Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for

  • Author or Editor: Sarolta Kárpáti x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Open access

A rosacea az egyik leggyakoribb, krónikus gyulladásos bőrbetegség. Centrofacialisan megjelenő erythema, teleangiectasiák, papulák és pustulák jellemzik. A klinikai kép alapján az új nemzetközi klasszifikáció 4 fő alcsoportot különít el: erythemás-teleangiectasiás, papulopustulosus, phymatosus és ocularis altípust. Az egyes formák kezelése is eltérő. A folyamat patomehanizmusa a mai napig nem tisztázott pontosan. Genetikai és környezeti tényezők mellett kóros érreakciónak, dermalis mátrixdegenerációnak, egyes mikroorganizmusoknak, mint Demodex folliculorum és Helicobacter pylori tulajdonítanak szerepet. A szerzők az összefoglaló közleményben áttekintik a rosacea új klasszifikációját, a főbb patogenetikai tényezők szerepét és a terápiás lehetőségeket.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Klaudia Preisz and Sarolta Kárpáti

A paraneoplasticus pemphigus malignus vagy benignus tumorokhoz társuló autoimmun hólyagos megbetegedés diagnosztikus és immunológiai kritériumait 1990-ben fektette le Anhalt . Klinikailag súlyos, fájdalmas, mélyre terjedő bőr- és nyálkahártyatünetek jellemzik. A bőrtünetek polimorf jellegűek, általában dominál a hólyagképződés. Egyes esetekben, az ún. „graft-versus-host-disease” formákban előfordul, hogy kizárólag papulosus, lichenoid bőrtünetek észlelhetők, hólyagképződés nincs, vagy csak később jelenik meg. Elsősorban ezen alcsoport betegeiben a bőr- és nyálkahártyatünetek mellett súlyos dyspnoét okozó pulmonalis érintettség is kialakul, melynek hátterében bronchiolitis obliterans áll. A paraneoplasticus pemphigus diagnosztikájában alapvető fontosságú a bőr/nyálkahártyák direkt immunfluoreszcens, továbbá a szérum indirekt immunhisztológiai és immunoblot vizsgálata. Az eddig azonosított autoantigének döntő többsége a plakincsalád tagja: envoplakin (210 kDa), periplakin (190 kDa), plectin (~500 kDa), desmoplakin I (250 kDa), desmoplakin II (210 kDa), bullosus pemphigoid antigén 1 (230 kDa). A plakinok mellett a desmosomalis cadherinek közé sorolt desmoglein 1 és 3 a bullosus pemphigoid antigén 2 (180 kDa), a desmocollin 2 és 3, továbbá egy még nem azonosított, 170 kDa molekulatömegű transzmembrán fehérje szintén autoantigénje a kórképnek. A paraneoplasticus pemphigus nagy mortalitású kórkép, az esetek több mint 90%-ában halálos kimenetelű. A háttérben álló tumor eltávolítása mellett a bázisterápia továbbra is a nagy dózisú szisztémás szteroidkezelés, melyet citosztatikumok, immunmodulánsok adásával egészítenek ki. Szóba jön ezenkívül plasmapheresis, plazmacsere, photopheresis, nagy dózisú intravénás immunglobulin és anti-CD20 monoklonális antitest (rituximab) adása is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Marschalkó, Katinka Pónyai, and Sarolta Kárpáti

A szexuálisan terjedő betegségek gyakori közös előfordulását magyarázza a közös terjedési mód, ugyanakkor a szexuális úton terjedő kórokozók fokozzák egymás infektivitását. A szexuális úton terjedő koinfekciók egyértelműen kedvezőtlen hatásúak a szervezetre: rosszabb prognózist, eltérő, súlyosabb klinikai képet okoznak. A szerzők közleményükben a HIV és a szexuális úton terjedő koinfekciókat részletezik (HIV és B-vírus hepatitis; HIV és syphilis; HIV és gonorrhoea; HIV és Chlamydia trachomatis). Ezek a szexuális úton terjedő fertőzések gyakrabban fordulnak elő HIV fertőzötteken, amit a közös terjedési mód és immunkárosodás mellett egyéb tényezők magyaráznak (barrierfunkciók sérülése, genitális nyálkahártya gyulladása következtében kialakult emelkedett citokinszint). A koinfekciók során a klinikai kép, a szövődmények, a prognózis és a terápiás válasz változnak, továbbá diagnosztikus nehézségek léphetnek fel. A szexuálisan terjedő betegségek elleni eredményes fellépésben fontos szerepe van az együttes fertőzések felismerésének, valamint komplex diagnosztikus, kezelési és megelőzési módszerek (felvilágosítás, nevelés) alkalmazásának Orv. Hetil., 2015, 156(1), 4–9.

Open access

Az atópiás dermatitis krónikus, egyéni lefolyást mutató kórkép, amelynek gyermekkori és felnőttkori prevalenciája világszerte emelkedő tendenciát mutat. Etiológiája nem teljesen feltárt, de ismert, hogy alapját a genetikai hajlam és immunológiai reguláció-zavar képezi. Ezek talaján, környezeti provokáló faktorok hatására jelennek meg a bőrtünetek. A betegség rendszerint csecsemőkorban indul, később is elsősorban a gyermekeket érinti, azonban sok esetben a tünetek felnőttkorban is megmaradnak. Ekkor a száraz bőr, a hajlati lichenifikáció, az arcra és nyakra, valamint kézre lokalizálódó tünetek jellemzőek. Az atópiás dermatitis gyermekkori formájáról számos közlemény látott napvilágot, a felnőttkorban is megmaradó, illetve a felnőttkorban kialakuló forma azonban csak néhány éve került az érdeklődés középpontjába. A kórkép modern megközelítésében nagy szerepet kap a bőrtüneteket kiváltó, vagy fenntartó faktorok feltérképezése, majd lehetőség szerinti elkerülése. A szerzők az aktuális irodalmat áttekintve, összefoglalják a felnőttkori atópiás dermatitis tüneteinek fellobbanását és fenntartását okozó környezeti és egyéb tényezőket, közöttük a nem, a családszerkezet, a fertőzések, a ruházat, az aero- és kontaktallergének, a migráció, a lakókörnyezet és a pszichés faktorok szerepét tárgyalva. Kitérnek a felnőttkorban jellemző klinikai képre és a prognosztikai tényezőkre is.

Restricted access

A humán immundeficientia vírus fertőzés utóbbi időben észlelhető felgyorsult terjedése Magyarországon kiemelkedő népegészségügyi problémát jelent az egészségügyi ellátórendszer számára. Kuratív terápiás lehetőségek hiányában a hangsúlyt a fertőzés megelőzésére kell helyezni. Statisztikai becslések alapján a fertőzöttek körülbelül 50%-a nincs felderítve, így nincs tisztában humán immundeficientia vírus státusával, ezért kiemelkedő jelentőségű az infekció korai diagnosztizálása. Ebben a szűrővizsgálatok, illetve a fertőzés tüneteinek időben történő észlelése jelent segítséget. A szerzők a humán immundeficientia vírus asszociált bőrtünetek ismertetésével kívánják elősegíteni az infekció időben történő felismerését, és rávilágítani a fertőzés jelentőségére a mindennapi orvosi gyakorlatban. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 10–18.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Tóth, Beáta Somlai, Judit Hársing, Zsófia Hatvani, and Sarolta Kárpáti

Bevezetés: A malignus melanoma túlélése elsősorban a TNM-stádium függvénye, azonban a Nemzeti Rákregiszter a daganatokat stádiumok alapján nem részletezi. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán melanomával kezelt betegek stádiumfelmérését tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálat 2004–2009 között diagnosztizált 1160 cutan melanomás betegre (558 férfi és 602 nő, átlagéletkoruk 60,5±16, illetve 57±17 év) terjedt ki. Eredmények: Nagy esetszámú nemzetközi vizsgálatokkal összehasonlítva az IA és IV-es stádiumban a klinika betegeinek aránya kedvezőnek bizonyult, azaz viszonylag magas százalékban fordultak elő a korai melanomák (IA: 34,8%), alacsony volt a késői, IV-es stádiumú daganatok előfordulása (0,4%). Az IB–IIA stádiumban már szignifikánsan alacsonyabb, a későbbi stádiumok (IIC, IIIA, IIIB) esetében magasabb volt a betegek aránya a nyugat-európai, ausztráliai, egyesült államokbeli adatoknál. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy a korai diagnózis javítása, a nyugati országokhoz való felzárkózás érdekében további lépések, primer és szekunder prevenciós programok szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 969–976.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Gyöngyösi, Kende Lőrincz, Sarolta Kárpáti, and Norbert Wikonkál

Az infliximab egy tumornekrózis-faktor-α-blokkoló rekombináns monoklonális antitest, amely hatékony terápiás lehetőséget biztosít psoriasisban és még számos immunmediált gyulladásos betegségben. Jól tolerálható és jelentősen javítja a beteg életminőségét. A szerzők célja az egyik lehetséges mellékhatás, a gyógyszer indukálta lupus erythematosus bemutatása egy eset kapcsán. A beteg psoriasisa kilenc éve jelentkezett béta-receptor-blokkoló gyógyszer szedése folyamán. A kezdetben alkalmazott lokális, majd szisztémás kezelés, illetve fényterápia ellenére tünetei súlyosbodtak, ezért a beteg biológiai terápia indítására szorult. A kezelés harmadik évében jelentkező általános panaszok kivizsgálásakor lupusszerű szindrómát diagnosztizáltak. A biológiai terápia elhagyása és alacsony dózisú szteroidkúra indítása után a beteg tünetei és kóros laboratóriumi paraméterei javulást mutattak. A szerzők kiemelik, hogy a biológiai terápia hatékony, de nem veszélytelen eljárás psoriasis kezelésében. Az esetlegesen fellépő mellékhatások csökkentése csak a betegek gondos követése mellett lehetséges. Bármilyen általános tünet alapos kivizsgálást igényel, mert hátterében esetenként a biológiai terápiával összefüggő súlyos mellékhatások vagy betegségek állhatnak. Orv. Hetil., 2013, 154, 590–598.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mariann Árvai, Eszter Ostorházi, Noémi Mihalik, Sarolta Kárpáti, and Márta Marschalkó

A keratoconjunctivitis gonorrhoica ritka, a Neisseria gonorrhoeae által okozott gennyes váladékozással kísért kötőhártya-gyulladás, amelyet felnőtteknél a szembe kerülő fertőző váladék okozhat. A Chlamydia trachomatis D-K szerotípusa által okozott conjunctivitis felnőttkori formáját nemi váladékok szembe kerülésével létrejött, kétoldali mucopurulens váladékozással kísért gyulladás jellemzi. A szerzők egy 33 éves, syphilis latens tarda miatt gondozott férfi beteg esetét ismertetik, akinek a hetek óta fennálló purulens conjunctivitise hátterében a mikrobiológiai vizsgálatok során Chlamydia trachomatis-fertőzéssel kombinált Neisseria gonorrhoeae-infekció igazolódott. A tenyésztéses és PCR-vizsgálatok során a pharynxból is kimutatható volt mindkét kórokozó. A betegnek sem urológiai, sem felső légúti tünetei nem voltak. A fertőződés kábítószer hatása alatt történt szexuális abúzust követően alakult ki. A parenteralis, majd per os cephalosporin- és azithromycinterápia hatására három hét alatt teljes remisszió következett be. Orv. Hetil., 2013, 154, 834–837.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Tóth, Zoltán Sápi, Dénes Bánhegyi, Márta Marschalkó, and Sarolta Kárpáti

Bevezetés: Az anális carcinoma incidenciája az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett, különösen a humán immundeficientia vírussal fertőzött homoszexuális populációban. Az anális laphámrák potenciális prekurzora az anális intraepithelialis neoplasia, amelynek elődleges szűrőtesztje a citológiai vizsgálat. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Országos STD Centrumában humán immundeficientia vírus pozitív betegeknél végzett anális citológiai vizsgálatok eredményének értékelését tűzték ki célul. Módszer: 2011. november 1. és 2014. augusztus 31. között a klinikán 140 betegnél 155 anális citológiai vizsgálat történt. Eredmények: A betegek 44%-ánál találtak anális dysplasiát, és mindössze 1,6%-ban high grade laesiót. Nagyobb betegszámú vizsgálatokkal összehasonlítva ez az arány alacsonyabb. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet a kockázati csoportban végzett rendszeres szűrővizsgálat fontosságára. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 24–27.

Open access