Abstract

This work aimed to study the antimicrobial activity of eight various components of plant origin on the growth of Pseudomonas lundensis and Listeria monocytogenes. Different in vitro methods were used: agar plate diffusion, micro atmosphere, agar hole diffusion, micro-dilution, and gradient-plate method. In the first agar plate assay, p-cymene and γ-terpinene did not inhibit the growth of the tested bacteria therefore they were not used in further experiments. Both α-pinene and limonene were only partially effective, but these were screened only for their partial inhibition. The other four components completely inhibited the growth of the tested bacteria. Using the agar-well diffusion method showed that carvacrol and thymol were found to be the most effective active components, thymol had minimum inhibitory concentration (MIC) at 1.563 mg/mL, however, in the case of carvacrol, MIC was 7.813 μL/mL. Additionally, eugenol and camphor show the same results but in higher concentrations. Gradient plate method was used to determine MIC values, in which it has been proved that carvacrol and thymol possess strong antimicrobial activity, no growth of tested bacteria was observed with carvacrol (100 μL/mL), while thymol exhibited MIC of 1.887 mg/mL against P. lundensis and 0.943 mg/mL needed to show complete inhibition of Listeria monocytogenes. Further experiments are needed to determine the optimum concentrations of the active components against P. lundensis and L. monocytogenes.

Bevezetés: A szakirodalom alapján a stroke okozta nyelészavar a betegek felét is érintheti. A nemzetközi ajánlások mentén a hazai stroke-betegek táplálásterápiás szakmai irányelve több nyelészavarszűrési módszert ajánl. Ezek közül világszerte elterjedt a Gugging Swallowing Screen (GUSS), mely eddig magyar nyelven nem volt elérhető. Célkitűzés: A GUSS magyar nyelvre történő adaptálása és validálása akut stroke-betegeken. Módszer: A kétfázisú elrendezés első részében az adaptációhoz ötlépéses protokollt állítottunk össze a nemzetközi irányelvek alapján, amelyet a második fázisban validáltunk. A vizsgált betegektől (n = 31) nyert adatokat a száloptikás nyelésvizsgálat (FEES) referenciaértékeihez hasonlítottuk, mind dysphagia-, mind aspiratiokockázat szempontjából. A belső validitást két független megítélőtől kapott adatok (n = 20) összehasonlításával nyertük. Eredmények: Mintánkban a dysphagia előfordulásának gyakorisága a FEES alapján 45%, míg az aspiratióé 32% volt. A megítélők közötti egyetértés erős volt, a GUSS-H-nyerspontok és a dysphagia súlyosságát tekintve egyaránt (κ = 0,899, p<0,001; κ = 0,801, p<0,001). A felmérőlap diagnosztikus érzékenysége jó eredményt mutatott mind a dysphagia, mind az aspiratio kockázatára (szenzitivitás: 93%, 90%; specificitás: 65%, 57%; pozitív prediktív érték: 68%, 50%; negatív prediktív érték: 92%, 92%). Megbeszélés: A GUSS eredeti változatával és más, betegágy melletti felmérésekkel összehasonlítva a GUSS-H a szenzitivitás és a negatív prediktív érték tekintetében az átlagosnál jobb eredményt mutatott. A felmérőlap a dysphagia és az aspiratio kockázatát előre jelzi, a műszeres vizsgálat szükségességére és a dysphagiaétrendre ajánlást tesz. Következtetés: Az akut stroke-betegek táplálásterápiája csak interdiszciplináris ellátás keretében valósulhat meg, amelynek egyik első eleme a nyelészavar szűrése. A jelen tanulmánnyal elérhetővé tettük a GUSS-H-t a magyar szakemberek számára. Orv Hetil. 2022; 163(36): 1431–1439.

A herpes simplex vírus-1/2 által okozott kórképek kiemelkedő szerepet játszanak a heveny központi idegrendszeri fertőzések között, súlyosságuk, gyakoriságuk és antivirális szerrel történő kezelhetőségük miatt, ezért diagnosztikájuk is kiemelt fontosságú. Célkitűzés: A polimeráz láncreakció (PCR) és az IgM-IgA-IgG-IFT diagnosztikus célú alkalmazásának vizsgálata heveny központi idegrendszeri fertőzések kóreredetének kiderítésében. Módszer: A házilagos kivitelezésű multiplex nested PCR- és a fluoreszcens jelzésű IgM-, IgA-, IgG-antitest-vizsgálat. Az eredmények kiértékelése 396, heveny központi idegrendszeri fertőzésben szenvedő beteg (1 napostól a 81 évesig) 474 liquorának és 555 szérumának vizsgálata alapján történt 2003. január 1. és 2009. december 31. között. Eredmények: A vizsgált betegek 21%-ában (82 beteg) sikerült igazolni a HSV-1/2 kóroki szerepét. Az igazolt fertőzések évi átlaga 12 volt. Huszonhat betegben mindkét módszerrel (32%), 41 betegben csak PCR-rel (50%), 15 betegben csak antitestválasz-vizsgálattal (18%) történt a HSV-1/2 kóreredet igazolása (p<0,0001). A liquorok 35%-ában a HSV-1/2-DNS a 30. mintavételi napon túl vett mintából is kimutatható maradt, ezek mindegyike kétéves kor alatti betegekből származott. Következtetések: 1. A PCR alkalmazásával jelentősen megnőtt a virológiailag igazolt herpeszes eredetű heveny központi idegrendszeri fertőzések száma. 2. A HSV-1/2-specifikus antitestválasz-vizsgálat PCR birtokában sem hagyható el a csak antitestválasszal diagnosztizált esetek miatt. 3. A HSV-1/2-DNS a betegek jelentős hányadában tartósan kimutatható marad a liquorban az antivirális kezelés ellenére, különösen korai életkorban. 4. A korai liquor-PCR-vizsgálat eredménytelensége vagy álpozitív eredmény gyanúja esetén a PCR-teszt ismétlése ajánlott újabb mintából. 5. A PCR alkalmazását, az eredmények korrekt értelmezését a klinikusok és a virológusok közötti összehangolt együttműködéssel lehet eredményesen megvalósítani. Orv. Hetil., 2010, 46, 1896–1903.

Absztrakt

Bevezetés: A malignus epeúti szűkületek palliatív endoszkópos kezelésekor öntáguló fém- és műanyag stentek alkalmazhatók. Az irányelvek a fémstenteket magas költségük miatt négy hónapot meghaladó várható túlélés esetén javasolják. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a malignus epeúti szűkületek esetén alkalmazott kétféle stent eredményességének és költséghatékonyságának összehasonlítását. Módszer: A retrospektív vizsgálatba 37 fém- és 37 műanyag stentet kapott beteget vontak be. Meghatározták a stentek átjárhatósági idejét, szövődményrátáját és az ellátás kumulatív költségét. Eredmények: A fémstentek komplikációs rátája a műanyag stentekhez képest alacsonyabbnak (37,84 és 56,76%), míg átlagos átjárhatósági idejük hosszabbnak (19,11 és 8,29 hét; p = 0,0041) bizonyult. A stenteléssel összefüggő hospitalizációk (1,18 és 2,32; p = 0,05) és intervenciók száma szignifikánsan magasabb volt a műanyag stentes csoportban (17 és 27; p = 0,033). Esetükben a kettős stentimplantáció az átjárhatósági időt 7,68-ról 10,75 hétre emelte. Összköltség tekintetében nem találtak szignifikáns eltérést (p = 0,848). Következtetések: Költséghatékonyság és a betegek megterhelése alapján két hónapos várható túlélés esetén fémstent-implantáció javasolható, míg rövid várható túléléskor többszörös műanyagstent-implantációra kell törekedni. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 268–274.