Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Sarolta Borbás x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Erika Östör, Sarolta Borbás, Rita Kazinczy, András Káli, István Vámos, Anna Bradák, and Márta Podmaniczky

Az Európai Kardiológus Társaság EUROASPIRE I–II–III néven vizsgálatsorozatot kezdeményezett a másodlagos prevenció európai helyzetének felmérésére. Magyarország ugyanazon két kardiológiai centrum bevonásával részt vett ebben a jelentős epidemiológiai vizsgálatsorozatban. A szerzők az elmúlt 10 év hazai adatait elemzik. Összesen 1627 – 70 évesnél fiatalabb – koszorúérbeteg kórházi és utánvizsgálati adatait dolgozták fel standardizált módszerekkel. Az ischaemiás szívbetegség miatt kezelt betegek között csökkent a férfiak, és nőtt a nőbetegek, valamint a 60 évnél idősebbek aránya. A vizsgált rizikófaktorok kórházi dokumentálása jelentősen javult: az utolsó adatfelvétel időpontjában a betegek 89–99%-ában ezen adatok rögzítése a kórlapban megtörtént. A vizsgálati időpontokban csökkent a szisztolés és a diasztolés vérnyomás átlagértéke, valamint a harmadik vizsgálati időpontban 0,4 mmol/L-rel alacsonyabb volt az össz- és az LDL-koleszterin átlagértéke, mint a vizsgálat kezdetén. A HDL-koleszterin átlagértéke nem változott, a triglicerid esetén pedig az átlag növekedését figyelték meg. A tíz év alatt folyamatosan és jelentősen nőtt (23%-ról 49%-ra) a súlyosan elhízottak, valamint a diabetesesek aránya (27%-ról 45%-ra). A hypertoniások száma csak az első és második vizsgálati időpont között csökkent, a harmadik időpontban a megvizsgáltak 44%-ában 140/90 Hgmm feletti vérnyomásértéket mértek. A dohányzó betegek aránya a második és a harmadik adatfelvételi időpont között 8%-kal csökkent, a vizsgálat lezárásakor az aktív dohányosok aránya 18% volt. Jelentősen csökkent (60%-ról 24%-ra) az 5,5 mmol/L feletti összkoleszterin-értékkel bíró betegek aránya, ugyanakkor az összkoleszterin jelenlegi célértékét (4,5 mmo/L) a betegek 57%-a nem érte el. A másodlagos prevenció területén az elmúlt 10 évben kétségtelen javulás igazolható, de még mindig nem sikerült megfelelően csökkenteni a magas vérnyomást, a koleszterinszintet, a dohányzók arányát, és aggasztó az elhízottak és a cukorbetegek számának növekedése. A szerzők – a helyzet javítása érdekében – fontosnak tartják a prevenció fontosságának hangsúlyozását az orvosképzésben és az orvos-továbbképzésben, valamint az együttműködés javítását a kórházi orvosok, a családorvosok és a betegek között. Orv. Hetil., 2010, 43, 1776–1782.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Mezey, Lajos Kullmann, †L. Kent Smith, Sarolta Borbás, Klára Sándori, Éva Belicza, Gábor Veress, and István Czuriga

A szerzők a hazai kardiológiai járóbeteg-rehabilitáció első kontrollált, multicentrikus vizsgálatának főbb adatairól számolnak be. A program magyar szakemberek és a United States Department of Health and Human Services támogató közreműködésének köszönhető. Célkitűzés: Annak bizonyítása, hogy az akut kardiológiai eseményeket követően az állapot további javítása érdekében a rehabilitáció elkerülhetetlenül fontos. Bizonyítani kívánták, hogy ez a tevékenység egyformán hasznosan végezhető fekvőbetegosztályon és járóbetegformában. Módszerek: 3 szívsebészettel és kardiológiai rehabilitációs osztállyal rendelkező centrumból 531 beteget gyűjtöttek össze, 167 tartozott a járóbeteg-rehabilitációs csoporthoz („A”), 311 a szanatóriumi rehabilitáltakhoz („B”), és 53 beteg képezte a kontrollcsoportot („C”). Kardiológiai állapotfelmérés (fizikális vizsgálat, laboratórium, ergometria, echokardiográfia, pszichometria) történt induláskor, 3 és 12 hónap múlva. Az „A” és a „B” csoport 3 hónapos fizikai tréningprogramban vett részt. Eredmények: A fizikai teljesítőképesség jelentős javulása következett be a 3 hónapos rendszeres tréning után, ami a 12. havi ellenőrzéskor már nem volt kimutatható. Jelentősen csökkent az anginás epizódok száma és a kardiális okú kórházi igénybevétel. Szövődmény nem alakult ki. Következtetések: Akut koronáriaeseményeket követően a kardiális rehabilitáció a gyógyítási folyamat kötelező folytatása. Bizonyították, hogy a kardiológiai rehabilitáció mindkét formában biztonságos és hatékony. Az eredmények javítása a betegoktatás és a compliance egyéb aspektusainak intenzívebb igénybevételével valósulhat meg. Az eredmények tartóssá tétele megkívánja, hogy a 3 hónapos intenzív vezetett tréninget további folyamatos felügyelet és az állapot karbantartása kövesse.

Restricted access