltétele a megfelelő dolgozói létszám és a tárgyi feltételek biztosítása az ellátási szükséglethez képest. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a hazai szakmai környezet feltérképezése volt. Módszer: Az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája kérdőíves felmérést készített a magyarországi intenzív osztályok szervdonációval kapcsolatos személyi és tárgyi feltételeiről. A felmérés eszköze online kérdőív volt, 43 kérdéssel. Az ágyszámok és a dolgozói létszám mellett vizsgáltuk az agyhalál jogi és orvosszakmai megállapításához szükséges eszközöknek, valamint a donorlekérdezőn található vizsgálatoknak az elérhetőségét. Az adatgyűjtés 2016. december 12-től 2017. június 30-ig tartott. Eredmények: A kérdőívet 59 kórház intenzív osztálya töltötte ki; a vizsgálat 640 betegágyat, 816 orvost, valamint 1252 ápolót érintett. Nappali műszakban egy betegágyra átlagosan 0,25 orvos, 0,41 ápoló jut, éjszakai műszakban 0,11 és 0,33. Az Országos Transzplantációs Nyilvántartásból való lekérdezésre az orvosok 51,7%-a regisztrált, agyhalál-megállapító bizottság a kórházak 83%-ában bármikor elérhető. A képalkotó vizsgálatok között (koponya, has-mellkas) CT-vizsgálat 71–73%-ban, hasi UH 75%-ban, transthoracalis echokardiográfia 37%-ban, transoesophagealis echokardiográfia 4%-ban, bronchoszkópia 49%-ban, koronarográfia 19%-ban nonstop elérhető, 75%-ban azonnali leletezéssel. Transcranialis Doppler-vizsgálat 30%-ban, négyér-angiográfia 45%-ban és SPECT 14%-ban áll rendelkezésre. A donorlekérdezőn szereplő laborvizsgálatok több mint 90%-a a nap 24 órájában elérhető. Következtetés: A 2008-ban történt felmérésünkhöz képest az orvosok és az ápolók száma nem változott (2008: 0,18 orvos; 0,37 ápoló/intenzív osztályos ágy), miközben egy potenciális donor ellátása egyre több erőforrást és időt igényel. A személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állása a szervdonációs programok előfeltétele az életmentés szolgálatában. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1360–1367.

Open access

A nyaki verőér-szűkületes betegek ellátási irányelveinek különbségei Európa különböző országaiban

Differences in guidelines for patients with carotid artery stenosis in some European countries

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Mihály
,
Danielle Mariastefano Fontanini
,
Ágnes Dóra Sándor
,
Edit Dósa
,
Gábor Lovas
,
Endre Kolossváry
,
Illés Kovács
,
Lilla István
,
László Entz
, and
Péter Sótonyi jr.

Összefoglaló. A tudomány jelenlegi állása szerint – csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel – a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megjelentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmondások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőérszűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlegelést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Summary. The correct practice is the one that is proven to be the most effective based on systematic statistical analyses of different treatment methods, and is applied according to evidence-based principles. In recent years, not only has the European Society of Vascular Surgery created a guideline about the management of supra-aortic steno-occlusive disease, but some nations’ vascular surgical societies and related disciplines have also developed their own guidance. In this paper, the guidelines by the European societies on the clinical care of patients with carotid artery luminal narrowing is compared to national guidelines published in Hungarian, English, German, and Italian. Although the fundamental points of the guidelines are similar, there are some important differences among them both in presentation and in content; as a result, they sometimes appear to be contradictory. The three main sources of inconsistency are the various goals, the discrepancy in the definition of symptomatic and asymptomatic carotid artery stenosis, and the bias arising from the use of distinct evidence levels. A comparison of guidelines suggests that the treatment of symptomatic significant carotid artery stenosis with surgery can be considered evidence. Symptomatic carotid artery stenosis is defined as transient or definite plegia, paresis, aphasia due to cerebral ischemia, and monocular blindness caused by embolism in the central retinal artery. However, in the case of asymptomatic 70% or greater carotid artery stenosis, the guidelines are quite heterogeneous, and these patients require individual consideration and a vascular team decision is recommended. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Tibor Tóth
,
Tibor Novák
,
András Makó
,
Bence Gallai
,
Szabolcs Czigány
,
Mátyás Árvai
,
János Mészáros
,
Mihály Kocsis
,
Péter László
,
Sándor Koós
, and
Kitti Balog

As a means of assisting the selection of promising soil classification systems, a set of criteria were presented and tested. Inside the studied slightly saline plot World Reference Base (WRB) and Hungarian soil classification (HU) were compared at all four levels in terms of class separability, correlation to biomass, parsimony and homogeneity of classes. WRB surpassed HU in terms of the very important homogeneity of classes only, but HU performed better in terms of class separability, correlation to biomass and parsimony of classes. With many possible classification units WRB categorized the soil into a large number of classes, but 67% and 78% of them were single-profile classes at levels 3 and 4, respectively inside the ca 0.9 km2 area.

Open access