Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for

  • Author or Editor: Sarolta Kárpáti x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Klaudia Preisz
and
Sarolta Kárpáti

A paraneoplasticus pemphigus malignus vagy benignus tumorokhoz társuló autoimmun hólyagos megbetegedés diagnosztikus és immunológiai kritériumait 1990-ben fektette le Anhalt . Klinikailag súlyos, fájdalmas, mélyre terjedő bőr- és nyálkahártyatünetek jellemzik. A bőrtünetek polimorf jellegűek, általában dominál a hólyagképződés. Egyes esetekben, az ún. „graft-versus-host-disease” formákban előfordul, hogy kizárólag papulosus, lichenoid bőrtünetek észlelhetők, hólyagképződés nincs, vagy csak később jelenik meg. Elsősorban ezen alcsoport betegeiben a bőr- és nyálkahártyatünetek mellett súlyos dyspnoét okozó pulmonalis érintettség is kialakul, melynek hátterében bronchiolitis obliterans áll. A paraneoplasticus pemphigus diagnosztikájában alapvető fontosságú a bőr/nyálkahártyák direkt immunfluoreszcens, továbbá a szérum indirekt immunhisztológiai és immunoblot vizsgálata. Az eddig azonosított autoantigének döntő többsége a plakincsalád tagja: envoplakin (210 kDa), periplakin (190 kDa), plectin (~500 kDa), desmoplakin I (250 kDa), desmoplakin II (210 kDa), bullosus pemphigoid antigén 1 (230 kDa). A plakinok mellett a desmosomalis cadherinek közé sorolt desmoglein 1 és 3 a bullosus pemphigoid antigén 2 (180 kDa), a desmocollin 2 és 3, továbbá egy még nem azonosított, 170 kDa molekulatömegű transzmembrán fehérje szintén autoantigénje a kórképnek. A paraneoplasticus pemphigus nagy mortalitású kórkép, az esetek több mint 90%-ában halálos kimenetelű. A háttérben álló tumor eltávolítása mellett a bázisterápia továbbra is a nagy dózisú szisztémás szteroidkezelés, melyet citosztatikumok, immunmodulánsok adásával egészítenek ki. Szóba jön ezenkívül plasmapheresis, plazmacsere, photopheresis, nagy dózisú intravénás immunglobulin és anti-CD20 monoklonális antitest (rituximab) adása is.

Restricted access

A rosacea az egyik leggyakoribb, krónikus gyulladásos bőrbetegség. Centrofacialisan megjelenő erythema, teleangiectasiák, papulák és pustulák jellemzik. A klinikai kép alapján az új nemzetközi klasszifikáció 4 fő alcsoportot különít el: erythemás-teleangiectasiás, papulopustulosus, phymatosus és ocularis altípust. Az egyes formák kezelése is eltérő. A folyamat patomehanizmusa a mai napig nem tisztázott pontosan. Genetikai és környezeti tényezők mellett kóros érreakciónak, dermalis mátrixdegenerációnak, egyes mikroorganizmusoknak, mint Demodex folliculorum és Helicobacter pylori tulajdonítanak szerepet. A szerzők az összefoglaló közleményben áttekintik a rosacea új klasszifikációját, a főbb patogenetikai tényezők szerepét és a terápiás lehetőségeket.

Open access

Az atópiás dermatitis krónikus, egyéni lefolyást mutató kórkép, amelynek gyermekkori és felnőttkori prevalenciája világszerte emelkedő tendenciát mutat. Etiológiája nem teljesen feltárt, de ismert, hogy alapját a genetikai hajlam és immunológiai reguláció-zavar képezi. Ezek talaján, környezeti provokáló faktorok hatására jelennek meg a bőrtünetek. A betegség rendszerint csecsemőkorban indul, később is elsősorban a gyermekeket érinti, azonban sok esetben a tünetek felnőttkorban is megmaradnak. Ekkor a száraz bőr, a hajlati lichenifikáció, az arcra és nyakra, valamint kézre lokalizálódó tünetek jellemzőek. Az atópiás dermatitis gyermekkori formájáról számos közlemény látott napvilágot, a felnőttkorban is megmaradó, illetve a felnőttkorban kialakuló forma azonban csak néhány éve került az érdeklődés középpontjába. A kórkép modern megközelítésében nagy szerepet kap a bőrtüneteket kiváltó, vagy fenntartó faktorok feltérképezése, majd lehetőség szerinti elkerülése. A szerzők az aktuális irodalmat áttekintve, összefoglalják a felnőttkori atópiás dermatitis tüneteinek fellobbanását és fenntartását okozó környezeti és egyéb tényezőket, közöttük a nem, a családszerkezet, a fertőzések, a ruházat, az aero- és kontaktallergének, a migráció, a lakókörnyezet és a pszichés faktorok szerepét tárgyalva. Kitérnek a felnőttkorban jellemző klinikai képre és a prognosztikai tényezőkre is.

Restricted access

A humán immundeficientia vírus fertőzés utóbbi időben észlelhető felgyorsult terjedése Magyarországon kiemelkedő népegészségügyi problémát jelent az egészségügyi ellátórendszer számára. Kuratív terápiás lehetőségek hiányában a hangsúlyt a fertőzés megelőzésére kell helyezni. Statisztikai becslések alapján a fertőzöttek körülbelül 50%-a nincs felderítve, így nincs tisztában humán immundeficientia vírus státusával, ezért kiemelkedő jelentőségű az infekció korai diagnosztizálása. Ebben a szűrővizsgálatok, illetve a fertőzés tüneteinek időben történő észlelése jelent segítséget. A szerzők a humán immundeficientia vírus asszociált bőrtünetek ismertetésével kívánják elősegíteni az infekció időben történő felismerését, és rávilágítani a fertőzés jelentőségére a mindennapi orvosi gyakorlatban. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 10–18.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Marschalkó
,
Katinka Pónyai
, and
Sarolta Kárpáti

A szexuálisan terjedő betegségek gyakori közös előfordulását magyarázza a közös terjedési mód, ugyanakkor a szexuális úton terjedő kórokozók fokozzák egymás infektivitását. A szexuális úton terjedő koinfekciók egyértelműen kedvezőtlen hatásúak a szervezetre: rosszabb prognózist, eltérő, súlyosabb klinikai képet okoznak. A szerzők közleményükben a HIV és a szexuális úton terjedő koinfekciókat részletezik (HIV és B-vírus hepatitis; HIV és syphilis; HIV és gonorrhoea; HIV és Chlamydia trachomatis). Ezek a szexuális úton terjedő fertőzések gyakrabban fordulnak elő HIV fertőzötteken, amit a közös terjedési mód és immunkárosodás mellett egyéb tényezők magyaráznak (barrierfunkciók sérülése, genitális nyálkahártya gyulladása következtében kialakult emelkedett citokinszint). A koinfekciók során a klinikai kép, a szövődmények, a prognózis és a terápiás válasz változnak, továbbá diagnosztikus nehézségek léphetnek fel. A szexuálisan terjedő betegségek elleni eredményes fellépésben fontos szerepe van az együttes fertőzések felismerésének, valamint komplex diagnosztikus, kezelési és megelőzési módszerek (felvilágosítás, nevelés) alkalmazásának Orv. Hetil., 2015, 156(1), 4–9.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Sarolta Makó
,
Réka Lepesi-Benkő
,
Márta Marschalkó
,
Gyöngyvér Soós
, and
Sarolta Kárpáti

A gyógyszermellékhatások felismerése és a tüneteket kiváltó gyógyszer oki szerepének bizonyítása komoly felkészültséget igényel. E közlemény célja a gyógyszerallergiás reakciók diagnosztikai lehetőségeinek rövid áttekintése és a lymphocytatranszformációs teszt gyógyszer-hiperszenzitivitási reakciókban való bizonyító szerepének bőrgyógyászati szempontok szerinti értékelése. A lymphocytatranszformációs teszt azon a megfigyelésen alapul, hogy a gyógyszerrel való első találkozáskor kialakult antigénspecifikus T-sejtek osztódni kezdenek az antigénnel való in vitro megismételt találkozás után. A szenzibilizációt az osztódó T-sejtekbe történő 3 H-timidin-beépülés mértéke jelzi. A hatóanyag-specifikus T-sejtek szinte mindig részt vesznek a gyógyszerallergiás reakciókban, ezért a vizsgálat előnye, hogy sok gyógyszernél és különböző immunreakciók eseteiben egyaránt jól alkalmazható. Hátránya a munkaigényesség, valamint az, hogy specificitásának és szenzitivitásának bizonyításához hiányoznak a széles körű, nagy beteganyagon elvégzett tanulmányok. Emiatt a teszt nem egyértelműen elfogadott a gyógyszerallergia igazolására. Hiányosságai ellenére azonban, jobb prediktív értékű egyéb vizsgálatok hiányában, a lymphocytatranszformációs tesztnek fontos szerepe van a gyógyszerallergiák diagnosztizálása terén.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Veronika Tóth
,
Márta Marschalkó
,
Judit Hársing
, and
Sarolta Kárpáti

Az argyria ezüstvegyületek tartós lokális vagy szisztémás alkalmazása nyomán kialakuló kórkép. A tünetek leggyakrabban a bőrön, körmökön, conjunctiván, szájnyálkahártyán jelentkeznek, kezelésük mind a mai napig kihívást jelent. Bár napjainkban ezüsttartalmú gyógyszerek, gyógyászati eszközök használatára mérsékelt gyakorisággal kerül sor, az argyria előfordulásával mégis számolnunk kell. A kórkép leggyakoribb okává mára a paramedicinális gyógyászatban széles körben alkalmazott ezüstkolloid tartós fogyasztása vált. Közleményünkben 54 éves férfi beteg esetét ismertetjük, aki évek óta vegetáriánus életmódot folytatott. A beteg immunrendszere erősítése céljából fogyasztott ezüstkolloidot közel két éven át, amelynek hatására kialakult az arc diffúz, szürke elszíneződése. Az anamnézis és a klinikai kép alapján az argyria diagnózisa merült fel. A beteg kivizsgálása során laboratóriumi és képalkotó diagnosztikus vizsgálatokkal belső szervi eltérést nem találtunk. Az argyria diagnózisát a tünetes bőrből végzett hisztológiai vizsgálat alátámasztotta. A szerzők az irodalmi adatok tükrében felhívják a figyelmet a paramedicinában az ezüstkolloid napjainkban tapasztalt térhódítására, mellékhatásaira, a szerrel kapcsolatos téves információkra, az ezüstkolloid-fogyasztás veszélyeire.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Holló
,
Hajnalka Jókai
,
Krisztina Herszényi
, and
Sarolta Kárpáti

Az urogenitalis traktus szexuális úton közvetített infekcióinak világszerte leggyakoribb kórokozója a Chlamydia trachomatis, amely egy intracelluláris baktérium. Férfiaknál urethritis, míg nőknél az urethritis mellett leggyakrabban endocervicitis klinikai képét eredményezi. Mivel nőkben a fertőzés igen gyakran kifejezetten tünetszegény vagy aszimptomatikus, az egyik legfontosabb késői szövődményként kismedencei gyulladás, illetve a krónikus hegesedések kialakulásával infertilitás jelentkezhet. A fertőzés terjedésének és a nemkívánatos komplikációk kialakulásának megelőzésében meghatározó jelentőséget tulajdonítanak a szűrővizsgálatok bevezetésének. Az alkalmazott antibiotikus terápia megválasztását speciális tényezők, mint például várandósság vagy egyes szövődményes formák befolyásolhatják. A szerzők áttekintik a fertőzéssel kapcsolatos jelen ismereteket, összefoglalják többek között a jellegzetes klinikai megjelenési formákat, a rendelkezésre álló korszerű diagnosztikus lehetőségeket, csakúgy, mint az elfogadott kezelési protokollt és a szűrés alapvető aspektusait. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 19–23.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Nóra Gyöngyösi
,
Kende Lőrincz
,
Sarolta Kárpáti
, and
Norbert Wikonkál

Az infliximab egy tumornekrózis-faktor-α-blokkoló rekombináns monoklonális antitest, amely hatékony terápiás lehetőséget biztosít psoriasisban és még számos immunmediált gyulladásos betegségben. Jól tolerálható és jelentősen javítja a beteg életminőségét. A szerzők célja az egyik lehetséges mellékhatás, a gyógyszer indukálta lupus erythematosus bemutatása egy eset kapcsán. A beteg psoriasisa kilenc éve jelentkezett béta-receptor-blokkoló gyógyszer szedése folyamán. A kezdetben alkalmazott lokális, majd szisztémás kezelés, illetve fényterápia ellenére tünetei súlyosbodtak, ezért a beteg biológiai terápia indítására szorult. A kezelés harmadik évében jelentkező általános panaszok kivizsgálásakor lupusszerű szindrómát diagnosztizáltak. A biológiai terápia elhagyása és alacsony dózisú szteroidkúra indítása után a beteg tünetei és kóros laboratóriumi paraméterei javulást mutattak. A szerzők kiemelik, hogy a biológiai terápia hatékony, de nem veszélytelen eljárás psoriasis kezelésében. Az esetlegesen fellépő mellékhatások csökkentése csak a betegek gondos követése mellett lehetséges. Bármilyen általános tünet alapos kivizsgálást igényel, mert hátterében esetenként a biológiai terápiával összefüggő súlyos mellékhatások vagy betegségek állhatnak. Orv. Hetil., 2013, 154, 590–598.

Open access