Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Tímea Tamás x
Clear All Modify Search
Authors: Tamás Heiner and Tímea Barzó

Az egészségügyi szolgáltatások során a betegnek okozott károk miatt indult kártérítési perek száma hazánkban a rendszerváltást követően nőtt meg számottevően. A károkozás polgári jogi megítélésére vonatkozó bírói gyakorlat szintén hosszú évtizedek alatt alakult ki, és alakul napjainkban is. Időközben azonban hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.), amely – többek között – az egészségügyi ellátással összefüggő károkozás megítélésének átértékelését tette szükségessé. Két fő területen találkozhatunk olyan változásokkal, amelyek alapjaiban érintik az egészségügyi kártérítési perek esetleges jövőbeni alakulását. Az ilyen jellegű perek kezdeti időszakában még nem volt egyértelmű, hogy az esetet a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti szerződéses jogviszony alapul vételével (kontraktuális felelősség), vagy a szerződésen kívüli károkozás (deliktuális felelősség) általános törvényi tényállása alapján kell-e a bíróságoknak megítélni. Az elmúlt közel tíz év alatt azonban mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban megállapítást nyert, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szerződés jön létre, amelynek célja és rendeltetése a beteg érdekének és akaratának megfelelő egészségügyi szolgáltatás nyújtása. Az orvosi szolgáltatás pedig szerződésszegő, ha nem felel meg a beteg érdekének és akaratának, illetve a szerződéssel elérni kívánt célnak. Az új szabályozással azonban szigorodott a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősségi rendszerben a szerződésszegő fél kimentési lehetősége, amely a korábbiakhoz képest szinte lehetetlenné tenné az egészségügyi szolgáltató kimentésének esélyét. Így egy jogszabályi módosítás – a kialakult bírói gyakorlat további érvényesülése érdekében – az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait rendeli alkalmazni. Az ezzel felmerülő dogmatikai és gyakorlati kérdéseket boncolják jelen tanulmányukban a szerzők. A másik fontos terület a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj intézményének vizsgálata, ahol a jogsértés ténye önmagában lehetővé teszi sérelemdíj kiszabását. Ez a szabályozás – a jelen személyi és tárgyi feltételek mellett működő egészségügyben – parttalanná teheti a sérelemdíj iránti igényeket. Emiatt a bíróságoknak a jövőben más szempontok alapján kell majd megítélnie a jogi értékelést esetleg nem igénylő, úgynevezett „bagatell ügyeket”. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1510–1516.

Restricted access

Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a boncmesteri társadalom meglehetősen megoszlik. Vannak, akik alaposabb alapképzésre szorultak volna, és olyanok is vannak, akik szorgalmuknak és az orvos kollégákkal történő szoros együttműködés révén nyert széles körű ismereteiknek köszönhetően továbblépési lehetőséget érdemelnének. A képzés, továbbképzés rendszere a boncmester szakma tekintetében jelentősen átalakult, további jelentős változtatásokat igényel. A kérdéskört széles spektrumban vizsgálva a szerzők célul tűzték ki, hogy lehetőségeikhez mérten előmozdítsák egy „boncmester-életpálya” kialakítását, amely keretében a tanulóvá válás fázisától (alkalmasság, képzés, vizsgázás, továbbképzés, egységes jegyzet) a mesterlevél megszerzéséig kiszámítható utat kívánnak létrehozni a szakma tagjai számára. A szerzők ez irányú tapasztalataikról, terveikről kívánnak összefoglalót adni. Orv. Hetil., 2015, 156(10), 399–403.

Restricted access
Authors: Tímea Tamás, Zoltán Iszlai, Gabriella Szűcs and Tamás Karosi

Absztrakt:

A Parry–Romberg-szindróma ritka, lassan progrediáló, autolimitált betegség, melyet unilateralis arcfélatrophia jellemez. Általában gyerek-, fiatal felnőtt korban manifesztálódik. Az atrophia mértékének, illetve a társuló egyéb tünetek változatosságának következtében a betegség diagnózisa, a prognózis megítélése és a kezelés nagy kihívást jelent. Az esetbemutatás célja rávilágítani a diagnózis felállításának nehézségeire, bemutatni a beteg kivizsgálásának lépéseit, felhívni a figyelmet a műtét megfelelő időzítésének fontosságára, a hemifacialis atrophia mértékének megfelelő műtét kiválasztására, illetve a szindrómával gyakran előforduló betegségek keresésére. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1181–1185.

Open access

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben az áramlat élmény (flow) és dimenzióinak mérésére számos vizsgálati módszer született (interjúk, az Élményértékelő Mintavételi Eljárás különböző verziói, kérdőívek). Jelen mérőeszköz, a Flow Állapot Kérdőív (FÁK) kifejlesztéséhez Csíkszentmihályi Mihály (1997) fenomenológiai definíciójából indultunk ki. Célunk a flow alapdimenzióinak megbízható megragadása (mivel egyelőre nincs konszenzus a flow élmény alapvető faktoraira vonatkozóan) és egy elméleti alapokon nyugvó, mégis empirikusan kipróbált mérőeszköz kimunkálása volt.

A FÁK első verziója egy 40 itemes, ötfokú Likert-skálás mérőeszköz. Ennek tesztelésére több vizsgálatot is folytattunk, melynek során összesen 214 személy töltötte ki a kérdőívet. Az adatokon feltáró post hoc elemzéseket és faktorelemzést végeztünk, és egy 16 itemes, kétfaktoros modellhez jutottunk. A kérdőívet iteminputáció segítségével (+7 item) fejlesztettük tovább, így született meg a kérdőív 23 itemes második verziója. A mérőeszközt ezután több vizsgálat során alkalmaztuk – összesen 260 fő részvételével – és megvizsgáltuk a kérdőív látens struktúráját. Az itemek közül lépésenként kizártuk azt a hármat, melyeknek a faktortöltése 0,5-nél kisebb volt, így a feltáró faktoranalízis egy 20 itemes kétfaktoros megoldást eredményezett: (1) a „Kihívás-készség egyensúly” (11 item), valamint az (2) „Egybeolvadás a feladattal” (9 item) faktorok.

E két faktor azonosítása megerősíti azt az elméleti feltételezést, mely szerint a flow élmény alapvető, meghatározó tényezői a kihívás-készség egyensúly, valamint a feladattal való egybeolvadás.

Restricted access
Authors: Tamás Mózes, Tímea Magyaródi, Péter Soltész, Henriett Nagy and Attila Oláh

A tanulmány összefoglalja a flow-kutatás történeti előzményeit, és áttekinti a terület aktuális kérdéseit, középpontba állítva az operacionalizálás területén jelentkező nehézségeket, valamint a flow laboratóriumi körülmények között történő indukciójának lehetőségeit. Célkitűzéseink között szerepel a flow konstruktumával kapcsolatos fogalmi ellentmondások tisztázása és a hasonló elméletektől való diszkriminálása, valamint a mesterséges flow-indukció problémakörének bemutatása, amely a jövőbeli kutatások tervezéséhez nyújthat támpontokat.

Restricted access
Authors: Péter Soltész, Tímea Magyaródi, Tamás Mózes, Henriett Nagy and Attila Oláh

Jelen vizsgálat célja a flow- és antiflow-állapotok spektrális jellemzőinek feltárása. A vizsgálatban 20 férfi vizsgálati személy vett részt. Ütközéselkerülést szimuláló számítógépes feladathelyzetekben mértük spektrális EEG aktivitásukat. A flow, unalom és szorongáshelyzetek elkülönítését a feladatként szolgáló játék egyénre szabott paraméterezésével (sebesség) biztosítottuk. Előzetesen felmértük a vizsgálati személyek számítógépes feladathelyzetre vonatkozó készségeit objektív (teljesítményen alapuló) és szubjektív (önbeszámolón alapuló) adatok meghatározásával. A személyenként, helyzetenként vizsgált spektrális mutatókat összevetve azt találtuk, hogy a flow-helyzet a szorongásnál alacsonyabb, míg az unalomnál nagyobb agyi aktivitással jártak együtt a delta, théta-, béta- és gamma-spektrumokon. A rögzített jelek idői lefutása továbbá azt mutatta, hogy a játék első szakaszában a flow- és a szorongáshelyzetekben növekvő spektrális aktivitás jellemző. A játék második szakaszában ez a dinamika megváltozik: Amíg a flow-helyzetben a spektrális mutatók csökkenése (béta és gamma) jelentkezik, addig szorongás esetében a csökkenés nem vagy kevésbé jellemző, unalomhelyzetben viszont enyhe növekedés tapasztalható. Eredményeink alátámasztják a hipofrontalitás elméletét a flow-val kapcsolatban, és rámutatnak arra, hogy a flow-t idői dinamikájában érdemes vizsgálni. Adataink azt is jelzik, hogy a vizsgálati személyek a flow-állapotban nem hatékonyságra, hanem tapasztalat- és információmaximalizálásra törekszenek.

Restricted access
Authors: Péter Kupcsulik, Judit Tamás, Timea Pálházy, Péter Lukovich and János Weltner

Absztrakt

A laparoscopos (LAP) vastagbélműtéteket egyre szélesebb körben alkalmazzák világszerte. Nagy összehasonlító tanulmányok részletezik az előnyöket, de kevesebb az adat a hétköznapi gyakorlat tapasztalatairól. A jelen közlemény az I. sz. Sebészeti Klinika 2004–2011 közötti, szelekció nélküli colorectalis műtéti beteganyagát dolgozza fel. A 393 beteg közül malignus tumor miatt 333 került műtétre. A T3 daganatok aránya 62,7% volt. Szinkrón májáttétet észleltünk 18 esetben, közülük 3 solitaer, resecabilis, 15 multiplex inoperábilis áttét volt. Minden esetben sikeres bélresectióra került sor. A szövődmények teljes beteganyagra vonatkoztatott aránya 9,9%, a kórházi halálozás 2,0% volt. A szövődménymentes esetek átlagos ápolási ideje 6,7 nap volt. 9 esetben „single incision” műtét történt szövődménymentesen, az ápolási idő itt 4 napot vett igénybe. Rectumtumorok esetében az abdominoperinealis exstirpatiók aránya 9,3%-ot, a resectiós műtéteké 90,7%-ot tett ki. 59 betegnél (15%) került sor konverzióra. A műtéti idők a vizsgált idő alatt csökkentek, de mind a műtéti idő, mind a konverziók aránya jellemzően operatőrfüggő. A laparoscopos módszer alkalmas minden típusú elektív colorectalis sebészi kórkép kezelésére. A módszer elterjesztéséhez rendszeres, szervezett képzés szükséges.

Restricted access
Authors: Laura Sándor, Tímea Gajda, Vanda Aranyi, István Csízy and Tamás Cserni

Az akut scrotum hátterében álló heretorzió a here rapid irreverzíbilis ischaemiás károsodása miatt sürgős, szinte azonnali műtéti explorációt igényel. Ugyanakkor a lényegesen gyakoribb herefüggelék- (appendix testis) torzió és az epididymitis akár konzervatívan is kezelhető. A fizikális vizsgálaton alapuló elkülönítő kórisme bizonytalansága miatt sok esetben kerül sor felesleges explorációra. A color Dopplerrel (CD) kiegészített here-ultrahangvizsgálat egyre népszerűbb a gyermekkori akut scrotum differenciáldiagnosztikájában, ugyanakkor megbízhatóságát még sokan vitatják. Anyag és módszer: A szerzők tanulmányukban összevetették a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyermekgyógyászati Intézetében az elmúlt 10 év során akut scrotum diagnózissal kezelt 124 beteg 129 esetének a fizikális vizsgálat, a klinikai lefolyás és a 111 műtéti exploráció alapján megállapított végleges diagnózisát, valamint az első here-ultrahangvizsgálat eredményét. Eredmények: A végleges diagnózis 100 esetben herefüggelék-torzió, 11 esetben heretorzió, 8 esetben epididymitis, orchitis volt. Tíz idiopathiás eset fordult elő. Preoperatív ultrahangvizsgálat 71 alkalommal készült, ebből 45 esetben color Doppler-funkcióval kiegészített. Harmincnyolc beteg esetén a fent említett vizsgálat a heretorzió lehetőségét kizárta, 7 esetben megállapította. Álpozitív eset 2 alkalommal fordult elő, álnegatív eset nem volt. Adataink alapján a here color Doppler-ultrahangvizsgálat specificitása 95,0%, szenzitivitása 100,0%, negatív prediktív értéke 100,0%, pozitív prediktív értéke 71,4%. Következtetés: A color Dopplerrel kiegészített here-ultrahangvizsgálat megbízható eszköznek tűnik a heretorzió sürgősségi diagnosztikájában, rutin alkalmazásával a sürgősségi explorációt igénylő betegek száma nagy biztonsággal szűkíthető. Orv. Hetil., 2011, 152, 909–912.

Restricted access
Authors: Ákos Tóth, Brigitta Berta, Tamás Tirczka, Csilla Jekkel, Anita Ábrahám, Zoltán Prohászka, Zsófia Bognár and Tímea Erdősi

A Hungarian soldier previously immunized against Neisseria meningitidis by quadrivalent polysaccharide vaccine was twice infected with meningococci within six weeks. The patient was treated with ceftriaxone during both episodes and he successfully recovered. His close contacts received rifampicin prophylaxis. An investigation was performed to characterize the genetic background of the pathogens to ascertain if the recurrent invasive meningococcal disease was caused by the same strain and to find out the reason for reinfection. Both meningococci belonged to the fine type Y:P1.5-2,10-1:F4-1:ST-23. This is the first description of the Europe-wide prevalent N. meningitidis serogroup Y in Hungary. In the first episode, we found wild-type rpoB allele in the non-culturable sample implying the susceptibility to rifampicin. The culturable isolate from the second episode proved resistant to rifampicin and had a point mutation in the rpoB gene. The rifampicin resistance might have evolved during the prophylactic treatment of contacts. Previous immunization of the patient with polysaccharide vaccine was ineffective due to his immunodeficiency, thus immunization with conjugate vaccine was proposed. We have proposed the implementation of centralized rifampicin susceptibility testing of N. meningitidis strains within a defined time frame to intervene and administer appropriate prophylaxis to close contacts.

Restricted access
Authors: Tímea Tőkés, Krisztián Somlai, Borbála Székely, Janina Kulka, Gyöngyvér Szentmártoni, László Torgyík, Hajna Galgóczy, Zsolt Lengyel, Tamás Györke and Magdolna Dank

Bevezetés: Az FDG-PET-CT kiválóan alkalmas az életképes tumorszövetek kimutatására, jelentősége kiemelkedő az onkológiai diagnosztikában. Célkitűzés: A szerzők retrospektív vizsgálatukban a PET-CT-n mért metabolikus tumorválasz és a proliferációt jellemző Ki-67 marker összefüggéseit keresték. Módszerek: Harminc beteg esetében rögzítették a staging FDG-PET-CT felvételeken (kezelés előtt és után) a SUV (Standardized Uptake Value) és a méret változásait a primer tumor és az axillaris nyirokcsomó régió területén. A SUV-változást összevetették a core-biopsziás, valamint műtéti szövettan KI-67 értékével. Eredmények: A primer tumorok, valamint az axilla esetében is a metabolikus aktivitás, valamint – szerényebben ugyan – a méret is szignifikáns csökkenést mutatott a kezelés hatására. A Ki-67 szintén szignifikánsan csökkent. Szignifikáns korrelációt találtak a terápiát megelőző Ki-67 és SUV, a kezdeti Ki-67 és a SUV-változás, illetve a Ki-67-változás és a SUV-változás között is. Következtetések: A metabolikus változások érzékenyebb markernek bizonyultak a válaszkövetésben a morfometrián alapuló mérésnél a patológiai remisszió tükrében, még nem standardizált, klinikai körülmények között is. Orv. Hetil., 2012, 153, 1958–1964.

Open access