Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Szücs György x
Clear All Modify Search

With the victory of the Hungarian Workers’ Party – the communist party – in Hungary in 1949 the “reform” of the institutions of tertiary education including the Academy of Fine Arts and Academy of Applied Arts took place, meaning their transformation upon Soviet models. In daily training, in teaching the techniques of drawing and painting, they returned to the copying of plaster casts, which had already been discarded by the free school of Simon Hollósy in Munich in the 1880s for the benefit of a naturalist approach. This principle was promoted further by the art colony of Nagybánya started in 1896, and it was the guideline when after 1920 the Academy of Fine Arts was reorganized. The traditional academic approach had its roots in J. J. Winckelmann’s Thoughts on the Imitation of Greek Works in Painting and Sculpture published in 1755, while the nature-centric thought of free schools could draw on J-J. Rousseau’s Émile, or on Education (1762). In the seething period of Soviet painting in the 1920s an increasingly strengthening current among the greatly diverse trends was the one announcing the slogan of “heroic realism”; it was represented primarily by the Society of Painters of Revolutionary Russia (AHRR). N. B. Terpsikhorov’s The first slogan was painted in 1924; it shows an artist painting the Leninian slogan All power to the soviets! on a red tapestry at the foot of the plaster replicas of the Venus of Milo and the Borghese gladiator.

In addition to the guidance provided by Soviet advisers visiting Hungary in the 1950s, several Hungarian artists could study at Russian academies; they recalled that the basis for learning socialist realism was precise draughtsmanship and the requirement that a work be completed. The demand for high quality socialist realism weighed down upon the teachers with mature ideas socialized in earlier decades and often receiving the badge of “formalism” and on students having to interrupt their art studies for the world war as unattainable. Making copies – in painting and sculpture – was not only part of the training process, but also satisfied the demand of public institutions for representation: replicas of several famous Soviet works, including portraits of Lenin and Stalin were ordered for decoration in buildings, and the program of a museum for the state collection of copies was also deliberated.

Restricted access

A komposztok érettsége döntően meghatározza azok felhasználását. A komposzt érettségét a fizikai, kémiai és biológiai stabilizáció mértékeként lehet meghatározni. Munkánk célja a különböző nyersanyagok komposztálása során az önhevülés, az oxigénfogyasztás és a szén-dioxid termelés, mint komposzt stabilitási módszerek alkalmazhatóságának vizsgálata, illetve az eredmények összehasonlítása volt.A vizsgálathoz kommunális szennyvíziszap és faapríték 1/1 arányú keverékét (SZI), illetve zöldhulladékot használtunk (ZH). A komposztálás 0–2–4–6 hónapja után vett mintákat vizsgáltuk laboratóriumi körülmények között. Az önhevülési tesztet az ún. Dewar-edényben határoztuk meg. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés mérésére egy, a komposztálás modellezésére alkalmas berendezést használtunk. Az összegzett O 2 -fogyasztási értékeket ábrázoltuk, melyre a biológiai folyamatokat leíró elsőrendű reakciókinteikai függvénykapcsolatot [OUR t =OUR max (1–e -kt )] illesztettük (OUR t : O 2 -felvétel; OUR max : maximális O 2 -felvétel) és meghatároztuk a pillanatnyi O 2 -fogyasztási sebességeket is. A kezdeti, gyors lebontást a 2. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 2d ), a szubsztrát-csökkenést jelentő szakaszt a 6. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 6d ) jellemeztük.Az alapanyag (SZI-0) 7 napos összegzett O 2 -fogyasztása majdnem kétszerese a 2. hónapig kezelt szennyvíziszap és apríték O 2 -fogyasztásának. Zöldhulladék (ZH) komposzt esetében minden mintavételi időpontban nagyobb O 2 -fogyasztási sebességet mértünk, mint a szennyvíziszap és apríték (SZI) komposzt esetében. A 2. naphoz tartozó pillanatnyi CO 2 -termelés sebességének értékeit összehasonlítva láthatjuk, hogy a kezeletlen (0 hónap) v 2d értéke kétszerese a 6 hónaphoz tartozó v 2d értéknek. A Dewar-edényben végzett önhevülési teszt során megállapítottuk, hogy a vizsgált komposztok a hatodik hónapra az V. érettségi fokba sorolhatók, tehát érettnek minősíthetőek. Megállapíthatjuk, hogy mindkét komposzt esetében a 2. naphoz tartozó pillanatnyi O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés sebességével jellemezhetjük jobban a komposztok stabilizációs folyamatát. Mérési eredményeinket összehasonlítva a különböző szakirodalmi adatokkal, nem határozhatjuk meg egyértelműen a komposzt stabilitását. Ez azzal is magyarázható, hogy nincs egységes mérési módszer az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés meghatározására. Az általunk alkalmazott módszer kellően érzékenynek mondható, mivel az önhevülési teszttel már stabilnak mondható anyag esetében is sikerült kimutatnunk a biológiai aktivitás mértékét. A mérési módszer hátránya viszont, hogy meglehetősen költséges, időigényes, szakmai felkészültséget kíván, így komposztáló telepek esetében rutinszerű elemzésre nem alkalmazható. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés fenti módszerrel történő mérésének a komposztok és komposztálási technológiák minősítésében lehet jelentőssége.Az önhevülési teszt eredményeit összehasonlítva az O 2 -felvétel és a CO 2 -termelés maximális értékeivel megállapítható, hogy önhevüléssel a komposztálás elején lehet leginkább különbséget tenni az érettségi fokok között, a komposztálás vége felé ennél érzékenyebb technikát érdemes alkalmazni. Az egyes komposztok mért paraméterei (hőmérséklet, Oa

Restricted access
Authors: Gábor Reuter, Domonka Fodor, Petra Forgách, Andrea Kátai and György Szűcs

A hepatitis E-vírus (HEV) az egyik leggyakoribb, széklettel terjedő, hepatitist okozó ágens a fejlődő országokban. A fejlett országokban a vírus szórványos emberi megbetegedésekből és házisertésekből való kimutatása azonban felveti a HEV zoonosis útján való terjedését is. Célkitűzés: A hepatitis E-vírus kimutatása emberben, házi- (sertés, szarvasmarha) és vadon élő (vaddisznó, őz) állatokban, és a vírus molekuláris epidemiológiája hazánkban. Módszer: A szerzők a 2001 és 2006 között a szegedi városi kórház infektológiai osztályán ismeretlen eredetű hepatitisben szenvedő betegek szérummintáit HEV ELISA módszerekkel előszűrték, majd a HEV-IgM-pozitív szérummintákat és az állati bélsár-, máj-, valamint bélmintákat RT-PCR módszerekkel vizsgálták. Eredmények: Összesen 116 (9,6%) beteg szérummintája tartalmazott HEV-IgM ellenanyagot. Ötvenhárom HEV-IgM-pozitív szérummintából 13-ban (24,5%) a HEV is kimutatható volt RT-PCR és szekvenálási módszerekkel. A sertésmintákból 42 minta (bélsár: 22,7%, máj: 30,8%), az őzmintákból 11 (máj: 34,4%) és a vaddisznómintákból 9 minta (máj: 12,2%) mutatott RT-PCR-pozitivitást. Egy Indiából importált 1-es genotípusú HEV víruson kívül minden további HEV (12 humán, 19 sertés, 3 őz, 2 vaddisznó) a 3-as genotípusba tartozik. Genetikailag megegyező szekvenciájú HEV-et lehetett kimutatni őzből és egy emberi fertőzésből, továbbá két-két emberi fertőzésből. Megbeszélés: A HEV endémiásan jelen lévő kórokozó. A nyers vagy nem kellően hőkezelt hústermékek (házi és vadhús) elfogyasztása a legvalószínűbb forrása a hazai szórványos hepatitis E-fertőzéseknek. A 3-as genotípusú HEV-ek okozta endémiás humán fertőzések fajokon keresztüli zoonosisok, amelyek élelmiszerek közvetítésével terjednek hazánkban.

Restricted access
Authors: Gábor Reuter, Péter Pankovics, Dénes Stefler, Móricz Löveyné dr., Edit Varga, Gabriella Kiss, Mária Szűcs, Zsuzsanna Fekete and György Szűcs

Bevezetés: A hepatitis A-vírus (HAV) a fekális-orális átvitelű heveny hepatitisek gyakori kórokozója világszerte. Magyarországon a szórványos megbetegedések mellett, elsősorban Északkelet-Magyarországon, időről időre járványok is előfordulnak, ahol – vizsgálataink szerint – a HAV IA szubgenotípusa endémiás. A Dél-Dunántúlon viszont az igazolt fertőzések száma 10 alatt volt az elmúlt években. Célkitűzés: A szerzők célja az volt, hogy a HAV európai molekuláris vizsgálatának részeként 2006 nyarán a Dél-Dunántúlon kitört hepatitis A-járványt molekuláris epidemiológiai eszközökkel nyomon kövessék és elemezzék. Módszer: A hepatitisben szenvedő betegek szérummintáit HAV IgM-enzim-immunoassay (EIA) és reverz transzkripció-polimeráz láncreakció (RT-PCR) módszerekkel vizsgálták prospektív módon. A specifikus méretű PCR-termékeket szekvenálták, majd filogenetikai elemzést végeztek. Eredmények: 2006. június elejétől december végéig összesen 115 vizsgált személy szérummintája tartalmazott HAV IgM-ellenanyagot a Dél-Dunántúlon. Harminckilenc mintából 30-ban (76,9%) kaptunk specifikus méretű PCR-terméket. A mintákban genetikailag egyező, IB-szubgenotípusú vírus (HAV/Transdanubia/2006/HUN) volt, mely azonos egy Olaszországban 2002-ben kimutatott hepatitis A-vírussal (IT-MAR-02). A valószínűleg behurcolt kórokozó eddig legalább 1200–1300 személyt fertőzhetett meg. A betegek átlagéletkora 18 év (1–80 év) volt. A szerzők bemutatják a járvány részletes epidemiológiai és klinikai jellegzetességeit. Következtetések: Csak a prospektív molekuláris vizsgálatokkal volt feltárható és nyomon követhető az összefüggés a júniusban azonosított szórványos HAV-esetek, az augusztusi, Istvándiban tömegessé váló megbetegedések, majd a vírus endémiás dél-dunántúli szóródása között. Az eset felhívja a figyelmet, hogy hogyan alakulhat ki HAV-járvány bárhol és bármikor hazánkban, és hogy az aktív HAV-immunizálásnak fontos szerepe lenne a megelőzésben.

Restricted access
Authors: Hajnalka Papp, Laila Al-Mutairi, Wassim Chehadeh, Szilvia Farkas, György Lengyel, Ferenc Jakab, Vito Martella, György Szűcs and Krisztián Bányai

In this study a Kuwaiti camel rotavirus strain, RVA/Camel-wt/KUW/s21/2010/G10P[15], is characterized by sequencing and phylogenetic analysis. The strain had multiple genes with high nucleotide sequence similarities to ovine and bovine strains (VP2, ≤ 96%; NSP2 and NSP5, ≤ 97%, NSP3, ≤ 94%), or, to porcine strains (VP1, ≤ 89%). Other genes had moderate sequence similarities (VP4, ≤ 87%; VP6, ≤ 81%; VP7, ≤ 82%) with reference strains from ruminants. The NSP4 gene shared limited sequence identity (≤ 71%) with other mammalian and avian rotavirus NSP4 types, and was designated a novel genotype, E15. This study demonstrates genetic diversity in the outer capsid and some backbone genes of an old-world camelid rotavirus strain and uncovers its common evolutionary roots with strains from other ruminants.

Restricted access
Authors: Gábor Reuter, Edina Meleg, Gabriella Kiss, Nóra Albert, Zsuzsanna Fekete and György Szűcs

Bevezetés: A heveny kötőhártya-gyulladás (conjunctivitis) fertőzéses és nem fertőzéses eredetű lehet. A fertőzéses eredetű járványos conjunctivitisek (conjunctivitis epidemica) kórokozói vírusok, ezen belül elsősorban az adenovírusok különböző típusai. Célkitűzés: A szerzők célja egy keratoconjunctivitis járvány epidemiológiai leírása volt a virális kórokozó molekuláris kimutatásával. Módszer: A járvány – részben retrospektív – felderítésében klasszikus járványügyi módszereket alkalmaztak. A laboratóriumi etiológiai vizsgálat az adenovírus hexon régiójának kimutatásával polimeráz láncreakcióval (PCR), majd szekvenálással történt frissen gyűjtött conjunctiva-váladékból. Eredmények: A keratoconjunctivitis járványban összesen 60-an betegedtek meg 2006. október 9. és december 18-a között hét baranyai településen. A betegek átlagéletkora 51,2 év volt. A vezető tünetek a conjunctiva belövelltsége (100%), a könnyezés (94%), az idegentest-érzés (83%) és a homályos látás (76%) voltak. Az esetek felében mindkét szem érintett volt. A fertőzés közvetlen kontaktussal terjedt részben nosocomiálisan, a szemészeti szakellátás során. Nyolc conjunctivaváladékból 5-ben (62,5%) genetikailag azonos, 8-as típusú adenovírust lehetett kimutatni (HAdV8/Baranya/2006/HUN; EF210714), mely 100%-ban azonos volt egy Ausztriában 2004-ben kimutatott adenovírussal (DQ149614). Következtetések: A részben a szemészeti ellátáshoz kapcsolódó nosocomiális keratoconjunctivitis-járványt az adenovírus 8-as típusa okozta. A megbetegedés klinikai felismerése, laboratóriumi diagnosztikája és a járványügyi intézkedések együttesen szükségesek a keratoconjunctivitis-fertőzések és a következményes járvány megelőzéséhez.

Restricted access
Authors: Krisztián Bányai, Jelle Matthijnssens, György Szücs, Petra Forgách, Károly Erdélyi, Marc van Ranst, Eleonora Lorusso, Nicola Decaro, Gabriella Elia and Vito Martella

In rotaviruses, intragenic recombination or gene rearrangement occurs almost exclusively in the genome segments encoding for non-structural proteins. Rearranged RNA originates by mechanisms of partial sequence duplications and deletions or insertions of non-templated nucleotides. Of interest, epidemiological investigations have pointed out an unusual bias to rearrangements in genome segment 11, notably in rotavirus strains of lapine origin, as evidenced by the detection of numerous lapine strains with super-short genomic electropherotype. The sequence of the full-length genome segment 11 of two lapine strains with super-short electropherotype, LRV-4 and 3489/3, was determined and compared with rearranged and normal cognate genome segments of lapine rotaviruses. The rearranged genome segments contained head-to-tail partial duplications at the 3′ end of the main ORF encoding NSP5. Unlike the strains Alabama and B4106, intermingled stretches of non-templated sequences were not present in the accessory RNA of LRV-4 and 3489/3, while multiple deletions were mapped, suggesting the lack of functional constraints. Altogether, these findings suggest that independent rearrangement events have given origin to the various lapine strains that have super-short genome pattern.

Restricted access
Authors: Márton Doleschall, Dóra Török, Katalin Mészáros, Andrea Luczay, Zita Halász, Krisztina Németh, Nikolette Szücs, Róbert Kiss, Judit Tőke, János Sólyom, György Fekete, Attila Patócs, Péter Igaz and Miklós Tóth

Absztrakt:

A congenitalis adrenalis hyperplasiát 7 monogénes genetikai betegség összességének tekintjük, melyekből az egyik a szteroid-21-hidroxiláz-deficientia. A congenitalis adrenalis hyperplasia összes kóroki génje a mellékvese szteroidogenezisében vesz részt. A szteroid-21-hidroxiláz-deficientia autoszomális recesszív betegség, amelyért a szteroid-21-hidroxilázt kódoló gén mutációi a felelősek. A szteroid-21-hidroxiláz gén mutációi a congenitalis adrenalis hyperplasiás esetek 95%-át okozzák. Bár az enyhe tünetekkel együtt járó nem-klasszikus szteroid-21-hidroxiláz-deficientiát ritkán diagnosztizálják, a klasszikus szteroid-21-hidroxiláz-deficientia az aldoszteron- és a kortizolelválasztás elégtelensége miatt életveszélyes sóvesztő és adrenalis krízissel járhat együtt. A klasszikus típus élethosszig tartó szteroidpótlást igényel, amely cushingoid mellékhatásokkal járhat együtt, illetve a betegség talaján jellemző komorbiditások szintén kialakulhatnak. A betegek életminősége csökkent, mortalitásuk többszöröse a betegségben nem szenvedő populációnak. A betegség diagnosztikája, következményei és a betegek egész életét végigkísérő klinikai ellátás multidiszciplináris megközelítést kíván: a gyermekgyógyászat, a belgyógyászat, az endokrinológia, a laboratóriumi medicina, a genetikai diagnosztika, a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat és a pszichológia szakembereinek együttes munkáját igényli. Orv Hetil. 2018; 159(7): 269–277.

Open access
Authors: Krisztián Bányai, Judit Deák, James Gray, Miren Iturriza-Gomara, Julianna Kovács, József Kónya, Brigitta László, Vito Martella, Zsófia Mészner, Ilona Mihály, Péter Molnár, Zoltán Nyúl, László Pátri, Ferenc Schneider, András Tóth and György Szűcs

Az A-csoportú rotavírusok világszerte a gyermekkori súlyos gasztroenteritiszek leggyakoribb okai. A rotavírusok szero- és genotípusainak különböző földrajzi területeken észlelt megoszlása ugyanabban a szezonban és az egymást követő években egyaránt változik. Jellemző ezenkívül a genetikailag egymástól eltérő törzsek együttes előfordulása, akárcsak az adott típuson belüli variabilitás bármely területen és időben. A rotavírus elleni vakcinák széles körű alkalmazását feltételezve a közeljövőben a természetes rotavírus-fertőzések átfogó surveillance-a alapvető fontosságú lesz. Az EuroRotaNet mindenekelőtt azért jött létre, hogy átfogó információt gyűjtsön az Európában keringő rotavírusok szero- és genotípusairól. A megfogalmazott feladatok közül a legfontosabbak a következők: (i) a rotavírustörzsek hatékony tipizálási és jellemzési módszerének és algoritmusok kifejlesztése; (ii) a rotavírus-fertőzések molekuláris epidemiológiájának részletes leírása Európában; (iii) a jelenlegi genotipizálási módszerek hatékonyságának felmérése és a genetikai sodródás (drift) és váltás (shift) okozta változásokra történő reagálás; és (iv) az új törzsek európai felbukkanásának rögzítése és terjedésük nyomon követése. Mindez megfelelő alapot nyújthat a jövőbeli surveillance-tevékenységekhez, és talán lehetőséget kínál majd olyan alvizsgálatok elvégzésére, amelyekkel értékelni lehet az oltóanyagnak a leggyakoribb rotavírustörzsek által okozott fertőzések számára gyakorolt hatását az általános populációban, ki lehet szűrni azokat a genotípusokat, amelyek a vakcináció hatására létrejött ellenanyagválasz kikerülésével válnak fontossá a populációban, valamint azonosíthatók lesznek azok az új reasszoránsok, amelyek a vakcinatörzsek és a vad típusú törzsek keveredéséből jönnek létre.

Restricted access
Authors: Brigitta László, Edina Czellár, Judit Deák, Ágnes Juhász, Julianna Kovács, József Kónya, Júlia Mészáros, Zsófia Mészner, Ilona Mihály, Péter Molnár, Zoltán Nyúl, László Pátri, Erzsébet Puskás, Ferenc Schneider, Csaba Siffel, András Tóth, Erzsébet Tóth, György Szűcs and Krisztián Bányai

A rotavírusok okozta gyermekkori akut gastroenteritisek megelőzésében a vakcináció játssza a főszerepet. Az új generációjú rotavírus-vakcinák bevezetése, illetve piaci megjelenése óta a vadvírus-surveillance világszerte még fontosabbá vált. Jelen tanulmányban a magyarországi posztvakcinációs törzsmonitorozás első évének eredményeit ismertetik a szerzők. A 2007-ben gyűjtött, rotavírust tartalmazó székletmintákból kivont virális RNS genotipizálása multiplex PCR segítségével történt. A szerzők a VP7 gén esetében G1–G4, G6, G8–G10 és G12 típusokra, a VP4 gén esetében pedig P[4], P[6], és P[8]–P[11] típusokra specifikus primereket alkalmaztak. A 482 betegtől származó 489 rotavírus-pozitív székletmintából 466 esetében sikerült a G típust, és 474 mintában a P típust azonosítani. Összesen 457 törzs esetében volt sikeres mindkét felszíni antigén genotípusának meghatározása. A vizsgált időszakban a G4P[8] törzsek voltak túlsúlyban (31,5%), ezeket követték a G1P[8] (28,3%), G2P[4] (19,3%) és G9P[8] (10,2%) genotípusok. A gyakori törzstípusok mellett ritka antigén-kombinációkat is sikerült azonosítani: G1P[4] (0,4%), G2P[8] (1,3%), G3P[9] (0,2%), G4P[6] (0,7%), G6P[9] (0,4%) és G12P[8] (0,4%). A G8P[8] (0,2%), G9P[4] (0,2%) és G9P[6] (0,8%) genotípusok 2007-ben első alkalommal kerültek felismerésre hazánkban. A minták kis hányadában (1,2%) kevert fertőzést lehetett igazolni. A nem tipizálható törzsek aránya 4,9% volt. A Magyarországon cirkuláló, klinikailag fontos rotavírustörzsek a vizsgálat adatai szerint szinte teljes átfedést mutatnak a vakcinákban is megtalálható antigéntípusokkal. A következő évek surveillance-eredményei számos nyitott kérdésre adhatnak választ, köztük tisztázhatják a máig ellentmondásos szerotípus-specifikus (homotípusos) vagy a heterotípus-specifikus védettség elsődlegességét.

Restricted access