Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Szilárd Török x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: Az ETS a mellüregben 2 porton keresztül végzett sympathectomia, diathermia és videothoracoscop segítségével. A szerzők gyakorlatukban 2 portos eljárást alkalmaztak, fél ülőhelyzetben, kétoldalon egy ülésben, mellkasi szívódrain visszahagyása nélkül. A szimpatikus lánc identifikálása után a megfelelő ganglionok eltávolításra kerülnek. Anyagok és módszerek: 2008. december és 2011. január között 22 beteget operáltunk meg kétoldali 2 portos VATS-val, a T2–T4 területen, félig ülő helyzetben palmaris és axillaris hyperhydrosis miatt. Eredményeink: A 22 páciens közül 5 férfi és 17 nő volt, átlagéletkoruk 39,9 (19–63 év között), átlagos műtéti idő 36,125 perc volt (30–61 perc). Következtetés: Posztoperatív szövődményünk nem volt, a két portos ETS, drain visszahagyása nélkül, egy biztos és jó módszer a tenyéri és hónalj izzadás megszüntetésére, akár egynapos sebészeti eljárás keretében is.

Restricted access
Authors: Ákos Kocsis, László Agócs, Szilárd Kostic, Klára Török, Miklós Molnár, Bernadett Lévay, Ferenc Tóth, Pál Vadász and Ferenc Rényi-Vámos

Absztrakt

Bevezetés: A primer malignus csontdaganatok kb. 30%-a chondrosarcoma, leginkább az elülső mellkasfalon jelentkeznek. Azoknak a betegeknek, akik megfelelő sebészi kezelést kapnak, 97%-os a 10 éves túlélési rátájuk. Ezenfelül fontos a terhelhetőség és a légzési funkció megőrzése, nem utolsósorban pedig az esztétikai eredmény. Beteg: A szerzők egy 44 éves férfi beteg esetét ismertetik, aki sportmasszőrként dolgozott, és a manubrium sterni Grade II chondrosarcomája miatt került műtétre. A beavatkozás során a sternum érintett része szélesen az épben kimetszésre került, a helyreállítás során a Dual Mesht bal oldali pectoralis major lebennyel fedték, valamint egyedi megoldásként a semitendinosus és -gracilis izmok inát felhasználva fixáltak két claviculát egymáshoz, ezáltal nagyfokú stabilitást adva a mellkasfalnak, és -visszaadva a felső végtag, illetve a vállöv terhelhetőségét. Eredmény: Eseménytelen posztoperatív szak után a beteg hamar felépült, és gyorsan visszatérhetett korábbi, a vállövet jelentősen igénybe vevő munkájához. Következtetés: A szerzők nem találtak hasonló műtéti eljárást az irodalomban, és ajánlják alkalmazását hasonló esetekben.

Restricted access
Authors: Tamás Benkő, Imre Fehérvári, Kristóf Rácz, Orsolya Friedrich, Ildikó Gálfy, Szilárd Török, Ádám Remport, Jenő Járay, Elek Bodor and Zoltán Szabolcs

Az irreverzíbilis szív- és veseelégtelenségben szenvedő betegeknél terápiás lehetőséget jelenthet az azonos donorból származó, egyidejű, kombinált szív- és veseátültetés. A módszerben rejlő számos előny ellenére csak kevés adat áll rendelkezésre a hosszú távú grafttúlélést és -mortalitást illetően. A szerzők közleményükben beszámolnak a Magyarországon először végzett kombinált szív-vese átültetés során szerzett tapasztalataikról, és irodalmi áttekintésben az eljárás jogosultságát elemzik. – A fiatal, urémiás férfi beteg ischaemiás eredetű dilatativ cardiomyopathiával szívtranszplantációs várólistán szerepelt. Testsúly, testméret, AB0-vércsoport alapján egyező, kadáver donorból eltávolított szívvel és vesével, negatív T-sejt-keresztpróbát követően, transzplantációt végeztek. Először a szív beültetése történt meg, majd a hemodinamikai paraméterek stabilizálódása után azonnal, az egyazon donorból eltávolított vesét transzplantálták. Mindkét műtét technikája megegyezett azzal, amit az izolált szív- vagy veseátültetés során alkalmaznak. A beültetett szív és vese működésének paraméterei gyors javulást mutattak. A beteg több mint egy évvel a kettős szervátültetést követően is kompenzált keringéssel és veseműködéssel, jó általános állapotban, aktív életet él. A bemutatott eset és az irodalmi adatok alapján kijelenthető, hogy a kombinált szív- és veseátültetés alternatívát jelent végállapotú szív- és vesebetegek kezelésében. A mindkét graftnál tapasztalt – az irodalomból ismert – alacsonyabb korai rejekciós arány az immunszuppressziós protokolljukat igazolja, illetve felveti a szervek egymásra gyakorolt protektív hatását is.

Restricted access
Authors: Ádám Remport, Zsuzsanna Gerlei, Orsolya Cseprekál, László Wagner, Katalin Földes, Adrienn Marton, Attila Patonai, Szilárd Török, Anita Haboub-Sandil, Marina Varga, Attila Doros, Anikó Smudla, János Fazakas and László Kóbori

Absztrakt:

Az új koronavírus okozta COVID–19-járvány kihívást jelent a szervátültetett betegek ellátását illetően is, ezért lényegesnek tartjuk az ezzel kapcsolatos friss ismeretek megosztását a hazai ellátásban dolgozók számára. Nagyobb esetszámmal májátültetettekről még nincsenek adatok az irodalomban, vesetranszplantáltak esetén azonban a spanyol és a francia adatbázisok 18,6%-os és 13%-os halálozásról számoltak be, ami kissé magasabb az ottani átlagpopulációénál. Tünetmentes esetekben SARS-CoV-2-pozitív PCR-eredmény birtokában nem szükséges a transzplantáltak immunszuppresszív terápiáján változtatni, azonban láz, gastrointestinalis vagy légúti tünetek kialakulását követően a mikofenolsav és mTOR-gátló készítmények elhagyása javasolt, és a kalcineurininhibitorok vérszintjét a legalacsonyabb effektív szintre kell csökkenteni. Tüdőkárosodás észlelését követően vesetranszplantáltak esetében a kalcineurininhibitorokat is le kell állítani, míg a májtranszplantáltak esetében a dózis csökkentése szükséges a fenntartó kortikoszteroid mellett. Ez utóbbi dózisának emelése szükséges hyperinflammatiós szindróma (HIS) kialakulásakor. A HIS terápiás befolyásolására transzplantáltakban is sikerrel lehet alkalmazni az IL1- és IL6-gátló monoklonális antitesteket. Célzott vírusellenes készítmény nem áll rendelkezésre, a legszerencsésebb, ha a beteg bevonható a remdesivir vagy a favipiravir klinikai vizsgálatába. A hidroxiklorokin transzplantáltaknak is adható, bár hatékonysága és biztonságossága kérdésessé vált. A lopinavir/ritonavir kombináció a kalcineurininhibitorokkal fennálló súlyos gyógyszerkölcsönhatás miatt nem adható. A SARS-CoV-2 cytopathiás hatása endotheldiszfunkciót okoz, amely prokoaguláns állapot kialakulásához vezet, emellett megváltozik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer egyensúlya is. Fontos ezért a betegek kezelése során a thrombosisprofilaxis korai elkezdése alacsony molekulasúlyú heparinnal és alacsony dózisú acetilszalicilsavval. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACEI) és az angiotenzin-II-receptor-antagonista (ARB) terápiára beállított betegek kezelését a COVID–19 miatt nem szabad abbahagyni. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1310–1321.

Open access