Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Tóth Iván x
Clear All Modify Search

Kr. e. 335-ben az ifjú makedón uralkodó, III. Alexandros görög szövetségeseivel megostromolta, majd porig rombolta Thébai városát. A nikomédiai Arrianos részletesen beszámol a görög világot meg_

Restricted access

Az imbrosi Kritobulos a Halósis egyik legbecsesebb forrásának szerzőjeként ismert. Az 1451-től 1467-ig eltelt időszakot felölelő kortörténete azonban nem csupán történeti adatok tárháza, de a késői bizánci történetírás kiemelkedő alkotása is. Régtől fogva ismert tény, hogy Kritobulosra nagy hatást gyakoroltak a klasszikus szerzők, kiváltképp az athéni Th ukydidés. Ennek ellenére viszonylag kevés tanulmány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezek a klasszikus minták miként jelennek meg művében. A tanulmányban megkísérlem — új párhuzamokat is felfedve - bemutatni a prooimionban és az ajánlólevélben felbukkanó történetírói toposzokat és Kritobulos irodalmi utánzásának főbb sajátosságait.

Restricted access

In 335 BC the young Macedonian King, Alexander III with his Greek allies besieged Thebes and razed it to the ground. The Nicomedian Arrian provides a detailed account on the event that shocked the Greek world, but he, unlike the other historians (Diodorus, Plutarch), tries to exonerate Alexander from the responsibility for the devastation of the city. On the one hand, the present paper makes an attempt to display the sophisticated methods of Arrian with which he manipulates his readers by stealth, on the other hand seeks the answer to the question why it may have been important to the Nicomedian historiographer to gloss over Alexander’s deeds in Thebes.

Restricted access

Arrian’s preface to the Anabasis is ‘an honourable exception’ in the ancient historiography, since in the first few lines of his history of Alexander, the Nicomedian historian openly gives his sources and reveals his methods of his source-criticism for the reader. Nevertheless, the opening of the Anabasis is noteworthy not only because it is an honourable exception, but it provides for modern readers some important information about the nature of ancient historiography. It points out how historiographical traditions might have influenced the historian’s approach while he was selecting his sources.

Restricted access

Bizánc bukásának „relatív” történelemfilozófiai értelmezése

Megjegyzések az imbrosi Kritobulos történelemszemléletéhez

Antik Tanulmányok
Author: Tóth Iván

Konstantinápoly török bevétele egy lassan haldokló birodalom történetének utolsó felvonása volt. A kortárs bizánciak többsége az isteni gondviseléssel magyarázta a török hódítást. Voltak azonban néhányan, akik szakítottak a keresztény értelmezéssel, és más magyarázatot kerestek Bizánc bukására. Közéjük tartozott a Halósis egyik történetírója, az imbrosi Kritobulos. A tanulmány az ő történelemszemléletét vizsgálja. A korábbi elképzeléssel szemben, mely szerint Kritobulos művében a történelem menetét a kiszámíthatatlan τύχη irányítja, azt állítjuk, hogy a hellenisztikus fogalom csak az egyik – és nem is a legfontosabb – volt azon eszmék közül, amelyeket Kritobulos felhasznált a múlt értelmezésénél.

Restricted access

E tanulmány bemutatja, hogy az egyik utolsó bizánci történetíró, Michaél Kritobulos hogyan alkalmazta az irodalmi utánzás eszközét II. Mehmed szultán drinápolyi beszédében. Megpróbálja feltárni a beszédben olvasható hosszabb történeti ekphrasis irodalmi mintáit és szerepét, majd az orációban található rejtett történetírói reflexiókat vizsgálja. Közismert tény, hogy a klasszikus szerzők történeti szereplőik beszédeiben számos alkalommal implicit módon saját nézeteiket szólaltatják meg a történelemről és a történeti megismerésről. Mehmed beszédének egyes mondatai arra utalnak, hogy e jelenség nemcsak a klasszikus, de a késő bizánci történetírásban is felfedezhető.

Open access

Kritobulos of Imbros is known to us as the author of one of the most important sources of the Halosis. However, his historical work covering the period from 1451 to 1467 can be regarded not only as an important source of information, but due to its author’s literary talent, as a momentous work of late Byzantine historiography. It has been long acknowledged that Kritobulos was influenced to a great extent by classical authors, in particular Thucydides. Nevertheless, relatively little research has been carried out concerning the manner in which these classical notions reappear in the Historiai. Revealing some new parallels, the present paper explores the commonplace themes present in the proem and the letter of dedication, as well as the most significant features of Kritobulos’ literary imitatio.

Restricted access

Jelen tanulmányban Michaél Kritobulos jellemábrázolási módszereit elemzem. Azt vizsgálom, hogy a bizánci történetíró munkájában található jellemleírások milyen kapcsolatban, illetve kölcsönhatásban vannak a szöveg stílusával és bizonyos szerkezeti sajátosságaival, valamint hogy a szerző honnan merített szereplői jellemének megrajzolásánál. A dolgozatban választ keresek arra a kérdésre is, hogy milyen célt szolgáltak a történeti szereplők jellemábrázolásaiban előforduló nyelvi formulák.

Open access
Antik Tanulmányok
Authors: Zsolt Simon, Adrienne Kaczmarczyk, István Borzsák and Iván Tóth
Restricted access
Acta Physiologica Hungarica
Authors: E. Lukács, B. Magyari, L. Tóth, Zs. Petrási, I. Repa, A. Koller and Iván Horváth

There are several experimental models for the in vivo investigation of myocardial infarction (MI) in small (mouse, rat) and large animals (dog, pig, sheep and baboons). The application of large animal models raises ethical concerns, the design of experiments needs longer follow-up times, requiring proper breeding and housing conditions, therefore resulting in higher cost, than in vitro or small animal studies. On the other hand, the relevance of large animal models is very important, since they mostly resemble to human physiological and pathophysiological processes. The first main difference among MI models is the method of induction (open or closed chest, e.g. surgical or catheter based); the second main difference is the presence or absence of reperfusion. The former (i.e. reperfused MI) allows the investigation of reperfusion injury and new catheter based techniques during percutaneous coronary interventions, while the latter (i.e. nonreperfused MI) serves as a traditional coronary occlusion model, to test the effects of new pharmacological agents and biological therapies, as cell therapy. The reperfused and nonreperfused myocardial infarction has different outcomes, regarding left ventricular function, remodelling, subsequent heart failure, aneurysm formation and mortality. Our aim was to review the literature and report our findings regarding experimental MI models, regarding the differences among species, methods, reproducibility and interpretation.

Restricted access