Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Szigeti F. Judit x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér

Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) mint pszichoterápiás módszer harminc éve létezik. A Francine Shapiro által az 1980-as évek második felében az Egyesült Államokban kidolgozott eljárás kezdetben sok vitát kavart, de ma már bizonyítékokon alapuló módszernek számít a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében. Használata számos más mentális betegség (pl. pánikzavar, depresszió, kényszerbetegség) gyógyításában is egyre gyakoribb. Magyarországon a módszer még kevéssé terjedt el.

Cél

Bemutatni az EMDR-terápia történetét, elméleti hátterét, a hatásmechanizmusára vonatkozó hipotéziseket, a kezelés struktúráját és hatásait.

Módszerek

Szakirodalmi áttekintés az angol nyelvű adatbázisok (ISI Web of Science, PubMed, Scopus, PsycINFO) alapján, az eljárás nevével történt szisztematikus kulcsszókereséssel. Az áttekintés lehetőség szerint összefoglaló vagy magas evidenciaszintű (randomizált kontrollált) vizsgálatokra alapoz.

Eredmények

EMDR során deszenzitizáció, a traumás emlékekhez való jobb hozzáférés és mélyebb információfeldolgozás történik, ami nemcsak stresszcsökkentést, hanem adaptívabb, magasabb szintű működést eredményez. Képalkotó eljárásokkal kimutatható, hogy az EMDR specifikus hatótényezője, a bilaterális ingerlés, egyebek közt paraszimpatikus túlsúlyt eredményez, és kedvező változásokat idéz elő a PTSD által érintett agyi struktúrák működésében. Az EMDR hatásmechanizmusáról számos hipotézis született (pl. dekondicionálás-, munkamemória-, REM-hipotézis), mindazonáltal, az eljárásban valószínűleg több aktív komponens van jelen. Sikeres EMDR-terápia hatására a személy napirendre tér az életútját megakasztó események felett, és egységes narratívába emeli őket, amely hozzájárulhat személyisége integrációjához.

Következtetések

Az EMDR nemcsak ismert és eredeti terápiás elemek újszerű kombinációja, nem is a már meglévő traumakezelési eljárások technikai kiegészítése, hanem bizonyítottan hatékony, teljes értékű, integratív, mégis önálló pszichoterápiás módszer, saját elméleti modellel, hatásmechanizmussal és eszköztárral.

Restricted access

Absztrakt:

Az egészségügyi tevékenységek minimumfeltételei megszabják, hogy egyes szomatikus osztályokon dolgozzon pszichológus. Az orvosi gyakorlatban mindeközben még nem mondható általánosnak az az attitűd, amely a pszichés tényezőknek a betegségek alakulásában játszott potenciális szerepét is figyelembe veszi. A modern pszichoszomatikus gyógyító szemlélet egyszerre veszi számításba a biológiai, pszichológiai és társas faktorokat, amelyek hajlamosítanak egy betegségre vagy kiváltják és fenntartják azt. Az alábbi esettanulmány egy olyan 35 éves nő kezeléstörténete, akinek tünetei egyszerre bizonyultak a korai petefészek-kimerülés és a szorongás jeleinek, és kölcsönösen hatottak egymásra. Az esetvezetés során a beavatkozások is két síkon: testre ható (hormonterápia, Jacobson-féle progresszív relaxáció) és pszichés eszközökkel történtek (kognitív viselkedésterápiás intervenciók). Az eset jól példázza, hogy orvos és pszichológus együttműködése miként szolgálhatja a páciens érdekeit. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1432–1435.

Open access

Háttér és célkitűzések: vizsgálatunk célja magyar mintán ellenőrizni a meddőség pszichés vonatkozásait feltáró eddigi, nemzetközi eredményeket. Módszer: 75 fős (63 nő, 12 férfi), magyar, kényelmi, keresztmetszeti minta felmérése történt önkitöltős, részben sztenderdizált kérdőívekkel. Eredmények: a vizsgált nők depresszióértékei szignifikánsan magasabbak a Hungarostudy Epidemiológiai Panelvizsgálat országos reprezentatív vizsgálatban talált, nőkre vonatkozó, 2006-os pontszámoknál (BDI-S; átlag (M)=13,9; szórás(SD)=13,4; vs. M=9,7; SD=11,9; p<0,05). Az élet értelmességének mértéke szignifikánsan alacsonyabb az átlagnépesség sztenderdjeinél (BSCI-LM-7, M=8,9; SD=3,2; vs. M=9,9; SD=2,8; p<0,05). Állapot- és vonásszorongásszintjük azonban nem különbözik ezektől (rendre p=0,205 és p=0,477). A férfiak semmilyen mutató mentén nem tértek el az országos átlagoktól. Mintánkon belül sem a nem, sem az életkor, egy gyermek léte vagy a meddőség hossza, diagnózisa, a kezelések mennyisége és minősége nem látszott befolyásolni a lelkiállapotot. Szignifikánsan magasabb volt mind az állapot-, mind a vonásszorongása azoknak a nőknek, akik spontán vetélést éltek át, szemben azokkal, akiknek nem volt vetélésük, vagy terhesség-megszakításuk (is) volt (STAI-S; M=49,5; SD=13,8; vs. M=41,4; SD=11,9; p<0,05; / STAI-T; M=47,4; SD=11,6; vs. M=41,5; SD=10,4; p<0,05). Azok a med-dők, akik nem hisznek egy transzcendens hatalom létében vagy bizonytalanok, szignifikánsan magasabb depresszió-pontszámot értek el azoknál, akik hisznek (BDI-S, M=17,1; SD=15,1; vs. M=10,0; SD=10,1; p<0,05). A válaszadók 44%-a hiányolja a meddőségi centrumokban a pszicho-lógiai segítségnyújtást. Következtetések: a pilot-vizsgálat alátámasztja a nemzetközi eredményeket, miszerint a termékenységre várók lényegesen lehangoltabbak és életüket kevésbé érzik értelmesnek a ter-mékenységi nehézségekkel nem küzdőknél. Ez megfontolandóvá teszi a meddőségi kezelések során nyújtott pszichés támogatás beépítését a szakmai protokollba.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Enikő Lakatos, Gábor Szabó, Judit F. Szigeti, and Piroska Balog

Bevezetés: Hazánk termékeny népességének 10–15%-a reprodukciós problémával küzd. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy az egyén pszichés jólléte, valamint életmódja szerepet játszik a termékenységgel szorosan összefüggő általános egészségi állapot alakulásában. Célkitűzés: A vizsgálat célja a pszichés jóllét és az életmódtényezők termékenységgel való összefüggéseinek elemzése magyar mintán. Módszer: A vizsgálatban 194 nő (115 meddő és 79 termékeny) vett részt. A pszichés jóllétet standardizált, validált, önkitöltős kérdőívekkel, az életmódtényezőket saját összeállítású kérdésekkel mértük. Eredmények: A meddő nők fiatalabbak (33,98±4,89 vs. 36,43±5,81, p<0,005), és pszichés jóllétük szignifikánsan rosszabb, mint a termékenyeké. Magasabb a depressziós tüneteik száma (BDI 14,00±12,21 vs. 7,79±9,17, p<0,005) és jobban szoronganak (STAI-T 48,53±10,56 vs. 40,25±10,65, p<0,005), mint a termékenyek. Az életmódtényezőket vizsgálva azt találtuk, hogy a meddő nők kevesebb folyadékot fogyasztanak (1,71±0,67 vs. 1,95±0,68, p<0,05) és közülük többen tartanak valamilyen diétát (31,30% vs. 18,42%, p<0,05), mint a termékenyek. A mintában a nagyobb mennyiségű folyadékfogyasztás a testtömegindextől és az életkortól függetlenül is előre jelezte annak valószínűségét, hogy egy nő a termékeny csoportba tartozzon (OR = 1,65, CI = 2,58–1,06). Következtetések: Az eredmények egybecsengenek a nemzetközi kutatási eredményekkel, miszerint a reprodukciós problémával szembesülők rosszabb pszichés állapotban vannak termékeny társaikhoz képest. A szerzők az eredményeik utánkövetését, valamint a folyadékfogyasztás termékenységgel való összefüggésének további elemzését feltétlenül indokoltnak tartják Orv. Hetil., 2015, 156(12), 483–492.

Open access