Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Szabolcs Takács x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: Az Intim Kötődés Mérése (Intimate Bond Measurement; IBM) kérdőív, az intimitás két fő konstruktumának, a gondoskodás és a kontroll dimenziójának a meghatározására, mérésére alkalmas, nemzetközi kutatásokban főleg a párkapcsolati intimitás mérésére használt eszköz. Cél: Tanulmányunkban bemutatjuk a kérdőív pszichometriai jellemzőit magyar populáción. Módszer: Önbeszámolós kérdőíves, keresztmetszeti vizsgálatban 1318 fő (250 férfi, 1068 nő; átlagéletkor 34,77 év, SD = 10,91 év) a demográfiai adatok és IBM mellett kitöltötte a Kapcsolati Elégedettség Skálát, a Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőívet, a Szülői Bánásmód Kérdőívet, a Vonásszorongás skálát, a Zung-féle Önértékelő Depresszió Skálát és a MOS Társas Támasz kérdőívet. Eredmények: A megerősítő és feltáró faktoranalízisek során ugyanaz a faktorstruktúra rajzolódott ki, mint amit a nemzetközi szakirodalom is igazolt. A Cronbach-α értékei megfelelően magasak (Gondoskodás skála: 0,94; Kontroll skála: 0,91), és a skálák negatívan korreláltak (r = −0,58; p < 0,01). Az intimitás mértéke függetlennek bizonyult a szociodemográfiai tényezőktől (nem, iskolázottság, lakóhely, jövedelmi helyzet, családi állapot, gyermekek megléte és száma). A saját bevallás szerint krónikus betegségben szenvedők és lelki okokból kezelésben részesültek megkülönböztetésre kerültek a sine morbo csoporttól és a Gondoskodás skála értékeiben alatta maradtak az ilyen jellemzőkkel nem rendelkezőktől, míg a Kontroll skála értékei a lelki okokból kezelésben részesülteknél bizonyultak szignifikánsan magasabbnak. Az intimitás egyéb tényezőkkel való együttjárását csak ott vettük figyelembe, ahol a korrelációs együttható elérte a 0,3-as szintet. A párkapcsolattal való elégedettség erős, pozitív irányú együttjárást mutatott a gondoskodással, negatívat a kontrollal. A gondoskodás negatívan, míg a kontroll pozitívan korrelált a felnőtt párkapcsolati kötődés elkerülés és szorongás alskálájával. A szülői bánásmódból az apai korlátozás emelkedik ki, a lelki problémák miatt kezeltek csoportjánál: minél korlátozóbbnak élték meg apjukat, annál kevésbé gondoskodónak és annál inkább kontrollálónak észlelik a párjukat. A depresszióval és a vonásszorongással negatív összefüggést jelzett a gondoskodás észlelése, bár nem mindenhol érte el a releváns mértéket. A kontroll észlelése csak a krónikus betegséggel küzdőknél járt együtt a depresszióval és a vonásszorongással. A társas támasz mindhárom dimenziójának pozitív együttjárását találtuk a gondoskodással, a kontrollal is következetesen negatív irányú együttjárást tapasztaltunk, de ezek erőssége meglehetősen változatosnak bizonyult. Következtetés: az IBM-HU az intimitás gondoskodás és kontroll dimenzióinak megbízható és érvényes mérőeszközének tekinthető.

Open access
Authors: Zsuzsanna Surányi, Ádám Babocsay, Szabolcs Takács and András Vargha

Absztrakt

Szenzoros élménykeresés adatok hagyományos és újfajta klaszterezési eljárásokkal és vizualizációval történő újraelemzését mutatjuk be. Egy új, személyorientált elemzési módszert mutatunk be az élménykeresés mintázatainak vizsgálatára, mely alkalmas (1) nemcsak kvantitatív, hanem kvalitatív különbségek kimutatására, (2) tipikus értékkombinációk, különböző élménykeresői típusok kimutatására.

A személyiségpszichológiai kutatásokban újdonságnak számító – ám a kémiában és geofizikában széles körben elterjedt – sűrűsödéselemzések a korrelációs vizsgálatok és a hagyományos távolságalapú klaszterelemzésekből levont következtetések számos potenciális hibaforrására világítanak rá. Az elemzéseink révén összehasonlítást nyernek a változó- és a személyorientáltelemzési megközelítések is.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szakmai élet minőségét mérő (ProQOL) skálát a rendkívül stresszes eseményeken átesett emberekkel végzett munka pozitív és negatív hatásainak mérésére fejlesztették ki. A szenvedéssel, halállal, haldoklással, a másik ember traumájával való mindennapi találkozás fizikálisan és emocionálisan is befolyásolhatja a palliatív-hospice teamekben dolgozók életminőségét. Célkitűzés: A vizsgálat célja a ProQOL5 kérdőív magyar változata pszichometriai tulajdonságainak és faktorszerkezetének felmérése volt, ami lehetővé teszi az együttérzésből eredő kifáradás és elégedettség, a másodlagos traumatizáció és a kiégés mérését. Hosszú távú cél a hospice-dolgozók számára képzési és intervenciós módszerek kidolgozása, elégedettségük, fizikai és lelki jóllétük növelése, pályán maradásuk elősegítése. Módszer: A keresztmetszeti, kérdőíves felmérésbe hospice-dolgozókat vontunk be. A kérdőíveket anonim, nyomtatott formában tettük elérhetővé. A validáláshoz a Rövidített Maastricht Vitális Kimerültség Kérdőív, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, a CES-D Depresszió Szűrő Kérdőív és a WHO Jóllét Kérdőív rövidített (WBI-5) magyar nyelvű változatait használtuk fel. Statisztikai analízis: Az elemzésekhez IBM SPSS 23.0© programcsomagot használtunk. A mérőeszköz faktorstruktúrájának feltárásához exploratív faktoranalízist (főkomponens-elemzés, Varimax rotáció) végeztünk, majd elkészítettük azt a 4 skálát, amely megfelelő Cronbach-alfa-értékekkel rendelkezett a további vizsgálatokhoz. Eredmények: Értékelhető kérdőíveket 188 főtől kaptunk vissza (nő 86,2%, férfi 13,8%). Többségük nővérként és az otthoni hospice-ellátásban dolgozik (94 fő). A megalkotott 4 skála belső konzisztenciája a Cronbach-alfa-értékek alapján elfogadható minőségű. A kiégést mérő kérdések belső konzisztenciája alacsony. Mérőeszközünk skáláinak együttjárása a külső validitást mérő, standardizált skálákkal megfelelő erősségű és irányú. Következtetések: Kérdőívünk a belső és a külső mutatók alapján megfelelő konzisztencia mellett, az elvárt értékek szerint méri az általunk vizsgálni kívánt jelenségeket. Orv Hetil. 2018; 159(35): 1441–1449.

Open access
Authors: Tamás Takács, Anna Szabolcs, György Biczó, Péter Hegyi and Zoltán Rakonczay

Az akut pancreatitis klinikai diagnosztikájának és kezelésének mai gyakorlata több évtizedes kísérletes és humán vizsgálatok eredményeként alakult ki. Az elmúlt évtizedekben számos állatkísérletes pancreatitismodellt dolgoztak ki, amelyek lehetőséget adtak a betegség etiopatogenezisének tanulmányozására, a gyulladásos folyamatok helyi és távoli szövődményeinek vizsgálatára és az esetleges terápiás hatású vegyületek, gyógyszerek előzetes tesztelésére. A heveny hasnyálmirigy-gyulladás patomechanizmusának számos aspektusa, így mindenekelőtt a betegség korai fázisának tanulmányozása kizárólag állatkísérletes vizsgálatokkal lehetséges. Az utóbbi években a molekuláris genetikai módszerek lehetővé tették azt is, hogy kísérletes körülmények között a gyulladásos folyamatokban részt vevő mediátorok géntechnológiai módosításával kiiktassuk vagy éppen felerősítsük azok hatásait. Nem kétséges ugyanakkor, hogy az experimentális pancreatitismodellekben kapott eredmények csak korlátozott mértékben tükrözik a humán pancreatitis során történteket. Ennek ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy a klinikai pankreatológia fejlődésében nem nélkülözhetjük az állatkísérletes vizsgálatok során nyerhető tudományos eredményeket.

Restricted access
Authors: Tamás Takács, Annamária Szabolcs, Péter Hegyi, Zoltán Rakonczay jr. and Gyula Farkas

Az akut pancreatitis diagnosztikája és kezelési lehetőségei jelentős változáson mentek át az elmúlt évtizedekben. A laboratóriumi és képalkotó diagnosztika fejlődése, a kórkép patomechanizmusának kutatási eredményei a betegség diagnosztikus és terápiás elveinek jelentős változását eredményezték. A szerzők célkitűzése az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati és Sebészeti Klinikáján 1996-ban (I. periódus) és a 2004-ben (II. periódus) kezelt akut pancreatitises betegeik adatainak elemzésével és összehasonlításával értékeljék a betegség nemzetközileg elfogadott kezelési elveinek érvényesülését a belgyógyászati és sebészi kezelés során. Eredmények: A két vizsgálati periódusban észlelt 126, illetve 124 akut pancreatitises beteg adatait elemezték. Ennek során a biliaris acut pancreatitis előfordulásának növekedését, a következményes antibiotikum-szükséglet emelkedését, az urgens operatív endoszkópia (papillotomia, kőeltávolítás) gyakoribbá válását, az enterális táplálás általános elterjedését, a nekrózis felülfertőződésének gyanúja esetén az ultrahang vezérelte mintavétel és bakteriális tenyésztés gyakorlatának terjedését, valamint a fertőzött nekrózissal járó esetek komplex sebészi (necrosectomia, lavage) és szupportív kezelésének hatékonyabbá válását észlelték a II. vizsgálati periódusban. Következtetések: Bár az akut pancreatitises betegek belgyógyászati/endoszkópos és sebészi ellátásában a nemzetközi trendeknek megfelelő elvek többsége érvényre jutott, a betegek morbiditási és mortalitási adatainak érdemi változása a két periódus összevetése során nem volt kimutatható.

Restricted access
Authors: Szabolcs Horváth, István Gál, István Rákóczi, Szaniszló Jávor, Borbála Balatonyi, Ildikó Takács, Andrea Ferencz, Sándor Ferencz and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés: A természetes testnyílásokon keresztüli sebészet (NOTES) a minimálisan invazív sebészet legújabb irányvonala. Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint a transvaginalis megközelítésben végzett epehólyag-eltávolítás kisebb fájdalommal, megterheléssel, rövidebb ápolási idővel jár, és a betegek hamarabb, bőrmetszés nélkül térhetnek vissza normál életvitelükhöz. Anyag és módszerek: Hazánkban először végeztünk sertésen transvaginalis cholecystectomiát ún. hibrid technikával, laparoscopos eszközök használatával. A köldöknél bevezetett 5 mm-es trokáron keresztül történt a cysticus képletek kipreparálása, a klippek felhelyezése valamint a hólyag kifejtése. A műtét követését a transvaginalisan, 10 mm-es trokáron keresztül behelyezett optika biztosította, az epehólyagot a műtét során – az ugyancsak itt bevezetett – hajlított végű fogóeszköz segítségével pozicionáltuk. Az epehólyag eltávolítása is transvaginalisan történt. Eredmények: Hat esetben végeztünk transvaginalis cholecystectomiát. A műtéti idő átlagosan 78 perc volt (40–145 perc). A műtétek során, illetve a megfigyelési idő alatt (3 hónap) szövődményt nem észleltünk, mortalitás nem volt. Következtetések: Tapasztalataink szerint a műtét, az általunk használt eszközökkel biztonsággal végezhető állatmodellen, és a módszer alkalmas a klinikai bevezetésre.

Restricted access
Authors: Sándor Ferencz, Viktória Mangold, Katalin Dérczy, Ildikó Takács, Borbála Balatonyi, Szabolcs Horváth, Szaniszló Jávor, Rickard Brånemark, Örs Péter Horváth, Erzsébet Rőth and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: Az alsóvégtag-amputált betegek nagy része a művégtagját nehezen tudja használni. A panaszok legtöbbször a művégtag tokjával hozhatók összefüggésbe, ezért javulást a tokot nem igénylő osszeointegrációs technika bevezetésétől várhatunk. Célunk a módszer hazai bevezetése, illetve az indikációs terület érbetegekre való kiterjesztésének vizsgálata volt. Anyag és módszerek: A technika két műtéti és egy rehabilitációs fázisból áll. Az első műtét során titániumcsavar kerül beültetésre a combcsont velőüregébe, majd ehhez rögzül a második műtét után egy, a csonk bőrén is keresztülhaladó, a protézist a combcsonthoz közvetlenül rögzítő fémtoldalék. Ezután a beteg a rehabilitációs fázis során csonterősítő gyakorlatokat végez, és járni tanul új művégtagjával. Eredmények: 2005-ben két combamputált nőbeteg operációjával kezdtük a módszer első magyarországi alkalmazását, majd a második műtét 2006 januárjában történt (ekkor két férfibetegnél csavarbeültető műtétet is végeztünk). A titániumcsavar valamennyi betegnél maradéktalanul beépült a csont velőüregébe, első betegeink rehabilitációja is sikeresen végződött, a betegek az új végtagjukat könnyebben használják. Egyik férfibetegünk nyolc hónappal az első műtét után szívinfarktus következtében meghalt. Következtetések: Tapasztalataink alapján osszeointegrációs technikával protetizált betegeink művégtagjukat könnyebben használják. Tapasztalataink szerint az érbetegség önmagában nem képezi az osszeointegrációs technika ellenjavallatát, de a szigorú kritériumok meghatározásához további klinikai vizsgálat indokolt.

Restricted access
Authors: Ildikó Takács, Szabolcs Horváth, Borbála Balatonyi, Szaniszló Jávor, Ágnes Molnár, Sarolta Gáspár, Rebeka Hajós, Ágnes Meczker, János Lantos, Erzsébet Rőth and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: A hasfali sérvek laparoscopos megoldásában a sebészi háló intraperitonealis pozícióban kerül beültetésre. Állatmodellekben és a humángyakorlatban egyaránt ígéretesek a kombinált, többrétegű hálók. Jelen kísérlet célja két eltérő szerkezetű, szilikonbevonatú polipropilén háló biológiai viselkedésének összehasonlítása volt. Anyag és módszerek: Új-zélandi fehér nyulak hasfalán egy 3 × 4 cm nagyságú, teljes vastagságú hasfaldefektust készítettünk, melyet összetett hálóval fedtünk. 20 állatba a felszínén lamináris szilikonréteggel bevont hálót (LSPP), a másik 20 nyúl esetében szilikonnal impregnált polipropilén filamentumból szőtt hálót (MSPP) ültettünk be. Az intraperitonealis adhaesioképződés mértékét és a hálók beépülését vizsgáltuk. Immunhisztokémiai módszerrel az osztódó sejtek jelenlétét és eloszlását az idegen anyag környezetében (Ki-67), az érújdonképződést (VEGF) és a kialakuló neoperitoneum-réteget (CK) vizsgáltuk, scanning elektronmikroszkóppal a halók felszínét tanulmányoztuk. Eredmények: Az intraperitonealis adhaesioképződés mértéke az első héten nem mutatott eltérést, míg a harmadik héten az LSPP szignifikánsan kevesebb kitapadást generált. A Ki-67 antitest jelölés szignifikánsan alacsonyabb aktivitású volt a makroporózus hálók csoportjában. Ugyanebben a csoportban a VEGF pozitivitás időarányosan nőtt, míg az LSPP esetében nem változott. A vékony neoperitoneum-réteg csak a makroporózus háló felszínén volt szövettanilag kimutatható (CK jelölés), az LSPP esetében hiányzott. Következtetések: A sebészi háló alapanyaga és textúrája is meghatározó szerepet játszik a befogadó szövetbe történő integrációban, mely arányos a kiváltott idegentest-reakcióval.

Restricted access
Authors: István Takács, Ilona Benkő, Erzsébet Toldy, Norbert Wikonkál, László Szekeres, Edit Bodolay, Emese Kiss, Zoltán Jambrik, Boglárka Szabó, Béla Merkely, Zsuzsa Valkusz, Tibor Kovács, András Szabó, Orsolya Grigoreff, Zsolt Nagy, Judit Demeter, Henrik Csaba Horváth, Nóra Bittner, Szabolcs Várbíró and Péter Lakatos

A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. A társaságok szakmai irányelvei mellett ennek a konszenzusnak az eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak a D-vitamin-hiány megelőzéséhez és kezeléséhez. Emellett szeretné ráirányítani a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára.

Open access
Authors: Szilvia Krizsán, Zsófia Dénes, Ambrus Gángó, Bence Gerecs, Judit Demeter, Zsolt Nagy, Ilona Tárkányi, Tamás Masszi, Péter Farkas, András Masszi, Gergely Szombath, Szabolcs Benedek, Judit Várkonyi, Laura Horváth, Zsolt Nagy, Gáspár Radványi, István Takács, Aryan Hamed, Zsolt Lázár, Erzsébet Süveges, Ágnes Kárpáti, Márk Plander, Tamás Szendrei, Katalin Pál, Mihály Gurzó, János Jakucs, Miklós Egyed and Csaba Bödör

Absztrakt:

Az akut myeloid leukémia (AML) osztályozásának és rizikóbecslésének alapjául a citogenetikai eltérések szolgálnak, azonban az elmúlt években az új generációs szekvenálásnak (NGS) köszönhetően nagy előrelépések történtek az AML genomszintű feltérképezésében. Az újonnan megismert genetikai eltérések diagnosztikus és prognosztikus jelentőséggel bírnak, így mára a nemzetközi ajánlásokba is felvételre kerültek. Az AML kezelése terén az elmúlt évtizedekben nem következett be jelentős változás, azonban a visszatérő génmutációk azonosítása révén több célzott terápiás gyógyszer került kifejlesztésre.

Jelen tanulmányunk célja a hazai AML-es betegpopulációban előforduló citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések gyakoriságának meghatározása, különös tekintettel azokra a mutációkra, melyekkel szemben már léteznek célzott terápiák.

329 AML-es beteg esetében végeztük el az IDH1, IDH2 és FLT3-TKD mutációanalízist hagyományos Sanger-szekvenálással, míg az FLT3-ITD, NPM1 és CEBPA mutációs státusz, valamint a citogenetikai vizsgálatok eredményei rendelkezésünkre álltak, mivel a diagnosztikus rutin részét képezik.

Az általunk vizsgált betegpopuláció 51,4%-ában mutattunk ki kromoszómaeltérést, melyek közül leggyakrabban a –5/del(5q) (10,6%), 8-as triszómia (7,9%), a t(15;17) (7,9%) valamint a –7/del(7q) (7,5%) fordult elő, míg a betegek fennmaradó 48,6%-a normál kariotípussal rendelkezett. A mutációanalízis eredményeképpen a betegek 7,0%-ában volt kimutatható az IDH1-, 13,4%-ában az IDH2-, 5,8%-ában az FLT3-TKD-, 22,4%-ában FLT3-ITD-, 27,3%-ában NPM1-, valamint 7,1%-ában CEBPA-mutáció. A genetikai eltéréseken alapuló Európai LeukémiaNet (ELN) 2017-es ajánlása szerint elvégzett rizikóbesorolás során szignifikáns különbség volt kimutatható a rizikócsoportok túlélése között: a medián teljes túlélési idő a kedvező rizikócsoportban 34,7 hónap, az intermedier rizikócsoportban 10,0 hónap, míg a kedvezőtlen rizikócsoportban 3,7 hónap volt (p < 0,0001).

Eredményeink azt mutatják, hogy az AML-es betegek közel fele hordoz olyan génmutációt, mellyel szemben már rendelkezünk célzott terápiával. Reményeink szerint a jövőben további támadáspontok is azonosításra kerülnek, és ezáltal az AML-es betegek kezelésében is megvalósulhat a mutációs státuszon alapuló személyre szabott célzott kezelés, ami megnövelheti a betegek várható élettartamát.

Open access