Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Sándor Sz. Kiss x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Myastheniás betegek altatása thymectomia során

Anaesthesia of the myasthenic patients during thymectomy

Magyar Sebészet
Authors: Judit Hallay, Csaba Micskei, Sándor Kollár, Sándor Sz. Kiss, and Béla Fülesdi

Absztrakt

A myasthenia gravis ritka autoimmun betegség, melyet az akaratlagosan működő izmok kóros fáradékonysága jellemez. Ennek oka a működő acetilkolin receptorok számának csökkenése az ideg-izom csatlakozásban. A szerzők visszatekintve vizsgálták 1981 és 2006 között 186 beteg myasthenia miatt végzett thymectomia-altatással nyert tapasztalataikat. Műtét után hét beteg igényelt 24 órát meghaladó gépi légzéstámogatást, amely egy esetben meghaladta a 7 napot, de sebészi halálozás nem volt. A műtét előtt a betegek előkészítésként promethazint és atropint kaptak. Az altatás bevezetéséhez propofolt, ethomidatot, thiopentalt, valamint sevoflurane-t alkalmaztak. Depolarizáló és nem depolarizáló izomellazítót nem adtak a műtét során. A megfelelő mélységű altatást sevoflurane-nal, a fájdalommentességet kis adagú opiáttal biztosították. A betegek 95%-át a műtétet követően a műtőasztalon sikerült extubálni. Az intenzív osztályon eltöltött idő csökkenthető, amennyiben a beteg nem igényel műtét utáni lélegeztetést. Fájdalomcsillapításhoz nemsteroid gyulladásgátló készítményt, illetve nalbuphint alkalmaztak. Következtetés: A myastheniás betegek altatása thymectomia során altatógázokon alapszik, kis adagú anticholinerg gyógyszerekkel és esetleg steroidokkal a légzési szövődmények megelőzhetők.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Lukács Veres, Sándor Sz. Kiss, Regina Kiss, Attila Enyedi, Tamás Végh, László Damjanovich, and István Takács

Absztrakt

A spontán nyelőcsőruptura kezelése magas morbiditással és mortalitással jár. Primer sebészeti ellátást követően számos szövődménnyel szembesülhetünk. Egy 29 éves Boerhaave-syndromás férfi beteg esetében a suturázott nyelőcsőszakasz insufficientiáját a stentelés sem oldotta meg, ezért transgastricus drainage-t alkalmaztunk. Ezzel lassan, fokozatosan letapadt a sérült terület, a beteg nem szorult újabb műtétre, nyelőcsövét meg lehetett őrizni. Strictura sem alakult ki. A transgastricus nyelőcsődrainage válogatott esetekben eredményes kezelési eszköz lehet.

Restricted access

Kirschner-drótok intrathoracalis vándorlása

Intrathoracic migration of Kirschner wires

Magyar Sebészet
Authors: Lukács Veres, Regina Kiss, Miklós Boros, Attila Enyedi, István Takács, Sándor Kollár, László Damjanovich, and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

A baleseti és ortopéd sebészek gyakran használnak tűződrótot a clavicula és a humerus rögzítésére. A fémanyagok mellüregbe történő elvándorlása ritkán fordul elő. Egy idős nőbeteg humeroscapularis ízületét ismételt jobb vállficama miatt 6 héttel korábban Kirschner-drótokkal tűzték meg. Kontrollröntgen során fedezték fel, hogy a tűződrótok a jobb mellüregbe vándoroltak. Videothoracoscopos úton technikailag nem lehetett őket eltávolítani, ezért jobb oldali thoracotomia történt. Pneumolysist követően a 2-es tüdősegmentumból és a kupolánál, medialisan a gerinccsatornába fúródó Kirschner-drótot távolítottak el. A posztoperatív időszakban sebészeti komplikáció nem volt. A szerzők áttekintik ennek a ritkán előforduló szövődménynek az irodalmát és felhívják a figyelmet, hogy a mellüregbe vándorolt tűződrótok eltávolítása szükséges a fenyegető súlyos szövődmények megelőzésére.

Restricted access

A VATS szerepe a tompa mellkasi sérülések kezelésében

The role of the VATS in the treatment of blunt thoracic trauma

Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, Péter Horkai, Andrea Furka, Péter Sápy, Sándor Sz. Kiss, and Károly Fekete

Absztrakt

Bevezetés: A tompa mellkasi sérülések diagnózisában és kezelésében egyre gyakrabban alkalmazott módszer a video asszisztált thoracoscopia (VATS). Az esetek egy részében csupán diagnosztikai jelentőséggel bír, míg más esetekben végleges ellátást biztosít. A szerzők a VATS diagnosztikus és terápiás alkalmazásának lehetőségeit elemzik 83 haemothorax miatt kezelt betegnél.

Betegek és módszer: Tompa mellkasi sérülés okozta akut haemothorax miatt 83 beteget (60 férfi, 23 nő, átlagéletkor: 54,4 év) kezeltek. A betegek közül 31 (37,3%) esetben kellett mellkas csövezést alkalmazni. Két (2,4%) betegnél végeztek sürgős throracotomiát. Összesen 11 (13,3%) betegnél történt elektív, programozott VATS, 3 esetben diagnosztikus céllal, 8 esetben terápiás beavatkozásként. A három diagnosztikus beavatkozás során baloldali rekeszizom sérülést észleltek, majd thoracotomiát végeztek. Nyolc esetben haematoma evacuatio és 3 esetben arteria intercostalis coagulatio is történt.

Eredmények: A VATS-szal kapcsolatos műtéti és posztoperatív szövődményt nem észleltek. A thoracoto-mia mindhárom rekeszsérülést igazolta. A 8 terápiás VATS után valamennyi beteg gyógyult. A VATS-szal kezelt betegek átlagos ápolási ideje 7,8 nap, a rekeszsérült, throracotomizált betegeké 11,3 nap volt.

Következtetés: A VATS hasznos lehetőség a tompa mellkasi és rekeszizom sérülések diagnózisában. Az esetek egy részében alkalmazásuk végleges gyógyulást eredményez.

Restricted access

Áthatoló mellkassérülések diagnózisának és kezelésének időszerű kérdései

Current issues in the diagnosis and treatment of penetrating chest trauma

Magyar Sebészet
Authors: Szentkereszty Zsolt, Trungel Enikő, Pósán János, Sápy Péter, Szerafin Tamás, and Sz. Kiss Sándor

Absztrakt

Bevezetés: Az áthatoló mellkasi sérülések sikeres kezelése a korrekt, gyors diagnózisban és az adekvát sebészi kezelésben rejlik. A szerzők 109 mellkassérült beteg kapcsán értékelik a diagnózis és a kezelés aktuális kérdéseit a szövődmények és az eredmények tükrében.

Betegek és módszerek: A 82 férfi és 27 nő sérült átlagos életkora 37,8 év volt. A sérülést 104 (95,4%) esetben szúrás, 4 (3,7%) esetben lövés és 1 (0,9%) esetben robbanás okozta.

A 41 szív- és szívburoksérültnél 19 (46,3%) mellkas-rtg, 9 (22%) echocardiographia és 2-2 CT-vizsgálat, illetve diagnosztikus VATS történt. A 41 beteg közül 40-et megoperáltunk.

A 68 nem szívtáji sérültnél minden esetben készült mellkas-rtg. 6 (8,8%) betegnél echokardiographia, 4-nél (5,9%) diagnosztikus VATS és 3-nál (4,4%) hasi UH készült. A betegek közül 13 (19,1%) esetben mellkas-drainage, 51 betegnél nyitott műtét és 4 betegnél VATS történt.

Eredmények: A szív- és szívburoksérülteknél a mellkas-rtg, az echocardiographia és a VATS szenzitivitása 57,9%, 88,9%, illetve 100%, specificitása 26,3%, 88,9%, illetve 100% volt. A nem szívtáji sérülteknél a mellkas-rtg szenzitivitása 100%, a VATS szenzitivitása és specificitása egyaránt 100% volt.

A posztoperatív szövődmények aránya 12,6% volt, mely a szívsérülteknél 15%, a nem szívtáji sérülteknél 10,9% volt. Halálozás csak a szívsérülteknél (7,3%) volt. Az átlagos halálozás 2,8% volt.

Következtetés: Az áthatoló mellkasi sérültek életesélyei a gyors és célzott diagnosztikus tevékenységet követő korrekt kezelésnek köszönhetően biztatóak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, Adrienn Csiszkó, Miklós Boros, Lukács Veres, and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A spontán pneumothorax kezelésében a mellkasdrainage mellett a videothoracoscopia jelentős szerepet játszik. Jelen közlemény célja a különböző terápiás eljárások értékelése, a korai eredmények szempontjából. Betegek és módszer: A szerzők 5 év alatt 243 beteget (184 férfi, 59 nő) 302 esetben kezeltek spontán pneumothorax miatt. A primer pneumothorax miatt kezelt 114 beteg átlagéletkora (23,1 ± 5 év) szignifikánsan alacsonyabb volt a 129 szekunder ptx (51,5 ± 15 év) miatt kezeltekénél. Partialis pneumothorax esetén observatio 24 (8%), aspiráció 6 (2%) esetben történt. A mellkas csövezését 241 (67,6%) esetben végezték. Műtéti indikáció volt a recidív, a korábbi ellenoldali, valamint a drainage hatására nem gyógyuló pneumothorax. Videothoracoscopiát 71 (23,5%), minithoracotomiát 5 (1,7%), axillaris thoracotomiát 13 (4,3%) esetben indikáltak. A műtétet 25 esetben partialis pleurectomiával, 32 esetben talcumos, 3 esetben mechanikus pleurodesisszel egészítették ki. Eredmények: A konzervatív kezelés 80%-ban, a drainage 84,7%-ban vezetett gyógyuláshoz. A 71 VATS során 8 esetben (11,3%) konvertálták a műtétet. VATS, thoracotomia és minithoracotomia után valamennyi beteg meggyógyult. A posztoperatív szövődmények aránya VATS után 6,3%, thoracotomia után 7,7% volt. Az ápolási napok száma drainage után 8,5, VATS után 9,1, thoracotomia után 11,3 nap volt. A szekunder ptx-os csoportban drainage utáni ápolási idő (9,2 vs. 7,4 nap) szignifikánsan, a halálozás (2,6 vs. 0%) nem volt szignifikánsan magasabb, mint a primer ptx-os csoportban. Következtetés: A szekunder spontán légmell az idősebb korosztályt érinti, az ápolási idő és mortalitás magasabb, mint a primer ptx miatt kezelteknél. Kezelés alapvetően a mellkasi drainage. Recidíva, a drainage eredménytelensége és ellenoldali korábbi pneumothorax esetén elsősorban VATS javasolt.

Restricted access

Sternoclavicularis ízület fertőzésének sebészi kezelése

Surgical management of the sternoclavicular joint infections

Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, János Pósán, Katalin Pető, Péter Sápy, Miklós Boros, István Takács, and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése ritka kórkép, melynek kezelése lehet konzervatív (antibiotikumok), vagy sebészi (az ízület feltárása és drainage-a, illetve annak resectioja). A szerzők elemzik a sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése miatt kezelt betegek oki és predisponáló tényezőit, tüneteit, a diagnózis és a műtéti kezelés kérdéseit és annak eredményességét.

Betegek és módszer: A 6 betegnél (5 férfi, egy nő, átlagéletkor: 56, 8 év) a kiváltó ok 2-2 esetben trauma, illetve távoli szeptikus góc, 1-1 esetben intraarticularisan adott injekció, illetve korábbi sugárkezelés volt. A betegségre hajlamosító tényező (diabetes mellitus, köszvény, krónikus alkoholizmus és májcirrho-sis) 2 betegnél volt kimutatható. A leggyakoribb tünet az ízület duzzanata, a bőrpír, a láz, a fájdalom és a váll mozgáskorlátozottsága volt. Valamennyi betegnél a CT-vizsgálat igazolta az ízület destructioját. Konzervatív terápiát egy esetben alkalmaztak, de ennek eredménytelensége miatt radikális resectiot végeztek. Egy-egy betegnél a többszörös szeptikus góc és a kísérő mediastinitis miatt először debridement és drainage műtét, később második ülésben resectio, a többi három betegnél első ülésben az ízület resectioja történt.

Erdemények: A konzervatív, illetve drainage kezelés mindhárom esetben eredménytelen volt, ezzel szemben az ízület resectioja valamennyi betegnél gyógyulást eredményezett. Műtéti szövődményt nem észleltek. Radikális műtét után átlagosan 28,2 hónappal a funkcionális eredmények kiválóak voltak.

Következtetések: A konzervatív kezelés és a drainage csak akkor ajánlott, ha súlyos szövődmények társulnak a betegséghez. Ilyenkor második ülésben érdemes resectiot végezni. A legeredményesebb kezelési módnak a radikális resectiot tartják.

Restricted access