Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for :

  • Author or Editor: Szabó Pál x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All Modify Search

Bár a testdiszmorfiás zavar jelentős szenvedéssel, a pszichoszociális funkciók súlyos romlásával és veszélyes kockázatokkal járó betegség, a hazai szakirodalomban szinte alig említik. Így a szerző célkitűzése, hogy részletes áttekintést adjon erről a kevéssé ismert, de nem ritka betegségről. A tünettan középpontjában a saját test észlelésének súlyos zavara áll, ami szociális izolációhoz, szorongáshoz, depresszióhoz és kényszeres megnyilvánulásokhoz vezet. A betegségbelátás hiánya miatt a betegséget gyakran nem ismerik fel. Igen magas a komorbiditás az affektív zavarokkal, szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, evészavarokkal, az alkohol- és kémiai szerfüggőséggel. A betegek életminősége igen rossz, az öngyilkosság veszélye nagy, emellett a heteroagresszivitás sem ritka. A betegség kialakulásában mind biológiai, mind pszichológiai és szociokulturális tényezők is szerepet játszanak. Képalkotó vizsgálatokkal és neuropszichológiai módszerekkel jellegzetes eltéréseket mutattak ki. A betegség kialakulásában szerepet tulajdonítanak a gyermekkori visszaélésnek, illetve elhanyagolásnak, a külső megjelenéssel kapcsolatos megjegyzéseknek, a stresszoroknak és a média hatásának. A zavar pontprevalenciája az általános népességben 0,7–2,5%, a felsőoktatásban tanulók, pszichiátriai, bőrgyógyászati és plasztikai sebészeti betegek között ennél lényegesen magasabb a gyakoriság. A betegség jellemzően a serdülőkor elején kezdődik, és kezelés nélkül tartósan fennmarad, krónikus lefolyást mutat. Gyógyszeres kezeléssel és/vagy pszichoterápiával viszonylag rövid idő alatt tartós javulás, illetve gyógyulás érhető el. Orv. Hetil., 2010, 44, 1805–1815.

Restricted access

Bevezetés: A szépségiparban dolgozók szakmájuk által a szépség közvetítőivé válnak. Cél: A szerzők arra a kérdésre keresték a választ, hogy a szépségiparban dolgozók fokozott kockázattal rendelkeznek-e evés- és testképzavarok kialakulására. Módszerek: Az evészavarok vizsgálatára az Evési Attitűdök Teszt és az Evészavartünetek Súlyossági Skálája, míg a testkép vizsgálatára az Emberalakrajzok Teszt és az Evészavar Kérdőív testtel való elégedetlenség alskálája, valamint a Testi Attitűdök Teszt és a Testtel Kapcsolatos Befektetések Skálája szolgált. A kérdőíveket összesen 266 (18–26 éves) személy töltötte ki. Közülük 56 erdélyi és 59 magyarországi szépségipari dolgozó volt. A kontrollcsoportot 57 erdélyi és 54 magyarországi személy alkotta. Eredmények: A testsúlycsökkentő viselkedések közül a falásroham gyakoribb volt a szépségiparban dolgozóknál, mint a kontrollcsoportban. Az Evési Attitűdök Tesztben a küszöbértéket meghaladó esetek száma gyakoribb volt a szépségiparban dolgozóknál, mint a kontrollcsoportban. Következtetés: A klinikai és szubklinikai súlyosságú evészavarok gyakoribbnak bizonyultak a szépségiparban dolgozók csoportjában. Orv. Hetil., 2013, 154, 665–670.

Restricted access

Az evészavarok sokféle, időnként irreverzíbilis és veszélyes szövődményekkel és jelentős pszichiátriai komorbiditással járó betegségek, amelyek elsősorban a fiatal nőket érintik. Ellentmondásos eredményeket közölnek azzal kapcsolatban, időben hogyan változik az evészavarok gyakorisága. Célkitűzés: annak meghatározása, hogyan változott az evészavarok és tüneteinek gyakorisága 10 év alatt. Módszerek: Az 1989-ben végzett vizsgálatot (Túry és mtsai, 1991; Szabó és Túry, 1991) ismételtük meg az 1998/1999-es tanévben. Mindkét vizsgálatban ugyanazokat a kérdőíveket alkalmaztuk az evészavarok vizsgálatára: az Evési attitűdök tesztjét, a Bulimia kognitív disztorziós skálát és az Evészavar-súlyossági skálát. A kérdőívet 6 város 9 középiskolájának tanulói töltötték ki. Eredmények: Összesen 2731 tanuló vett részt a vizsgálatban (2138 lány és 593 fiú, az 1. vizsgálatban 932, a másodikban 1799). A testsúly csökkentésére használt módszerek és az evészavar-patológiát jelző kérdőíves pontszám szerint a kóros jelenségek lényegesen gyakoribbak a lányok körében, emellett 10 év távlatában gyakoribbá is váltak. A klinikai és szubklinikai anorexia és bulimia gyakorisága is lényegesen nőtt a lányoknál a vizsgált időszakban (összesen 0,12%-ról 0,68%-ra). Következtetések: Eredményeink alapján az evészavarok tünetei és az evészavar-szindrómák gyakorisága lényegesen nőtt 10 év alatt a hazai középiskolás lányok csoportjában. Ebben nagy jelentőséget tulajdonítunk a külső megjelenés fontosságának és a karcsúságideál térnyerésének.

Open access

A mitokondriális encephalomyopathiát, laktátacidózist, stroke-szerű epizódokat (MELAS-szindrómát) a leggyakrabban a mitokondriális genom A3243G-mutációja okozza. A mitokondriális DNS (mtDNS) A3243G-szubsztitúciója számos egyéb klinikai tünet, tünetcsoport hátterében is előfordulhat. Jelen közleményünkben egy 33 éves nő esetét ismertetjük, akinél a serdülőkori ophthalmoplegia externa, 19 éves korban, szülést követően jelentkező generalizált izomgyengeség, terhelési intolerancia, progresszív hypacusis és diabetes mellitus hátterében a szövettani vizsgálat mitokondriális betegséget igazolt. A genetikai analízis az mtDNS tRNS Leu(UUR) génjében heteroplazmikus formában A3243G-cserét talált. Esetünkben a klasszikus MELAS-fenotípus nem jelentkezett, az irodalmi adatok alapján azonban az A3243G-mutációhoz izoláltan társuló maternális öröklődésű diabetes mellitus, progresszív nagyothallás, krónikus progresszív ophthalmoplegia externa (CPEO), terhelési intolerancia és myopathia együttesen fordult elő. A családon belüli fenotípus egységes, a proband szintén A3243G-mutációt hordozó leányának is ptosisa, terhelési intoleranciája és myopathiája van. Az esetleírás kapcsán rövid áttekintést nyújtunk az A3243G-mutációkhoz társuló változatos klinikai fenotípusokról, valamint a CPEO-szindróma hátterében álló mtDNS-alterációkról.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A cardiovascularis betegségek kialakulása szempontjából a krónikus veseelégtelenség a legfőbb kockázati tényezők egyike. Annak ellenére, hogy a krónikus dialíziskezeléssel szemben a vesetranszplantált betegek életkilátásai és életminősége jelentősen jobb, a jó graftműködés mellett bekövetkezett halálozás leggyakrabban cardiovascularis eredetű. A komplex részfolyamatok érelmeszesedésre gyakorolt hatása tetten érhető a megszokott diagnosztikus eszközökkel, és noninvazívan mérhető az artériás stiffness (érfali merevség) vizsgálatával. Célkitűzés: Artériás funkciós paraméterek változásának noninvazív klinikai vizsgálata közvetlenül a vesetranszplantációt követően. Módszer: Prospektív, követéses vizsgálatban 17 (8 nő, 9 férfi; életkor: 46,16 ± 12,19 év) cadavervese-transzplantáción átesett beteg noninvazív módon rögzített artériás funkciós paramétereit, laboreredményeit, klinikai állapotát vizsgálták a perioperatív időszakban, abból a célból, hogy észlelhető-e már a műtét után közvetlenül mérhető változás. A méréseket a transzplantációs műtétet megelőzően (1. mérés), majd azt követően 24 óra múlva (2. mérés), végül hetente egyszer (3–4. mérés) végezték standard körülmények között. Korrelációanalízist végeztek a stiffness és a hagyományos laboratóriumi paraméterek között. A stiffnessparaméterek rögzítésére az oszcillometriás elven működő, TensioMed Arteriográfot használták. Az arteria carotisok és a kardiális státusz rögzítését ultrahanggal (bal kamrai ejekciós frakció, bal kamra falvastagsága, a diasztolés diszfunkciót jelző E/A hányados, jobb kamrai nyomás) készített leletek alapján végezték. A statisztikai analíziseket Windows StatSoft 7.0 szoftver segítségével végezték. Statisztikai különbözőséget állapítottak meg p<0,05 szignifikanciaszint esetén. Eredmények: A posztoperatív időszakban az augmentációs index és a pulzushullám-terjedési sebesség szignifikáns csökkenését észlelték. Következtetések: Eredményeik szerint az artériás stiffness monitorozása transzplantált betegeik körében alkalmasnak tűnik a globális cardiovascularis kockázat megítélésére. A végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek artériás funkciós tulajdonságai már a műtétet követő napokban noninvazív eszközökkel is kimutathatóan javulnak. Az artériás stiffness rendszeres monitorozása a műtétet követő felülvizsgálatok alkalmával lehetővé teheti a korai és célzott kezelést, hozzájárulva a veseátültetés hosszú távú eredményeinek további javulásához. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 956–963.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Pál Pesthy, Gusztáv Gulyás, Éva Szabó, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

Az autológ zsírátültetés az esztétikai plasztikai sebészetben gyakran alkalmazott eljárás, ami az utóbbi időben az onkológiai sebészeti beavatkozásokat követő lágyrész-hiányok rekonstrukciójában is egyre népszerűbb. A zsírátültetés máig nem standardizált technikája a daganatos emlő rekonstrukciós sebészetében is rohamosan teret nyer. Figyelembe kell azonban venni, hogy az eljárás nem passzív térfogatpótlás, hanem biológialag aktív, endokrin, parakrin, exokrin funkcióval bíró szövet átültetését jelenti, úgynevezett zsíreredetű őssejtekkel, számos kérdést felvetve az onkológiai biztonsággal és az alapbetegség diagnosztikus utánkövetésével kapcsolatban. Bár a módszerről prospektív, randomizált vizsgálatokon alapuló, hosszú távú eredmények nem állnak rendelkezésre, az irodalmi tapasztalatok reménykeltőek, és megfelelő indikációval, valamint technikával hatásos és sebészeti szempontból biztonságos eljárásról árulkodnak. A szerzők széles körű irodalmi áttekintést nyújtanak, először magyar nyelven, az emlőrák rekonstrukciós sebészetében alkalmazott autológ zsírátültetés indikációit, technikáját, molekuláris kölcsönhatásait, klinikai eredményeit és potenciális veszélyeit is bemutatva. Kezdeményezik továbbá, hogy az autológ zsírátültetéssel rekonstruált emlőrákos esetek megfelelő hosszú távú utánkövetését nemzeti regiszter létrehozásával segítsék elő a beavatkozást végzők. Orv. Hetil., 2012, 153, 1816–1831.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Doros, Péter Reismann, Gergely Huszty, Dóra Somogyi, Gábor Mohos, Tamás Szabó, Gellért Tőzsér, and Pál Ákos Deák

Absztrakt:

Bevezetés: A jóindulatú pajzsmirigygöbök gyakori elváltozások, kezelést azonban ritkán igényelnek. Panaszokat okozó, gyorsan növekvő, túlműködő göbök kezelésére a rádiófrekvenciás ablatio mint hőablatiós módszer hatékony alternatív lehetőség, melyet ezen indikációban hazánkban elsőként alkalmaztunk. Célkitűzés: Ismertetjük a jóindulatú pajzsmirigygöbök rádiófrekvenciás ablatiós kezelési sajátosságait, fontosságát, és értékeljük saját klinikai eredményeinket. Módszer: 2016. június és 2019. szeptember között 140 páciens 186 pajzsmirigygöbét kezeltük a páciensek kiválasztását követően. A beavatkozások előtt és után meghatároztuk a kezelt göbök térfogatát, legnagyobb átmérőjét és a térfogatcsökkenést a vizsgált időszakban. Betegeinket legalább fél évig utánkövettük, az átlagos követési idő 12,5 ± 5,9 hónap volt. Eredmények: A kontrollvizsgálatok során kapott eredmények alapján az elváltozások mérete és erezettsége csökkent. Az átlagos térfogatcsökkenés 44,7 ± 17,6% volt az első hónap végére és 72,9 ± 17,9% a hatodik hónap után. Összesen 3 minor szövődményt észleltünk. Következtetés: A rádiófrekvenciás ablatio a jóindulatú pajzsmirigygöbök kezelésére jól használható, hatékony eljárás, mely válogatott esetekben a sebészi kezelés értékes alternatívája. Orv Hetil. 2020; 161(27): 1131–1136.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Csaba Kunos, Pál Pesthy, Alexandra Bartal, Éva Szabó, and Miklós Kásler

Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, László Tóth, Ákos Sávolt, Mária Bidlek, Éva Szabó, Pál Pesthy, Csaba Kunos, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

Az összes emlőtumor 5–20%-a centrális elhelyezkedésű. Évtizedeken át, tradicionálisan ezen daganatok sebészi kezelése a mastectomiát jelentette. Az emlőbimbó nagy arányú tumoros érintettsége az emlőbimbó-komplexum radikális sebészi eltávolítását teszi szükségessé. Az onkoplasztikus sebészi technikák jól szelektált esetekben lehetővé teszik, hogy az emlőbimbóval együtt történő radikális centrális quadrantectomiát követően megfelelő esztétikai eredményt érjünk el. Közleményünkben összefoglaljuk a centrális tumorok emlőmegtartó műtéteinek indikációit, technikáit és eredményeit. Orv. Hetil., 151, 2105–2112.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Fontos, Gábor Dékány, Nikolett Hegedüs, Zsolt Piróth, Chaurasia Amit Kumar, Mátyás Pál, Adrienn Mandzák, Viktor Takács, Andrea Varga, Attila Kovács, György Szabó, and Péter Andréka

Absztrakt

Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792.

Restricted access