Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Szolcsányi Tibor x
Clear All Modify Search

Különböző pszichológiai módszereket már régóta alkalmaznak nem csak fájdalomcsökkentés céljából, hanem a legkülönfélébb kognitív módszereket igénylő klinikai helyzetekben is. A klinikumban és a rehabilitációban használatos pszichológiai módszerekkel történő fájdalomcsökkentés mellett a placebo-fájdalomcsillapítás is egyre inkább kutatott és feltárt jelensége az orvostudománynak. Mindkettő hatásmechanizmusában fontos szerepet játszik az orvos—beteg kapcsolat minősége. A beteg vonatkozásában a kognitív pszichológiai módszerek közül a képzelet alkalmazásának lehet nagy jelentősége sok esetben, főként azért, mert egy betegség vagy sérülés során a személy könnyen olyan regresszív munkamódba kerülhet, amelyben az elsődleges folyamatok, így a képzelet is, felerősödnek. Ezért a betegek képzeletének terápiás folyamatba való bevonása az egyik lehetséges módja annak, hogy minél szélesebb körben kihasználjuk a pszichoszociális tényezőkben rejlő gyógyító lehetőségeket és gyorsítsuk a gyógyulás folyamatát. Jelen összefoglaló keretében a képzelőerő terápiás alkalmazására vonatkozó szakirodalom néhány elemét kívánjuk bemutatni, elsősorban arra a kérdésre koncentrálva, hogy a képzelőerő milyen módon játszhat szerepet a különböző betegségekkel kapcsolatban megjelenő fájdalomcsillapítás területén.

Restricted access

Az alábbi összefoglaló BOTVINICK és COHEN (1998) a testélményzavarok diagnosztikájában szerzett tapasztalatai alapján konstruált „Műkéz Illúziót“ mutatja be. A testélmény kiindulópontja a személyes szenzomotoros tapasztalatokból származó testséma, mely a testképpel való integrációban hozza létre az identitás és a sajáttestélmény ötvözetét. Adódnak azonban olyan neuropszichológiai zavarok, pszichiátriai betegségek vagy normál tudatállapotban is felbukkanó jelenségek, melynek során az ember úgy érzi, mintha a teste nem lenne az övé, más esetben pedig azt érzi, hogy saját testének egyes részei elszakadnak tőle, deperszonalizálódnak. A testkép és a testséma mindennapi élethelyzetben is disszociálódhat. Ilyenkor a test más részeihez mérten megváltozik egy-egy testrész hőmérséklete, fájdalomküszöbe és a környezeti toxinokra adott immunválasz mértéke.A bemutatandó „Műkéz Illúzió“ (Rubber Hand Illusion, RHI) kiváltási körülményei, az élmény nyelvi kifejezésformája és a kiváltás mértékével arányos fiziológiai változások ismerete, véleményünk szerint megnyitja az utat a testélmény patológiák részletesebb kognitív neuropszichológiai elemzéséhez, egészséges, pszichoszomatikus és pszichiátriai betegségektől szenvedő személyek esetében egyaránt. A vizsgálati paradigma kiterjedtebb kutatási felhasználása mélyebb bepillantást enged az empátia és az én és a másik elhatárolódási folyamat megértésébe. Az RHI klinikai alkalmazása hozzájárulhat egyes szelffejlődési zavarok dinamikájának vizsgálatához, valamint lehetővé teszi a kognitív terápiás eszköztár bővítését is.

Restricted access