Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Sándor Soós x
Clear All Modify Search

The functional anatomy of science mapping

Katy Börner: Atlas of science: visualizing what we know. The MIT Press, Cambridge, MA/London, UK, 2010, US$20

Scientometrics
Author: Sándor Soós
Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunk során a folyóiratcikkek arányát hasonlítottuk össze néhány természettudományi, valamint társadalom- és bölcsészettudományi szakterület összefoglaló (review) cikkeinek irodalomjegyzékében. Megállapítottuk, hogy az 1995–2014 időszakban a folyóiratcikkek aránya mindegyik vizsgált területen növekedett. A legintenzívebb növekedés a társadalomtudományi területen volt tapasztalható. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 985–987.

Restricted access

Abstract

As a novel tool for evaluating research competences of R&D actors, science overlay maps have recently been introduced in the scientometric literature, with associated measures for assessing the degree of diversification in research profiles. In this study, we continue the elaboration of this approach: based on science overlay maps (called here m-maps), a new type of map is introduced to reveal the competence structure of R&D institutions (i-maps). It is argued, that while m-maps represent the multidisciplinarity of research profiles, i-maps convey the extent of interdisciplinarity realized in them. Upon i-maps, a set of new measures are also proposed to quantify this feature. With these measures in hand, and also as a follow-up to our previous work, we apply these measures to a sample of Hungarian Research Institutions (HROs). Based on the obtained rankings, a principal component analysis is conducted to reveal main structural dimensions of researh portfolios (of HROs) covered by these measures. The position of HROs along these dimensions then allows us to draw a typology of organizations, according to various combinations of inter- and multidisciplinarity characteristic of their performance.

Restricted access

Abstract  

Journals covered by the 2006 Science Citation Index Journal Citation Reports database have been subjected to a clustering procedure utilizing h-similarity as the underlying similarity measure. Clustering complemented with a prototyping routine provided well-conceivable results that are both compatible with and further refine existing taxonomies of science.

Restricted access

Abstract

Measuring the intellectual diversity encoded in publication records as a proxy to the degree of interdisciplinarity has recently received considerable attention in the science mapping community. The present paper draws upon the use of the Stirling index as a diversity measure applied to a network model (customized science map) of research profiles, proposed by several authors. A modified version of the index is used and compared with the previous versions on a sample data set in order to rank top Hungarian research organizations (HROs) according to their research performance diversity. Results, unexpected in several respects, show that the modified index is a candidate for measuring the degree of polarization of a research profile. The study also points towards a possible typology of publication portfolios that instantiate different types of diversity.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyógynövények alkalmazása egyre szélesebb körben terjed világszerte, használatuk során azonban számos gyógyszer-interakcióval, mellékhatással kell számolni. Magyarországon még nem végeztek vegyes műtéti profilú beteganyagon gyógynövények alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatot. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük egy városi kórház és egy egyetemi klinika betegei között a leggyakrabban használt gyógynövények fajtáit, alkalmazási gyakoriságukat és ennek hajlamosító tényezőit. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztünk két helyen: a Jávorszky Ödön Kórházban és a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján. Összesen ezer kérdőívet osztottunk ki, melyből 612 kérdőív került feldolgozásra leíró statisztikai elemzéssel, χ2-próbával és Fisher-féle egzakt teszttel. Eredmények: A válaszadók 34,3%-a használt már valaha gyógynövényt, 19,6%-uk a műtét előtti két hétben. A legnépszerűbb gyógynövény az élettartam-prevalenciát tekintve a fokhagyma, a kamilla és a citromfű volt, míg a műtét előtti kéthetes időintervallumban a fokhagyma, a gyömbér és a csipkebogyó. A felmérésben szereplők 58,5%-a szenvedett valamilyen társbetegségben, melyek közül a daganatos betegségek, gastrooesophagealis reflux és endokrin betegség esetén a gyógynövény-felhasználás szignifikánsan gyakoribb volt. A betegek 64,4%-a általános sebészeti beavatkozásra várt, köztük a gyógynövény-felhasználás népszerűbb. A szociodemográfiai tényezőket vizsgálva elmondható, hogy a gyógynövények alkalmazására hajlamosít a női nem, a magas iskolázottság, a 60 év feletti életkor és a fővárosi környezet. Következtetés: Vizsgálatunk alapján az elektív műtétre váró betegek harmada használt gyógynövénykészítményeket, ötödük a műtétet megelőző két hétben. Alkalmazásuk gyakoribb a női nem, magas iskolázottság, daganatos vagy endokrin betegség és 60 év feletti életkor esetén. A gyógynövények fogyasztásáról az alkalmazók alig ötöde számolt be a kezelőorvosának. Orv Hetil. 2020; 161(1): 17–25.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógymódokhoz még nem vizsgált téma. Célkitűzés: Célunk volt felmérni a Semmelweis Egyetem hat, perioperatív ellátást végző klinikáján az egészségügyi szakdolgozók ismeretét és véleményét a természetgyógyászattal kapcsolatban. Módszer: Anonim, papíralapú kérdőíves felmérést végeztünk. 82%-os válaszadási arány mellett összesen 119 kérdőív adatait dolgoztuk fel leíró statisztikai elemzéssel és χ2-próbával. Eredmények: A válaszadók mindössze 25,2%-a tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68,1%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a természetgyógyászatról. A napi munka során 70,6%-uk szívesen alkalmazna komplementer terápiás gyógymódokat, szignifikánsan gyakrabban azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat (p = 0,0027). A legnépszerűbb gyógymódok a homeopátia, az alternatív masszázs- és mozgásterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Következtetés: A nemzetközi szakirodalommal egyezően idehaza is a vizsgálatunkban felmért szakdolgozók nyitottak és érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban. Orv. Hetil., 2017, 158(10), 368–375.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Norbert Jeszenői, Katalin Darvas and László Harsányi

Absztrakt

Bevezetés: A nem konvencionális gyógymódok egyre emelkedő használata miatt tudnunk kell ezek igénybevételéről a perioperatív ellátás során is. Célkitűzés: A szerzők felmérték az elektív műtétre váró betegek viszonyulását a természetgyógyászati módszerekhez, valamint ezek esetleges igénybevételét és az ezt befolyásoló tényezőket. Módszer: Anonim, kérdőíves felmérést végeztek a Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinikán 2014. július és 2016. április között. Eredmények: Az 519 kitöltő (21%-os válaszadás) 63,6%-a érdeklődött a nem konvencionális gyógymódok iránt. Természetgyógyászati gyógymódot a válaszadók 26,8%-a vett már igénybe: e csoportban szignifikánsan több volt a nő (p = 0,022; OR: 1,066–2,3635), a diplomás (p = 0,000315; OR: 1,3915–3,1132), a 40–49 éves (p = 0,012419; OR: 1,1451–3,2405) és a hormonális betegségben szenvedő (p = 0,039482; OR: 1,0186–5,7242). Élettartam-prevalenciát tekintve a hagyományos kínai orvoslás (8,9%), az alternatív mozgás- és masszázsterápia (7,5%), illetve a homeopátia (7,3%) voltak a legnépszerűbb gyógymódok. Mindössze a betegek 12,9%-a számolt be e módszerek használatáról kezelőorvosának. Következtetés: A sebészeti betegek érdeklődőek a természetgyógyászattal kapcsolatban, és negyedük igénybe vesz ilyen gyógymódokat, akár a perioperatív időszakban is. Orv. Hetil., 2016, 157(37), 1483–1488.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Marcell Szabó, Anna Bozó, Sándor Soós, Katalin Darvas, László Harsányi and Ákos Csomós

Absztrakt

Bevezetés: Az Enterococcusok növekvő antibiotikum-rezisztenciájukkal jelentős kórokozók az intenzív osztályokon; a törzsek új kihívást jelentenek. Célkitűzés: A szerzők célja a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikájának intenzív osztályán a vancomycinrezisztens törzsek halmozott előfordulása kapcsán szerzett tapasztalok ismertetése. Módszer: Eset-kontroll tanulmányban 2013. január 1. és június 30. közötti időszakban vizsgálták az Enterococcus-incidenciát mikrobiológiai mintákban és a vancomycinrezisztens Enterococcusszal kezelt betegek demográfiai, kórházi tartózkodási, mortalitási adatait. Eredmények: 114 betegnél azonosítottak Enterococcust, közülük 14-nél vancomycinrezisztens törzset. Az Enterococcus-incidencia a vancomycinrezisztens izolátumok megjelenése előtti és utáni időszakok között nem változott. A demográfiai adatokban sem találtak különbséget a két csoport között. A vancomycinrezisztens Enterococcusokat hordozó betegek halálozása meghaladta a vancomycinérzékeny Enterococcusok jelenlétében észleltet (42,9% vs. 30,0%; p = 0,005), a kórházi tartózkodás ideje azonban nem különbözött. A vancomycinrezisztens csoportban a társbetegségek, valamint az akut műtétek gyakoribbak voltak. Következtetések: A vancomycinrezisztens Enterococcusok jelenlétében észlelhető magasabb halálozás felhívja a figyelmet a megelőzés és infekciókontroll jelentőségére, de a vancomycinrezisztencia oki szerepe kérdéses a nagyobb mortalitásban. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 779–784.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Árpád Soós, Ajándék Eőry, Ajándok Eőry, László Harsányi and László Kalabay

Absztrakt

Bevezetés: A nem-konvencionális gyógymódokat a betegek igénye tartja fenn, és alkalmazásuk gyakran rejtve marad a családorvosuk előtt. Célkitűzés: Felmérni a családorvosok véleményét a nem-konvencionális gyógymódokról, oktatásukról és integrációjuk lehetőségeiről. Módszer: Önkéntes, anonim kérdőíves felmérés a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének két továbbképző rendezvényén. Eredmények: A 194 háziorvos (39,8%-os válaszadási arány) 14%-a rendelkezett természetgyógyász végzettséggel és egynegyedük alkalmazott ilyen módszereket. A válaszadók 45%-a állította, ők vagy családtagjaik betegség esetén igénybe vesznek ilyen gyógymódokat. Döntő többségük (91,8%) tudni akart minden, a betegeik által igénybe vett módszerről, ugyanakkor 82,5%-uk nem tartotta magát elég tájékozottnak a nem-konvencionális gyógymódokkal kapcsolatban. Többségük (86%) szerint a nem-konvencionális gyógymódokat oktatni kellene az egyetemen. A női nem, húsz évnél rövidebb praxisgyakorlat és a személyes tapasztalat növelte a tanulás iránti igény valószínűségét. Következtetések: A megkérdezett családorvosok jelentős része szeretne tudni a betegeik által alkalmazott nem-konvencionális gyógymódokról, szükségesnek látná ezek oktatását az egyetemen, és speciális csoportjuk szívesen képezné magát ezen a területen. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1133–1139.

Open access