Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Samuel Peter x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

The authors report on the case of a 68-year-old woman with glassy cell carcinoma of the endometrium in FIGO Stage IA treated with hysterectomy, bilateral salpyngo-ophorectomy and radiotherapy. The patient was alive and disease-free at the end of 2 years of follow-up. Glassy cell carcinoma of the endometrium is a rare neoplasm with 1 previous case reported in the literature. Although glassy cell carcinoma is considered a poorly differentiated variant of adenosquamous carcinoma, its real nature is still debated. In order to establish a correct prognosis for this rare entity and to evaluate the nature and clinical significance of glassy cell carcinoma, analysis of more cases is required.

Restricted access

A szerzők 68 éves FIGO IB stádiumú méhnyálkahártyából kiinduló tejüvegsejtes carcinomás nőbeteg esetét ismertetik, akinél hysterectomia és kétoldali salpingo-oophorectomia, majd sugárkezelés történt. A beteg kétéves utánkövetése alatt daganatmentes volt. Az endometrium tejüvegsejtes carcinomája ritka tumorféleség, eddig 13 esetet közöltek a világon. Mint az adenosquamosus carcinoma rosszul differenciált változata valódi természetének megismerése ma is vita tárgyát képezi. A prognózisának és klinikai jelentőségének tisztázásához újabb közölt esetek és kritikai analízisük szükséges.

Restricted access

A petefészek monodermalis teratomájaként megjelenő pajzsmirigyszövetet tartalmazó daganat ritka megbetegedés. A szerzők saját műtéti anyagukban 1986–2002 között összesen 94 petefészek-teratomás esetet találtak, közülük 3 eset struma ovariinek bizonyult. Eseteik elemzésével megállapítják, hogy a struma ovarii klinikai tünetei és patológiai jellemzői változatosak, ami vonatkozik a tumor nagyságára, a fájdalomra, mint vezető tünetre, az ascites, valamint a hormonális aktivitás jelenlétére vagy hiányára. Feltételezik, hogy a kórkép nagy valószínűséggel „aluldiagnosztizált”. A szövettani vizsgálómódszerek kiterjesztésével a diagnosztika hatásfoka bizonyára növelhető. Orv. Hetil., 2011, 152, 964–966.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Sámuel Nagy, Zoltán Tóth, Péter Gőcze, and László Ádám

A szerzők III/B stádiumban lévő méhnyak adenoid cysticus carcinomában szenvedő 35 éves nőbeteg esetét ismertetik. A kórkép ritka, kórjóslata is közismerten rossz. A beteg a teljes sugárkezelést követően gyógyult. Húsz évvel a felismerés és ellátás után jelenleg panasz- és tünetmentes. Orv. Hetil., 2012, 153, 435–437.

Restricted access

Az összefoglaló közleményben a szerzők áttekintést nyújtanak a neuromyelitis optica (NMO) epidemiológiájáról, klinikai jellegzetességeiről. A közelmúltban leírt anti-aquaporin-4 (AQP-4) antitest a betegséget az ellenanyag-mediált csatornabetegségek közé sorolja, és kimutatása a diagnosztika fontos elemét képezi. A szerzők hangsúlyozzák a betegség multidiszciplináris jellegét: az NMO spektrumbetegségként definiált relapszáló látóideg-gyulladás (RION) az NMO-hoz hasonló terápiát igényelhet és szemészeti diagnózisa alapvető, míg a szisztémás autoimmun kórképekhez társuló myelitisek és az NMO-val gyakran asszociálódó szisztémás autoimmun betegségek a klinikai immunológusok és reumatológusok figyelmét igénylik. Alapvető a sclerosis multiplextől való elkülönítés az eltérő terápiás protokollok miatt. A kritériumrendszer változása, az NMO-spektrum-betegségek definiálása, az NMO-specifikus IgG (anti-AQP-4) azonosítása, valamint megbízható diagnosztikus tesztek a betegség korai diagnózisát és így adekvát terápiát eredményezhetnek, amely létfontosságú a tartós remisszió és az életminőség fenntartásában. A szerzők esetek ismertetésével szemléltetik a diagnosztikai gondolkozást.

Restricted access
Biologia Futura
Authors: Gergely Sámuel Bartha, Gergő Tóth, Péter Horváth, Eszter Kiss, Nóra Papp, and Monika Kerényi

Introduction

Several Aristolochia species were used as medicinal herb across Europe and in recent years, their antimicrobial activity has also been investigated.

Materials and methods

In this study, A. clematitis was selected to evaluate the aristolochic acids I and II (AA I and AA II) concentrations and the antimicrobial activity of methanol, hexane, butanol, and ethyl acetate extracts of the root, stem, leaf, root, and fruit. AA I and AA II contents were measured by a validated high-performance liquid chromatography–ultraviolet method.

Results

Each fraction of the plant contained AA I and AA II and the root was found to have the highest contents of AA I (1.09%) and AA II (0.7454%). The minimum inhibitory concentrations of all extracts were determined by standard microdilution method. The fruit’s extracts showed the most efficient antimicrobial effect against both methicillin sensitive and resistant Staphylococcus aureus strains.

Conclusion

Correlation between the AA I and AA II concentrations and the antimicrobial effect was not found.

Open access

A Ph. Eur. herbal drug monograph requires for identification testing besides macroscopic (A) and microscopic (B) evaluation a thin-layer chromatography (TLC) fingerprint, prescribed as identification testing in subsection C. The main active constituents of Cassia senna L. and Cassia angustifolia Vahl are the dianthrone glucosides (mainly sennoside A and B). Therefore, this study presents a high-performance thin-layer chromatography (HPTLC) method which uses the sennosides as characteristic constituents. The presented method results in a fast and simple fingerprint with characteristic yellow fluorescence for the sennosides due to derivatization with a potassium hydroxide solution. The use of a senna herbal drug dry extract as system suitability test (SST) allows for a cost-effective test control. The resolution of the sennosides zones is dependent on the extractives concentration. An overload of the analytes leads to tailing (u-shaped form) and broadening as well as change in the retardation factor (R F). The presented method is a suitable fingerprint method for Ph. Eur. conform identification C.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Nóra Lőrincz, Beáta Bóné, Márton Tóth, Réka Horváth, Norbert Kovács, Sámuel Komoly, Kázmér Karádi, Péter Barsi, Hajnalka Ábrahám, László Seress, Zsolt Horváth, Tamás Dóczi, József Janszky, and Csilla Gyimesi

Absztrakt:

Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: András Vereczkei, Csaba Szalay, Mihály Aradi, Attila Schwarcz, Gergely Orsi, Gábor Perlaki, Zoltán Karádi, Lívia Németh, Sophia Hanna, Gábor Takács, István Szabó, László Bajnok, Elemér Mohos, László Lénárd, Tamás Dóczi, József Janszky, Sámuel Komoly, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.

Restricted access

Jobb oldali videoasszisztált thoracoscopos thymectomia a thymoma nélküli, felnőttkori myasthenia gravis sebészi kezelésében

Application of video-assisted thoracoscopy in the surgical treatment of myasthenia gravis in adults without thymoma

Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Levente Bogyó, Attila Farkas, Csaba Fehér, Áron Ghimessy, Balázs Gieszer, Luca Karskó, Lóránt Kecskés, Viktor Lungu, László Mészáros, Miklós Molnár, Petra Németh, Ágoston Pataki, Péter Radeczky, Róbert Szegedi, Bernadett Tallósy, Klára Török, Attila Vágvölgyi, Csilla Rózsa, Katalin Török, Sámuel Komoly, Jenő Elek, János Fillinger, László Agócs, Ferenc Rényi-Vámos, and Ákos Kocsis

Összefoglaló. Bevezetés: A myasthenia gravis javallatával végzett csecsemőmirigy-eltávolítás sebésztechnikai szempontból lényegesen megváltozott az elmúlt közel 30 évben. A standard műtétnek számító transsternalis és transcervicalis thymectomia mellett elterjedt a videoasszisztált thoracoscopos sebészeti (VATS), később pedig a robot sebészeti megoldás is. Két intézetünkben 2011–2012-ben vezettük be a VATS thymectomiát. Módszer: A többféle technikai megoldás közül a mediastinumot a jobb mellüreg felől megközelítő utat választottuk. Eleinte 3, később 2 pontos perimammaris portot készítettünk a thymus elérésére a beteg háton fekvő helyzetében. Minden esetben ultrahangos vágóeszközt alkalmaztunk. Kiterjesztett thymectomiára törekedve a perithymikus zsírszövetet is eltávolítottuk, szélesen megnyitva a bal oldali mellüreget is. A betegek kiválasztásában az átlagos testsúlyú vagy soványabb betegeket részesítettük előnyben. Eredmények: 8 év és 4 hónap alatt 92 beteget műtöttünk a fenti módszerrel thymoma nélküli myasthenia gravis alapbetegséggel. 20 férfi és 72 nő. Átlagéletkor 33,1 év (19–75 év). A műtéti idő 35–160 percig terjedt, átlagosan 82,3 perc volt. A tömegesebb mediastinalis zsírszövet néhány betegnél nehezítette a tájékozódást és a maradéktalan eltávolítást. Műtét alatt 4 esetben érsérülés és 3 ellenoldali tüdősérülés következett be. Két konverziót végeztünk (1-1 sternotomia és thoracotomia). Idegsérülés nem történt. Tíz beteg igényelt néhány órás művi lélegeztetést a műtét után, a többi beteget a műtőasztalon extubáltuk. Reintubáció, tracheostomia, légzési elégtelenség, műtéti halálozás nem volt. Az intenzív ápolási idő átlaga: 1,1 (0–11) nap. A teljes kórházi ápolási idő átlaga: 4,8 (3–15) nap. A drenázsidő 1–4 nap, átlagosan 1,16 nap. Két beteg (2,41%) halt meg a műtétet követően 1 és 5 éven belül. További 81 beteg 12–108 (átlag: 48) hónapos követése során a myastheniás állapotban 21 (25,3%) betegnél komplett, 4 (4,82%) betegnél gyógyszeres remisszió, 20 (24,1%) betegnél minimális manifesztáció, 28 (33,73%) betegnél egyéb javulás volt megállapítható. 4 (4,82%) beteg állapota változatlan maradt, 4 (4,82%) betegé pedig romlott. Következtetés: A VATS thymectomia teljesen új utat jelent a transsternalis módszerben járatos sebészek számára. A tömegesebb mediastinalis zsírszövet nagyon megnehezíti a műtétet. A perioperatív szak nagyon kedvező a betegek számára, és a késői eredmények is elfogadhatóak. Kérdéses, hogy a thymus minden esetben maradéktalanul eltávolítható-e ezzel a módszerrel.

Summary. Introduction: Surgical technique of thymectomy performed for treatment of myasthenia gravis has considerably changed in the last almost 30 years. In addition to standard interventions – transsternal and transcervical thymectomy –, video-assisted thoracoscopic interventions (VATS), later on robotic surgery came into general use. In our two institutions, we apply VATS thymectomy since 2011. Methods: There are several different surgical techniques for this purpose; we approached the mediastinum through the right thoracic cavity. We prepared initially 3, later on 2 perimammal ports for the access of the thymus; the patients were in supine position during surgery. We used an ultrasonic cutting device in all cases. In order to perform extended thymectomy, we removed the fatty tissue around the thymus and opened widely the left thoracic cavity, too. During patient enrollment, we preferred patients with normal or lower body weight. Results: During 8 years and 4 months, we operated on 92 patients using this method for myasthenia gravis without thymoma; there were 20 male and 72 female patients at the age of 33 years on average (19–75 years). Duration of surgery was 35–160 minutes, 82.3 minutes on average. The bulky fatty tissue around the thymus made the orientation and the complete removal more difficult in a few patients. We experienced vascular injury in 4 cases and injury of the contralateral lung in 3 cases. Conversion was necessary in 2 cases (1 sternotomy and 1 thoracotomy), there were no nerve injuries. Assisted ventilation was necessary in case of ten patients in the postoperative period for a few hours; all other patients were extubated on the operating table. There was no need for repeated intubation and tracheostomy; there was no respiratory insufficiency and perioperative mortality. Duration of ICU care was 1.1 days on the average (0–11 days), that of the total hospital care 4.8 days on average (3–15 days). Duration of thoracic drainage was 1.16 days on average (1–4 days). Two patients (2.41%) died within one and five years after surgery. During 12–108 months (48 months on average) follow-up of 81 patients, 21 patients (25.3%) suffering from myasthenia total recovery was observed, pharmacologic remission was achieved in 4 patients (5.3%), minimal manifestation remained in 23 patients (24.1%), while in 28 patients (33.73%) other improvement was observed. The status of 4 patients (4.82%) remained unchanged and that of 4 patients (5.3%) worsened. Conclusion: VATS thymectomy represents a completely new surgical method for surgeons having experience in transsternal surgical technique. Bulky mediastinal fatty tissue makes surgery very difficult. The perioperative period is advantageous for the patients and also the long term follow-up results are acceptable. It is questionable that the thymus can be completely removed with this method in all cases.

Restricted access