Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Séra László x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A tanulmány az erdélyi magyar pszichológia, s különösen a kísérleti megközelítés és az oktatás alakulásával foglakozik a kezdetektől 1989-ig. A kezdeteket a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításától (1872) a felszámolásáig (1919) tartó időszakban Parádi Kálmán, első erdélyi „Physiológiai lélektan”-a (1887), Lechner Károly pszichiáterprofesszor, Palágyi Menyhért filozófus reakcióidő-vizsgálatai (1906) és Böhm Károly filozófiaprofesszor tevékenysége illusztrálja. A két világháború között Erdélyben csak a kolozsvári román I. Ferdinánd Király Egyetemen volt lehetőség pszichológiát és filozófiát tanulni; a pszichológiai érdeklődést egyesületek, folyóiratok tartották fenn. A második bécsi döntés utáni időszakban (1940–1944), a Szegedről Kolozsvárra visszaköltözött egyetem Lélektani Intézetében (professzor: Várkonyi Hildebrand Dezső), majd 1945–1959 között létrejött Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai Tanszéke (vezetője 1946–1947-ben Harkai Schiller Pál, majd Zörgő Benjamin) tevékenységéhez kapcsolódik a képzés és kutatás. A következő fejlődési szakasz a kényszeregyesített Babeş-Bolyai Egyetem Pszichológiai Tanszéke magyar tagozatának munkájához (Zörgő Benjamin, Fodor Katalin, Kulcsár Tibor) kapcsolódik. 1982 és 1989 között a romániai pszichológia teljes betiltása következik be, és csak Ceauşescu diktatúrájának 1989-es megdöntése után szerveződik újra.

Restricted access

A tárgykonstancia a felismerés mai értelmezései szerint mind nézőpontfüggetlen, mind nézőpontfüggő reprezentációkon keresztül, a vizuális kép és a tárolt reprezentáció összemérésével teljesülhet. A tanulmány röviden ismerteti a reprezentáció természetére és a normalizációs folyamatra vonatkozó elméleteket, és vizsgálja vonatkozásaikat a „szokatlan megrövidült tárgynézet” szelektív azonosítási sérülésével jellemzett vizuális agnóziás esetek értelmezésére. Összefoglalja a tárgykonstancia-teljesítmény problémáira utaló kognitív neuropszichológiai vizsgálatok eredményeit, a „két kérgi látórendszerre” alapozott magyarázat kritikus kérdéseit, és szintén taglalja a gyermekkorban ritkán előforduló arcfelismerési zavar (prozopagnózia) és a tárgyfelismerési esetvizsgálatoknak a tárgykonastancia mechanizmusához releváns kérdéseit.

Restricted access

Elméleti háttér: A gelotofóbia (a nevetségessé válástól vagy kinevetéstől való félelem) univerzális, az utóbbi évtizedekben leírt jelenség. Vizsgálatok szerint a gelotofóbiásokat intenzívebb, hosszabb és többszöri szégyenérzés és félelem, illetve kevésbé intenzív, ritkább és rövidebb idejű boldogságérzés jellemzi. Továbbá a nevetést tartalmazó kétértelmű helyzeteket negatívabban értékelik, mint a kontrollszemélyek, és ezek nem emelik a hangulatukat. Cél: Megvizsgálni e vonás érzelmi intelligenciával és alexitímiával való kapcsolatát. Módszer: 137 fő válaszolt a Geloph-15, a TAS-20 és a Bar-On EQ-i kérdőívek kérdéseire. Eredmények: A gelotofóbia és az alexitímia egyes dimenziói szignifikáns pozitív korrelációt mutatnak mind a teljes mintán (érzelmek azonosítása: r = 0,356; p < 0,01; érzelmek kifejezése: r = 0,363; p < 0,01; összpontszám: r = 0,360; p < 0,01), mind a gelotofóbiások (pragmatikus gondolkodás: r = 0,685; p < 0,01; összpontszám: r = 0,691; p < 0,05) és a nem gelotofóbiások (érzelmek azonosítása: r = 0,331; p < 0,01; érzelmek kifejezése: r = 0,313; p < 0,01; összpontszám: r = 0,271; p < 0,01) csoportjában. Továbbá, a gelotofóbiás és nem gelotofóbiás csoport között legalább tendenciaszintű különbség adódott az érzelmek kifejezésének nehézsége és az összpontszám esetében. A nem gelotofóbiások rendre szignifikánsan magasabb EQpontszámokat érnek el, mint a gelotofóbiások (kivéve problémamegoldás, impulzuskontroll, stresszkezelés), továbbá esetükben közepesen erős, negatív együttjárás mutatkozik a gelotofóbia mértéke és az érzelmi intelligencia között, míg a gelotofóbiásokra többnyire ez nem igaz. A teljes mintán a gelotofóbia és az érzelmi intelligencia közötti korreláció —0,624; p < 0,01volt. A legmagasabb korrelációk az önbecsülés (r = —0,511; p < 0,01), a függetlenség (r = —0,521; p < 0,01), a stressztűrés (r = —0,531; p < 0,01), az intraperszonális (r = —0,650; p < 0,01) és az általános hangulat (r = —0,510; p < 0,01) skáláinak terén mutatkozott. A szociodemográfiai változók hatását kiparciálva nem mutatkozott jelentős változás az eredményekben. Következtetések: A gelotofóbia, az alexitímia és az érzelmi intelligencia egymáshoz kapcsolódó, mégis elkülöníthető fogalmak, továbbá a gelotofóbiások csoportja más érzelmiintelligencia-mintázatot mutat, mint a nem gelotofóbiások csoportja.

Restricted access
Pszichológia
Authors: László Séra, György Révész, Dóra Vajda, and Róbert Járai

Absztrakt

A fejlődési diszlexia az olvasás elsajátításának zavara megfelelő életkori, intelligencia- és nevelési feltételek megléte mellett. Elméletei közül ismert a fonológiai sérülés; a gyors hallási feldolgozás feltevés; újabban a látási elmélet. A látási deficit származhat a bizonytalan binokuláris fixációból vagy pl. a gyenge konvergens/divergens szemmozgásból. A cerebelláris/automatizálódási feltevés szerint a diszlexiásoknál enyhe cerebellum sérülés van, amely különböző kognitív zavarokkal jár együtt. A magnocelluláris elmélet fő állítása, hogy az olvasási probléma nem nyelvi, hanem a vizuális/hallási magnocelluláris rendszer általános sérülésének következménye: csökkent a mozgásérzékenység és a kontrasztérzékenység.

Vizsgálatunkban a magnocelluláris sérülés feltevést, a koherens mozgásészlelés és a kontúrintegráció közötti kapcsolatot vizsgáltuk 61 fő gyengén olvasó és diszlexiás és 46 fő tipikusan fejlődő gyereknél. A koherens mozgásészlelés küszöbeit vizsgálva és kontúrintegrációs faladatban is szignifikáns különbségek mutatkoztak a gyengén olvasó (diszlexiás) és a kontrollcsoport között. További eredményünk szerint a gyengén olvasó (diszlexiás) csoportnál a koherens mozgásészlelési küszöb (összesített átlag) és a kontúr integrációs feladat teljesítménye korrelál, a tipikus fejlődésű, normál olvasási csoport esetében a korreláció nem szignifikáns.

Restricted access

Background and objectives

Humor style reflects the way in which people use humor in their daily lives. Its investigation is paramount in humor research and it is also important in the context of various psychological investigations and mental health research. Due to the lack of a relevant tool, the aim of the current inquiry was to validate the Hungarian version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ; Martin et al., 2003).

Methods

A total of 425 male and female volunteers’ completed the Hungarian version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ-H).

Results

The HSQ-H has emerged to be a significantly shorter (22 items vs. 32 items of the original English HSQ), but nevertheless reliable, instrument. The four subscales, affiliative- (6 items), self-enhancing- (6-items), self-defeating- (5 items), and aggressive humor (5 items), all had acceptable internal consistencies, ranging from (Cronbach’s alpha) .72 to .85. The HSQ-H differentiated young adults (18–21 years) from adults and older adults (36 years and over), and those with lower and higher education levels, but did not yield statistically significant gender differences, or differences that could be linked to the living area of the respondents. Intercorrelations of the subscales were similar to those reported in validation research performed in other languages.

Conclusions

It is concluded that the HSQ-H is a short and reliable instrument for assessing humor styles in the Hungarian population, but the further testing of its psychometric properties is warranted.

Restricted access

A tehetség változó koncepciói

Changing Concepts Of Giftedness

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Jávor Rebeka, Révész György, Séra László, and Szabó János

Tanulmányunk a tehetség és az azt befolyásoló, különböző tényezők koncepcióját járja körül társadalmi-történelmi és aktuális keretek között, az ősi kultúráktól napjainkig követve a jelenség definiálását, meglétének következményeit, mérésének lehetőségeit és fejlődését. Kifejtjük az intelligencia, a kreativitás, a motiváció, a teljesítményigény és egyéb, más tényezők hatását, azt, hogy e folyamatok, képességek hogyan, miben járulnak hozzá (vagy nem) a tehetség kibontakozásához. Végezetül pedig szót ejtünk egy olyan tehetségcsoportról – kétszeresen kivételesek –, akik különösen nagy segítséget igényelnek abban, hogy képességeik a leghatékonyabb módon jöjjenek felszínre és szilárduljanak meg.

Our study revolves around the concept of giftedness and the various factors that influence it, in a socio– historical and current context, following the definition of the phenomenon from ancient cultures to the present day, the consequences of its existence, its measurement possibilities and development. We explain the impact of intelligence, creativity, motivation, performance needs and other factors, how these processes and skills contribute (or not) to the development of giftedness. In the end, we will talk about a group of talents -the twice-exceptional talents -who need a great deal of help in getting their skills to the surface and consolidating in the most effective way.

Open access

A humorérzék, a humor megértési és produkciós képessége kreatív tulajdonság, jelentős egyéni különbségekkel, ám mind ez idáig nem egyértelműen tisztázott a humorprodukció és a kreativitás viszonya. Vizsgálatunkban 133 fő különféle önbeszámolós és viselkedéses humorprodukciós, humorhasználatra vonatkozó, illetve kreativitástesztet töltött ki. Nemi különbségek sem a kreativitás-, sem a humortesztekben nem mutatkoztak. Eredményeink szerint meglehetősen gyenge, de pozitív összefüggés mutatkozik a humorprodukció és a kreativitás között, illetve a humorstílusok között, ami összességében a két folyamat közös alapjaira, ám azok eltérő jellegére mutat rá.

Restricted access