Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Tímea Csákvári x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Boglárka Eisingerné Balassa
,
Tímea Csákvári
, and
István Ágoston

Absztrakt

Bevezetés: Hazánkban is egyre nagyobb jelentőségű az egészségügyi kiadások, ezen belül a gyógyszerekre fordított társadalombiztosítási támogatások kérdése. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja, hogy feltárjuk Magyarország 2010 és 2016 közötti egészségbiztosítási kiadásainak, valamint a gyógyszerekre adott társadalombiztosítási támogatásoknak a mértékét. Adatok és módszerek: Az adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából származnak. Az elemzés során a 2010 és 2016 közötti időszakot vizsgáltuk. Elemeztük az egészségügyi kiadásokat a bruttó hazai termék (GDP) arányában, a bruttó fogyasztói áron számított gyógyszerforgalom és társadalombiztosítási támogatás változását, valamint területi egyenlőtlenségeiket. A tanulmány elkészítése során leíró statisztikai módszereket alkalmaztunk. Eredmények: Magyarországon az Egészségbiztosítási Alap kiadásai a GDP arányában a 2010. évi 5,5%-ról 2016-ban 6,1%-ra emelkedtek. A gyógyszerekre vonatkozó társadalombiztosítási támogatások összege 2013 óta emelkedik. A 10 000 lakosra jutó legmagasabb társadalombiztosítási támogatás Baranya (405 788 Ft/lakos) és Csongrád (384 724 Ft/lakos) megyében, valamint Budapesten (377 316 Ft/lakos) volt megfigyelhető. A legalacsonyabb társadalombiztosítási támogatást Nógrád (289 168 Ft/lakos) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (271 104 Ft/lakos) megyében találtuk. Következtetés: Az egészségügyi és gyógyszerkiadások trendjei emelkedő tendenciát mutatnak. Mind a bruttó fogyasztói áron számított gyógyszerforgalom, mind a társadalombiztosítási támogatás esetében jelentős területi egyenlőtlenségeket találunk. Kívánatos lenne a prevenció elemeinek erősítése, az egészségtudatos életmód és a sportolás népszerűsítése. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 49–54.

Open access

A diabeteses polyneuropathia okozta epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher elemzése egészségbiztosítási adatok alapján

Assessing the epidemiological disease burden and health insurance treatment cost of diabetic polyneuropathy based on health insurance claims data

Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Csákvári
,
Diána Elmer
,
Noémi Németh
,
Zsuzsanna Kívés
,
István Wittmann
,
József Janszky
, and
Imre Boncz

Összefoglaló. Bevezetés: Az idegrendszeri károsodás az egyik leggyakrabban kialakuló komplikáció a cukorbetegek körében, mely az egyénnek és a finanszírozónak is jelentős terhet jelent. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a diabeteses polyneuropathia okozta epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher elemzése. Adatok és módszerek: Az adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. Meghatároztuk az éves betegszámokat és a 100 000 lakosra jutó igénybevételi prevalenciát, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban és ellátási típusonként. A vizsgált kórképet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (10. revízió) szerinti G6320-as kóddal azonosítottuk. Eredmények: A diabeteses polyneuropathia kezelésére a NEAK 6,63 milliárd Ft (24,52 millió USD; 20,78 millió EUR) egészségbiztosítási kiadást fordított 2018-ban. E költségek legnagyobb hányadát a gyógyszerek ártámogatása adta (78,29%). A teljes népességre számolt, 100 000 főre vetített prevalencia 862/100 000 fő volt a férfiak, 981/100 000 fő a nők esetében, együtt 924/100 000 fő a járóbeteg-szakellátásban. A 65–74 évesek jelentek meg a legnagyobb számban az egyes ellátási szinteken. A nemek eloszlása között a legtöbb vizsgált korcsoport tekintetében számottevő különbség nem tapasztalható, 65 év felett azonban már jóval magasabb a nők aránya. Következtetés: A betegség előfordulási gyakorisága a nők esetében 15,6%-kal magasabb. Idősebb korban jelentősen magasabb betegszámot figyeltünk meg. A neuropathiás szövődmények elkerülése érdekében a terápiás kezelésen túl a megelőzésre is sokkal nagyobb figyelmet javasolunk fordítani. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 38–45.

Summary. Introduction: Neurological complications are the most common type of complications among type 2 diabetes mellitus patients, which put a heavy burden on both individuals and health insurance organizations. Objective: The aim of our study was to determine the epidemiological and health insurance disease burden of non-insulin-dependent diabetes with neurological complications. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018. Data analysed included annual patient numbers and prevalence of care utilisation per 100 000 population according to age groups and sex. Patients were identified with the following code of the International Classification of Diseases, 10th revision: G6320. Results: In 2018, NHIFA spent 6.63 billion HUF (24.52 million USD; 20.78 million EUR) on treating diabetic polyneuropathy. Reimbursement of pharmaceuticals was the main cost driver (78.29% of total expenditure). Based on patient numbers in outpatient care, prevalence in 100 000 population was 862 men, 981 women, together 924 people based on outpatient-care utilization. Most patients were aged between 65–74 years in all forms of care. Regarding sex, no significant differences were found among most age groups, however, the ratio of women tends to be higher above 65 years of age. Conclusion: Prevalence was found to be by 15.6% higher among women. Significantly higher patient numbers were found in old age. Besides therapeutic interventions, prevention should gain considerably more attention to avoid polyneuropathic complications. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 38–45.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Boncz
,
Andor Sebestyén
,
Tímea Csákvári
,
István Ágoston
,
Eszter Szabados
, and
Dóra Endrei

Absztrakt

Bevezetés: Az akut kardiológiai események túlélésének javulásával, az életkor kitolódásával egyre nagyobb igény mutatkozik a kardiológiai rehabilitációs ellátásokra. Célkitűzés: Elemzésünk célja a társadalombiztosítási rendszer keretében közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátás teljesítménymutatóinak feltérképezése Magyarországon. Adatok és módszerek: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2014 és 2017 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a kardiológiai rehabilitációs ágyak megoszlását, a betegforgalmat, az aktív ellátást követő rehabilitációs arányt. Eredmények: Magyarországon 2017-ben összesen 1765 közfinanszírozott kardiológiai rehabilitációs ágy volt (1,8 ágy/10 000 lakos). A legalacsonyabb ágyszámot Szabolcs-Szatmár-Bereg (0,27 ágy/10 000 lakos), Hajdú-Bihar (0,28) és Fejér (0,6) megyében találtuk. A legmagasabb ágyszámot Veszprém (11,47), Győr-Moson-Sopron (4,94) megyében és Budapesten (2,27) találtuk. Az éves betegszám 2014 és 2017 között 24 834 és 26 146 között, az elszámolt ápolási napok száma 510 ezer és 542 ezer között ingadozott. Az egy betegre jutó átlagos ápolási idő kismértékű emelkedést mutatott, a 2014. évi 19,2 nap/beteg értékről 20,2 nap/beteg értékre nőtt 2017-ben. Az aktív ellátásban akut szívinfarktus miatt hospitalizált betegek 6,6–7,6%-a részesült kardiológiai rehabilitációs fekvőbeteg-ellátásban. Következtetés: Mind a kardiológiai rehabilitációs kapacitásokhoz való hozzáférésben, mind ezen egészségügyi szolgáltatások igénybevételében jelentős területi egyenlőtlenségeket találtunk, melyek mérséklése szakmapolitikai eszközökkel megfontolandó. Az akut szívinfarktuson átesett betegek igen alacsony (6,6–7,6%) részvételi arányát a kardiológiai rehabilitációs ellátásban jelentősen emelni szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 6–12.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Boncz
,
Andor Sebestyén
,
Dóra Endrei
,
István Ágoston
,
Tímea Csákvári
,
L. Gábor Kovács
, and
Attila Miseta

Absztrakt:

Bevezetés: A laboratóriumi vizsgálatok iránti igény fokozódik, a prevenció, a pontosabb diagnosztika, a terápia indikálásának eldöntése, a terápia eredményességének monitorozása érdekében. Célkitűzés: Elemzésünk célja az Egészségbiztosítási Alap laboratóriumi előirányzatának egészség-gazdaságtani elemzése. Adatok és módszer: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2002 és 2018 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a laboratóriumi előirányzat éves összegét, az esetszámokat és a beavatkozások számát, a különböző tulajdonviszonyú laboratóriumi szolgáltatók részesedését az egészségbiztosítási gyógyító-megelőző kasszából. Eredmények: A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozására rendelkezésre álló forrás 2005 és 2015 között érdemben nem változott, az időszak jelentős részében a 21–22 milliárd Ft/év sávban mozgott. Mind az esetszámban, mind a beavatkozások számában látunk érdemi visszaesést 2006 és 2008 között. Az utóbbi években az esetszám évi 14–15 millió körül, míg a beavatkozások száma évi 180 millió körül állandósult. A forprofit vállalkozások részesedése az egészségbiztosítási forrásokból a 2010. évi 29,0%-ról 2018-ban 10,6%-ra csökkent, míg az állami intézmények részesedése a 2010. évi 27,1%-ról 2018-ban 78,7%-ra nőtt. Következtetés: A laboratóriumi aktivitás az elmúlt években stabilizálódott. A szakmai szabályok esetlegesen még szükséges pontosításával, a kódok karbantartásával a laboratóriumi ellátásokra fordított összegek tovább növelhetők a most már zömében köztulajdonban lévő laboratóriumi szolgáltatók irányában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 468–473.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Boncz
,
Dóra Endrei
,
Tímea Csákvári
,
István Ágoston
,
Péter Cserháti
,
Bálint Molics
, and
Andor Sebestyén

Absztrakt

Bevezetés: A mozgásszervi és bizonyos agyi keringési zavarokhoz kapcsolódó kórképek előfordulási gyakoriságának emelkedésével egyre nagyobb igény mutatkozik a neuromusculoskeletalis rehabilitációs ellátásokra. Célkitűzés: Elemzésünk célja a neuromusculoskeletalis rehabilitációs fekvőbeteg-ellátás szakmapolitikai indikátorainak feltérképezése Magyarországon. Módszerek: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2014 és 2017 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a rehabilitációsmedicina-ágyak megoszlását, a betegforgalmat, a betegutakat. Elemeztük a rehabilitációs ellátások hozzáférésének (ágyszám) és igénybevételének (betegszámok) területi egyenlőtlenségeit. Eredmények: Magyarországon 2017-ben a közfinanszírozott rehabilitációs medicina alaptevékenység végzéséhez összesen 6798 ágy állt rendelkezésre (6,94 ágy/10 000 lakos). A legalacsonyabb ágyszámot Komárom-Esztergom (1,5 ágy/10 000 lakos), Somogy (2,0) és Pest (2,7) megyében találtuk. A 10 000 lakosra jutó legmagasabb ágyszámot Zala (12,6 ágy/10 000 lakos), Győr-Moson-Sopron (12,2) és Baranya (11,5) megyében találtuk. A 10 000 lakosra jutó több mint kétszeres igénybevételi különbségek (Komárom-Esztergom megye: 52,3 beteg; Győr-Moson-Sopron megye: 136 beteg) is területi egyenetlenséget igazolnak. A beteg- és esetszám 2014 és 2017 között növekedő tendenciát mutat, míg az átlagos ápolási idő 21,8 és 22,4 nap között változott évente. A 10 000 lakosra jutó ágyszám és betegszám közötti összefüggés korrelációs együtthatója igen magas, 0,798-as érték. Következtetés: A neuromusculoskeletalis rehabilitáció területén jelentős területi egyenlőtlenségeket találunk mind az ágyszámkapacitásokban, mind az igénybevételi betegforgalmi mutatókban. Orv Hetil. 2019; 160(Suppl 1): 13–21.

Open access

Az orvosok fizetésének alakulása 1998 és 2021 között hazánkban

Changes of payment of physicians between 1998 and 2021 in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Diána Elmer
,
Imre Boncz
,
Noémi Németh
,
Tímea Csákvári
,
Luca Fanni Kajos
,
Zsuzsanna Kívés
,
István Ágoston
, and
Dóra Endrei

Bevezetés: Az orvosi életpályamodell fejlesztése kiemelt fontosságú a biztonságos betegellátás szempontjából. Célkitűzés: Kutatásunkban célul tűztük ki a Magyarországon foglalkoztatott orvosok 1998 és 2021 közötti átlagos havi fizetésének vizsgálatát, különös tekintettel a 2021. évi jelentős orvosi béremelésre. Adatok és módszerek: Az adatok az Országos Kórházi Főigazgatóság adatbázisából származnak. Idősoros elemzésünkbe valamennyi állami egészségügyi intézmény teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosát bevontuk. Intézményi szintű elemzésünkben minden állami kórház valamennyi foglalkoztatott orvosát figyelembe vettük. Az egyes egészségügyi intézményeket intézménytípusonként csoportosítottuk. Mivel adatforrásunk, a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Kórházi Főigazgatóság nem a fizetés szót, hanem a jövedelem kifejezést használja, dolgozatunkban is kénytelenek vagyunk ezt használni. Ez nem feltétlenül szerencsés, mivel valójában az orvosoknak nem a havi jövedelméről, hanem a havi fizetéséről van szó. Eredmények: Magyarországon a teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosok átlagos havi jövedelme 1998 és 2021 között 16,1-szeresére nőtt. 2020-ban a kórházi orvosok átlagos havi jövedelme országos szinten 767 505 Ft (2186 €), míg 2021-ben – a béremelés hatására – 1 415 481 Ft (3948 €) volt (+84%). Ez az országos intézetekben 2021-ben 1 435 972 Ft (4005 €), a klinikai központokban 1 204 258 Ft (3359 €), a fővárosi kórházakban 1 397 181 Ft (3897 €), a megyei kórházakban 1 520 821 Ft (4242 €) és a városi kórházakban 1 688 726 Ft (4710 €) összeget jelentett. A legnagyobb és a legkisebb átlagos havi jövedelem között az országos intézetekben 1,90-szeres, a klinikai központokban 1,26-szoros, a fővárosi kórházakban 1,93-szoros, a megyei kórházakban 1,47-szeres és a városi kórházakban 1,75-szörös különbség volt. Következtetés : 2021-ben az orvosi béremelés hatására jelentősen nőttek az orvosi bérek és átlagjövedelmek. Az intézménytípusok között jelentős eltéréseket tapasztaltunk. Orv Hetil. 2023; 164(29): 1146–1154.

Open access

Az egészségügyi szakdolgozók létszámváltozása az európai egészségügyi rendszerekben 2000 és 2018 között

Changes in the number of healthcare professionals in European healthcare systems between 2000 and 2018

Orvosi Hetilap
Authors:
Diána Elmer
,
Dóra Endrei
,
Noémi Németh
,
Tímea Csákvári
,
Luca Fanni Kajos
,
Bálint Molics
, and
Imre Boncz

Bevezetés: Az egészségügyi dolgozói ellátottság biztosítása napjainkban fontos szakmapolitikai kérdéskör. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy átfogó képet adjunk az egészségügyi szakdolgozói létszámhelyzetről az OECD európai országaiban. Adatok és módszerek: Az elemzéshez az „OECD Health Statistics 2021” adatbázis gyakorló szülésznőkre, praktizáló ápolókra és gyakorló gyógytornászokra vonatkozó létszámindikátorait, illetve teljes kórházi ágyszámra vonatkozó indikátorát elemeztük a 2000–2018-as időszakra. 24 európai OECD-országot csoportosítottunk az egészségügyi rendszer és a földrajzi elhelyezkedés szerint, majd hasonlítottunk össze a 2000., 2010., 2018. évek adatai alapján paraméteres és nemparaméteres próbákkal. Eredmények: 2000 és 2018 között a vizsgált OECD-országokban 100 000 lakosra nézve 14%-kal nőtt a szülésznők, 30%-kal az ápolók és 41%-kal a gyógytornászok átlagos létszáma. 100 kórházi ágyra vetítve 72%-kal nőtt a szülésznők, 86%-kal az ápolók és 97%-kal a gyógytornászok átlagos létszáma. Szignifikáns eredményt mindhárom vizsgált évre a 100 kórházi ágyra vetített gyógytornászi létszámindikátornál kaptunk (p = 0,014; p<0,001; p = 0,002) a vizsgált nyugat- és közép-európai államok összehasonlításakor. Szignifikáns eredményt a Bismarck- és Beveridge-típusú államok összehasonlításakor csak a 100 kórházi ágyra vetített ápolói létszámindikátornál kaptunk a 2010-es (p = 0,048) évre vonatkozóan. Következtetés: Az egészségügyi szakdolgozói szakmacsoportok közül a gyógytornászok létszáma nőtt a leginkább Európában. A vizsgált nyugat-európai országokban a 100 ágyra vetített egészségügyi szakdolgozói létszám szignifikánsan nagyobb a közép-európai országokhoz képest. Orv Hetil. 2022; 163(41): 1639–1648.

Open access

A vastag- és végbéldaganat okozta országos epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher Magyarországon

Epidemiological disease burden and annual health insurance treatment cost of colorectal cancer in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Kívés
,
Dóra Endrei
,
Diána Elmer
,
Tímea Csákvári
,
Luca Fanni Kajos
,
Imre Boncz
,
László Mangel
, and
Réka Mihály-Vajda

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon a vastag- és a végbéldaganat mindkét nem esetében a harmadik leggyakoribb daganatos megbetegedés és a második leggyakoribb halálok. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a vastag- és végbéldaganat okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher meghatározása Magyarországon. Adatok és módszerek: Az adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. A daganat típusait a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, 10. revízió) szerinti C18-as, C19-es, C20-as, C21-es, D010–D014-es és D12-es kóddal azonosítottuk. Meghatároztuk az éves betegszámokat korcsoportos és nemek szerinti bontásban, a prevalenciát 100 000 lakosra, az éves egészségbiztosítási kiadásokat valamennyi ellátási formára és daganattípusra vonatkozóan. Eredmények: A vastag- és végbéldaganatok kezelésére a NEAK 21,7 milliárd Ft-ot (80,2 millió USD; 68,0 millió EUR) költött 2018-ban. A költségek 58,0%-át az aktívfekvőbeteg-szakellátás költségei teszik ki. Az összköltségek megoszlása szerint a legmagasabb költségek a férfiaknál (4,98 milliárd Ft) és a nőknél (3,25 milliárd Ft) is a 65–74 éves korcsoportban figyelhetők meg. A legnagyobb betegszámot a járóbeteg-szakellátás esetében találtuk: 88 134 fő, ezt a háziorvosi ellátás (55 324 fő) és a CT, MRI (28 426 fő) követte. A vastagbél rosszindulatú daganata esetében az egy betegre jutó aktívfekvőbeteg-kassza alapján az éves egészségbiztosítási kiadás 1,206 millió Ft (4463 USD/3782 EUR) volt a férfiak és 1,260 millió Ft (4661 USD/3950 EUR) a nők esetében. Következtetés: Hazánkban az aktívfekvőbeteg-szakellátás bizonyult a fő költségtényezőnek, mely magában foglalja az onkoterápiás gyógyszeres költségeket is. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 14–21.

Summary. Introduction: Colorectal cancer is the third most common type of cancer and the second most common cause of mortality in Hungary in both sexes. Objective: The aim of our study was to determine the annual epidemiological disease burden and health insurance cost of colorectal cancer in Hungary. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018. Types of cancer were identified with the following codes of the International Classification of Diseases, 10th revision: C18, C19, C20, C21, D010–D014, D12. The data analysed included annual patient numbers according to age groups and sex, prevalence of care utilisation per 100 000 population, and annual health insurance costs for all types of care and all cancer types. Results: In 2018, NHIFA spent 21.7 billion HUF (80.2 million USD, 68.0 million EUR) on the treatment of colorectal cancer. 58.0% of the costs was spent on acute inpatient care. Regarding total costs, the highest costs were found in the 65–74 age group in both men (4.98 billion HUF) and women (3.25 billion HUF). The highest patient numbers were in outpatient care: 88 134 patients, general practice care (55 324 patients) and CT, MRI (28 426 patients). The annual health care treatment cost per patient was 1.206 million HUF (4463 USD/3782 EUR) in men and 1.260 million HUF (4661 USD/3950 EUR) in women. Conclusion: Acute inpatient care, including the costs of oncotherapeutic pharmaceuticals, was found to be the major cost driver in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 14–21.

Open access

A méhnyakrák okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher Magyarországon

Annual epidemiological and health insurance burden of cervical cancer in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Mihály-Vajda
,
Imre Boncz
,
Diána Elmer
,
Tímea Csákvári
,
Noémi Németh
,
Luca Fanni Kajos
,
Dalma Pónusz-Kovács
,
József Bódis
, and
Zsuzsanna Kívés

Összefoglaló. Bevezetés: A méhnyakdaganatok kérdése kiemelten fontos, megoldatlan népegészségügyi probléma. A betegség terhe magas, ami elsősorban az alacsony és közepes jövedelmű országokban élőknél jelentkezik. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt meghatározni a méhnyakdaganatok epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségterhét Magyarországon a 2018-as évre vonatkoztatva. Adatok és módszerek: Elemzésünket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisának 2018. évi adatai alapján végeztük az in situ (D06), a jóindulatú (D26.0) és a malignus (C53) méhnyakdaganatokra vonatkozóan. Az elemzés a NEAK által finanszírozott összes szolgáltatóra és ellátási formára kiterjed. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat betegségcsoportonként és korcsoportos bontásban, valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. Eredmények: A NEAK 2018-ban 1,276 milliárd Ft-ot (4,7 millió USD; 4,0 millió EUR) költött a méhnyakdaganatok kezelésére. A betegek és a finanszírozás döntő többsége a méhnyak rosszindulatú daganatához kapcsolható. A finanszírozásból a malignus méhnyakdaganatok részesedése 97%. Ellátási típusonként vizsgálva a legnagyobb kiadási tétel az aktívfekvőbeteg-szakellátásban jelenik meg, éves szinten 763,9 millió Ft, ami az összköltség 59,9%-a. A 100 000 lakosra jutó prevalencia az aktívfekvőbeteg-szakellátás igénybevételi adatai alapján 26/100 000 lakos. Következtetés: A méhnyakdaganatok kezelésének meghatározó költségeleme az aktívfekvőbeteg-szakellátás. Hazánkban a szervezett méhnyakszűrés korszerűsítéseként az új szűrési stratégiát megfelelő finanszírozási támogatással célszerű bevezetni, a szűrővizsgálatoknak, a hozzájuk kapcsolódó további diagnosztikus kivizsgálásnak és terápiának a teljesítményvolumen-korlát alóli mentesítésével. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

Summary. Introduction: Cervical cancer is a particularly important, unresolved public health problem. The burden of the disease is high, primarily in those living in low- and middle-income countries. Objective: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and health insurance cost of cervical cancer in Hungary in 2018. Data and methods: Our analysis was made according to the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018, which covers all service providers and maintenance forms financed by NHIFA. We analysed the in situ (D06), the benignant (D26.0) and the malignant (C53) cervical tumours. The data analysed included annual patient numbers and prevalence of care utilisation per 100 000 population furthermore annual health insurance costs calculated for disease and age groups. Results: In 2018, NHIFA spent 1.276 billion HUF (4.7 million USD, 4.0 million EUR) on the treatment of patients with cervical cancer. The majority of patients and funding can be linked to malignant cervical cancer (97%). Acute inpatient care was the major cost driver: 763.9 million HUF (59.9% of the total health insurance expenditures) annually. The prevalence is 26 per 100 000 population based on acute inpatient care data. Conclusion: Acute inpatient care was the major cost driver. In Hungary, as a modernization of organized cervical screening, it is appropriate to introduce a new screening strategy with appropriate financial support, by exempting screening tests, associated additional diagnostic testing, and therapy from the performance volume limit. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

Open access

A rheumatoid arthritis okozta országos epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher Magyarországon

Nationwide epidemiological and health insurance disease burden of rheumatoid arthritis in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Diána Elmer
,
Dóra Endrei
,
Andor Sebestyén
,
Tímea Csákvári
,
Noémi Németh
,
Lilla Horváth
,
Róbert Pónusz
,
Gábor Kumánovics
,
Imre Boncz
, and
István Ágoston

Összefoglaló. Bevezetés: A rheumatoid arthritisszel kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele nagy teher az egészségügyi rendszerek számára. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a rheumatoid arthritis okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher meghatározása Magyarországon. Adatok és módszerek: Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. A rheumatoid arthritis kórképet fődiagnózisként a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, 10. revízió) szerinti M0690-es kóddal azonosítottuk. Eredmények: Meghatározó betegforgalmat a gyógyszerek ártámogatása esetében találtunk: 7015 férfi, 23 696 nő, együtt 30 711 fő. A gyógyszer-ártámogatás betegforgalmi adatai alapján a 100 000 főre eső prevalencia férfiaknál 150,2 fő, nőknél 464,0 fő, együtt 314,1 fő volt. A rheumatoid arthritis kezelésére a NEAK 1,64 milliárd Ft-ot (6,07 millió USD, illetve 5,14 millió EUR) költött 2018-ban. A kiadások 19,3%-a férfiaknál, míg 80,7%-a nőknél jelenik meg. A gyógyszer-ártámogatás (az összes kiadás 42,8%-a), a járóbeteg-szakellátás (21,9%) és az aktívfekvőbeteg-szakellátás (12,4%) voltak a meghatározó költségelemek. Az egy betegre jutó átlagos éves egészségbiztosítási kiadás 53 375 Ft (198 USD/167 EUR) volt. Következtetés: A gyógyszerek ártámogatása bizonyult a fő költségtényezőnek. A rheumatoid arthritis előfordulási gyakorisága 3,1-szer magasabb a nők esetében a férfiakhoz képest. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Summary. Introduction: Utilisation of services related to the treatment of rheumatoid arthritis poses a great burden for healthcare systems. Objecive: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and the health insurance treatment cost of rheumatoid arthritis in Hungary. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary, for the year 2018. The data analysed included annual patient numbers and prevalence per 100 000 population and annual health insurance treatment costs calculated for age groups and sex according to all health insurance treatment categories. Patients with rheumatoid arthritis were identified as main diagnosis with the following code of the International Classification of Diseases, 10th revision: M0690. Results: We found a significant patient turnover in pharmaceutical reimbursement: 7015 men, 23 696 women, in total 30 711 patients. Based on patient numbers in pharmaceuticals, prevalence for 100 000 population among men was 150.2 patients, among women 464.0, in total 314.1 patients. In 2018, NHIFA spent 1.64 billion HUF (6.07 million USD, 5.14 million EUR) on the treatment of patients with rheumatoid arthritis. 19.3% of the costs was spent on the treatment of male, 80.7% on female patients. Pharmaceuticals (42.8% of the total expenditures), outpatient care (21.9%) and acute inpatient care (12.4%) were the main cost drivers. Average annual health insurance treatment cost per patient was 53 375 HUF (198 USD/167 EUR). Conclusion: Pharmaceutical reimbursement was the major cost driver. The prevalence of rheumatoid arthritis was by 3.1 higher in women compared to men. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Open access