Mind a valós életbeli szituációkban, mind kísérleti játékhelyzetekben hatékonyan mozdítja elő a kooperációt az ún. erős negatív reciprocitás vagy altruista büntetés, ahol is a személy saját költségére is szankciókat ró a normaszegőkre. Ugyanakkor valószínű, hogy a szociális kontextus és a résztvevők személyiségének függvényében a büntetés alternatív szerepekre tehet szert. A büntető viselkedés megjelenését vizsgáltuk 80 fő részvételével, erősen versengő jellegű Közjavak játék keretein belül. A közjóhoz való hozzájárulások mértéke a játék alatt a büntetési lehetőség ellenére folyamatosan csökkent. A hozzájárulások mértéke nem gyakorolt szignifikáns hatást sem a kapott, sem pedig a kiosztott büntetésekre. Az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos szociális kontextusok (jelen esetben az intenzív versengés) módosító hatással lehetnek a büntetés által játszott szerepre. A résztvevők a magasabb helyezés és az anyagilag eredményesebb végkifejlet elérése érdekében büntették egymást. A büntetés ahelyett, hogy az erős reciprocitás elméletének megfelelően másodlagos kooperációként működött volna, a rivalizálás eszközévé vált. Ezek az eredmények a szükséges módosítások lehetőségét vetik fel a büntető mechanizmusok azon szociális feltételeiben, melyeket az erős reciprocitás elmélete az emberi együttműködés evolúciós magyarázataként határoz meg.

Az elmeteória - tehát az a képesség, hogy más embereknek önálló mentális állapotokat és tartalmakat tulajdonítunk - fontos szerepet tölt be társas életünkben. Egyfelől megkönnyíti a társakkal való együtt­működést, másfelől lehetővé teszi, hogy manipuláljuk őket saját céljaink elérése érdekében. Vizs­gá­la­tunkban azt a célt tűztük ki, hogy az elmeteória és a társas viselkedésformák bonyolult kapcsolatának néhány alapvető és eddig kevéssé tanulmányozott aspektusát elemezzük. Az elmeolvasó képesség vizs­gálata során a felnőtt kísérleti személyeknek történeteket kellett elemezniük, míg a machiavellizmus és a kooperatív készség szintjének vizsgálata tesztekkel történt. Megállapítottuk, hogy a machiavellizmus erős negatív korrelációt mutat a társas együttműködési készséggel: a mások kihasználására, manipulálására hajló személyek a kooperativitás alacsony szintjét mutatják. Másodszor, szoros összefüggést találtunk az együttműködési hajlam mértéke és az elmeteória mértéke között, amit úgy értelmeztünk, hogy minél jobb elmeolvasó képességgel jellemezhető valaki, annál nagyobb haj­lan­dóságot mutat a másokkal folytatott együttműködésre. Végül, megvizsgáltuk az elmeteória és a machiavellizmus kapcsolatát, és itt nem találtunk szignifikáns összefüggést. Eredményeink nem támasztották alá azt a feltevésünket, hogy azok a személyek, akik könnyebben helyezkednek bele a többiek gondolataiba és értik meg azok szándékait, illetve ismereteit, a többieknél nagyobb hatásfokkal ma­ni­pulálják őket saját céljaik elérésében. Az ered­mények - különösen a harmadik eredmény - értelmezésére felhasználtuk egyrészt a „hideg” és a „me­leg” empátia mint az elmeteória inkább kognitív, illetve inkább emocionális jellegű aspektusainak meg­különböztetését, a morális érzelmek reprezentációjának hiányát és más kognitív magyarázó mo­del­le­ket.