Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Szabolcs Kéri x
Clear All Modify Search

A tanulmány 10 év saját kutatásai alapján tekinti át, hogy milyen elemi kognitív működésekben jelenik meg a schizophrenia. A vizuális rendszerben a magnocelluláris (M) M-pálya kifejezett zavara mutatható ki, ami összefügg a Gestalt-szerveződés zavar_

Restricted access

Jogos-e egyáltalán a morális folyamtok agyi mechanizmusaival kapcsolatban kérdéseket feltenni?A problémát két irányból közelíthetjük meg. Egyfelől an__

Restricted access

Az „őrült zseni” sztereotípiája kultúránkban időről időre felbukkan nemcsak a közgondolkodásban, hanem művészeti alkotások és életrajzi művek témájaként is. Híres egyéniségek történetei töltik el félelemmel vegyes vonzalommal az embereket, ahogy az eminens talentum mellett feltűnik a lelki szenvedés, a másság és a destruktivitás, amely könnyen átlép a józan ésszel megérthető és megmagyarázható határán. Az utóbbi évtizedben a kreativitás és a pszichopatológia kapcsolatának kutatásában jelentős szemléletváltás következett be: a ritka, diagnosztikus címkékkel felruházott esetek boncolgatása helyett a „tünetek” populációs leírása került előtérbe a szkizotípiás, az affektív vagy az autisztikus vonások tekintetében. Ezek a jelenségek a populációban széles skálán mozognak, egymással átfedést mutatva. A kreatív teljesítmény prediktorainak egyre összetettebb statisztikai feltérképezésén túl az új megközelítés lehetővé teszi azt is, hogy mind a funkcionális agyi lokalizáció, mind a genetikai háttér megértésének tekintetében előrelépés történjen.

Restricted access

A mindennapi megismerés legfontosabb aspektusai a self és a társas környezet vonatkozásában szerveződnek. Hogyan vagyunk képesek intencionális cselekvések létrehozására és ezek külső történésektől való megkülönböztetésére? Milyen szerepet játszik a testünkből érkező impulzusok idegrendszeri leképezése az éntudat és a társas jelzések észlelésének kialakulásában? Hogyan formálódik meg az interszubjekti­vitásra és az empátiára való képesség? Miként tudunk a fizikai valóságtól elvonatkoztatva mások hitéről és szándékáról elképzeléseket kialakítani (mentalizáció)? Az újabb neuropszichológiai és funkcionális képalkotó eljárásokat alkalmazó vizsgálatok az intencionalitás és a cselekvések monitorozásában részt vevő mechanizmusok alapjaként a homloklebeny különböző részei és a szenzoros kéreg közötti funkcionális kapcsolatokat tárták fel. A szociális jelzések feldolgozásában olyan specifikus területek játszanak szerepet, mint az amygdala vagy a halántéklebeny felső-hátsó része, míg a homloklebeny belső része a mentalizációs funkciókra specializálódott. Végül az agy számos területén találhatunk tükörsejteket, amelyek az intencionális cselekvések alkalmával és azok megfigyelésekor, imitációjakor is aktivitást mutatnak, megteremtve az interszubjektivitás és végeredményben a mimetikus kultúra biológiai alapját. E területek közül néhány részt vesz a nyelvi szerveződés kialakulásában is. A szociális kog­ní­ció neurobiológiai alapjainak feltérképezése szemléletformáló és vitaalapot kínáló hatásán felül új lehetőséget nyújt a pszichiátriai zavarok megértéséhez is.

Restricted access

A téveszme hagyományos meghatározás szerint a valósággal ellentétes hiedelem, amely racionális érvekkel és tényekkel nem cáfolható. Ma inkább a hétköznapi hiedelemformálással rokonságot mutató folyamatokról beszélünk, amelyek létrejöttében szenzoros és kognitív torzítások is szerepet játszanak. Egyes társas jelzések súlyozott feldolgozása, a szokatlan érzékletek, a jelentés utáni kutatás, valamint az attribúciós és mentalizációs folyamatok sajátságai vezetnek a hiedelmekhez, amelyek az adott társas összefüggésben megerősítést kaphatnak, és öngerjesztő körré válhatnak. A közleményben adatokat mutatok be azzal kapcsolatban, hogy a téveszme-szerű jelenségek a populációban normális eloszlást mutatnak, hasonlóképpen a hozzájuk kapcsolódó élettani és molekuláris biológiai markerekhez (a vegetatív arousal habituációja, az AKT sejtszintű hírátvivő rendszer aktivációja). Neurokémiai szinten egyes neurológiai betegségekben a dopamin oldja az apátiát és a meglassultságot, de agonistái Parkinson-kórban pszichózisszerű jelenségeket indukálhatnak, beleértve a túlértékelt hiedelmeket. Ezek mögött egyszerű kondicionálási paradigmában az aberráns jelentőségtulajdonítás fokozódása igazolható. A jövő kutatásainak legfőbb kihívása, hogy megállapítsa e jelenségek betegségpredikciós értékét.

Restricted access

A szkizofrénia klasszikus idegfejlődési elmélete a genetikai sérülékenységre, a korai környezeti hatásokra (például szülészeti komplikációk) és a pszichoszociális stressz ezekkel mutatott kölcsönhatására helyezi a hangsúlyt. Az elmúlt időszakban – az idegtudományok és a genetika fejlődése mellett – a pszichoszociális tényezők szerepe egyre hangsúlyosabbá vált, olyannyira, hogy egyes szerzők az idegfejlődési elméletet kiegészítették a szociális fejlődés modelljével. A közleményben a szerző a szkizofrénia, a gyermek- és serdülőkori pszichotrauma és a bevándorlás kapcsolatát tekinti át. Az újabb epidemiológiai kulcsadatok mellett felvázolja a pszichotikus tüneteket magyarázó kötődéselméleti és neurokognitív modelleket, valamint az idegfejlődési elmélet módosított változatát.

Restricted access

Az alábbi összefoglalásban a komplex vizuális környezet kategorizációját kísérő neurofiziológiai mechanizmusokat tekintjük át. Az alkalmazott feladat során a vizsgálati személyeknek rövid ideig számítógép segítségével bemutatott színes fényképek alapján kellett eldönteniük, hogy azok tartalmaztak-e állatokat vagy sem. A kategorizációs feladatban regisztrált kiváltott válaszok egy korai differenciál-komponenst mutattak (150-200 ms), amely a nemállat képekre negatívabb volt (dN1), elsősorban a frontális elvezetésekben. A dN1 nem volt jelen Parkinson-kóros betegek esetében, míg Alzheimer-demenciában továbbra is kimutatható volt. Feltételezésünk szerint a dN1 a cortico-striatalis információáramlást tükrözi, amely a kategóriaspecifikus vonások kiemelésének és integrációjának idegrendszeri alapja lehet.

Restricted access

Az elmúlt években a szkizofréniával kapcsolatos kognitív deficit számos jellegzetessége feltárásra került. A neuropszichológiai jellemzők meghatározásával lehetőség nyílik a heterogén betegcsoport diszkrét alpopulációkra történő felosztására, amely a biológiai mechanizmusok feltérképezésénél következetesebb eredményekhez vezethet. Másrészt olyan pszichofiziológiai jellegzetességek is is-mertté váltak, amelyek szkizofrén betegek tünetmentes rokonaiban is kimutathatók (például P50 diszhabituáció, a szemmozgások zavara, vizuális backward masking deficit). Ezek a "trait" markerek fontos segítséget nyújthatnak a molekuláris genetikai vizsgálatokban. A funkcionális képalkotó eljá-rások segítségével a kognitív zavarok idegrendszeri alapjaiba is betekintés nyerhető. Az ide vágó tanulmányok egy kiterjedt neuronális hálózat dezintegrált működését mutatták ki (diszkonnekciós szindróma). Az alábbi összefoglalás a munkamemória, a figyelem, a szenzoros kapuzás és a szeman-tikus memória területén feltárt eredményeket tekinti át.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szakmai identitás a pácienssel találkozó orvos személyes jelenlétének esszenciális összetevője a gyógyítás folyamata és a szakember mentálhigiénéje szempontjából is. Az identitás egyik meghatározója a tudományág integráltsága. A pszichiátria biológiai, pszichológiai és szociológiai aspektusok determinálta komplexitása az integráció szükségességének iskolapéldája. A pszichiátria megítélése ellentmondásos, aminek folyományaként presztízse és szponzorálása is elmarad a társszakmákétól. Célkitűzés: A kortárs magyar pszichiátriai ellátásban dolgozó orvosok szakmai identitását kívántuk megismerni a bio-pszicho-szociális dimenziók mentén, valamint a szakma elfogadottságáról alkotott véleményük alapján. Módszer: Kollégáink önkéntes, anonim válaszait kértük 10-es értékelőskálán saját beállítódásukról, általuk a laikus közvélemény, illetve a társszakmák részéről észlelt megbecsültségről, valamint a pszichiátrián belül a biológia, pszichológia és szociológia fontosságának százalékos megoszlásáról. Eredmények: A 228 válaszadó magasan szignifikáns beállítódást mutatott biológia, pszichológia, szociológia sorrendben. Saját identitásukat a szakmáról alkotott képükkel összhangban definiálták. A képzettség identitást befolyásoló hatását mutatja, hogy a pszichiáter szakorvosok (n = 171) a jelöltekhez képest határozottabban mutattak biológiai preferenciát, a pszichoterápia szakvizsgával rendelkezők (n = 74) pedig a többi orvoshoz képest magasan szignifikánsan fontosabbnak tartották a pszichológiai komponenst a pszichiátria tudományában. A kérdezettek megítélése szerint a pszichiátria elfogadottsága alacsony a laikusok, még inkább a társszakmák részéről. Következtetések: Az önkép és a szakmáról formált kép közötti koherencia alapján a pszichiátria multidimenzionalitása nem az egyén szintjén jelent kihívást elsősorban. A képzés kiemelt jelentőségét – és a képzők felelősségét – az identitás alakulására gyakorolt hatás is mutatja. A pszichiátria alacsony presztízsén javítani közös érdekünk, ennek praktikus eszköze a szakmai identitás frissen tartása, az eltérő preferenciájú orvosok kommunikációja és a társszakmákkal való együttműködés. Orv Hetil. 2018; 159(2): 58–63.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Szabolcs Kéri, Miklós Győri, Antal Örkény and Csaba Pléh
Restricted access