Search Results

You are looking at 1 - 10 of 53 items for

  • Author or Editor: Szabolcs László x
  • All content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Bevezetés: Vizsgálatunkban a minilaparoscopos módon (portok számának és méretének csökkentése révén) végzett laparoscopos cholecystectomiák (LC) eredményeit mutatjuk be. Elemeztük a mini-LC előnyeit és hátrányait a hagyományos LC-vel összehasonlítva. Betegek és módszerek: Mini-LC során összesen 3 portot (11, 5 és 3,5 mm) alkalmaztunk. Tíz esetben végzett mini-LC eredményeit hasonlítottuk össze 10 konvencionális LC eredményeivel. A betegválogatás alapját a nem, az életkor, a BMI és az ASA-beosztás képezte, amely mindkét vizsgált csoportot homogénné tett. Összehasonlítottuk a két eljárás átlagos műtéti időtartamát, a segédport szükségességét, a konverziós arányt, a postoperativ fájdalomcsillapító-igényt, a korai/késői szövődmények előfordulásának gyakoriságát és a kozmetikai eredményeket. Eredmények: A műtéti időtartam, vérveszteség, kórházi tartózkodás, szövődmények vonatkozásában nem észleltünk szignifikáns különbséget a két csoport között. A sebészi metszések összesített mérete mini-LC során 19,5 mm, míg az LC-csoportban 41 mm, a szöveti károsodás mértéke pedig 124,2 mm2 és 448,2 mm2 volt a két csoportban. Mindezek jelentősen javították a mini-LC kozmetikai eredményét. A hagyományos LC után a betegek szignifikánsan nagyobb arányban igényeltek postoperativ fájdalomcsillapítást. Következtetések: A mini-LC biztonságos, kiváló kozmetikai eredményeket adó eljárás, amely kisebb postoperativ fájdalomcsillapító-igénnyel jár. Válogatott esetekben ez a műtéti típus ajánlott eljárás lehet a konvencionális LC-vel szemben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dóra Bajcsi, Kypros Constantinou, László Krenács, Zsolt Barabás, Szabolcs Molnár, Szabolcs Nyiraty, György Ábrahám, and Béla Iványi

Absztrakt:

A proliferativ glomerulonephritis monoklonális immunglobulin-G (IgG)-depozitumokkal entitást immunfluoreszcens vizsgálattal szemcsés mintázatú monoklonális IgG (többnyire IgG3-kappa), elektronmikroszkóppal elektrondenz depozitumok, fénymikroszkóppal jobbára membranoproliferativ vagy endocapillaris proliferativ laesio jellemzi; előfordulhatnak félholdak. A glomerulonephritist plazmasejt/B-sejt klón által szekretált immunglobulinmolekula lerakódása okozza; a biopszia időpontjában csupán a betegek harmadánál mutatható ki paraproteinaemia. A proteinuriához gyakran társul haematuria és valamilyen szintű veseelégtelenség, a betegek negyedénél alakul ki végstádiumú veseelégtelenség. Egy 62 éves nőbeteg gyors vesefunkció-romlásának hátterében a klinikai kép, a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálatok nem támogattak praerenalis és postrenalis okot, illetve intrinsic vascularis vagy tubulointerstitialis eredetet. A proteinuria és a glomerularis microhaematuria alapján gyorsan progrediáló glomerulonephritist valószínűsítettünk. Az ez irányú kivizsgálás antineutrofil citoplazma-antitest, antiglomerularis bazálmembrán, sejtmagellenes ellenanyagok, illetve cryoglobulin tekintetében negatívnak bizonyult, a szérum-C3- és -C4-szint a normális tartományban volt. Vesebiopsziát végeztünk. Immunfluoreszcens vizsgálattal a mesangiumban IgG3-kappa-, C3- és C1q-pozitív szemcsés depozitumok látszottak, melyek ultrastrukturálisan elektrondenz depozitumoknak bizonyultak. Fénymikroszkóppal 2 heges és 29 nyitott glomerulust vizsgáltunk, az utóbbiakban csupán enyhe mesangialis sejtproliferatio mutatkozott. A glomerularis elváltozásokat enyhe arteriola hyalinosis, interstitialis fibrosis és tubulus atrophia kísérte. Proliferativ glomerulonephritis monoklonális IgG-depozitumokkal betegséget kórisméztünk (gyakorisága felnőtt natív vesebiopsziás anyagunkban 0,18%). A beteg hematológiai kivizsgálása paraproteint, myeloma multiplexet nem igazolt. Az enyhe morfológiai eltérések ellenére a veseelégtelenség előrehaladt, és a diagnózis felállítása után két héttel hemodialíziskezelést kellett kezdenünk. Szteroid, ciklofoszfamid, majd rituximab adása a vesefunkciót nem befolyásolta; a beteg krónikus hemodialízisprogramba került. Az esetismertetés tudomásunk szerint az első hazai közlés; nefrológiai érdekessége a gyorsan progrediáló glomerulonephritis szindróma és a szövettanilag látott enyhe elváltozások közötti szembetűnő eltérés. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1567–1572.

Restricted access
Pollack Periodica
Authors: Róbert Beleznai, Szabolcs Szávai, László Sárközi, and Péter Rózsahegyi

Analytical software has been developed based on the Costello-theory [1,4], which is able to calculate strains, axial force and twisting moment in the seven-wire strand under tensile load. The FEM analysis of this structure also has been carried out, and the results are compared with the experimental data. The results prove good agreement, so sensitivity analyses of some geometrical and material parameters have been performed.

Restricted access

The aberrations of sperm DNA may cause various problems and have negative consequences on fertility. These influence embryonic development or might lead to early embryo loss. Sperm Chromatin Structure Assay (SCSA) is the flow cytometric method most often used for the detection of DNA lesions; however, some studies using that method reached confusing conclusions. The aim of this pilot study was to adjust and compare two alternative tests, namely the TUNEL test and the Nicoletti assay. The above-mentioned two flow cytometric methods capable of detecting the fragmented DNA of sperm were tested on 12 frozen-thawed stallion semen samples. The TUNEL test demonstrated much higher DNA fragmentation ratio than the Nicoletti assay (mean ± SD: 30.77 ± 13.03% vs. 1.93 ± 0.89%, respectively). A fluorescent microscopic check of the samples showed that TUNEL labelled the plasma membrane and the mitochondria in a nonspecific way, rather than detecting only the fragmented DNA, thus eventually resulting in a false positive sign. The Nicoletti assay is simpler, quicker and does not detect nonspecific binding; however, further analyses are required to determine its diagnostic value.

Restricted access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors: Cecilia Hodúr, Szabolcs Kertész, József Csanádi, Gábor Szabó, and Zsuzsanna László

In this study the performance of a vibratory shear-enhanced processing system (VSEP) for the concentration of cheese whey was assessed and compared with a classical, cross-flow, plate and frame membrane configuration system (3DTA) with the same membrane (i.e. a C30F UF regenerated cellulose UF membrane with a 30 kDa molecular weight cutoff). The temperature and pressure dependences of the permeate flux, the permeate flux reduction ratio, the resistances and the rejection values were investigated. Comparison of the two systems revealed a definite advantage for the VSEP system equipped with the same membrane and operated at the same pressure and temperature. The VSEP system yielded a permeate protein retention of 99.7% vs. 74.5% for the 3DTA system, together with a higher average flux: 54 L m −2 h −1 vs. 44.2 L m −2 h −1 . The flux reduction ratio ( J/J 0 ) was 0.60 vs. 0.42, and the total resistances 2.87*10 +13 m −1 vs. 4.54*10 +13 m −1 for the VSEP and 3DTA system, respectively.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Szappanos, Róbert Farkas, Zoltán Lőcsei, Zoltán László, Judit Kalincsák, Szabolcs Bellyei, Zsolt Sebestyén, László Csapó, Klára Sebestyén, Judit Halász, Zoltán Musch, Tamás Beöthe, László Farkas, and László Mangel

Bevezetés: A prosztatarák az idősebb életkor és a fejlett világ daganatos megbetegedése. Lokalizált prosztatarák esetében a műtéti ellátás mellett komoly szerepe van a definitív sugárkezelésnek. Célkitűzés: A szerzők intézetében telepített Novalis TX gyorsító segítségével úgynevezett intenzitásmodulált sugárterápia, annak dinamikus ívbesugárzással elvégzett formája, illetve verifikáció során háromdimenziós lágy szöveti képellenőrzést biztosító, integrált kilovoltos cone-beam komputertomográfiával végzett képvezérelt sugárterápia került bevezetésre, amely módszerekkel szerzett első tapasztalataikat ismertetik a szerzők. Módszer: 2011 decembere és 2013 februárja között, dóziseszkalációt követően, 102 dinamikus ívbesugárzással elvégzett kezelést végeztek, majd 10-10 szelektált, alacsony és magas kockázatú betegnél (átlagéletkor 72,5 év) elkészítették a háromdimenziós konformális besugárzási terveket is. Azonos célterület-lefedettség mellett összevetették a rizikószervek dózisterhelését. Eredmények: A dinamikus ívbesugárzással elvégzett kezelések mellett a rizikószervek szignifikánsan alacsonyabb dózisterhelését érték el, amelyet a kedvező korai mellékhatásprofil is alátámaszt. Következtetések: Az intenzitásmodulált sugárterápia dinamikus ívbesugárzással elvégzett formája biztonsággal alkalmazott standard kezelési módozattá vált a szerzők intézetében. Késői mellékhatások és lokális kontroll további vizsgálata szükséges. Orv. Hetil., 2014, 155(32), 1265–1272.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: László Pál, Margit Kulcsár, Judit Poór, László Wágner, Szabolcs Nagy, Károly Dublecz, and Ferenc Husvéth

A study was conducted to examine the effects of different oils on the plasma corticosterone concentrations of broiler chickens fed ad libitum or deprived of feed for 24 hours. A total of 36 Ross broilers were randomly assigned to one of three dietary treatments at 10 days of age and fed a grower diet supplemented with 60 g/kg soybean oil (rich in linoleic acid, C18:2n–6), linseed oil (rich in a-linolenic acid, C18:3n–3) or fish oil (rich in C14:0, C16:0, C16:1n–7, C20:1n–9; eicosapentaenoic acid and docosahexaenoic acid, EPA, C20:5n–3 and DHA, C22:6n–3), respectively, for 18 days. Dietary supplementation of fish oil resulted in lower (P < 0.05) baseline plasma corticosterone levels of chickens fed ad libitum for 18 days compared to soybean and linseed oil supplementations. Feed deprivation for 24 h induced a significant (P < 0.05) increase in corticosterone concentration in every treatment group compared to the ad libitum-fed birds. The hormone levels of feed-deprived birds did not differ significantly among groups fed diets supplemented with different oils.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Annamária Bakos, Zsuzsanna Besenyi, Gábor Sipka, Szabolcs Urbán, Rita Hemelein, László Kovács, and László Pávics

Absztrakt:

Bevezetés: A nagyérvasculitisek nem specifikus klinikai tüneteket okoznak, ami a diagnózist nagyban nehezíti. A betegség korai felismerése és kezelése a későbbi szövődmények elkerülése érdekében fontos. A 18F-FDG-PET az érfalon belüli gyulladást a betegség korai stádiumában is nagy érzékenységgel mutatja ki. A CT a nagyérvasculitis pontos lokalizációjában van segítségünkre. Célkitűzés: A 18F-FDG-PET/CT teljesítőképességének tisztázása a betegség aktivitásának és kiterjedésének megítélésében: klinikailag nagyérvasculitis iránydiagnózisával vizsgált betegekben és relapsus során, valamint a terápiára létrejövő remissio megállapításában. Módszer: A vizsgálatban 43 beteg vett részt. A betegeket a klinikai kérdés alapján csoportosítottuk: primer diagnózis igazolása szteroidnaiv és szteroiddal kezelt betegekben, relapsus, illetve remissio kimutatása. Kontrollként 10, gyulladásos tünetektől mentes tumoros beteget vizsgáltunk meg. Az erek radiofarmakon-felvételének mértékét vizuálisan és kvantitatívan értékeltük. A kvantitatív értékelés során az érszegmentumokban a májhoz viszonyított érfal maximális standard 18F-FDG-felvételi értékét (SUVmax) határoztuk meg. Eredmények: A primer diagnózis céljából végzett 30 vizsgálatból 5 esetben 18F-FDG-aktív nagyérvasculitist mutattunk ki, további 13 vizsgálatból 5 betegben pedig relapsust igazoltunk. A vizuálisan aktív betegek 50%-ában 3 vagy annál több aktív érszegmentumot találtunk. A vizuálisan aktív betegcsoportban szteroid hatására az érfal SUVmax-értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a szteroidnaiv betegekhez képest (1,17 ± 0,11 vs. 1,43 ± 0,29; p = 0,005). Két 18F-FDG-aktív nagyér-vasculitises betegben kontrollvizsgálattal remissiót állapítottunk meg. A primer diagnózis céljából vizsgált esetek közül 8-ban egyéb, a nagyérvasculitistől független gyulladásos kórképet mutattunk ki. Következtetés: A 18F-FDG-PET/CT hatékonyan alkalmazható az aktív nagyérvasculitisek diagnosztizálásában. A metabolikus változás nagy érzékenységű megjelenítése mellett az érintett erek pontos lokalizációját is lehetővé teszi. A szteroidterápia befolyásolja az érfalak 18F-FDG-felvételét. Orv Hetil. 2020; 161(20): 829–838.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban a Zenker-diverticulum nyitott (transcervicalis diverticulectomia, cricomyotomia) és transoralis (transoralis stapler diverticulostomia) műtéti kezelésével szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be. Módszer: 2006. január 1. és 2016. december 31. között 29 beteget kezeltünk panaszokat okozó Zenker-diverticulummal. Összesen 29 műtét történt, 13 esetben transcervicalis, 16 alkalommal transoralis műtétet végeztünk. Összehasonlítottuk az eltérő megközelítésű sebészi kezelések perioperatív és hosszú távú eredményeit. Eredmények: A betegek átlagosan 31 hónapos panaszos időszakot követően kerültek műtétre. A vezető tünet mindkét csoportban a súlyos dysphagia és a súlyos regurgitatio volt. Intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Egy beteg vérzés miatt reoperációra került a transoralis csoportban, míg egy esetben igazoltunk pneumoniát a transcervicalis csoportban. Az átlagos műtéti idő (42,5 versus [vs.] 98 perc, p<0,001), a per os táplálásig eltelt idő (2,9 vs. 4,6 nap, p<0,001) és az ápolási napok száma (7,3 vs. 9,7 nap, p<0,001) is szignifikánsan rövidebb volt a transoralis csoportban, mint a transcervicalis csoportban. A kontrollvizsgálatok során 15 beteg teljesen panaszmentes volt. Transcervicalis eljárást követően két esetben maradtak vissza panaszok (mérsékelt dysphagia, illetve tartós rekedtség). Transoralis műtét után 6 betegnél recidív tünetek jelentkeztek, 4 betegnél súlyos regurgitatio miatt transcervicalis műtétet végeztünk. Következtetés: A transoralis stapler diverticulostomia gyors, rövid kórházi ápolást biztosító beavatkozás, mely elsősorban idős, komorbid betegeknél és közepes diverticulumméret esetében választandó. Hosszú távon a tartós regurgitatio miatt a betegek egy részénél ismételt beavatkozásra lehet szükség. A transcervicalis feltárás magasabb perioperatív morbiditással járó műtéti beavatkozás, melyet elsősorban a 3 cm alatti és nagy diverticulumméret fennállásakor javasolt végezni. Orv Hetil. 2019; 160(16): 629–635.

Open access