Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Sarolta Molnár x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Egyes felmérések szerint Hashimoto-thyreoiditises érintettség esetén a papillaris pajzsmirigy-carcinoma gyakoribb, stádiuma pedig kevésbé előrehaladott, mint Hashimoto-thyreoiditis nélkül. Kutatásunkban a két betegség összefüggéseit vizsgáltuk az északkelet-magyarországi régióban. Betegek és módszer: Vizsgálatunk során a 2007 és 2012 között a Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Intézetben operált 230 papillaris pajzsmirigy-carcinomás beteg adatait elemeztük. Vizsgált paramétereink a nem, életkor, szövettani típus, multifokalitás és stádium voltak. Eredmények: Eseteink között 40 (17,4%) Hashimoto-thyreoiditises (4 férfi, 36 nő) és 190 (82,6%) Hashimoto-thyreoiditis nélküli papillaris pajzsmirigy-carcinomás (44 férfi, 146 nő) szerepelt. A papillaris carcinoma lényegesen gyakrabban bizonyult multifokálisnak Hashimoto-thyreoiditisben (16/40; 40,0%), mint nélküle (45/190; 23,7%; p = 0,034). A papillaris carcinoma ugyanakkor szignifikánsan ritkábban érintette a nyirokcsomókat HT-vel társult esetekben (4 pN1 [36,4%]; 7 pN0 [63,6%]), mint HT nélkül (34 pN1 [82,9%]; 7 pN0 [17,1%]; p = 0,002). Következtetés: A gyakori előfordulás és a mindkét betegség fennállta esetén gyakoribb multifokális daganatképződés arra utal, hogy a Hashimoto-thyreoiditis hajlamosít papillaris pajzsmirigy-carcinoma kialakulására, azonban ennek a kapcsolatnak a biológiai háttere egyelőre nem tisztázott. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 178–182.

Restricted access
Authors: Róbert Szász, Zita Radnay, Béla Telek, Sarolta Molnár and Árpád Illés
Open access
Authors: Andrea Molnár, Ágnes Anna Csontos, Sarolta Dakó, Rita Hencz, Dániel Áron Anton, Erzsébet Pálfi and Pál Miheller

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél kóros tápláltsági állapot alakulhat ki (gyulladásos citokinek termelődése, műtétek utáni katabolizmus, beszűkült étrend miatt), amit táplálásterápia elrendelése mellett is nehéz hatékonyan kezelni. Célkitűzés: A táplálásterápia hatékonyságának vizsgálata. Módszer: Kombinált tápláltsági állapot rizikószűrése (kérdőíves felméréssel és bioimpedanciás testösszetétel-analízissel) a vizsgálat elején és az egyéves vizsgálati periódus végén. Eredmények: A 205 betegből 82 bizonyult veszélyeztetettnek. Összesen 44-en részesültek hosszú távú táplálásterápiában, 45%-uknak elegendő volt a diétamódosítás, 50% orális és 5% parenteralis táplálást is igényelt. A mindkét mérési eljárás alapján magas rizikójúnak minősülők száma a beavatkozásokkal 31-ről 21 főre csökkent, a teljes és a zsírmentes testtömeg nyolc, illetve kilenc esetben 10%-ot meghaladóan növekedett, a tömegindexek (∆BMI: +1,3 kg/m2, p = 0,035, s.; ∆FFMI: +0,5 kg/m2, p = 0,296, n. s.) szintén növekedtek. A kutatás korlátai az alacsony esetszám és a monocentrumos bevonás. Következtetések: Kóros tápláltsági állapot kialakulásának magas kockázata miatt javasoljuk a kombinált rizikószűrést és a táplálásterápia hatékonyságának vizsgálatára a bioimpedanciás testösszetétel-analízist. Orv Hetil. 2017; 158(19): 731–739.

Open access
Authors: Ildikó Takács, Szabolcs Horváth, Borbála Balatonyi, Szaniszló Jávor, Ágnes Molnár, Sarolta Gáspár, Rebeka Hajós, Ágnes Meczker, János Lantos, Erzsébet Rőth and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A hasfali sérvek laparoscopos megoldásában a sebészi háló intraperitonealis pozícióban kerül beültetésre. Állatmodellekben és a humángyakorlatban egyaránt ígéretesek a kombinált, többrétegű hálók. Jelen kísérlet célja két eltérő szerkezetű, szilikonbevonatú polipropilén háló biológiai viselkedésének összehasonlítása volt. Anyag és módszerek: Új-zélandi fehér nyulak hasfalán egy 3 × 4 cm nagyságú, teljes vastagságú hasfaldefektust készítettünk, melyet összetett hálóval fedtünk. 20 állatba a felszínén lamináris szilikonréteggel bevont hálót (LSPP), a másik 20 nyúl esetében szilikonnal impregnált polipropilén filamentumból szőtt hálót (MSPP) ültettünk be. Az intraperitonealis adhaesioképződés mértékét és a hálók beépülését vizsgáltuk. Immunhisztokémiai módszerrel az osztódó sejtek jelenlétét és eloszlását az idegen anyag környezetében (Ki-67), az érújdonképződést (VEGF) és a kialakuló neoperitoneum-réteget (CK) vizsgáltuk, scanning elektronmikroszkóppal a halók felszínét tanulmányoztuk. Eredmények: Az intraperitonealis adhaesioképződés mértéke az első héten nem mutatott eltérést, míg a harmadik héten az LSPP szignifikánsan kevesebb kitapadást generált. A Ki-67 antitest jelölés szignifikánsan alacsonyabb aktivitású volt a makroporózus hálók csoportjában. Ugyanebben a csoportban a VEGF pozitivitás időarányosan nőtt, míg az LSPP esetében nem változott. A vékony neoperitoneum-réteg csak a makroporózus háló felszínén volt szövettanilag kimutatható (CK jelölés), az LSPP esetében hiányzott. Következtetések: A sebészi háló alapanyaga és textúrája is meghatározó szerepet játszik a befogadó szövetbe történő integrációban, mely arányos a kiváltott idegentest-reakcióval.

Restricted access
Authors: Helga Judit Feith, Dóra Melicher, Gábor Máthé, Edina Gradvohl, Rita Füzi, Sarolta Darvay, Zsófia Hajdú, Emília Nagyné Horváth, Zsuzsanna Soósné Kiss, Ilona Bihariné Krekó, Katalin Földvári-Nagy Lászlóné Lenti, Edit Molnár, Tünde Szalainé Tóth, Veronika Urbán, Adrienn Kassay and András Falus

Absztrakt

Bevezetés: Az egészséggel összefüggő attitűdök leghatékonyabban fiatal életkorokban befolyásolhatók helyes irányba. A fiatal generációk interaktívabb tudásátadási módszertant igényelnének az egészségvédelemmel foglalkozó programokban. Célkitűzés: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megismerjék a középiskolás diákok egészségvédő témákkal, programokkal, valamint az iskolai közösségi szolgálattal összefüggő attitűdjeit, tapasztalatait és motiváltságát. Módszer: Az önkitöltős kérdőíves felmérést budapesti és vidéki középiskolások körében végezték (N = 898). Eredmények: A válaszadó középiskolások 44,4%-ának nem volt egészségvédelemmel foglalkozó iskolai tanórája vagy tanórán kívüli programja. A fővárosi diákok pozitívabb tapasztalatokkal, a diáklányok sokkal elfogadóbb attitűdökkel rendelkeznek az egészségvédő programokat illetően. Következtetések: Megállapítható, hogy az egyik legfogékonyabb életszakaszban sok fiatal nem vagy csak a hagyományos oktatási módszereken alapuló iskolai tanóra keretei közötti vagy azon kívüli egészségvédelemmel, tudatos betegségmegelőzéssel foglalkozó programokban vesz részt. Orv. Hetil., 2016, 157(2), 65–69.

Open access
Authors: Tamás Constantin, Éva Rákóczi, Andrea Ponyi, Csaba Ambrus, Krisztina Kádár, Ildikó Vastagh, Angéla Dajnoki, Beáta Tóth, Gergely Bokrétás, Veronika Müller, Mária Katona, Márta Csikós, Orsolya Fiedler, Rita Széchey, Edit Varga, Gábor Rudas, Attila Kertész, Sándor Molnár, Sarolta Kárpáti, Viktor Nagy, Pál Magyar, Mohamed Mahdi, Krisztina Németh, Dániel Bereczki, Miklós Garami, Melinda Erdős, László Maródi and György Fekete

A Fabry-kór a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, X-kromoszómához kötötten, recesszív módon öröklődő betegség, amely a globotriaosylceramid felhalmozódásához vezet a szervezet legkülönbözőbb szöveteiben. A betegség első tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, a progresszió során a betegek súlyos szervi károsodásokkal és korai halálozással számolhatnak. Elsősorban fiúk és férfiak érintettek, azonban a betegség tüneteit heterozigóta nők esetében is megfigyelhetjük, de náluk a kórkép súlyossága változó, általában enyhébb lefolyású. Az enzimpótló kezelések megjelenése szükségessé tette, hogy részletes diagnosztikus és terápiás protokollt dolgozzunk ki. A jelen dolgozatban megjelenő ajánlásokat egy, a magyarországi Fabry-betegek kezelésében aktívan részt vevő orvosokból, a diagnosztika területén dolgozó biológosukból és egyéb szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoport foglalta össze. A munkacsoport áttekintette a korábbi klinikai tanulmányokat, a publikált vizsgálatokat és a közelmúltban megjelent nemzetközi és nemzeti útmutatókat.

Open access
Authors: Tamás Constantin, Annamária Székely, Andrea Ponyi, Vera Gulácsy, Csaba Ambrus, Krisztina Kádár, Ildikó Vastagh, Angéla Dajnoki, Beáta Tóth, Gergely Bokrétás, Veronika Müller, Mária Katona, Márta Medvecz, Orsolya Fiedler, Rita Széchey, Edit Varga, Gábor Rudas, Attila Kertész, Sándor Molnár, Sarolta Kárpáti, Viktor Nagy, Pál Magyar, Mohamed Mahdi, Éva Rákóczi, Krisztina Németh, Dániel Bereczki, Miklós Garami, Melinda Erdős, László Maródi and György Fekete

A Fabry-kór a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, X-kromoszómához kötötten, recesszív módon öröklődő betegség, amely a globotriaozilceramid felhalmozódásához vezet a szervezet legkülönbözőbb szöveteiben. A betegség első tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, a progresszió során a betegek súlyos szervi károsodásokkal és korai halálozással számolhatnak. Elsősorban férfiak érintettek, azonban a betegség tüneteit heterozigóta nők esetében is megfigyelhetjük, de náluk a kórkép súlyossága változó, általában enyhébb lefolyású. Az enzimpótló kezelések megjelenése szükségessé tette, hogy részletes diagnosztikus és terápiás protokollt dolgozzunk ki. A jelen dolgozatban megjelenő ajánlásokat egy, a magyarországi Fabry-kóros betegek kezelésében részt vevő orvosokból, a diagnosztika területén dolgozó biológosukból és egyéb szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoport foglalta össze. A munkacsoport áttekintette a korábbi klinikai tanulmányokat, a publikált vizsgálatokat és a közelmúltban megjelent nemzetközi és nemzeti útmutatókat.

Open access