Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Szilvia Szamosi x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek a leggyakrabban javasolt fájdalomcsillapítók. A reumatológiai gyakorlatban a fájdalom és a gyulladás csökkentésére egyaránt használjuk, ugyanakkor a terápiás ajánlások is fokozott óvatosságra intenek e gyógyszercsoport használata során, azok jól ismert lehetséges – gastrointestinalis, cardiovascularis és renalis – mellékhatásai miatt. Különösen igaz ez az idősebb életkorú vagy fiatalabb, de polimorbid betegek esetében. Miután hazánkban is öregedő populációval kell számolnunk, alapvető fontosságú, hogy a gyakorló orvos tisztában legyen a nemszteroid gyulladáscsökkentők alapvető farmakokinetikai sajátosságaival, gyógyszer-interakcióival, mellékhatásprofiljával, és a saját szakterületén belül mindig a legújabb irányelvek mentén használja ezeket a gyógyszereket. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1783–1788.

Open access

Absztrakt

Az utóbbi 10 évben robbanásszerű fejlődés következett be a tumorimmunológiai kutatások területén. A T-sejtes antigén-felismerés lépéseinek és az ezeket szabályozó mechanizmusoknak a megismerése vezetett az új immunterápiás szerek megjelenéséhez, amelyeket ma már sikerrel alkalmaznak bizonyos szolid tumorok és hematológiai malignitások kezelésében. A szerzők jelen közleményben az immunmoduláló antitestekre, az „immune checkpoint” gátló terápiára fókuszálnak. Az első ilyen, klinikumban is alkalmazott gyógyszer a citotoxikus T-lymphocyta-antigén-4- (CTLA-4-) inhibitor terápia volt. Az ipilimumabot a klinikai vizsgálatok ígéretes eredményei alapján 2011-ben – először az Egyesült Államokban, nem sokkal később Európában – regisztrálták a kiterjedt melanoma másod- (2011), majd első vonalbeli kezelésére (2013). A CTLA-4-inhibitor molekulát követően további, az immunrendszer működését szabályozó antitestek kipróbálása következett. A programozott sejthalál-1 (PD-1) útvonalon ható, blokkoló antitestek alkalmazása több tumoros indikációban jelentős daganatellenes immunválaszt eredményez. A PD-1 receptorgátló antitestek közül a nivolumab alkalmazásával számos daganattípus esetében sikerült tartós, objektív tumorválaszt elérni, így áttétes melanoma, nem kissejtes tüdőrák kezelésére a nivolumab a terápiás arzenál részét képezi. A kedvező daganatellenes aktivitás mellett számolni kell a fenti kezelések – legtöbb esetben reverzibilis – mellékhatásaival, amelyek az általuk létrehozott nem specifikus immunaktivációval hozhatók összefüggésbe. A jövőben számos, még megválaszolatlan kérdésre adhatnak választ a folyamatban lévő és a tervezett klinikai kutatások. A kezelés hatékonyságának előrejelzésére szolgálhatnak a PD-L1-expresszión túl további új, eddig nem azonosított biomarkerek is. Intenzív kutatás tárgyát képezi az, hogy az immunterápiás kezelésre milyen más daganatfajták adhatnak megfelelő terápiás választ. Az immunmoduláló antitestek egymással vagy más daganatellenes, kemo- vagy célzott terápiával való kombinációja javíthatja a kezelés hatékonyságát, de ezek szélesebb körben való elfogadásához további klinikai vizsgálatok szükségesek. Orv. Hetil., 2016, 157(Szuppl. 2), 9–16.

Restricted access
Authors: Boglárka Soós, Szilvia Szamosi, Szilvia Benkő, György Paragh and Zoltán Szekanecz

Absztrakt:

Több évtizedes „szünetet” követően az utóbbi években számos új adat jelent meg a köszvény patogenezise, diagnosztikája és terápiája vonatkozásában. Megismertük a húgysavanyagcsere újabb vonatkozásait, az uráttranszporterekkel kapcsolatos legfrissebb adatokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a köszvény autoinflammatoricus betegség, melynek kialakulásában az inflammasoma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztikában ma is a legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal (ultrahang, modern komputertomográfiás technikák) a kristálylerakódás és a tophusképződés is kimutatható, sőt a tophusok mérete is követhető. Újra reneszánszukat élik a különböző életmódbeli, diétás megfontolások, amelyek a gyógyszeres kezelés fontos kiegészítői. A gyógyszeres kezelés alapja a rohamoldás és a fenntartó kezelés, melyekre vonatkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. Ezek lényege a célértékre (≤360 μmol/l húgysavszint) való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Ugyanakkor számos új molekula (uráttranszporter-gátlók, rekombináns urikázok, interleukin-1-gátlók) áll fejlesztés alatt, sőt bevezetés előtt. A beteg kezelése és gondozása során kiemelt figyelmet kell fordítanunk a köszvény társbetegségeire is. Orv Hetil. 2018; 159(40): 1625–1636.

Restricted access
Authors: Szilvia Szamosi, Ágnes Horváth, Zoltán Szekanecz and Gabriella Szűcs

Absztrakt:

Az elmúlt években egyre több adat jelent meg a D-vitamin immunregulációban betöltött szerepével kapcsolatosan. Feltételezhető, hogy az autoimmun és gyulladásos reumatológiai betegségek patogenezisében és fenntartásában is kiemelkedő jelentősége van az alacsony D-vitamin-szintnek. Számos autoimmun betegségben, így szisztémás sclerosisban (SSc) is gyakori a D-vitamin-deficientia előfordulása, amely asszociációt mutat az – ebben a betegcsoportban tapasztalt – alacsony csontsűrűségértékekkel és az osteoporosis magasabb prevalenciájával. SSc-ben a hagyományos osteoporosis-rizikófaktorok jelenlétén túl egyéb, betegségspecifikus tényezők (bőr- és belszervi érintettség, malabsorptio, szisztémássclerosis-altípus, szerológiai jellegzetességek, gyógyszeres kezelés) is hozzájárulnak a csontásványianyag-tartalom csökkenéséhez. A fenti tényezők komplex interakciói és a klinikai vizsgálatok heterogenitása miatt nehéz azok valódi hatását megítélni a sclerodermás betegek csontsűrűségére, és rendkívül hiányosak az ismereteink a betegek törési rizikójára, illetve osteoporoticus törésekkel összefüggő mortalitására vonatkozóan is. Jelen közleményben áttekintjük a D-vitamin immunmoduláns hatásaival kapcsolatban rendelkezésre álló irodalmi adatokat és összefoglaljuk a szisztémás sclerosisos betegek körében vizsgált D-vitamin-szintre, csontásványianyag-tartalomra, csontanyagcsere-markerek eltéréseire és az osteoporosis előfordulására vonatkozó eredményeket. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1252–1258.

Restricted access
Authors: Zoltán Szekanecz, Izabella Gomez, Boglárka Soós, Levente Bodoki, Szilvia Szamosi, Csilla András, Balázs Juhász, László Váróczy, Péter Antal-Szalmás, Péter Szodoray, Nóra Bittner, Péter Árkosy, Árpád Illés, Gabriella Szűcs, Katalin Dankó, Tamás Bender, László Tamási and Éva Szekanecz

Absztrakt:

Az onkoreumatológia a daganatképződés és a reumatológiai kórképek kapcsolatát jelenti. Számos összefüggés van a két orvosi szakterület között. Ezek egy része a reumatológiai kórképben szenvedő betegben jelentkező daganatokat, a másik fele pedig a daganatos betegen fellépő mozgásszervi jelenségeket foglalja magában. Az előbbi csoport keretében a reumatológiai betegségekben jelentkező szekunder tumorokat, a tumorasszociált antigének reumatológiai szerepét, a mozgásszervi betegségek kezelésére használt hagyományos és célzott terápiák esetleges onkogenitását és a korábban vagy jelenleg daganatos, mozgásszervi betegek fizioterápiáját tárgyaljuk. A másik nagy csoport magában foglalja a paraneoplasiás szindrómákat, az onkológiai kezelések (kemoterápia és immunterápia) lehetséges autoimmun-reumatológiai mellékhatásait, a hormondeprivatiós kezelés csonthatásait és a mozgásszervrendszer primer és szekunder daganatait. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1151–1165.

Open access