Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Tamás Bubán x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A vastagbél-diverticulosis veszélyei és kezelése.

Újdonságok a nemzetközi útmutatók tükrében

Potential risks and treatment options for colonic diverticular disease.

Novelties based on international guidelines
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Bubán
,
Nóra Sipeki
,
Csaba Várvölgyi
, and
Mária Papp

Összefoglaló. A vastagbél-diverticulosis előfordulási gyakorisága világszerte növekszik, aminek hátterében elsősorban diétás és életmódbeli változások állnak. Az esetek jelentős hányadában a vastagbél-diverticulosis semmiféle panaszt nem okoz, véletlenül fedezik fel, így kezelést sem igényel. Tünetek az esetek mintegy 25%-ában jelentkeznek: ez az ún. diverticularis betegség, melynek különböző súlyosságú és lefolyású formái ismertek. A 2000-es évek elejétől a diverticulosis kialakulásában szerepet játszó patofiziológiai folyamatok – úgymint a genetikai háttér, az alacsony fokú krónikus gyulladás és a béldysbiosis jelenléte – jobb megértése elősegítette a megelőzés, a diagnosztika és a kezelés eszközeinek fejlődését. Főbb megállapítások: A tüneteket okozó szövődménymentes diverticulosis elkülönítése az irritábilisbél-szindrómától egyértelműen kihívást jelent. Az akut diverticulitis előfordulási gyakorisága alacsonyabb, mint korábban feltételezték. A képalkotóknak, különösen a hasi komputertomográfiának a szerepe előtérbe került a gyors és megfelelő diagnózis felállításában és a betegség súlyosságának meghatározásában. A magas rosttartalmú étrend az egészséges táplálkozás fontos része, ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy gyorsítaná az akut diverticulitis során a felgyógyulást, vagy megelőzné annak kiújulását. Újabban vitatják azt a hagyományos álláspontot, miszerint a szövődménymentes akut diverticulitist mindenképpen antibiotikummal kell kezelni, és kórházi felvételt igényel. Akut diverticulitis esetén nem ajánlott kolonoszkópia végzése a perforációveszély miatt. Elektív kolonoszkópia 6 héttel később javasolt, colorectalis carcinoma kizárására, amennyiben 3 éven belül nem került rá sor. Bizonyos esetekben a rutinkolonoszkópia azonban el is hagyható. A szövődményes akut diverticulitis kezelése során nem mindig szükséges sürgős sebészeti beavatkozás. A műtétre szoruló, hemodinamikailag stabil, immunkompetens betegekben diverticulumperforáció és diffúz peritonitis esetén pedig a reszekció és a primer anasztomóziskészítés egyre inkább teret nyer a Hartmann-műtéttel szemben. A szerzők a jelen összefoglalóval a diverticulosis korszerű, egyénre szabott ellátását kívánják elősegíteni a mindennapi klinikai gyakorlatban. Orv Hetil. 2022; 163(16): 614–623.

Summary. The prevalence of colonic diverticulosis is growing worldwide due to dietary and lifestyle changes. Colonic diverticulosis does not cause any complaints in a significant proportion of individuals; therefore, it is usually diagnosed by accident and does not require any treatment. Diverticular disease, which constitutes about 25% of the cases, is associated with presenting symptoms, and has various forms based on the course and severity of the disease. From the early 2000s, the better understanding of the pathophysiologic pathways which play a role in the development of the diverticular disease (genetic background, low-grade chronic inflammation and intestinal dysbiosis) promoted prevention, diagnostics and finding treatment options. The main conclusions: It is a challenge to distinguish uncomplicated but symptomatic diverticular disease from irritable bowel syndrome. The prevalence of acute diverticulitis is lower than it was previously assumed. The role of diagnostic imaging, mainly abdominal computer tomography, has become more important to aid the rapid and correct diagnosis of acute diverticulitis and to determine its severity. Although a high-fiber diet may be recommended for general health purposes, there is little evidence that it benefits recovery during acute diverticulitis episodes or prevents recurrent episodes. Traditional antibiotic therapy as the mainstay of treatment of acute uncomplicated diverticulitis such as routine hospital admission has been challenged recently. In an acute episode of diverticulitis, performing colonoscopy should be avoided as it is associated with an increased risk of colonic perforation. If there was no screening colonoscopy within 3 years, it is strongly recommended at least 6 weeks after the acute episode to exclude colorectal carcinoma. Routine colonoscopy may be omitted in certain cases. Complicated acute diverticulitis should not necessarily be treated by emergency surgery. In the case of hemodynamically stable and immunocompetent patients, resection with primary anastomosis may be preferred over a Hartmann’s procedure for the treatment of perforated diverticulitis and diffuse peritonitis. With this review, the authors intend to facilitate providing up-to-date and customized treatment of diverticular disease in the daily practice. Orv Hetil. 2022; 163(16): 614–623.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Bubán
,
László Tóth
,
Miklós Tanyi
,
János Kappelmayer
, and
Péter Antal-Szalmás

Huszonöt évvel ezelőtt izolálták először a Ki-67 fehérjét, ami napjainkra az osztódó sejtek első számú hisztológiai markere lett. Ez a kivételes szerkezetű molekula olyan alapvető biológiai funkciókkal bír, amelyek nélkülözhetetlenek a normális sejtciklushoz. Miután a Ki-67 fehérje minden osztódó sejtben (G1, S, G2/M fázis) jelen van, de a nyugvó sejtekből (G0 fázis) hiányzik, kiválóan alkalmazható az osztódó sejtfrakció kimutatására, ezáltal klinikai jelentőséggel is bír különböző tumoros folyamatok malignitásának megállapításában, a terápiára adott válasz megítélésében. A sejtproliferációban betöltött nélkülözhetetlen funkciói alapján felvetődik a tumorgenezisben is lehetséges szerepe. A szerzők munkájukban áttekintik a fehérje történetét, tulajdonságait, lehetséges szerepeit a sejtciklus szabályozásában és prognosztikai jelentőségét különböző tumoros betegségekben.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Kóder
,
Judit Olasz
,
László Tóth
,
Hilda Urbancsek
,
Csilla András
,
Tamás Bubán
,
Károly Palatka
,
László Damjanovich
, and
Miklós Tanyi

Absztrakt:

Bevezetés: A hereditaer nonpolyposus colorectalis carcinomára jellemző mutációk (HNPCC) autoszomális domináns öröklődésmenetet mutatnak. Leginkább vastagbéldaganatok kialakulásáért felelősek. Célkitűzés: A HNPCC-szindrómás betegek szűrésének és követésének fontosságát szeretnénk hangsúlyozni egy igazolt MMR-gén-mutációt hordozó betegünk jelenlegi és 10 évvel korábbi családfájának összehasonlításával. Betegek és módszer: Hazánkban előforduló, HNPCC-re gyanús családok kiszűrése érdekében alapos családi anamnézist veszünk fel. Amennyiben az immunhisztokémiai és mikroszatellitainstabilitás-vizsgálatok HNPCC-szindrómára utalnak, elvégezzük az MMR-gének szekvenálását. Eredmények: Betegünknél egy, a hMSH2-gén 6. exon két bázispárt érintő deletiója (c.969–970delTC) igazolódott. Tízéves utánkövetés során betegünknél és rokonainál újabb, a HNPCC-re jellemző tumorok jelentek meg. Következtetés: A veszélyeztetett családtagok követése során a szekunder prevenció a jól együttműködő betegeknél hatékony volt. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1182–1187.

Restricted access

Előrehaladott végbéldaganatok neoadjuváns (preoperatív) kemoradioterápiája

Neoadjuvant (preoperative) chemoradiotherapy of advanced rectal tumors

Orvosi Hetilap
Authors:
Gergely Kóder
,
Judit Olasz
,
László Tóth
,
Csilla András
,
Tamás Bubán
,
Károly Palatka
,
Zsolt Karányi
,
Dezső Tóth
,
László Damjanovich
, and
Miklós Tanyi

Bevezetés: A végbéldaganatok kezelési protokolljában az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek, melyek nagymértékben csökkentették a helyi kiújulások és a távoli áttétek számát, ezzel növelve a teljes túlélést. Az egyik jelentős előrelépést a kombinált neoadjuváns kezelés bevezetése jelentette. Módszer: A Debreceni Egyetem Sebészeti Klinikáján 2010. január 1. és 2017. december 31. között lokális neoadjuváns kemoradioterápiában részesített, majd műtéten átesett 362, rectumtumoros beteg adatainak retrospektív feldolgozását végeztük statisztikai elemzéssel. A lokális neoadjuváns kezelésre adott válasz mértékét és késői túlélési eredményeinket összehasonlítottuk az időközben megjelent nagy nemzetközi tanulmányokban közölt teljes neoadjuváns kezeléssel elért eredményekkel. Eredmények: Betegeink között 8,6%-ban tapasztaltunk teljes patológiai regressziót. A műtét időpontjára, valamint az azt követő 3 hónapon belül betegeink 10,7%-ában tapasztaltuk távoli áttét kialakulását. Vizsgálataink során a neoadjuváns kezelésre adott válasz mértéke a felismerési stádiumtól független prognosztikai faktornak bizonyult. A jobb választ adó csoportok szignifikánsan jobb túlélési eredményeket produkáltak. Következtetés: A legújabb nemzetközi tanulmányokban teljes neoadjuváns kezelés hatására a teljes patológiai választ adó betegek száma megduplázódott, a távoli áttét pedig 7%-kal kevesebb volt a lokális neoadjuváns csoporthoz képest. Betegeink 85%-a a felismerés pillanatában T3–4N+ stádiumú volt. Tekintettel a műtét pillanatában vagy 3 hónapon belül felismert távoli áttétek 10,7%-os arányára megállapítható, hogy betegeink mintegy felében eredményesebb lett volna a teljes neoadjuváns kezelés alkalmazása. Ennek megfelelően a jövőben intézetünkben is a teljes neoadjuváns protokoll szerint kívánunk eljárni. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1196–1205.

Open access