Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Szokolszky Ágnes x
  • All content x
Clear All Modify Search

A 2010-es évek elején a tudományos pszichológiában kibontakozó működési zavarok és válságérzet (a tudományos csalások és visszavont publikációk számának megnövekedése, a vitatható kutatási eljárások, a gyenge vagy kétséges cikkek megjelenése vezető folyóiratokban, és a tudományos kommunikáció torzulásai) a Brian Nosek és munkatársai nevével jelzett „Megismétlési Projektben” (2011–2015) csúcsosodtak ki, egyfajta bizalmi válságot hozva létre. A pszichológiának szembe kellett néznie (más tudományágakkal együtt) a kutatási eredmények validitását és megbízhatóságát érintő problémákkal. Az alapos önvizsgálat sokféle – nem feltétlenül új keletű – hiányosságot tárt fel, amelyek különböző mértékben érintették a különböző kutatási területeket. Ilyen volt a pontos megismétlések hiánya, a konceptuális megismétlések visszásságai, a kutatói hipotézist nem igazoló negatív eredmények mostoha státusza, és az ezzel járó publikációs torzulás, a kutatói hipotézist alaptalanul megerősítő (hamis pozitív) eredmények elterjedtsége, és a nullhipotézis- teszteléssel és a statisztika alkalmazásával kapcsolatos korántsem új kritikák. A 2010-es évek vége felé már megfelelő rálátásunk van a feltárt problémákra, jobban értjük az okokat és háttértényezőket, és új megoldási módok és ajánlások is megfogalmazódtak. E tanulmányban a válság fő okainak, szimptómáinak és tanulságainak áttekintésére vállalkozom, és a kibontakozó reformmozgalom nyomán jelentkező új eljárásokra és ajánlásokra hívom fel a figyelmet. A pszichológia e válságperiódusban bizonyította önkorrekciós képességét. A kutatási és publikációs gyakorlatot a jobb működés irányába mutató impulzusok érik, de ezek hatása csak úgy tud érvényesülni, ha a kutatók mint egyének és mint kutatói közösségek tudatosabban viszonyulnak a problémák megoldásához.

Restricted access

The “contextualizing” and “internationalizing” of the history of psychology is an ongoing project, however, Central Europe, as a coherent perspective, and the history of Hungarian psychology specifically, is acutely missing in current surveys of international psychology, and more broadly, in “western consciousness”. This paper is an attempt at presenting a comprehensive, socially and politically contextualized framework of the history of Hungarian psychology, from its beginnings until the fall of communism. The paper situates the history of psychology in the history of Hungary since without this broader background Hungarian psychology cannot be treated as a contextualized phenomenon. Reconstructing the history of Hungarian psychology is, at the same time, reclaiming the past, since continuity with, and remembrance of the past was once forcefully obstructed by the communist regime, and the effects proved to be long lasting. Hungarian psychology was, in part, a genuine “extension” of psychology as it developed in Germany and more broadly in Europe, but also a unique and remarkable phenomenon greatly shaped by specific socio-political context. Scholarship on the history of Hungarian psychology is growing fast, but the richness of this history has yet to be more fully explored and appreciated, inside and outside of Hungary.

Restricted access

Öröklés (nature) és környezet (nurture) viszonya a viselkedéssel foglalkozó tudományok egyik legelcsépeltebb, mégis legkevésbé jól megválaszolt problémája. Általánosan elfogadott, hogy a környezet és a biológiai adottságok együttesen működnek közre a fejlődés hátterében, az „is” válasz azonban gyakran felszínes evidencia marad. A tanulmány kritikailag elemzi azt a szemléletet, amely a fejlődést befolyásoló biológiai és környezeti tényezőket tömbszerűen dichotóm, egymástól független kettősségként fogja fel, és a pszichológia társtudományainak (etológia, viselkedésgenetika, evolúciótan) kulcsterületein sorra veszi azokat az érvrendszereket, amelyek túlmutatnak a biológiai determinizmus és a környezetelvűség leegyszerűsítő magyarázatain. A tanulmány amellett érvel, hogy mind teljesebben lebontsuk a „természetet” és „környezetet” szétválasztó falat, és meghaladjuk az ezzel járó berögzött előfeltevés-rendszert.

Restricted access

A három részből álló tanulmány kritikai áttekintést nyújt a konzervativizmus kutatásának hat évtizedéről, Adorno és munkatársai klasszikus munkájától eljutva a politikai orientációk genetikai és neurobiológiai hátterére irányuló mai vizsgálatokig. A kutatások mélyreható pszichológiai és biológiai különbségeket rajzolnak fel a konzervatív és a liberális politikai orientációt valló személyek között. A tanulmány arra keresi a választ, hogy mennyire megalapozottak és hogyan értelmezhetőek ezek a különbségek. A kritikai áttekintés arra mutat rá, hogy problémás előfeltevések, elfogultságok és leegyszerűsítő magyarázatok kísérik végig az egymást követő kutatási paradigmákat. A tartalmi és módszertani szempontok felvetése mellett a témakör tágabb összefüggésrendszerbe is helyeződik olyan tényezők szerepének elemzésével, mint az amerikai politika utóbbi évtizedben felerősödött polarizáltsága, a kutatók ideológiai beállítódása, valamint a média szerepe a tudományos eredmények közvetítésében. Az első rész az „autoriter személyiség” konstruktumának kialakulását és klasszikus kutatási paradigmáját állítja középpontba, és kíséri annak fejlődését az 1990-es évekig. A második rész egy újabb befolyásos paradigmájával: a konzervativizmus motivált kognícióként való megközelítésével foglalkozik. Ez az elmélet „megszüntetve — megőrizve” fogalmazta át a témát, és széles körű inspirációt adott az empirikus kutatások újabb hullámának — mindeközben tovább vitt számos kritizálható előfeltevést, értelmezést és módszertani problémát. A harmadik rész a genetika és az agykutatás hozzájárulásait vizsgálja meg. Miközben előremutató és ígéretes a biológia integrációja, az idevágó kutatásokban túlzó és indokolatlan értelmezések merültek fel, amelyek inkább hátráltatják, mintsem segítik a célt.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Andrea Dúll and Ágnes Szokolszky

A környezet átfogó fogalma és értelmezése sokféle formában és tartalommal van jelen a pszichológiában, azonban ezek a szeletek kevéssé állnak össze koherens elméleti rendszerbe. Tanulmányunkban a környezet fogalmának és elméleteinek általános szintu átgondolására vállalkozunk, egy ökológiai rendszerszemléletu szintézis körvonalainak felvázolására törekedve. Eszmetörténeti gyökerekként elemezzük Jakob von Uexküll (1938) Umwelt fogalmát és Dewey és Bentley(1949) tranzakcionalizmusát, valamint a pszichológia története során megfogalmazódott lényegesebb ökológiai nézopontokat. A környezetpszichológia fogalmi rendszerének és nézopontjainak áttekintése után választ keresünk azokra a kérdésekre, hogy mi a környezet, miért fontos a pszichológiának, és fordítva: a pszichológia miért lényeges a környezet számára?

Restricted access

Imre Sándor, a pedagógia professzora az 1920-as évek közepén felismerte, hogy külön intézetet kellene alapítani a pszichológiaoktatás számára a szegedi egyetemen. 1926 októberében felterjesztette kérelmét a bölcsészkari vezetés felé, Málnási Bartók György, a Filozófia Tanszék professzora támogatása mellett. 1929. december 18-án Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter megalapította a Pedagógia Lélektani Intézetet a szegedi egyetemen, és kinevezte az új intézet élére Várkonyi Hildebrand Dezső (1988–1971) bencés paptanárt. Ezzel Magyarországon elsőként alakult pszichológiai intézet egyetemi kereteken belül. A cikk a szegedi lélektan intézményes történetét követi végig a Várkonyi vezette intézet megalakulásától napjainkig.

Restricted access